Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-28 / 194. szám
1 93 H n u g u n T t u n 2h. RLLnNI fiK ■?>* ■>wwamaimwjt .znskmuat m,:> ’ i r-. '■$ (Ói MANDZSÚRIÁBAN... BABOS SÁNDOR TRANSZ 1L VÁNIA1 REFORMÁTUS MÍSSZIÓ- NÁR1US FRFDFTI TUDÓSI FÁSA AZ ELLENZEK SZAMÁRA ÉN IS VOLTAM MANDZSÚRIÁBAN... (III. Közlemény) Almi inból úgy ti/ ó ti' I*«'*!t* hirtelen teléb- i«'dlem- Oh ui 11 irU*ij új in<lókol:i11 u 1«11, luig\ j'ris.sc.ségeiu.lion r.tni tudtam mindjárt len folyta !*ri a'z wiihii'1!. Csodá ke Imin, 11«v mi i'iuiitol1! :i llelébredésreA la-r-ötim .iiiiiitjik. Nagy, nagy őseiül -volt. Egy negyed óráig lehettem igy. Má. újból ’kezdtem á mosódni i s oldali a fordultam. Ekkor himlőién a tejem fölött tevő al>k k; 'át. kinn .1/ eresz idalt függő wári'toN káiposzMupi és paprika /öigésére tettem figyelmes. Velük. kotoró- .-./ott 'közöttük. Majd pár tetsisu 'tépés a másik ablakhoz és valaki óva tusao hernyói ulta is ülni befelé nyomható ki műi ab'aikat. Fel- i'tilm. Keresgéltem a mellieitleni levő kézi vií- ' rnylámpámat. A kering1 lésben levertem. Erre felébredt a mellettem alvó Yang ur és ..zt kérdezte: és — Női, mi » baj? Wii'laki van kint — suttogtam neki. Énre felébredtek társulok is, Chlo ur Iímiiig liiszteletes ur is. — Mi vaui odakint? — loéKÍczte hanfjosan Ilnviing I is / totestes ur. — Kbáj men, kbáj men, nyissatok ajtót — haingizott kividről egy sttitrtogó de erélyes férfi Iramig. Nekem úgy tetszett, mintha Cilin ur nevét említették volfllu és mondtam is neki, hugy 'Vnilíiki keresi öt. Min db ár man öltözködtek, hogy ajtót nyisMmiuk. Én építem ez. ablak nyílásán ki uikurlluni világit! :n,l a' Sötétbe, hogy koi'Cim kik vannaik odak eit, minikor revolver dördült el ui ház előtt. Most mát. világos volt, hogy banditák vannak odakint. Az éjszaka kalózai Yang nr kipróbálta az angol tudományát és angolul leadta a vész jeli: — Rablók vtunrák odakint, A revotlverd őrre nős és annak felismerése, h«'gy i'bt vámnak a rablók, nem tudom, hogy mit idézett elő bennem, Azt teszem, hogy olyan Ö r telem ‘és <váiraitla*nii jött az egész, hogy reákerióképen olyan voltam, mint egy fadarab, izgatódás és rémület helyett. Szegény tá:sóim pedig csak jajgatlak, totyogtak a vak sütetben. Míg folyt seliesem vágtató pildiantóitok aflia-tt az öközködés1, én először is a kabátom zsebéből kivettem a mintegy ezer lejt tartóimazó pénzes tárcámat és a Lángon levő gyékény mögé süllyesztettem, majd, tudván, hogy ezen az éjszakáin a rablókkal kell vándor ólja., el öko fonás ztam a zöld pulílove- renaet és a sötétben próbál Hu in magámra húzni. 'Kétszer is nekiindulom a 'műveletnek s akkor is olyan éuÁíti állott rajtam. De már mindegy, mert erre időm nem volt, Chin ur rablóktól követve már bent volt a szoba bam Cs igyekezett láirtpát gyújtani, ami csak nehezen síiíkeriill't az izgailottságban. A fény felgyűlt, egy magasi. kopasz fejű. feketenuhris kimar ember alakját láttom meg felém tartóit' revolverrel1. Hirte’en eltakartam az arcomat rémületemben és imádkozni kezdtem. ..Uraim, i'rgalmazz nekem . . . Uram, drágái jó atyám, ne hagyj el...“ Két égbeesett szavak törtek elő belőlem. De utána készem voltam 'mindenre. Kinyi- t cd hum a szentemet és néztem, hogy mi történik ebben az emberé cirkuszban. Ekkor már bent i\x>li< egy második rabló is. 'Kék Ujnai’< .inh.'íjH és barna európai kalapja volt. Bot és I revolver volt a kéz1, ben Ekkor már javában verték a konyhából e'őhuzott Yarig urat, aki a földön, arccal a földfelé feküdve kenyö 'gött. hogy ne bántsák, mines gyűrűje és ipténze. De volt óraijai. Lehúzták a karjáról. (3 továbbra is a földön maradt jajgatva és mádkozivo. A botos rabló ekkor Huaing tiszte leles u ujjáról huzta lé a még friss eljegyzési gyiiriiti végigvágva rajta r.léhányszor és pénzt követelve tőle Majd >a ímefflleMe fekvő Chip, orra támadott rá a betnd'ita. Chin urnák >e p' nze, se órája, se gyűrűje nem volt. amit a rabló nem akart elhinni: s ezért ne kiesett és tel jes e-éjéből ve te. Azt hittem, hogy cafattá veri ől. A szegény ember jajgatott, könyörgött. En se tudtam már nézni ez: és kér lom a banditát, hogy ne r.-erje, hiszen se pénze, se egyéb holmija nincsen, mi mind prédikátorok vagyunk, akiknek csak annyi pénzünk van, amellyel az útiköltséget fedezhetjiiik vagy segíthetjük az egyházat. Az biztos, hogyha Igen követelőztek volna, n gy kény mögüi 's e’őkenült volna.' a papírpénz. Közben a rabló Yainig uü* cipőjét, Huang if ruháját, az én nagy törülközőmet elszedte. Mig ez történ't, én csak várakoztam, hogy na, most következem én. Vártam, hogy mikéi kénnek fel, hogy lennék szives, .velük menni és elkísérni őket. Errte mutatott minden jel, mert emgemet a: 'legutoljára, hagytak. Nem bánom, legyen ami les«, csak ne verjenek és ne kegyeí'enkiedjenek velem, vagy ha igent, az Ur ad jón nekem lelkie őt, lelki-békességgel mindent elviselni. Mert, ha a 'szivemben béke van. nincs féMém. akkor azt csinálhatnak velem, amit éppen- akarnak. A bandita hozzám jött. Jobbkezében levő revolverét az «treomba nyomta, balkezében levő bottal igazán enyhén a balkaromra kétszer 'Mávágott és erélyesen mondott valamit Nem értettem, hogy mit mondott. — Nem értem, hogy mit mondott — nyögtem ki neki, — Csilien. — ivoLt az erélyes váltasz. Ezt már megértettem, hogy pésizl kér. Erre elővettem a nadrágom zsebében levő, mintegy százhúsz lej értékű aprópénzt, mely nagyon sokat írni tartott és mehéz vo't. Egy fnllKill altiiku IkV pénztárcái«in voll ez u pénz, A rabló elvette, majd az órám meíilétrt leo’í k'úzi vii'lwnvlámpámat is. elsz<*dte. Nekem hátat fordótvai, a lámpa, világánál mindent összecsomagolt és eöhegytui a szollát. Kél három lövést még leadtak. [zgQt'n>JK várakozási. Kinos oend. Mi lesz a következő felvonás. Mind a e.égyen fennhangon imádkoztunk. Medd g. nem tudom. Magtinlioz tértem. Kint és bent szörnyű csend volt, A kicsi i’uvégtelen kiinpti idegesen vibrált. Füstölt hosszú lángjává]. MJlyen jó. bogy mean Ixarult fel ez izgatofU-ágban és nem gyujtottu fel a házat s ezzel az e^résiz faCut. Hát csak enkiyi az egész, gondol Ívűn unagümibuin? Ilyen könnyű zsákmánnyal' meg fognak elégedni? Hiszen itt mellettem volt még egy -ereg elvihető holmi. Az órám, ti ruhá im 'ős jó mugam? Az ajtó felé néztem. Mintha újból láttam volnál o magos bar ima 'banditát a felém tartott revolverrel... Az imádság hangja e'hailt, csak a rémült sóhajtás és jajgatás töri' elő még társaimból. Végre megszólaltéin. — Vájjon elmentők? — Azt hiszem el — iszólalt meg Huang tisztesetek ur. A szónkat se mertük hangos szóm kiintyit/ni. Pár pillanat ismét eltelt Kezdtünk magunkhoz térni. — Azt hiszem, hogy vissza (fognak jönni — «szólaltaim meg. — Nem hiszem — válaszolt Chin ur. Ekkor messziről ujibál lövési dördült. — Most hagyták el ai faiüut a rablók — 5zólt Chan un, aki ismerte az, ő módszerüket. — Hányáin lehettek? — Nem tudni. Dg legkevesebb négyen kellet hogy legyenek. — Vájjon Dzsáng ipresbiterék tudnak a dologról? — gondoltam a mi szomszédunk- hun lakó presbiter e, ahová éjszakába a fa- nüón-ő Js az evanirébsftn meghúzódott. chlx'ii lii* '/a-1» ..'in ni v/eretnéin itt töltetni a/, éjszníkét házb.iiii, fli'lck, hogy vissi/ajönuek, Ing vitt<sU el maipu'kkiiI valamit IInaiig tiszteleten úrhoz, I ik- ö lelkeit: Im• im.iih ikiinH'irl <nz udvarra és átment u larrirtéseii Dzsáng presbiter tiá- zálio/. N' ini.oká'iíii /ohonó léfpésíket bállottám. A ke vetkező pilil.inalbniii D/.sálig pjesbitar, a felesége. Má evangélista, u, tamitóaiő fehér, '■apadt nrecoil. de ujjongó vziivvH rontottál be. .Mfegsl-rnognittak, ni'ndegyiíkluek volt s/ava bozzünk. Tiszte'etes ur, ne féljem', nem jönnek vivv/m . . megvertékV . . . fáj? . . Tis/tok-tes ur Imi ;* s/.i'VJwrn békes'Siég ven, akkor egytőb nem fontos . Bök esség V Békesség — münd iiKgaiunyi drága s/ó utödöt't u szi veri die/.. A meghulódottvágtól miig birtmui s/óboz jutni. Nem félek. Bennem liéke -vain — fele! lem. 'I'Si/ü’ű-tes un1, jöjjön á1 liovzáiik az éj s/íiká'a cilmlni', do tie fétjejr ^ rnMók ne ír jömwk vissza, nein jöludoek visv/o félnek vi.'.s/ujönHi ömlött n nők drágKi testvér v/ó Dzsáng pMíül/itor szájából. — Mikor tia'ik/ttuk a lövést, mind a tizen kiü-neen leln/rultimik ós k! rtiik az Unit, hogy csuk lialxrs tsztefetes urat nehogy elhurcol j.k a cublók. Hála legyen, hogy mégha Ugat ka u mi 1 mád.vágniiknt —- 'szólalt meg Má evangélista. / Mind leistzkettok még az Izgalomtól. En gemet ok ő szaívfiLk nagyon iinegliutotbak meg vigii - ztíillák és inege-ősi tettek. Ha «//évben békesség van, eikkor egyéb nem fontos csoiigett ujl>61 ez. a drága szó a szivemben, amit egy egyszerű, k’irnaí falusi keresztyén asszony mondott nekem azon az estém. I.klkora hit, ekkora Ixz'jJom ekkora meglátás. Már csők azért us órdeme,s volt ta- lál'ko/ini u l^mditákk«!. Krisztus oNalvna alati __ Haina,',' numgaorra vettem a «íagykabátornát, fe'-zedtem az. őigynomiüimet és átmenlern Dzsáng 1).ezsbirtérékhez. Mindenki ébreit volt. Utak a káu.tgovi, ki? jajgotvu, ku remegve, a gyermekik közömbösen. 'I'i/enikilom-eti imádkoztak ebben a házban, 'írettein, a presbiter, fe!i‘sége. gyermekei, ntuyja, sógora, testvére, a/ evangélista, a tűniitónő stJ). Konfiicius korab<4i fegyverüket előszedték rada honnan a padlásról, .ló meleg helyire fektettek. Nagyon aggódtuk é tem. Dz.sáng presbiter, egy 2/—28 év körüli nagyon kedives testvér odajött hozzám, megsiinoguttu <1 homliokomat és hallkfirt mondoUa: — Tiszteletes nr drága, ne féljen, aludjon. S ■ahogy duevfi tenyerét éfez.tem a homlokomon), ezt a drágái, munkában eldurvult ki- m'.i'i testvér munkás kezét ugv éreztem, mint. ha Krisztus hajolt rrolrta beane az én ükkor szoyény megrjijölört életem fölé meghatódotl.ö.igtól és örömtől, a szeretet na^v. csodúlkitov. meglfogh.irtal'un (>römé- tö' szememet a könny el'bo'Holtra, átöleltem a föléin hojló fejét és csak annyit mondlami, mert csak eruivil tudtam mondani: — Nem félek . . . köszönöm . . . Lehet e féUni ilyen testvérek köz.öM? Le- hcl-e Mz.i-tivedni ennyr -zerelel közölt? A szeretetnek ez a nagy megérzése Is megér te, hogy fe.'l óik óztunk a banditákkal. Rend' e, remire a gyermekek is elszende- redtek. \ nagyanyó is visszöfekiidit a helv'’- ro. A túlsó .v/obâbanx még -okáig ifolyt a sízó. En mrden mozdulatra fejtráadtaim, meg- rázkód'fam. Nem féltem, de olyan vo-lhum, mint egy nagyon felírj zott húr. Kint té.pé-eket hallottam. Hírte’eu felbilleni. Szemem íz ajtóm volt. Dzsáng presbiter az circle szelt ajtóhoz r nemit . . . Huaing fisztclefes ur volt. .lölt hogy lássa, mi raci velem. Tizenkét ó«-a volt. Reggel, de messze van utég. Beszélgettünk. Sajná'lt, hogy az ő körzetében történt velem ez arz eset. Vigasztoiltiajii őt. A többieket is izgatta az ügy, mert a környéken nem tör- térr.11 írnlg efféle eset. Tu'áiligiürtttílk, ki lehet a rat>!ó. Mi leirtuk, amit látturrk. — Tudom ki, tudom ki — suttogta ez evritigélista nő. Nem fontos, mi nem okturunk neki semmi rosszáé okozni, nekünk inkább imádkozó iii kell érettük, hogy aiz. Ur térítse meg őket, márvt bosszút állam — «izólt Huarig tLszteletes ur, amrt. én is a legteljesebb mértékben alá irtani. Imádkoztunk együttesen azokért, akik kiraboltuk. Nem azért imádkoztunk mir, hogy az Ur őrizzen meg minket, hanem ezért, hogy irgcilmaizzou a bűn útjára tévedt testvérinknek, té rítse meg őket, hogy még ők is megismerjék az Ur kegyelmét. Eszünkbe jutott, amit azon este prédikáltunk. A banditáknak így volt alkalmuk hallgatni és hallani az Ur igéjét. Ki tudja a<z Urnák az útját Euntek meg kellett történni, hogy banditák hallhassák az Ur vgájót! hogy meggyőződjünk &z ima erejéről, hogy világos 'egyen az U 1 hatflilirma, hogy megé ezrük az egymás, iránti felelősséget és az egymásira/nti szeretőid. ö mennyi áldás így egy csomóban egy különös éjszakán» itt Mandzsúriában. Már több volt bennünk a bála, mint a félelem. Hueing nr visszament, a házbeliek s lefeküdtek. Nekem nem jött álom szememre. Gon- doiotok jötiek-mentek. Minden kis zajra összerázkódtam. Ahogy mögöttem ivóit már az eset, annál jobiran kezdtem félni. A húr mosit kezdett engedni. A •rémület most kezdett merevségéből veszíteni. Jej, de messzi van- még reggel hat óra. Syém-ve?s a Ideái éjszakákon Meddig voltam így. nem tudom. Odahaza most éppen 'vacsorára készülnek. . . A Kogalniccnuu-utcai temjpllo-mliain éppen moşi varu a szom1 hart esti ivtontisztelet .. . Vájjon hánynak jutót tani esz* he az imád-ság- lx tn . . . Gyóni Géza verse bukkant elő a mélyből ........ki kérdi binju, hogy én merre mentem s mei-re lakai naik bn tip nagy hegjvek. egy este maijd esek én is e!meg\ek . . Evzembe jutott a hartfordi (amerikai) egyetem tanárnője, (.kivel a nyárom! Koreából jövet a vonaton llailálkozteim és felviilágosilásokat adtam Abndzs-uriát illetőleg, különlässen. kikeltem akkor óz e'il'en a töbhé-kevésbé 'osi^zakei'artu vagy beteg módszer ellen, mely a/ nyugati ó jtóbein Kinában történt, minden egyes törvénytelenséget kiszínez, kilpeliengérez % ebből Itenézö, borzedozó ítéletét négyszázmillió emberre. <vagv n'líl'amá' ţi iányoníjfi. A nyu©ícsé egQcii! piiisálieríií elsőrangú clláMsün Nincs kötve senkihez, indulhat bármikor!! 1 a Fekete-tenger gyöngyén: CIDPIEN-SYLVAN!! I Nincs kötve senkihez, indulhat barmikor!!! Fenti árakban következők foglaltatnak benn: lakás Carmen-Sylva legszebb szállodájában, a Grand Hotel Movila-ban, folyóvizes szobákban, napi háromszori kitűnő étkezés a Movila-étte- remben (étlap szerint), összes borravalók, kurtaxák, adók, stb. betudásával. Az indulás Időpontja 5 nappal előbb bejelentendő (szobalefoglalás végett) és az ellenénték fenti táblázat szerint lefizetendő az Vidéki utasok posta- utalványon beküldhetik a pausálkura ellenértékét és a pau- sálkurára j ogositó utalványt postafordultával kapják 1!! ELLENZEK ftőn^vosdáfyábaf! Clui, Plata Hols’ll 9, Vidéki utasok posta- utalványon beküldhetik a pausálkura el- | lenértékét és a pau- jj sálkurára jogosító ? utalványt postai or- jí dultával kapják!! ! ] gáti sajtó unosamtalnro a kimeri bomdátaságról besz*ét s ugyanakkor elfelejtkezik Amerika fis az európai államok összességében (mert utó- végre K imét estük Eu rópa veti lehet összemérni és nem csupán egy országgal) naponta történ ő rablásokróH, gyidkoJúsoteróí. Csupán a nevük más ezekmek q\ t örMééi yenk í sm ’ Kiégek - ick. NymgBrtOTi azt mondjuk, hogy ..gangste- rok“. ..sikkasztás“, stb. Azok kegyetlensége é.: a keleten lévők kegyetlensége semmiben sem kiiilö’nibözik. Kimáiban megölnek egy kó- b-.rgó angol nj-ségirót s a félvilág, sajtó, konzulok, űátborzofigva szörnyülkődnek, tiltakoznék, cikkeznek, fenvegelnek s eddig ki tudja, hány kÍrttal hagj'jai iái fogát az európai o.'szágokbam. vagy Ame-tikábam, vagy hány kínai mumíkéis és munkásnő sorhsad el szép, lassú, mesterséges mód-szeri-el ® fehérek gvá- raibam, munkahelyeiken. No és a banehtaiság? Én igazán nem akarom védeni őket, de feltehetjük a. kérdést: vaj jón, ha annak ai pár Ixrnditámak, akik meglátogatlak az éjszaka, lett volna elégendő ennivalója», ruhája, pénze, vájjon vetemedtek e volna olyan rtettme? Én nem hinném. Ami |>edig Mandzsui fiát illeti, sok banditának nevezett csapat nem egyéb, mint politikai szervezet. Egyik ország bnddákniak, a másik pedig nemzeti hősöknek tartja, és td- tffliáilijei őket. Chang Tso-lin, Mandzsúria megölt kormányzója bandita volt. Kormányzó lett belő- v le. Pénze és hatalma volt. Ezért lett, ezért lehetett kormányzó. Akié ai fegyver és az e őszeik, azé a hatalom. S nyugaton ez másképen megy ? Mandzsúriában tudok családokat, akik évi járulékot fizetnek ai banditáknak s ezáltal védve vannak a támadásuktól. Sőt a banditák védik őket. Nekem igazán mindegy, hogy kilnek fizetek adót. Fő, hogy az én életem és megélhetésem biztosítva »legyen. Nyugaton ezekre nézve m á s a sz. ó t á r u n k. Szabad gondolkozni a szegénylegényekre dobott ítélet felett is. Ahogy olvassuk a történelemben, 'szegény embereket nem bántottak. Gazdag urakat és dámákat állitottak meg csupán és 'vették el, ami értékes hol
