Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-21 / 188. szám
1 1938 augusztus 21 ELLENZÉK HWHMW i SELYEM ES BÁRSONY 3 J3 ELBESZÉLÉS Irta: Gasztonnak ,,éjjeli kikapcsoló ‘- ja volt, mégsem némitolta el a telefonját, amikor illefeküdtt. Pedig hajnalban került •liaza, holt fáradtan, az idegeiben egyheti álom-restanciával. De borzasztó optimista volt. Öntudalámáik küszöbe alatt olyasmire számított, hogy valami remek hírrel keltii fel álmából a csengetés. Hogy Hollywoodba hÍvják, hogy egy dalának világsikere lett Párisban, hogy kinevezték zenei fősz,akértőnek a kultusz- kormány ha, hogy örökölt vagy valami, még ennél is jobb diolbg történt vele, az Isten találja ki), hogy micsoda. Ilyen édes ábrándozással aludt el) ötkor és arra riadt fel háromnegyed kilenckor, hogy éjjeliszekrényén a telefon velőtrazóan csenget. Lekapta a kagylót'. Goromba hangot hailtott. A szabója beszélt, aki megfenyegette, hogy nem vár tovább, peresíti az egész tartozást, miután még csak választ sem kapott soha pénzt sürgető leveleire. Tűz perc muWa egy főpincér telefonált, azután egy ügyvéd, azután aj kaszinóbeli zsetonos. Valamennyien pénzt követeltek Gasztontól, aki tiszta szívvel, mély meggyőződéssel ígérte meg hitelezőinek, hogy huszonnégy órán beiül1 rendez mindent. Holott nem volt több pénzle három pengő negyven fillérnél. Az összeg ott feküdt az asztalon egy félskatulya cigaretta mellett, amelynek árával! szintén adós maradt a kávéházi trafikosnak, puszta, óvatosságból, hogy ne apassza tovább a tőkéjét. Gasztonnak nem volt pénze sem otthon, sem a bankban, követelése sem volt sehol. Ellenkezőleg, mindenkinek tartozott. Mindén barátjának, sőt legtöbb ellenségének is. Anyagi értelemben mindenkinek a kezében volt Gaszíon. De ez őt csöppet sem zavarta. Megcsinálta a reggeli fürdőjét, beletett a kellemes, langyos vízbe egy kanál boraxot és egy késhegynyi kölni sót. Mit törődött ö a jövővel? A piItatnattai1 foglalkozott csak. kéjesen e'Jnyxijiózvo a kádban. Féltőkor csöngettek az ajtaján. Kikelt a vizből, megtörülközött. Magára öltötte bronzbabos, zöldselyem fésiilködő-köpenyét és kinyitotta! aiz ajtót. A végrehajtó állt a küszöbön rendes kíséretével. Igazán semmiség. Gaszton nagyon megszokta már az ilyesmit. Barackpálinkával kinádttiai meg látogatóit, akiket valósággal elbűvölt aranyos modorával. Negyedóra múlva már nem is emlékezett >a vizitre. Fölényes helyzetben voót ai felperesekkel! szemben. Nem volt miti lefoglalni rajta. Az ingóságainak csiak „liebha-ber“ értéke volt. Mit csináljon a végrehajtó egy selyempapir- bai csomagolt barna hajfürttel? Gaszton csak ,a ruháit védte meg. Elég jól felszerelt garderobja a takarítónő kamrájában volt, megközelíthetetlen helyen, min. den törvényes eljárás számára. Odakint kedfves, márciusi napfény ragyogott. Besütött az egyszobás, bútorozott garzoniak ás ablakain és végigcsillogott az Íróasztalra! tett nőj fotográfiák kínai-lakk keretén. Ezek a fényképek Gaszl'.bn elvált feleségeit és kimúlt viszonyainak hősnőit ábrázolták, öten voltak. Két féleség és három viszony. Mli'nd iaiz öt prominens hölgy volt Három hires kokottt), egy nagy énekinüvésznő és egy arisztokrata. Az öt látható képen kívül még kettő volt a fiókban, gondosan elzárva minden idegen szem pillantása1 elől. Még egy feleség és még egy viszony. Eziek ketten nem voltak prominensek. Öregek lettek, szegények, egy kicsit komikusak. Homályos foltok Gaszton életművében. Tehát nem is kaptak lakk keretet. Titokban sirdogáltak a sötét fiókban eltaposott szivek, a rámába foglalt büszke arcok alatt. Tizenegy tora felé Gaszton teát főzött és megreggelizett. Egyedül volt, mégis nagyon pedánsam, tisztán, elegánsan evett, mint egy nő, amikor nagy néző- közönség számára étkezik, esetleg a színpadom. Reggeli után a tükör elé lépett és hosz- szatti nézegette magát. Gyönyörű, nyurga fiú volt. ötvenéves. De nagyon jól illett hozzá az a hailk, finom fonnyadás, amely hasonlóvá tette egy későj, tearózsához. Rágyújtott egv hitel-extrára és gondolkozni kezdett, hogy mit csináljon? Három lehetőség volt előtte. Megöli a telefont és visszafekszik aludni. „Kimegy*' a városba pénzt szerezni. Vagy leül dolgozni. Megkomponálja azt a kis zieneszáimot, amelyért rögtön kaphatna, negyven pengőt, ha szállítaná a munkát. Hősies elhatározással ezt a harmadik megolldást választotta. Leült a zongorához. Finom keze végigfutott a billentyűkön. Nem vol tehetségtelen ember. Foly- dogált benne egy kis üde ér, mint valami], oratnzsád patak. De nem volt hozzá elég szilárd jelleme, hogy kifejlessze ezt a teilentumot. Mindig elvonta munkától az élet, kártya, pénzgond, vacsorák, szerelmi telefonok. Most is megszólalt a telefon. Paulette kérte Gasztont, hogy kísérje él a. fogorvoshoz. E7. a Paulette nem volt viszony, vagy szerelem, falán még flört sem. Csinos, komisz, elegáns pesti nő volt Es Gasztonnak ügykörébe tartozott, hogy megjelenjék a világ előtt egy ilyen hölgygyei, aki ai drasztikus f o gy a s z tó kúrát ól .a fürdőkádjában igen riasztó látvány lehetett., de felöltözve olyan remekül nézett kií, hogy valóságos öröm volt sétálni vele, vagy belépni oldalán egy divatos vacsoraihellyre. Gaszton abbahagyta a munkát. Soká öltözött, tehát taxin rohant a randevúra, mely müveiét után mindössze két pengője maradt. A Kristóf-tér sarkán találkoztak Gaszton kezetcsókolt. megdicsérte a nő ruháját, elkísérte a fogászhoz, megvárta'. És hogy egészen ráköltse delel őt1 tjét, utána sétálni mentek. Nagyon mutatós pár voltak, Pauletlen alig látszott a kezdődő basedov és a, fiun sem lehetett észrevenni, hogy ebédelni sincs elég pénze. Elhaladtak egv- belvárosi drogéria előtt, ahol, mint híres embernek, ki volt téve Gaszton fényképe, alá Írásává] és néhány udvarias szóval, amely a cég bo- röbvasziappanát dicsérte. Jobbra-balra köszöntge’flék és mosolyogtak. Mindenkit ismerték és mindenki ismerte őket. Az elegáns utcán hömpölygő közönség egészen különös, kedves barátsággal fogta körül őket. Ami ■elég sajátságos társadalmi, jelenség volt, mert sem Paulette, sem Gaszton nem örvendett jó renoménak. Pauletteröl tudták, hogy gyanús valutaüzletekkel foglalkozik, Gasztonról pedig az a közvélemény alakult ki, hogy nők tartják el, munkáltán, here, selyemfiu. Holott nem ez volt az igazság. Megtörtént ugyan, hogy Gaszton szorult helyzetekben apró szívességeket fogadott el hölgyektől. De senkii nem költött annyit virágra és más figyelmességre, mint ő. a, bőség pillanataiban. Tgaz, hogy egyik felesége, egy iparmüvésznő, aki rózsákat és gondolákat festett pergamen lámpaernyőkre, együttélésük néhány hónapja alatt lakást és kosztat adott Gasztonnak. Viszont Gaszton egy szerencsés baccanaifcparti után vett a nőnek egy pla- tinaórát, egy alsztrakánbundát és egész csomó, remek, bécsi fehérneműt. Ezek a vagyontárgyak Gaszton kedves emlékével együtt ott maradtak a® elhagyott asz- szonynál, akinek érzékeny lelke és nagy ónra volt, minit! Daniénak. A nő telizokogta fájdalmával a várost, pedig a bunda egymaga háromszor annyiba került, mint Gaszton igen szerény, természetbeni ellátása, májustól októberig. így volt ez. mindenben. Gaszton nemcsak a pénzét pazarolta el a nőkre, hanem az egész életét. Tizenhatéves korától ötvenéves korig csupán a szerelemmel törődött. Alapjában véve igazságtalanság történt vele. Ha egy szép, okos, kedves, sőt ravasz nő 34 éven át csak a szerelemmel foglalkozik, annak, mire arcplasztikát kell csináltatnia, bizonyára van a férfiak gavallériájából ékszere, villája, bankbetétje. Mig Gaszton nem szerzett semmit a nőktől. Igaz, hogy talán nem is lehetett volna, mert a nők általában fukarok. De valószínűbb, hogy nem is akart, Valóban el lehet mondani rá, hogy önzetlenül szeretett. Sohasem kért semmit idejéért és fáradtságáért. Elég volt neki a hir, a dicsőség. Zokszó nélkül távozott, amikor a hatalmas, prominens nők, betelve vele, visszatették oda, ahonnan fölvették. Ked= vés, róka-mosolya csillogott szemén, ment uj szerelem után, amelyről majd ismerőseinek beszélni lehet. E fogorvosi napon, miután elbúcsúzott Puuiettetől megebédelt a legjobb budapesti hotel-étteremben. Természetesen nem fi“ zetett. A pincér mosolyogva irta fel a számláját. Büszkén hitelezett egy olyan arszlánnak, akinek a fényképe kint van a boltok kirakatában és akit X. asszony, sőt maga Y. asszony is szeretett. Mert még a pincérek is tudtak Gaszton kalandjairól. Gaszton mindig gondoskodott róla, hogy a diadalai nz maradjanak titokban. Hiába, olyan ember volt, aki a nyilvánosság előtt szeret szeretni. A délután egy korán nyitó rulettklubban telt el — pénz híján gibiceléssei. Este báró Gyötöriéknél volt Gaszton hivatalos, bridzsvacsorára. A báróné hívta meg, saját felelősséí-jére, az ura hátamögött. Mert tudta, hogy az ura gyűlöli és irigyli Gasz= tont a nőknél elért, látszólag költségmentes sikerei miatt. Dehát ezu-n a ponton a félénk Gyötö- riné szembe mert szállni rettegett urával, mert halálosan és reménytelenül szerelmes volt Gasztonba. Szegénv asszony keserű és szomorú volt, mint egv pohár állott, igmándi víz. Rossz volt az alakja, a bőre, a fqga. A haja egy tifusz után félig kihullott és nem nőtt utána, sokat, vesződtek Budapest hires fodrászai e félko- pasz, pénzes, asszonyi fejjel. De, ahogy mondani szokták, a lelke szép volt, báró Gyötörinéndk. Lemondó, alázatos. Tudta, hogy sohasem kóstolhatja meg Gasztont, mert Gaszton szemében nemcsak a gazdagság vagy a cim számitor.t, hanem az is kellett neki, hogy az asszonvnak, akivel foglalkozik, mint nőnek is rangja legyen. És Gyötörinének e szempontból nem sok illúziója volt. Még legoptimistább pillanatában is csak annyit mert hinni saját- magáról, hogy szépsége korszerűtlen. Teljesen önzetlenül kívánta látni Gasztont, hogy „lelke leikével összecsendüljön1*. Ha ő nem kell, legalább alkalmat akart szerezni ideáljának. Szenvedése szinte már gyönyörszámba ment, amikor Gaszton a szeme előtt öncö'zgette számtalan flörtjének palántáit. A báróné úgy fordult feléje, amikor az 50 éves fiú gyöngyházfényü, kedves arca megjelent a kitárt ajtóban, mintha Provence grófja lépett volna be a szalonba. Egyébként az ö'sszegyült társaság úgy fogadta Gasztont, mint egy prostituáltat. Csakhogy a nemeket illetőleg megfordítva. A férfiak lázadoztak és féltek, ahogy az amatőrök félnek egy professzionátustól. A nők kellemes izgalmat éreztek, mintha megcsiklandozták volna őket. Az asztal gyönyörű volt. Az ebédlő, amelyet csavart, templomi viaszgyertyák világítottak meg, a 40 éven felüli nők teint je iránti figyelemből — félhomályos. Gaszton két teljesen egyforma társasági sarzsiju hölgy között ült. Zseniálisan kiszolgálta mind a kettőt. Az egyiket az asztal fölött, kedves hízelgésével, a másikat az asztal alatt, térdének gyöngéd jelbeszédével. Negyedtizenegykor ö*t párhuzamos bridzsparti alakult. Gaszton odasugta a háziasszonynak: — Kedves Edit! Legyen olyan jó, tegyen engem a legdrágább asztalhoz. Unok kicsiben játszani! Persze, hogy unalmas kicsibe játszani annak, akinek nincs egy vasi sem és aranyat szeretne ásni. Hogy veszteni is lehet a drága asztalnál, az Gasztont csöppet sem zsenirozta. Nem ismerte a partnereit, azok sem őt. Nincs könnyebb dolog, mint kártyaközben adós maradni egv finom háznál, finom idegeneknek, Ez meg is történt. Gaszton adós maradt és ezzel a legbensőbb baráti összeköttetésbe került három gazdag úriemberrel, akinek a címét és telefonszámát gondosan fölirta a bridzsblokk egv kitépett lapjára. Hasznosak lehetnek még ezek a címek valaha, végső szorultság perceiben. A társaság bomladozott. Gaszton éppen azt vizsgálta, hogy a vendégek közül kiben csillan meg egy ingyen autefu- var reménye, amikor hozzálépett egy szeplős, frézhaju, hires özvegy, akinek gyönyörű karja és hónalja volt: — Nincs itt az autóm. Hazavihetne! — mondta a nő, agyoncigarettázott, rekedtes hangjában valami határozatlan ígéret elnyomott izgalmával — Boldogan! — felelte Gasztor, és angolosan kisuhant a nővel a hallba. Báró Gyötöri a távozók után nézett. Elfutotta a düh. A szeplős szépsíg titokban az ő méregdrágán kitartott metre- sze volt. Ismerte a hölgy temperamentumát, tudta, mit jelent az, ha valakivel valahonnan hazakisérteti magát. Annyira felingerelte a féltékenység, hogy az utolsó vendég távozása után a feleségén töltötte ki a mérgét. Megfogta a két karját és megrázta, hogy csak úgy 1 vvogou szegény asszonyban a bánatos :gmándi víz. — Engedje el a karomat! Pa,! — mondta a báróné azzal a drâţmisaggal, ahogy a színpadon beszéltek valaha. — A frász törje ki a karodat! —• felelte a férfi a jazz korának egyszerűbb divatja szerint. — Ha mégegvszer idehived ezt a selyemfiut, az inasokkal löketem le a lépcsőn! Gyötöri bárónak nem volt joga Gasztont a „selyemfiu“ jelzővel illetni. Gasztont felmentette a teljes anyagi eredménytelenség, mig a báró óriási, rosszhiszemű és kegyetlen üzletet kötött, amikor megházasodott. Utálta a feleségét, mint leányt, még jobban utálta, amikor a menyasszonya lett és végleg utálta, amikor nászutra ment vele Olaszországba. Mégis elvette, mert a felesége, született Klimp-Klumpmayer leány, végtelenül gazdag volt, neki pedig semmi egyebe nem volt az erőszakosságon kívül, ameiy- lyel minden áron vagyont akart szerezni. Szóval Gyötöri báró megrázta Gyötöri bárónét, a sarokba dobta, mint egy rongyot, majd klikergeüte a fürdőszobából, azzal a, kategorikus mondattal, hogy ö akar előbb megf íirdeni. Mindegy, esi náthától! vele akármit. Ólban tarthatta volnál, mint Ubrik Borbálát. Az asszonynak nem volt módja a zendüléshez. Gyötöri báró olyan ocsmány volt, mintha egv disznót öltöztettek volna fel szmokingba, de céltudatos brutalitásával mégis olyan házassági], szerződést tudott kölni, amely nemcsak a feleségét szolgáltatta ki neki, hanem kezébe adta az egész Klimp- Klumpmayer családot. Gyötört bárónak szabályos papírjai voltak, amelyek privilégiumot adtaik neki a rabláshoz. Amiért is mindenfelé alázatosan tisztelték és senki sem merte volna azzal vádolni, bogy nőből él. E támadó mondatot a világ fönntartotta & szép. kedves és derék Gaszton számára. A házaistársaik veszekedésének idejében, Gasziton már a taxiban ült, útban a Rózsadombról a Gellérthegy felé. Feje belé voll! préselve a vörös nő behajlitott karjának acél-háromszögébe. Szó sincs rótta], ízlett neki a helyzet, mint a megrögzött) alkoholistáknak a pálinka. De már annyiszor történt vele ilyesmi, hogy kissé fásultan viselkedett, inkább tűrt, mint támadott. Behunyta,’ a szemét, akár egy áléit csirke, majd megrettent, mert a szerelmi dicsőség gyöngéd előteréből annak a problémának megmászhatat- lain hegygerince emelkodett ki, hogy: honnan a/ pokolból fogja kifizetni a taxit? Öt pengő után sóvárgott a jó selyemfiu az ékszerekké] telirakott asszony kebelén. Gondolatban sorrni vette a7 ösz- szes éjszakai kávéházakat, melyik elölt lehetne kikötni és megfizettetni a föurral, amit az órai mutatott. Gyötöri báró metresze közben brillián- soktól villogó kezével Gaszton diszkréten őszölő haját becézte. Neki inkább voltak anyagi! gondolatai. Azon töprengett, hogy mii! küldjön a> fiúnak? Egy nikkel cocktail-rázót. vagy egy batikolt diványpárnát? Mert ugv érezte, hogy okos dolog sürgősen nullifikáln; valami aprósággal! az ilyen gyanús ember lovagi s7olrálatá!,;. Motel Corvin Budapest, Csokonay-uíca 14. sz. Nemzeti Színháznál. Családi szálloda a város szivében. Újonnan berendezve, közp. fűtés, hidemeleg folyóvíz. 1 ágyas szoba 3, P. 2 ágyas 6 P. _ Â
