Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-19 / 186. szám

W

ellenzék

AMELY HAZBÄ

LEVEGŐ ÉS NAP JÖN BE nem jön be 02 orvos

mondja a nép ! De ez a közmondás megfeledkezett a legyekről, amelyek tömegesen jönnek be a nyitott ablakon, házát elárasztják baktériumokkal és veszélyeztetik egészségét az általuk terjesztett betegségek kelU Küzdjön a légy veszedelem ellen EL;Y-JsOX segítségébe!*;

»Í3

3d

;9íí

tét

01

jrn

en

un

Rokonszakmákat egy műhelyben, de csak kftidn-kttlön nsesíezkönyv alapján lehet gyakorolni

CLUJ, augusztus 18.

A helyi munkakamarához az elmúlt héten ,53.573. szám ailatt a - munkaügyi miniszter rendeletet küldött, amely tisztázza azioknak az iparosoknak a helyzetét, akik eddig több rokonszakmát gyakorolják és ipauvingedéJyükben mindegyik rokonszakma í'ei yofit tüntetve.

A rendelet megemlíti, hogy- például egy és. ugyanazon iparengedélyben szerepelt a borbély, női fddlrás-z és manikür szakma, vagy a mészáros és hentes, a cipész, csizmadia és felsőrész készítő. ElőforduLt, hogy ugyanabban a műhelyben űzték az eszftergállyos, lakatos és a hegesztő mesterséget.

■ A minisztérium rendeöete figyelmezteti a munkakam,arákat, hogy egy- iparosnak csak egy mesterségre adhat ki mesterkönyvet. Azok alz .párosok, akiknek iparígazolványában eddig több mesterséget tüntettek, fel,, maguk választhatják meg, hogy ezek közül melyik mesterségre vonatkozóan kérik a mesterkönyv kiadását. Aki több mesterségre akar mesterkönyvet, annak külön-lcülön

kell mindegyikre mesterkönyvet kérni és külön kell megfelelnie minden egyes mesterség esetében a törvény által megszabott követelményeknek.

Utal a rendelet arra, hogy az ipartörvény végrehajtási utasítása 269. szakasza értedinében, ugyanabban u műhelyben több rokonszakma is gyakorolható, anélkül, hogy ai mesternek minden egyes szakmára mesterkönyvvel kellé ne rendelkeznie. Ebben az esetben azonban azokban a szakmákban, amelyekre a mesternek nincs mesterkönyve, csak ezekben a szakmákban, képesített munkások dolgozhatnak. Inast viszont a mester csak abban a szakmában tarthat, melyben a mest(erkönyvet megkapta.

Akkor, almikor az iparos nem akarja megjelölni azt a szakmát, amelyben a különböző rokonszakmák közül a mesterkönyvet választja, a vizsgáztató br- : ottság. m.yga határozza meg a szakmát, amelyre a mestarkönyvet kiadják. Viszont, ha az. iparos az igy megállapított szakmával! nincs megelégedve, az ipar- törvény 130. szakasza értelmében feleb“ bezést nyújthat be.

MÁRAI SÁNDOR:

Az újság

Félnégy előtt néhány perccel, a debreceni repülőtéren, az újságíró rágyújtott s megkérdezte: „Hát mi lesz, kérem?' Megyünk a hortobágyi pásztorünnepre, vagy nem megyünk? .. N A- ■repülőgép vezetője megmondta, hogy parancs s-ze- rint vissza kell vinni a gépet Pestre. „Annál jobb“ — mondta az újságíró — „ötre benn leszünk.“ Sietős volt a dolga, a szerkesztőség ötkor kezdődik, idejében beér még, lediktálja a színeset, este dolga volt még egy kávéházban. Félnégykor, fájó szívvel, eldobta a cigarettát ±— ezt a keserű csutkát, minden újságíró-szervezet alattomos mérgét, — egy óta hosszat

most nem lehet majd dohányozni* gondolta bánatosan. Aztán bemászott a gépbe. Mindenki jókedvű volt \ gép szabályosan emelkedett, egy perc múlva már a Nagyerdő felett repült, öt perc múlva megbillent a Qép, aztán megfordult s igy zuhant, kétszáz méter magasból, a fold felé. öt, vagy hat másodpercig zuhanhatott a gép. Indulás után öt perccel az újságíró — mind a hét — halott volt Mit gondolt ebben az öt, vagy hat másodpercben az újságíró, amíg, fejjel lefelé, zuhant, az égből a földre, „hivatásának teljesítése közben“, mint most írjuk s mint irta ő is, annyiszor, más alkalommal, mikor valaki életét vesztette,

.mert teljesítette kötelességét? Mennyi ,az időtartama ez utolsó öt, vagy hat másodpercnek, ég és föld között, mi fér cl benne emlékben, vágyban, félelemben, élet és halál közötti eszméletbeni Az újságíró e másodpercekben, mikor a gép megfordult és zuhanni kezdett, arra gondolt, hogy baj van és „történik valamiEz a: érzés félelmes volt, iszonyatos és különösen, fájdalmasan ismerős. Az' újságíró ismerte ezt az érzést. Életének Értelme volt ez az érzés, ez a különös készenlét, hogy most rögtön, a következő pillanatban, megszólal a szerkesztőségi szobában a telefon s a szokványos munka közben egyszerre „történik valami“, — egy nép megszűnik ónálló nemzeti életet élni, egy átírást elpusztítanak a bombák, egy tiires, értékes ember halántékához illeszti a fegyver csövét, egy gazember’ kiolt 'valahol egy értékes, ártatlan életet mindig „történt valami“, amióta az újságíró eszét tudta, mindig és mindenütt,"a közelben és Q távolban, a meghitt világban és a nagyvilágban történt, az a rejtélyes, veszélyes, vad, fenséges és kiszámíthatatlan maiam)., ami az élet. Ez volt a „történés'“, amit az újságíró állandóan- gyanított, szimatolt, ellenőrzött, aminek nyomában járt,- a pillanattól, mikor nehéz fejjel, szájában a napi ötven cigaretta keserű izével, felébredt s lement a kávéházba, „átfutni“ a lapokat, melyek* nek hasábjain rögzítve ott tapadtak.: az előző nap „történései“; mindig történt vdiami s az újságíró tudta, hogy ez a történés, ez a veszély, ez a kiszámitha-’ tatlanság az élet igazi tartalma és értelme, De ezt a meggyőződését soha nem

irta le, mert nagyképűségnek tartotta vplna, hogy filozofáljon a nyersanyagról. A gép zuhant s az újságíró anyjára gondolt, feleségére, egy vidéki város közterét látta, ahol diákkorában udvarolt egyszer, egy . ember hangját hallotta, aki két 'nap élőit szemközt ült vele a szerkesztőségben és összetett kezekkel mond- ta: ,,Könyörgök, segítsen rajtam szerkesztő ur, Önnek csak egy szavába kerül...“ — s egy áltálán nem lehetetlen, hogy az utolsó öt vagy hat másodperc egyikében az újságíró fanyar fintorral gondolt ez emlékre, mint alii tudja, hogy szav®, melyet mindenki elkér, kihasznál, fölhasznál és segítségül kér, a gyakorlatban már régen nem tehet mást, mint könyörtelen hűséggél rögzíteni az örök eseményt s közben tudni, hogy az igazság rejtélyes erő, amely messzi távlatokban hal csak. Lehet, hogy erre gondolt. ..Történik valami“. — gondolta homályosan; s eszmélete utolsó villanásával iparkodott még meg álla pit aiti, mi volt az egész,

ez a vad, félelmes, örök riport, ez a nap és a többi, ezek az események, színesek és borzalmasak s rgiért is .ü! ebben a gépben, milyen félelmes végzek az övé, mi ez a hivatás, ez a megszállottság, ez az állandó készenlét és odaadás, mindennek és mindenkinek, mesterség, melyről csak a kontár hiszi, hogy „meg lehet tanulni“, mesterség, melyben csak elégni és pusztulni lehet, ha igazán és őszintén csinálja az ember, elégni és pusztulni, a földön és a levegőben ... Erre gondolt még. Aztán földet ért a gép, az újságíró már nem gondolt semmit s néhány perccel később a szerkesztőségekben csengetni kezdtek a telefonok.

Kalandorok és lánckereskedök küzdelmeiről szól a 200 éves Kanada története

Napvilágot látnak a világ legérdekesebb napiójegyzetei

NEWYQRK, augusztus hó. Nincs intelligensebb olvasó a föld kerekségén, aki legalább egyszer végig ne járta volna Északamerika csodás tájait. Jack London vagy Curwood vezetése mellett. A kanadai telepesek férfias küzdelme, a tájak szűzi tisztasága, az égbolt zöldes fénye, a havas vidék kékes csillaga, mely felett ott leng a fenyőerdő isteni illata, szinte személyes élményünk. Mintha mi is ott küzdöttünk volna, arany után kutatva a végtelen hóme2Őkön. Együtt verekedtünk hőseinkkel a farkascsordák és az északi indiánok ellen. Figyeltük a lomposszürke medvék nyomait. Egy uj, szűzi életet tár elénk az északi írók tehetséges csoportja. Ezekben a regényekben az volt a legszebb, hogy minden egyes soruk életszagu volt. Megérzett rajtuk, hogy írójuk végigélte a telepitő küzdelmes életét. Ott verekedett a szálfákból összerótt kunyhókban részeg társaival és sokszor aranyat adott egy csomag gyufáért cserébe.

Kanadának. romantikus világát már azért is megszerettük, mert ott az értékek más súlyt kaptak.. A nagy természettel szembeni küzdelemben és alázatos hozzá" simulásban, legtöbbnyire csak a talpig férfi, és az egész ember győzött.

De a Yukon=folyó felé még ma is ku= tyaszánon ügetnek a prémvadászok, hogy egész évi zsákmányukat pénzre, élei" miszerre, fegyverre és ruházatra cseréljék be a „Hudson's Bay Company” a törté[ nelemnek egyik legérdekesebb társasága.

J Hozzá hasonló csak egy másik ilyen kereskedelmi .alakulat volt: a Keletindiai Társaság. A Keletindiai Társaság Anglia számára megszerezte Indiát, a „Hudson's Bay Company'' emberei pedig egy uj országot szerveztek meg a hideg északon: Kanadát. .

A zoo éves Kanada

Nincs még állam,, vagy ország a föld kerekségén, amelynek alakulásáról és történelméről olyan pontos feljegyzései állnának az utókor számára, mint Kanada. Kanada meghódítása a nagy tavak környékéről kezdődött.

Innen mentek fel indián csónakjaikon a legtöbbnyire angol származású honalapítók, aranyat és drága prémet keresve. E kalandorok fáradságos munkáját értéke- sitendő, alakult meg mintegy kétszáz esztendővel ezelőtt a Hudson's Bay Company. Látszik, hogy angolok voltak a szervezők, mert az első naptól kezdve pontos feljegyzést és naplót vezettek a társaság, életéről, munkájáról és a körzetébe tartozó emberek küzdelméről.

E kereskedelmi vállalat feljegyzései és naplói tulajdonképpen Kanada kulturális fejlődésének hű képe. Amikor ezeket a naplókat írni kezdték, akkor még az emberiség nem ismerte a vasutat, se a gőzhajót. Ma e naplók utolsó lapjain, már a hatalmas repülőgépek munkásságáról ta-. lálunk beszámolót.

Most,:"' A

a társaság kétszázéves fennállásának évfordulóján, egy szükebbkörü bizottság alakult Kanadában,

amelynek tagjai Sir Campbell Stuart, B. P. Karslake, Lord Macmillan, Sir Alexander Murray, Sir Edward Peacock. Ez az előkelő bizottság elhatározta, hogy a történelem legrégibb tudósa által irt és legterjedelmesebb naplóját kiadja.

30 ezer oldalas napló

A Hudson's Bay Company Írott feljegyzései 30 ezer oldalra terjed. Mennyi küzdelem, mennyi hősiesség, mennyi siker és kudarc húzódik meg e sárgult lapokon.

Egy hatalmas ■ könyvtár kerekedik ki majd, e naplók feldolgozásából. A szer» kesztőbizottság már előre is úgy döntött, hogy . .

a társaság legkülönbözőbb életmegnyil* vámolásáról egyidőben adja ki a napló- jegyzeteket, -■

mert például, ha csak a prémvadászokról szóló feljegyzéseket közölnék, ez egymaga eltartana öt esztendeig. Az első könyv, amely páratlan visszaemlékezés során megjelenik majd, egy- régi kanadai újság tartalmát és történetét ismerteti. Újra napvilágot lát az „Athabesca Journal and Riport'' című kőnyomatos, hogy igy könyvalakban túlélje az újságok közös sorsát, az elfelejtést.

E páratlanul érdekes naplósorozat elé Lord Tweedsmuir, Kanada kormányzója irt előszót, amelyben rámutat arra, hogy a társaság naplóit mindenki kegyelettel és szeretettel fogadja, mert

ez a társaság két évszázadon keresztül döntő tényezője volt e félkontinens nagyságú területnek a kormányzásban. Az idők változtak, igy a társaság munka- területe is más irányba terelődött, de még kétszáz esztendő után is döntő szerepet játszik Kanada életében.

A sok előkelő szerkesztőbizottsági tagok névsorában utolsó helyen áll, persze 1 legkisebb betűkkel szedetten, E. E. Rich ur, akit mint általános szerkesztőt neveznek meg. Azért emelem ki Fach urat 2 lordok sorából, mert ha társadalmi rangban jóval mögöttük is következik, majdnem bizonyos, hogy a munka irodalmi részét és a szerkesztés nehéz munkáját ő végzi majd.

Reméljük, ugyanolyan szabatosan és festői tollal dolgozza fel a hallatlanul érdekes anyagot, mint a többi északamerikai iró kollégája. Nagy felelősség vár rá, mert, ha nem tévedünk, e napló alapján a regényírók legalább ötszáz esztendőre bőségesen találnak majd kalandos regényhez témát. (P. W.)

i