Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-10 / 153. szám
1938 július 10. ELLENZÉK fl A 3 nâj Hg fitei ase Jsrl Sol sui ÜÜ tas 1sn :«§ >xg «8 MISKA ATVALTOZASA Irta: BIBÓ LAJOS Barátom, Jeromos, aki állag félévenként egyszer végzetszerü következetességgel elkap, hogy megörvendeztessen váratlan megjelenésével; és döbbenetbe ejtsen legújabb rejtelmes történetével, — a héten ismét nekem ütközött. Jeromos foglalkozására nézve szelíd őrült, aki ai megfogható és érzékfötötti világ sötét ütközőpontján él, érez, gondolkozik és ennek a térbelli és erkölcsé hontalanságnak lázas állapotában bocsájtja át magán a mindenség sugárzását. Máskor égő arca most gyászosnak tetszett. Gyengéden karon fogtam és bevonszoltam az első kocsmába. Én kezdtem: — MŰI történt veled? Jeromos legyintett, hogy ezúttal nincs beszélő kedvében. — Semmi, — mondta kitérően. Megvártam, amíg megitta a sörét. — Beszélj. Ne kéresd magadat. Jeromos belebámult a levegőbe. — Megváltam a macskámtól. Szokásom szerint, értetlén képet vágtam. Úgy tettem, miiintha ismert dolgot közölt volna velem és átéreztem volna, a szomorú esemény jelentőségét. — Borzasztó! ... — mondtam mélységes részvéttel. Jeromos homlokán megjelent a vörös folt, mintegy jelezve, hogy lelkében megmozdult az a bizonyos láng. — Kérlek, — kezdte s jellegzetes rekedt hangja egyszerre átfült. — Ismered Miskát, a macskámat. Hét évvel ezelőtt vetőm magamhoz. Egyetlen lény, aki megért és becsüli és aki a maga módján hűséges maradt hozzám. Féltő .gonddal neveltem és küzdelmes fáradtságomba került, amig sikerült kialakítanom jellemét és megtaláltam biztosítékát hozzámvaló barátsága állandóságának. Ez az eszköz a — lóhus volt. Miska már három hónapos korábain minden más ételt visszautasított: állati lénye minden tudatos és tudatalatti akaratával a lóhus mellett foglalt állást és — hogy úgy mondjam — elemi életérzéseit, világszemléletét, vegetativ vágyait és morális céljait kizárólagosan abban fejezte ki és összpontosította, hogy lóhust, egyedül csak lóhust követelt früstökre, ebédre, vacsorára. Háromnegyed kiló lóhust véve naponta, Miska két év alatt egy ötös fogatot fogyasztott el. Négy éviig, vagyis tavaly tavaszig nem volt semmi baj, a lovak, amelyeket Miska elfogyasztott, úgy látszik, csöndes igavonó állatok voltak életükben és azzal, hogy táplálékul szolgáltak, nem zavarták metg azt az összhangot, amely Miska szervezetének fizikai és spirituális elemeit egyensúlyban ártotta. Tavaly májusban lakást változtattam. — A községi lóhusüzemben vásároltam mindennap Miskának és két hét mulvai különös válozást észleltem rajta. Miska nem üdvözölt, amikor este hazamentem, regglel ügyet sem vetett rám, amikor eltávoztam. Hónap múlva határozottan kilhivó modort vett fel. Fitymált mindent és észrevettem, hogy lenéz. Gúny és megvetés volt egész viselkedésében. Beleszól mindenbe, nem tetszett neki semmi: nemtörődömségében, kényelmességében, egész hanyagul előkelő magatartásában ott ásított, hogy megunt, kissé uíáli és pusztán sajnálatból érintkezik már csak velem. Szó nélküli tűrtem a szeszélyeit és lassan elplmaszkodó fölényét, de a szánalma: ingerelt. ,,Mi leit?“ — kérdeztem tőle, most két hét előtt egy délben. — Miska pillantást vetett rám, aztán szó nélkül elfordult Annyi megvetés, olyan kegyetlen undor volt a mozdulatában, hogy dühömben elvesztettem az eszemet. „Mars! Mars akkor ki rühös!“ — ordítottam rá. — Miska még csak vállat sem vonít Megvárta, amig föltéptem az ajtót, akkor nyugodtan megindult. Elment és azóta nem láttam. Jeromos elhallgatott. Szemében valósággal égett a fény. Sokáig maradt igy. Nézte maga előtt a levegőt. Akkor fölhajtotta a sörét: — — Mát szólsz hozzá? — tette fel a világ egyik legnehezebb kérdését. Gondolkoztam. Nem tudtam blrtelené- bcn mát válaszolni. — Nehéz. Nagyon nehéz — mondtam hátoldala niul. Jeromos összeráncolta a homlokát. — Miért hebegsz? — csattant egyszerre fel. — Rám gyanakszol? Siettem a tiltakozással: — Dehogy. Eszem ágában sin.cs. De helyesen tennéd, ha elmesélnéd az esetet olyan embernek is, aki hivatásszerűen foglalkozik az ilyen rejtélyes jelenségekkel. Nekem például az az érzésem, hogy ideggyógyász esetleg meg tudná magyarázni a macskád viselkedését. — Gondolod? — Meg kellene próbálni). — Helyes. Ismersz neves idegorvost? — Személyesen nem. De itt van például Samarjay. Állítólag csodával határos dolgokat miivel. Jeromoson most egyszerre kitört a nyugtalanság. — Hát akkor holnap itt találkozunk és fölkeressük. Nem mertem ellentmondani. — Rendben vant Elváltunk. Szóval törököt fogtam, morfondíroztam magamban. Most mehetek Jeromossal. Ravasz gazember. Mintha egyedül nem tudta volna magát kidobatni. No, nem baj. Majd holnap délelőtt telefonálok az orvosnak és felvilágosítom. így történt. Másnap délután ott ültünk az ideggyógyász előszobájában. Amikor rám került, a sor és az ajtó kinyílt, pillantást váltottam az orvossal, hogy mi vagyunk azok a bizonyosok és hozom Jeromost. A doktor leültetett bennünket. — Nos, — tette fel nekem a kérdést, — előkerült már a macska? Jerom os ra tekin tettem: — Nem tudom. A barátomat méltóz- tassék megkérdezni. Az orvos nagy szelídséggel felelt: — Jeromos ur nem tudhatja. Ö különben is már tegnap itt járt és kijelentette, nem hiszi, hogy a macska valaha is jelentkezik. Kény szeri tettem Jeromost, hogy rám nézzen. — Te itt jártál tegnap délután? Jeromos a világ legnyugodtabb hangján felelte: , Itt. Megmagyaráztam a tényállást a professzor urnák. Szörnyű gyanú nyilallott át rajtam. Félrevontam a doktort: — Kérem, itt valami szörnyű zavar van. Úgy látom, doktor ur engemet tart bolondnak. Az orvos figyelte minden mozdulatomat. ifi — Nyugalom. Ezt senki sem állította, de . .. Megdermedtem. Jeromosra rrvaltam: — Mit mondtál a professzor urnák? Jeromos csodálkozó arcot vágott: — Én? Semmit. Az orvost idegesítette ai helyzet. — Uraim. "Tisztázzuk. Kié volt a macska? Jeromos hallgatott. Most már a düh is elöntött. — Felelj! — ordítottam Jeromosra, — Felelj te. Te ajánlottad ai professzor urat, — mondta rendületlen nyugalommal. A doktor elmosolyodott. — Uraim, ne vitatkozzunk. Melyikő jíik a beteg? Nem szó'tam. Nem mondhattam, hogy Jeromos. Abban a pillanatban nekem ugrott volna és megfojtott volna, Az orvos bólintott. — Jó kérem. Már értem. De most rengetegen várnak odakint. Majd értesítem az uraikat, maikor jöjjenek el. Akkor aztán elintézünk mindent. Kituszkolt bennünket. Az utcára érve, hatalmas szürke macskái ugrott be előttünk az egyik pincébe. Jeromos elsápadt. — Ez ai Miska! — kiáltott és már gyömöszölte its át magát a pince ablakán. i * I Ez most két hete történt. Azóta, ha Jló-- I mészárszéket, vagy macskát látok, kilel a : hideg. Kíváncsian és rettegve várom leg= közelebbit találkozásom Jeromossal. Miért nem akar milliomos lenni John Astor apósa PÁRIS, julifus hó. Érdekes családi ügy foglalkoztatja az amerikai társadalmi köröket. Ezúttal nem botrányról van szó, hanem inkább társadalmi pletykáról, amelynek hőse az egyik leggazdagabb amerikai család tagja. A multimilliomos család tagja, akinek kálváriájáról beszámol a Paris Soir, nyomorgó szükségmunkásként keresi kenyerét és a véletlen szeszélye folytán jelenleg dúsgazdag leánya birtokán dolgozik. A különös milliomos történet szereplője Francis Orm'and French, akinek fivére és Icámba ma is a leggazdagabb amerikai milliomosok irigyelt rangüstáLátott egy boldog embert — Igen. Épen az előbb zott az AURORA fiókjától, ahél az ÁLLAMI SORSJÁTÉK nagy nyereményét vette féL Minden húzás alkalmával az AURORA fiókjai a játékosok újabb sorozatát teszik boldoggá. KÍSÉRELJE meg On is. A JmIíms 15.»äks húzásra vásároljon sorsjegyeket az XVI Sorsjáték, Osztály FIÓKJAINÁL. Helyi cim: Keresüeäcimi Hifólbanlf r. f. csat, P. Unirii 20. ján szerepel. Francis Ormand French jelenleg mint földmunkás dolgozik Newport fürdőhely strandján, ahol gyakran találkozik leányával. Francis Ormand French saját hibái, kalandos és szeszélyes természete miatt került ilyen súlyos anyagi, helyzetbe. Amikor 1921-ben befejezte egyetemi tanulmányait, vállalatot alapitobt, amely tönkrement. Noha vagyonából kényelmesen élhetett volna, visszautas!tóttá családjai segítségét és elhatározta, hogy saját munkájából fog megélni. Sofőr lett és azóta iis hü maradt ahhoz az elhatározásához, hogy visszautasba családja dollármillióit. Pedig több alkalma lelt lett volna arra, hogy visszakerüljön a dollármilliomosok sorába. Fivére, Amos French örökölte a híres emberbarátnak és műgyűjtőnek, Edward Tuck-nek a vagyonát. Amos French ezt a tekintélyes összeget meg akarta osztani munkássors* ban élő fivérével, Francis Ormand French-cscl, akinek viselkedése azonban elhatározása megváltoztatására késztette. Francis Ormand French ugyanis egy amerikai folyóiratban cikksorozatot közölt, amelyben leleplezte a gazdag családok magánéletét. Ezek a leleplezések kínos botrányokat tártak fel és általános feltűnést keltettek. A szerző nem kímélte saját családját sem, amelynek féltve őrzött titkait ugyancsak nyilvánosságra hozta. A nyugtalan* természetű Francis Ormand French a cikksorozat botránya után néhány évre eltűnt családja szeme elő! és csak egy ünnepélyes alkalomkor bukkant fel, igaz, hogy ekkor ismét botrányt keltett. Leánya tartotta eskü vőjét John Astorral, az ismert milliár* dossal. Az esküvő fényes külsőségek mel lett zajlott lé és általános megdöbbenést keltett, amikor a templomban az Fraincüs Normand French vezette az, oltár elé karonfogva leányát. Az apa az ünnepélyes alkalomra kopott, szakadozott, zsakettet és ócska cilindert öltött és csa ládja, hogy a botrányát elkerüljék, kénv télen volt eltűrni hívatlan asszisztolását Később azt hitték, hogy a csavargó életet élő volt milliomos „jó útra tért1' Biztositó intézetet alapított Newportban .. családja igyreketziett segítségére lenni vá)« lalata felvirágoztatásán. A biztosító inV zet azonban megbukott és French ismét koldusbotra jutott. Most már nem is igye kezelt kikerültül nyomorából, hanem a!- kailtmi fiizikaiii munkákat vállal és ebből tenged életét. Családjával megszakított minden érintkezést és leányát nem is fid vözilfs, amikor az luxusautóján elrobog mellette a newyorti strandon. Francis Ormand French kijelentette, hogy igen súlyos nyomorban tengeti életét és örül, hogy földmunkáit végezhet leánya koste lya közelében. Nem szégyellii a munkál és nem érti, hogy családjának miért kel lemetlen, ha a kastély előtt találkoznak rokonukkal, amint éppen csákányával útjavítási munkát végez.
