Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
ús 1938 ]ntlns 1. ELLENZÉK Nem lehet máskent... írta: FŐI HYJÁNOS 8P. ... A házasságuk nem volt boldog. Az első hónapokban úgy látszott: solia még két ember ennyire meg nem 'találta egymást, aiztán, szinte egyik napról a másikra, történt valami, sem a férfi, sem az asszony nem tudta volna megmondani., mű töntómt, de egyszerre csak elromlott minden, — szenvedtek egymás oldalán. Okolták egymást és gyötörték önmagukat, marakodtak, kibéküllek, fogadhoz bak egymásnak, fogadhoz tak önmaguknak és egyikük sem tudta többé megmondani: önmagáéi'! fáj-e a szive vagy7, a másikért? És közben mindketten érezték, tudták: összetartoznak, végzetesen, oldlia- tatlanul, egy egész életre. Másfél év utáni mindenki'látta: ez a házasság tarthatatlan, csak ők maguk nem vettek róla tudomást. Keservesen boldogtalanok voltak, minden veszekedésnél azt hitték: ez az utolsó, most. már csak a válás jöhet, de minden kibékülésnél is úgy fonódtak össze a pillanatnyi boldogságban: ez volt az utolsó, most már véglegesen rendbejön közöttük minden. Csalt azon ai kora tavaszi éjszakán, amikor újabb jelenet közben, amely egyébként semmivel sem volt hevesebb és keserűbb a legutóbbiaknál, az asz- szony gyorsan összecsomagolta néhány legszükségesebb holmiját, tantiért telefonált és hazaszaladt az anyjához, csak akkor eszméltek rá mindketten: nem lehet másként. .. A férfi jól aliudit, kétszeres adag altatót vett be, az asszony alaposan kisírta magát az anyja ágyában és másnap mindketten valami nagyszerű felszabadul t- sággal jártak, keltek. ,,Hát ennyi az egész?“ — kérdezték önmaguktól és 'tárgyilagosan megállapították, hogy kár volt ennyi ideig huzni-halasztani a végleges szakítást, amely, lám, olyan köny- nyen elviselhető, sőB boldogító, hogy egész szerelmük nem lehetett egyéb, csak képzeibődés, önámitás, hisztéria. A férfii ezen asz első szabad napján késő éjszakákig kimaradt legénykor! barátaival, akiknek vigasztalását fölényesen utasította el: nincs szükségem vigasztalásra, minden úgy van a legjobban, ahogy történt. Aztán hazament, lefeküdt, de megint nem aludt el, csak kétszeres adag altatóval és ezen még féíl- álmáhan ás csodálkozott, hiszen régóta nem volt olyan nyugodt, jó, izgalommentes napja, mint mai. Az asszony sem aludt el, csak makor álomba sinfia magát a régi leányszobája ágyában és ő sem nagyon tudta, miért is sir ulajdonk éppen. — Közelednem kellene — gondolta a férfi, de már a másak pillanatban elszé- gyelte magát — ugyan! Még csak másoKönyvértékelí árleszállítása: Kästner: Lwai házipatia) fűzve Î3-— kötve 79 — Mann Thomas: Wsösungvér 30.— 59.— Muachier: A Szajn© JnneretLeaje 27.— 53 — PounSlLes: Chopin, a zongora poétája 63»— —.— Reeves: Chaplin 43-— 63Schaerer; Mríka kérdj miért? (A legújabb gymneknev-elő könyv) 43* __ Szilárd—Undi: Szép vagy diákélet. (A vidám múlt anekdota gyűjteménye) 59.— 79 — Tompa Mihály: Vírogoegék 53 — 73 — Földi Mihály: KMtés a világból 33 — —.— Mohácsi: Lidércke (Madáchné tragédiája) 43.— Nagy Endre: Szerelmesek kalauza 33 — — Nagy Endre: A kabaré regénye 50.— Réctey: Kassyné ifjasszony. (A magyar színészet hőskora) féibőrkötés 79.— Schöpft'» Aladár: Ady —— 33 — Szejfulina: Egy (kuruzsló éleire. (Az uj orosz irodalom legszebb könyve) ___ 46Mai Orosz Deksmeron, (Válogatott novella gyűjtemény) ... J 59.— M-i Japán Dekameron (Válogatott novella gyűjtemény) _ _« 59.— Kaphatók rövid tátfg az „ELLENZÉK* KÖNYVOSZTÄLYÄBAN Cluj, Paata Uauim. Vidéki megrendeléseket — uria- xécad m m~~ Mnnna* ^osézünkl dik napja, holnapra megint nyugoötabb leszek, a gyógyult seb is fel-felszakad néha, persze, hogy a friss seb sajog... így éltek napokon át. A férfi félt az estéktől, az álmatlanságtól, kissé beboro- zobtan tért haza minden éjjel, az asszony nem evett, keveset aludt és lelkesen hallgatta a barátnőit, okik a férjét szidták. — Gyűlölöm, — gondolta a férfi és amikor már csordultig volt borral, keserűséggel!, szörnyű dolgokat mondott az asszonyról a barátainak, akik megértőn hallgatták és élvezettel vájkáitak sebeiben. — Bizonyosan van valakije — bólintott az együk jóbarát, résztvevőén. A férj tiltakozni akart, — ez még nem jutott eszébe. Igaz, mindig féltékeny volt, betegesen féltékeny, de közben érezte, tudta: ok nélkül. Ismerte aiz asszonyát, bízott benne, de mert önmagában nem bízott, telve volt gyanúval. Dehát, persze, most látja: vak volt, ostoba volt. önki.nzó gyönyörűséggel rakosgatta egymás melllé a gyanú mozalk- szemdiili... — az asszony, gúnyosam „morzsáknak“ nevezte őket — . .. no jó, legyenek „morzsák“! De most a sok apró morzsából, ahogy egyszerre egymásba Iliiének, a bizonyosság mérgezett kenyere áll össze, amelyen addig rágódlia- tik az ember, amiig, bele nem pusztul. Vagy ő maga, vagy az érzése. — Gyűlölöm — gondolta az asszony, — nem megyek vissza hozzá, ha térden- csuszvai közeledik is. Pokollá telte az életemet. .. ... és pillanatra sem jutott eszébe, amit oly jól tudott: elég volt mindig egy kis engedékenység, egyetlen közeledő mozdulat, hogy a férfi felkorbácsolt lelke, indulata megenyhüljön, lecsillapodjék . .. elég volna most is. . A férfi órákig ült otthon, egyedül és a telefont leste: megszólal-e. Ha megszólalt, fehérre váll arccal, eífulíladt hangom szólt bele a kagylóba és a fogát csikorgatta dühébeai, hai a legjobb barátja hiiivta is. Az asszonyt „véletlenül“ mindig ebédidőben vitte útja a férje hivatala felé. „Csak ne találkozzunk, aiz Isten szerelmére“ — mondogatta ilyenkor görcsösen, de a sarkiig állandóan vissza-vissza fordult: nem lép-e ki a kapun az ura. Gyűlölték egymást és barátok, barátnők megértő segédletével, egyre mélyebben rtüzélték bele magukat a végleges szakítás gondolatába. Egyik nap köny- nyebb volt, nyugodtebb, a másik megint nehezebb, nyugtalanabb, de mindketten érezték: valaminek még történnie kell a véig;tisztességig. Egy találkozásnak, amelyen örökre „tisztázzák a helyzetet“, egy utolsó nagy és könyörtelen leszámolásnak, hogy kölcsönösen ítéletet momd- jiaraak egymás felett és felmentsék önmagukat. Mikor és hogyan? — egyikük sem tudta. Minél később, annál jobb — gondolták mindketten — nem kell megint hangos jelenet, nyugodt, tiszta fejjel, lecsillapodva)," mindenen tuíemelkedve leszámolni egymással, igy lesz abból, amis most még ideiglenesség, végleges és visz- szavonihiaitaflan helyzet. — Csak még egyszer találkozzunk, — erősitgette a férfi, — jól odamondogatom neki. Úgy, ahogy még soha. Nem ragald el megint a szenvedélyem, mert tudom ilyenkor ő megkeményiti magát és felvesz azt a fölényes, gúnyos és jéghideg hajthatatlan ságát, amely ellen nem tudok védekezni, mert minden visz- szapa/ttan róla. Nyugodtan, logikusan, tárgyilagosan megmondok neki mindent, ami a szivemet' nyomja, aztán... . vége! Egyikünk jobbra megy, másikunk balra ... a soha viszont nem látásra.. . —* Csak még egyszer ta !álkozzunk, — ismételgette az asszony, — ha kitör és tombol, ahogy szokta, én kedves leszek, megadó és szelíd, mert tudom, ettől megjuhászodik. De akárhogy könyörögjön is, vissza nem térek hozzá többé ... ennek vége. Mindketten várták ai találkozást, a nagy és végleges leszámolást: nem tehet másként... ... A férfi színházba menit. Egyedül volt, ideges, kissé szórakozni fog. Már elsötétült a nézőiér, amikor pár somul AMELY FELBECSÜLHETETLEN ELLENSZOLGÁLTATÁST NYÚJT: HAMVAS ÉS SZÉP ARCBŐRT • ^ inéi hosszabb fiatalság minden nő égő vágya. A kor első jelei, az arc ÜhíL ráncai és az arcbőr petyhüdtsége a fiatalságot annyira jellemző hamvasság és frisseség elvesztése folytán. A kozmetika művészete egyszerű és hatásos módszert talált az arcbőr védelmére és konzerválására. Ez a Pond’s metódus, amelyet az egész világon a nők milliói használnak. A két Pond’s krém „C" (éjjelre) és „V" (nappalra), ennek a módszernek az alapjai. A Pond’s módszer pontosan le van Írva egy kis füzetben, amely minden Pond’s króm csomagolásban található. I előtte, ott látta ülni a feleségét. I — Kivel van? — ez vollt az első kaján I gondolata és a szive olyan éles és vad I indulót dobolt, hogy úgy érezte: a szomszédjának is hallania kell. Szünetben cigarettázni ment a szin- házkapu elé. Elbújt egy oszlop mögé, i látni akarta, kivel van a felesége. I Az asszony is kijött, cigarettára gyuj- • tolt. Egyedül volt — a férfi szivéről elmúlt egy görcsös szorítás. Nézte az asz- , szonyt, izzó szemekkel, száraz torokkal, I megvártál, írtig bemegy, ő csak akkor ült ! le helyére, amikor már kialudt a nézőté- I ri csillár. Az utolsó szünetben, mintha véletlenül voteu, megindult az 'asszony felé, aki épp cigarettára gyújtott. Sápadtan meredtek egymásra, a férfi hangja elfulladt: — Szervusz. Hogy vagy? — Köszönöm. És te? Llehajtott fejjel álltak, nem tudták, mit mondjanak egymásnak. — Nem zavarna, ha a végén megvárnálak? — Kérlek, ha kedved van ... „Már megint en a vésztjósló udvariasság“ — gondolta az asszony és felhr- zsergett benne a régi makacs lázadás. „Már megint ez a jéghideg fölény“ — gondolta a férfi és végighullámzott rajta' a régi szenvedélyes düh. . .. Később hallgatva mentek egymás mellett. — Rossz színben vagy, — mondta a férfi. — Te Is,— vontaiéi vállát az asszony. Nem tudták, mit beszéljenek. Sűrűn és súlyosan gyűltek, gomolyogtak bennük az ezerszer elgondolt, kimondásra váró szatvak. A villamos megállóhelynél az asszony kezet nyújtott: — Haza megyek. Isten áldjon. — Ne menj még. Beszélni szeretnék veled, — a férj mozdulata, amint a felesége keze után kapott, oJiyan volt, mint egy fuldoklóé. — Mehetek gyalog is ... — az asz- szony hangja hatvány volt, közönyös. Most, — gondolta a férfi — most! Érezte, mint önti el a felgyülemlett keserűség, die egyszerre megérezte azt is: hal most beszélni kezd, tengerré áradnak aj szavak és ez a tenger a véglegesség közöttük. Megállt a félhomályos utcasarkon és lehaj tolta fejét. — Nem tudok nélküled éLni, — mondta halkan, rekedten. És egy pillanat múlva ay., asszony: — Ezt akartad mondani? Csak ezt? — Csak ezt.. A feleség lassan, kicsit bátortalanul belekarolt a férjébe, — az arcán könv- nyek folytak, elfordította fejét. Némán, kérdés nélkül, megindultak az otthonuk felé és mindketten érezték, ami felé mennek, az semmivel sem jobb, talán csak rosszabb annál, ami eddig volt. De mentek, némán, el határozottan, ke- scriin-boldogan összckarolva, mint akik csak most tudták meg a titkot: nem lehet másként. . . Könyvnap 1958 Jóhal Miár: fcheie gyem anfoh A magyar író-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzáció! A két kötet, 400 oldalon, egybekötve, ízlésesen kartouáiva, csak 92 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét ■ ‘
