Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

6 ELLENZÉK I 9 J fi I u 11 u s /• wmmmmaammmnmar.m LETiZIA Irta: ERDŐS RENÉE tizia férje szerette becsukni a bo'tot é9 beülni egy közeli őst ériába, vagy bárba és ott iddogálni egy keveset. bátran megtehette. Nem tolongtak a vevők a boltja előtt. De szombaton már vá-t engem, tudta, hogy jövök s ílyen- kc*- jobbára ott volt a boltjában. Letizia féltékeny volt az urára, aki igen iriképü, magas, csinos ember volt és so­vány, amiért is Letizia folyton panaszko­dott nekem. Azt mondta: az ura szereti nézegetni a vékonylábu fruskákat, akik olyanok, mint az éretlen körte. Nincs rajtuk semmi szép, de csak zörögjön a csontjuk, neki mar tetszik, ö, sajnos, elhízott, mert egv ope­ráción eseti keresztül s utána nem lett volna szabad semmi olyat enni, ami hizlal. De ő nem bir lemondani a pasta asciutták- ro.'. Hát élet az, ha az ember még jól s-m lakhat? Igv szedte föl a száz kilókat. Mindazáltal Letizia nagyon kedves terem­tés volt. A tengerparton szoktunk disku- rálgatni. Vadul szerette az idegeneket az ő furcsaságaikkal. Töviről hegyire kikér- de/te az embert. Imádta az élettörténete­kéi s nekem is kedveskedett ilyenekkel Néha el is jött hozzám, ha meglátott a gyümölcsösben, vagy a tengerre néző ter- raszon s akkor összes ismerőseinek min­den titkát leleplezte előttem. De srra nem tudott rávenni, hogy egy­szer elmenjek hozzá, pedig nagyon sze­rette volna. Már egy hónapja hívogatott, hogy menjek, nézzem meg belül a házát, milyen szép. Majd főz nekem teát. azt hi- -7cm talán, hogy nem tud jó teát főzni? És ad hozzá finom biscottit, mert ő is Corradótól vásárol ám! De legtöbbször Carusóval csalogatott, hogy azt meg keli hallgatnom, milyen cne'-. es Az ő CarusóV így hívta a kaná­riját. — Mér' nem megy el hozzá egyszer? — • kérdezte Angelika nővér. —• Ugyan, menjen már. ha ez olyan boldoggá teszi! így hát egyszer, egy esős délután, ami­kor nem lehetett a tengerpartra menni, mégis csak rászántam magamat, hogy meg­látogatom. A háza csakugyan csinos volt. Rendes, tiszta, tele borzasztó modem bútorokkal, armkre láthatóan büszke volt. Carusót is bemutatta nekem. Ez éppen oiyan volt, mint minden más kanári. Ami meglepett, az volt, hogy szabadon jár-kel a 'akásban. odaszáll, ahová éppen 3kar, de emellett meglepően tisztelettudó. Ha va­lami sürgős dolga volt, menten vis.zaszállt a kalitkájába és ott intézte el. Letizia erre is nagyon büszke volt. — Szombat van — mondta — Ange­lika nővér, ropogós fehér főkötőjével, fc- ke*r fátylával belepve szobámba, mely a tengerre nyílt — hát megyünk Anconába? — Oh, de mennyire! — mondtam és már vettem a kalapom, a táskám, a kesz- ivüm és rohantam utána. Mert apáca lé­tére mindig aprókat lépett és gyorsan, ezzel szemben én hosszukat és lassúkat léptem. \gcx$to a kis kocsival már állt a bejárat előtt. A kocsin fehér ernyő volt, ami alatt Angelika nővérrel szépen elbújhattunk az égető nap elől. A lovacska is fel volt öl­töztetve illendően. A fején olyan fehér vászonfejkötő volt, amelyre két külön ’ok volt varrva, a fülei számára. Három kosarat vittünk. Egyik a ko­csis mellett volt, a másik kettő a lábunk­nál. Igv mentünk be minden szombaton Colié Amenóból Anconába. Ezek gyönyörű délelőttök voltak. A gondnoknővér ilyenkor tartotta heti be­vásárlásait a boltokban. Én pedig elkóbo- ’obam a régi város zegzugos utcáin, be­tértem a gyönyörű, hűvös románsrilü templomokba, amelyek még a tizenkette­sek században épültek. Kódorogtarr. a pia­con. a boltokban. Vettem magamnak pa­pirost, horgolócérnát, egy kis bonbont és hasonló apróságokat, amikre éppen szük­ségem volt. Utunk, ahogy a hegyről leértünk a ten­gerpartra, ott vitt el Letizia asszony kis guciniás villája előtt s ő ott állt a kert­ben, vagy a lépcsők tetején és szokása szerint kirohant hozzánk, hogy meg kel­lett állítanunk a kocsit és sietősen egvpár szót váltani vele. — Lodato sia Gesu Cristo — mondta a nőv érnek, nekem pedig bizalmasar inte­getett és megkérdezte: — Bemegy, Signora, az uramhoz? Ugyan nézzen be hozzá! |ó százkilós, kicsiny, gömbölyű asz- szonyka volt Letizia, göndör fekete haj­jal és tüzes rpró szemekkel. Az urának pej g antikvárius boltja volt benn a vá­rosban, az egyik román templom tövé­ben. Innen volt az ismeretség. Mert persze hogy odajártam hozzá, ke- itsgélni a régi vackok közt és sohasem öt cm el tőle úgy, hogy valamit ne vet­tem volna. Akkor már sok holmim volt ’.He. Egy kis b:>.antikus vaskereszr Ára öt lira. Egy régi római gyö’ngvstv-. Ára nyolc líra. Egy csöpp kis Ámor fayence. Ára tíz líra és >gv tovább . . . Ha Angelika nővér elvégezte a hevásár- lásrt-t és én is eléggé elfáradtam a hegynek föl, hegynek le való bandukolásbar, ak­kor, úgy tizenegy óra tájban, mindig ta­la koztunk a Corrado cukrászdája terra- vzán, ahol megvendégeltem őt egy gráni­téval s én magam bevágtam egv cassata alia Sicflianát s utána felfrissülve és elége­detten ültünk be a megrakott kosarak kö­zé s a kis lovacska szépen visszakocogott velünk a napos tengerparton a hegvre, a j Fekete Kanonoknők zárdájába. Letizia persze akkor már megint ott í vök a kertajtóban és odakiáltott hozzám: — Latta az uramat? Meg kellett nvugtatnom, hogv láttam, ha ez nem is volt mindig igaz. Mert Le­Aztán csakugyan főzött teát s előhoz­ta a biscottikat egy papirdobozban, mi­alatt Caruso ide-oda röpdösött körülöt­tünk. Leszállt a cukortartó szélére és bc- lecsipett a kockacukorba. Megnézegette a biscottikar, sőt a teáscsészét is megvizs­gálta, nem lehetne-e belőle egy kicsit kor­ty ntani. — Via! Via! — mondta neki Letizia nevetve, egy cseppet sem haragosan, hogy elűzze a teásaszta! környékéről. Nem szabad erősen rászólm mert aki or megharagszik és napokon at nem jön ki a kalitkájából és nem is énekel. így hát teázgattunk ketten. Letizia a divánon ült velem szemben és közöttünk volt az asztalka Közben Letizia jött-ment. Egy albumot hozott elő. Megmutatta benne az anyja, az apja és a nagyszülei fényképiét Aztán levette a hálószoba faláról az ura katona- ruhás képét, hogy nézzem csak, ez a bir- bo.ne milyen csinos volt akkor! Hogy nem kel’ctt-e beleszeretni? Pedig hát ő sem volt utolsó és ugyancsak hemzsegek kö­rülötte a kérők1 Igazat adtam neki és min­dent nagyon helyeseltem és boldoggá tet­tem azzal, hogy egy második csésze teát is megittam s ezzel bebizonyitottar>, hogy a tea kitűnő. Végre is alkonvodott és én felálltam, hogy elbúcsúzzak. De ekkor Letizia felkiáltott:- Hol van Caruso?-- Az ám! — mondtam én is — hol van Caruso? — mert már egy idő óta nem láttam ott röpdösni a közelünkben. — Caruso! — hívta Letizia. — Bizo­nyosan bement a haszontalan a kalitká- jál a aludni! Odamegyünk a kalitkához. Caruso nincs benne. Bejárjuk a házat Kiabáljuk: Caruso! Caruso! Camso nincs sehol. Letizia közel volt a kétségbeeséshez. — Hol lehet, Istenem, hol lehr? Ho­vá bujt? Mért bujt el? Hát bántottam? Ugv-e, hogy nem bántottam? Caruso! Ca-uso! — Majd előkerül — mondtam és oda­léptem az asztalhoz: ahol a tarsolyomat hagytam, hogy fölvegyem és mernek. Ekkor szemem odamered a divánra, arra a helyre, ahol pár perccel előbb Le­tizia ült. A divánon valami sárgállott. Ugv sárgállott, mint egy lepréselt sárga virág. Lehajoltam hogy jobban lássam, mert a szoba már sötétedett és ekkor . .. Ekkor már Letizia is mellettem volt, ő is észre­vette a sárga foltot és rémes, velőthasitó sikoltása betöltötte a szobát. — Caruso! Tpen. Caruso volt a divánon. Mozdulat­lanul, mereven, lepréselve. '“'zegény Letizia ráült... 175 dollárba kerül ha­Hogyan él Kanada „nemzeti ügye“, a világ leghíresebb kvintettje? Molyzsák a ruhák legbiztosabb nyári megőrzőié ! ! !-így ázzon, csakis KOR RÉS gyártmány használjon: Árlista: No. 1401. mérete 100X63 cm. No. 1402. mérete 120X63 cm. No. 1403. mérete 140X63 cm. Akasztó-kampóval és oldalt záró fémkap­csokkal ellátott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei 55 No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 60 Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYABAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki rendelésnél elég , számra hivatkozni. Uiánvéttel is szállítjuk. Olévi időtartamra impregnál* zsáksk, melyek a nyárára eltett ruhát teljesen be- urkolva védik a molyok támadásai ellen. NEW YORK, junius hó. Néhány nappal ezelőtt ülte körül a ka­nadai Callanderben az öt Dionne-iker: Cecile, Annette, Marie, Yvonne és Emilie a születésnapi tortát, amelyen négy gyer­tya lobogott. Négyévesek lettek a kana­dai ötös ikrek, akik még ma is nemzeti ügyként, fontos áüamügyként szerepel­nek Kanada törvényhozásában. Az öt kislány Dafoe doktor kórházá­ban, egy számukra külön berendezett osztályon él, ahol a szó szoros értelmé­ben a kanadai kormány leggondosabb figyelme kiséri minden lépését. Utóbbi időben heves harcokra is került a sor a Dionne-házaspár és a hatóságok között. Dionnék mindent elkövettek, hogy visz- szaszerezzék gyerekeiket, akiket a családi háztól elkülönítve nevelnek és mindent elkövettek, hogy a gyámok, ellenőrök és orvosok tanácsával szemben saját nevelé­si elveiket keresztülvigyék. rek élelmezése vonta. Az ontariói közgyám igyekszik meg­szüntetni azt az áldatlan harcol, amely a Dionnc-család részéről az ikrek nevehe tése körül forog. Valóv/inülcg rövid időn belül felépítenek egy kis házat, hol az ikreket nevelni fogják és lakást kap­nak a házban a szülők is. Az ikreket eszményien nevelik Alan Brown, a torontói kórház főor­vosa, aki gyakran vizsgálja meg az ikre­ket, kijelenti, hogy az ötösikrek tökéle­tesen, normálisan fejlett gyermekek, úgy fizikailag, mint szellemileg. Tudományos szempontból eszményi nevelést kapnak, semmi testi vagy lelki hibájuk nincs. Brown dr. hangsúlyozta, hogy ilyen ápo­lás mellett az ikrek kevésbé vannak ki­téve fertőzéseknek, mint más gyerekek. Olyan hírek terjedtek el, hogy az ikrek feltűnően sűrűn vannak meghűlve. Brown dr. ezt cáfolja és azt állitja, hogy valamivel ritkábban betegszenek még, mint a többi gyerekek. Tekintve azon­ban, hogy a betegségek legnagyobb ré­szét akkor kapják, ha a külvilággal érint­keznek, Dafoe doktor javaslatára most egyre jobban megválogatják az alkalmat, amikor nyilvánosan szerepelhetnek. Eddig rendszeres időközökben meg­mutatták őket a közönségnek. Délutáni játszóórájuk alkalmával a kórház kertjé­nek rácsán keresztül bámulhatták az amerikaiak az öt feketeszemü kislányt, akik annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy még az egyik rendőr, aki két év óta őrzi őket a kertajtó előtt, se tudja megkülönböztetni egyiket a másiktól. Dafoe doktor csökkenteni fogja az ikrek filmszerepléseit is. Az ötösikrek napirendje Az ötösikrek napirendje a következő: reggel fél 7 órakor kelnek fel, akkor megmosdatják és felöltöztetik őket, el­mondják imáikat, azután reggeliznek. Fél 9 órakor megérkezik E>a£oe doktor a postával és széles mosollyal és az öt iker, aki imádja a „doktor bácsit“, megrohan­ja, majd leveszi lábáról. Dafoe doktor naponta csaknem jţ '^J'kora postát kap, mint az öt kislány. Születésnapján, amely egy nappal az ötösikrek születés­napja előtt van, négyszáz gratuláló sür­gönyt kapott. Az orvosi vizsgálat után zeneóra van és a világ leghíresebb kvin­tettje francia népdalokat énekel. Ha szép az idő, akkor negyed tiz órakor kimen­nek a kertbe játszani és negyed tizenket­tőkor mennek be újra a házba. Tízóraira tejet kapnak. Ebéd előtt megmosdanak. Pont fél 12 órakor ebédet kapnak, fél i órakor ágyba mennek és egy órát al­szanak. Ha szép az idő, délután is egy órát játszanak a kertben s közben óvodai ok­tatást kapnak, rajzolni tanulnak éc ’.épe­ket nézegetnek. Uzsonnára na- 'hektár 1*:- isznak. Fél 5 órakor megfürde1- G0 százaié* cljátszanak még a fürdőszobi ! órakor megvacsoráznak és fél . Sighetről je» rendszerint alszanak. -akadás vonult Az 5 iker súlya: 178 ;r" gyed font Brown doktor elmondja, hogy Ä rie kivételével az ikrek valamivel a normális súly és magasság felett vannak, Marie az :c-! egyetlen, aki a szabályszerű orvosi átlag- n»* méreteket képviseli. Marie súlya 32 és há­romnegyed font. Emilie 36 és egynegyed, Cecilie 35 és fél, Annette 36 és fél és Yvonne 37 és egynegyed. Az öt gyerek sú­lya összesen 178 és egynegyed font. Mi­kor négy évvel ezelőtt megszülettek, egy krumpliskosárban mérték le őket és ösz- szes súlyúk 13 és fél font volt. oa Lei 25 Lei 30 Lei 35 „Tisztogatás“ az irek „adminisztrációjában“ A legutóbbi rendelkezések értelmében az ötösikrek főgyámja Percy D. Wilson, Ontario állam fő-közgyámja, aki a köz­vetlen felügyeletet gyakorolja az ötösik­rek nevelése felett. Márciusban Wilson vizsgálatot folytatott le az ötösikrek „ad­minisztrációjában“. Mindenekelőtt 100 dollárra emelték fel a szülők részesedését az ikergyerekek jövedelmeiből. Az ikrek nevelését kivették Blatz torontói egyete­mi tanár kezéből és elcsapták az ikrek dadáját is, akiről kiderült, hogy valósá­gos kémszolgálatot teljesít a szülők szá­mára a gyerekeknél és mikor egyedül marad velük, a szülők nevelési elveit ér­vényesíti. Dr. Dafoe pozíciója megingat­hatatlan, egész Kanada elismeréssel és csodálattal beszél a doktor munkájáról, aki a legtökéletesebb szakszerűséggel gon­doskodott eddig is az ikrek jólétéről. Némi gondot okoz az ötösikrek neve­lésében az adminisztráció egyre növekvő költségvetése. Az ö’tösikrek nevelése ha­vonta 2205 dollárba kerül. Ebből Dafoe doktor 210 dollárt kap havonta, Gordon Moffat, Dafoe titkára 175 dollárt, Keith Munro, az ikrek üzleti menedsere 500 dollárt, Oliva Dionne, az apa 300 dol­lárt, W. Flannery, az árvaszék titkára 150 dollárt, tanító és két dada 100—100 dollárt, egy fő-rendőr ixo és két rendőr 100—100 dollárt, házmester 35 dollárt, yiceházmester 2 5 dollárt, egy cselédlány 25 dollárt, végül a személyzet és az ik­1938. (TI Hőnavrií ről. ka: Köcve Lej Ady Endre összes versei 165.— Jókat, Mór: Fekete gyémántok 135.— Arany János összes költemé­nyei 44°.—... Móricz Zsgmond: Légy jó mindhalálig Művészeti Lexikon (2 ’kötet) Sárközi: Gy.: Műit oldott kéve 119.— Illyés GyuSfe: Puszták népe 125.— Illyés. Gyula: Petőfi 158.— Körmendy Ferenc: Budapest kaland Peéry: Bambuszfejü esernyő Most vegyen, később drágább lesz! Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj. Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szántjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom