Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-17 / 159. szám

1938 }alius 17. EEEBNZéK határozata alapján valamely peres fél végrehajtást vezet, telekkönyvi bekebe­lezés eszközöl a vesztes tél vagyonára, aki további jogorvoslattal — felülvizs­gálati kérelemmel — támadja meg az alsóbiróság határozatát. A felülvizsgá­lati biróság kedvező határozata, a meg­támadott alsóbirósági határozat felol­dása folytán aztán, felemerül a kérdés: mi történik a végrehajtási utón szer­zett jogokkal? Erre ad választ a cluji Ítélőtábla, midőn a semmitőszéki eljá­rásról szóló törvény 51. szakasza alap­ján megállapítja, hogy nemlétezőnek kell tekinteni a feloldott, megsemmisí­tett határozatot, miből önként követ­kezik, hogy az annak alapján eszközölt biztositási és végrehajtási intézkedések is egyidejűleg teljesen feloldatnak. Az ítélőtábla azt is hozzátette határozatá­hoz, hogy a semmitőszéki eljárásról szóló törvény az „egységes" törvények sorába tartozik s rendelkezéseit 1926 január i-től az ország egész területén kell alkalmazni. V áltóper hároméves szünetelése. (Ti- misoarai ítélőtábla C. III. r 5 r S — 1937. sz.) A periratokból kitűnik, hogy alperesek törvényes időben kifo­gással támadták meg a váltófizetési meghagyást, majd a per szünetelőbe volt helyezve, mert a felek nem jelen­tek meg a tárgyaláson. Négy év múl­va aztán felperes kérvényt nyújtott be a járásbírósághoz azzal: állapítsa meg a biróság, hogy a kifogás elvesztette je­lentőségét és a váltófizetési meghagyás jogerős maradt. A járásbíróság helyt adott a kérelemnek s a pert — csak a pert! — a Pprts. 446. szakasza értelmé­ben, a fizetési meghagyás fenntartásá­val, megszüntette. A törvényszék az I. biróság végzését helybenhagyta. Az íté­lőtábla hasonló határozatot hozott az­zal az indokolással, hogy a transzilvá- niai Pprts. IX. fejezetében foglalt sza­bályok értelmében a váltó-fizetési meg­hagyás ügyében a peres eljárás a kifo­gással veszi kezdetét, ha tehát a kifogás folytán nyitott peres eljárás 3 évig szü­netel, a kifogást megszűntnek és a fize­tési meghagyást érvényben levőnek kell tekinteni. T örvénytelen gyermek tartásdija. (Cluji ítélőtábla C. I. 1094—937.) A cluji járásbíróság mulasztási ítéletében arra kötelezte alperest, hogy a kereset beadásától számitva törvény­telen gyermeke számára havonta 300 lej tartásdijat fizessen. A kk. gyermek anyja megfelebbezte a járábiróság Ítéle­tét és Pprts. 440. szakasza alapján a ke­reseti kérelemnek megfelelően három évre visszamenően kérte alperes elma­rasztalását. A törvényszék azzal az in­dokolással utasította el a felebbezést, hogy ily természetű követelések meg­ítélésénél a kérelem előterjesztése, te­hát a kereset beadásának napja irány­adó. Az Ítélőtábla, felperes jogorvoslata folytán, mindenekelőtt a Pprts. 440. szakaszával foglalkozott és megállapí­totta, hogy az I. biróság a kereset ala­posságát mulasztási Ítélet esetében — tehát az alperes távollétében is — meg­vizsgálhatja. A jelen esetben azonban folytatja a tábla — felperes keresete — melyben 3 évre visszamenőleg kérte a gyermektartás megítélését — nem volt alaptalannak mondható. A Optkv. 1480. és 167. sakaszai értelmében ugyanis az ilyen tartásdijak 3 éven túl évülnek el, ezen időn belül tehát megítélhetők. Al­peres csupán abban az esetben szaba­dulhat a fizetés alól, ha nincs abban a helyzetben, hogy tartásdijat fizessen. r Életre hívta az „eltemetett“ Scherlock Hoimest a londoni Scotland Yard Hogyan dolgozik a világ legnagyobb bűnügyi laboratóriuma TöffvéiiyfLezés /LEÜSSE* * Rovatvezető sDR» KÖVz.SS ISTVÁN R osszhiszemű konverziós adósok (Cluj-i ítélőtábla C. II. 9^3~937) Az 1934. április 7-én kelt kon­verziós törvény xo. szakasza szerint el­vesztik kedvezményeiket azok az adó­sok ,akik a törvény 7. és 8. szakaszai értelmében készített nyilatkozataikban rosszhiszeműen nem tüntették fel teljes vagyonukat. A rosszhiszeműség tehát lényeges tényálladéki elem, melyet bi­zonyítani kell akkor, midőn valakinek terhére vagyona egyrészének eltitkolá­sát megállapítják. A cluji ítélőtábla fel­fogása szerint nem elég egyszerűen megállapítani, hogy az ados csupán vá­rosi házát tüntette fel nyilatkozatában és elhallgatta, hogy olyan ingatlannal is rendelkezik, mely mezőgazdasági adóval van megróva, az indokolásban részletesen foglalkozni kell a rosszhisze­műség kérdésével, annyival inkább, mert a jóhiszeműség az ellenkező bizo­nyítása mindig törvényesen vélel- meztetik. Az ítélőtábla ennek alapján uj határozat hozatalára utasította a tör­vényszéket. Ugyanebben a kérdésben (Clu-j ítélőtábla no. C. I. 9S7~937) egy má­sik ügyben az Ítélőtábla megállapította, hogy az adós „városi adósnak" nevezte magát nyilatkozatában, a nyomtat­ványban szereplő „mezőgazdasági" szót kihúzta és nem tett említést arról, hogy birtoka is van. Az Ítélőtábla szerint ez esetben „városi adós" nyilatkozatá­ról van szó, aki — anélkül, hogy el­vesztené a konverziós törvény to. sza­kaszában megjelölt kedvezményét — ilyen minőségben bírálandó el akkor is, ha egyébként a mezőgazdasági kon­verzió felvételeinek megfelelne és bir­toka volna . K atonai fegyver gyilkos golyója (Ti- misoara-i ítélőtábla no. C. III. 6127—938.) Felperes kártérítési keresetében előadta, hogy az aradi vár­ban lévő kaszárnyák közelében lévő há­za előtt tartózkodó leányát egy puska- golyó fején találta, minek következté­ben pillanatok alatt kiszenvedett. A boncolás során meglállapitást nyert, hogy orosz fegyver golyója hatolt jobb felől az agyba és a sérülés halálos volt. A bizonyító eljárás során a fegyverszak­értők nem tudták egyezően megálla­pítani, mily irányból jött a golyó, mely a kaszámyán túl, az ott fekvő község felől1 is jöhetett, a várban külön­ben sem lőnek éles golyóval. Az Ítélő­tábla következő jogi indokolást fűzte ehhez a tényálláshoz: Az állam felelős­sége szempontjából szabály az, hogy a felelősséget a közalkalmazottak meg nem engedett tevékenysége, a megbíza­tással, vagy hivatalos hatalommal va­ló visszaélés is megállapítja. Jelen eset­ben pedig azt tételezték fel, hogy egy katona — szolgálatban, vagy szolgála­ton kívül — fegyverét használta és felperes leányát megölte. A katona puskalövését azonban — állapítja meg ,a tábla — nem lehet állami hivatali tevékenységnek tekinteni, csupán ál­lampolgári kötelességteljesítésről van szó katonai előkészítés céljából, törvény alapján kötelező közszolgálatról, mely nem jelenti az állam felelősségét. Ki­vételt csupán az képezhetne, ha embe- , rek, vagy más lények életére veszélyes helyen tartanának éleslövéssel gyakor­latot, de ebben az esetben is a gondat­lan, vagy szándékos káros ténykedésért a felügyelettel és vezetéssel megbizott személyeket kellene felelősségre vonni. Miután pedig felperes nem bizonyította, hogy állami alkalmazottat gondatlanság, vagy visszaélés terhelné és megelégedett azzal, hogy a halált katonai fegyver­ből származó golyó okozta, az ítélőtáb­la a kártérítési keresetet annyival in­kább elutasította, mert a fegyver birto­kában lévő katona vezényszó nélkül, szolgálaton kívül történt fegyverhasz­nálatáért a katonai kincstár felelősége nem álJbpitható meg akkor sem, ha a kérdéses puskagolyó valóban a kaszár­nyából jött volna. F elülvizsgálati bíróság határozatának következményei (Cluj-i ítélőtábla no. C. EH. 1015—937). Gyakran előfordul, hogy az alsóbiróság kedvező LONDON, július hó. , Azi iró fantáziája igen gyakran megelő­zi az időt, amiben végeredményben sem­mi különös nincs: eszméket ugyanis sok­kal könnyebb papirra vetni, mint megva­lósítani. Itt van például Sherlock Holmes, egy regényalak, akit az egész világ ismer. Conan Doyle fantáziája teremtette meg — egy skót orvos kollégája halvány kör­vonalai alapján — szinte kizárólag a fan* táziájából. A világ olvasóközönsége há­rom évtizeden keresztül falta a világhírű detektivrői szóló históriákat, a serdül el­len ifjúság egész generációi határozták el olvasásuk közben, hogy a detektivi pályá­ra) lépnek, ha felnőnek s addig is elsajá* titaniak egyet-mást a Sberlbck Holmes! technikából. Ma, a harmincas évek végeidé, Conan Doyle olvasóközönsége erősen megcsap­pant. A közönség „uaiiv“-nak tartjo. ir­reálisnak és enyhén nevetségesnek, ami­ben sok igazság is van. * Sherlock Holmes népszerűsége évtize­deiben minden reális alapot nélkülözött; ma harminc-harmincöt évvel később azonban tényleg életrekelt. És éppen ab­ban az Angliában él és működik, ahol a mult század végefelé cgiy termékeny irői fantázia kitalálta. Az élő Sherlock Holmes azonban nem blaziirt zenebarát, monrfmistia agglegény, hanem egy középkorú, mosolygóarcu, csa­ládos államhivatalnok. Dr. Howard-nak hívják és hivatalos állására nézve, az fn- Igol belügyminisztérium bűnügyi labora­tóriuma vezetője. Ez a laboratórium Not- trnghamban van, valószínűleg azért, mert ez a város van az ország igazi központ­jában s igy Anglia minden pontjáról ha­marabb elérhető, mintha Londonban len­ne. Ez a rendőrségek szempontjából na­gyon fontos, mert. a legtöbb kérdést, amelyre nézve a laboratórium tanácsát kérik, nem lehet telefonon elintézni. Mivel foglalkoznak ebben a laborató­riumban? Mindennel, ami a bűnözéssel kapcso­latban lehet. Tehát a legszeszélyesebb I anyagvizsgálattal. Pár percnyi vizsgálat után mindenről meg tudják mondani, hogy micsoda. A hatalmas épületben szé­dületes arányú mintagyüjtemények van­nak, minden elképzelhető és elképzelhe­tetlen anyagból. Az egyik fiókban példá­ul fürészporminták vannak, a másikban gya.pjufonalak, a harmadikban gyufaszá­lak. Ez az utóbbi falán furcsán hangzik. A laikus tudja, hogy a, gyufadobozok kü­lönböznek, de a gyufák? Egyik gyufa olyan, mint a másik. A modern Sherlock Holmes erre jóakaratuan megrázza a, fe­jét. A gyufaszálak faanyagai között olyan vitális különbségek vannak, hogy mik­roszkopikus vizsgálat alapján s a min­tákkal összevetve, egy félig elhamvadt gyufaszálról is meg lehet állapítani, hogy tegyük fel, Portugáliában, Amerikában, vagy Európa más városában készült. S az ilyen adott esetben sokat! mondhat. * Egy másik teremben az okirathamisi- tá sok kai kapcsolatos gyűjtemény van el­helyezve. Irásforrnak a világ minden ré­széről, tollak, papíranyagok, tinták és más íróeszközök. Dr. Howard szerint, ha egy aláirás a lehető legkisebb mértékig megegyezik a másik aláírással, szóval, ha teljesen tökéletes, akkor hamisítva van. Az ember ugyanis soha életében nem ir pontosan egyformán kétszer. Megtörtén­hetik, hogy valaki megesküszik arra, hogy a.z előtte fekvő aláirás az övé s a nottinghami laboratórium kideríti, hogy téved: az aláírás hamisa tv® van. Dr. Howard két megállapítással lepte meg nemrégiben az an,goi közvéleményt s ezek végeredményben teljesen azono­sak azzal a teóriával, amelyre Conan Doyle regényeit felépítette (amely teóriá­nak akkoriban azonban kevés reális alapja volt). — Senki se hagyhat el egy szobát — mondja az első teória —, bármennyire is elővigyázatos, anélkül, hogy egyrészt a szobában ne hagyjon bátra valamit ön­magából, másrészt, hogy a szobából va­lamit magával ne vigyen. A nyomozás mai tudományos eszközei­vel bizonyos időn belül kétségen kívül meg lehet állapítani', hogy egy kérdéses valaki a kérdéses szobában járt-e, vagy sem. A másik felelet igy hangzik: — A bűnjelekkel kapcsolatban a leg­erősebb bizonyitóerő a megszokott, köz­napi dolgoknak szokatlan célokra való felhasználásában rejlik. * A fentiek után az ember azt hinné, hogy ebben a laboratóriumban a mo­dern Sherlock Hohnes vezetése alatt „szenzációs" dolgokat csinálnak, szenzá­ció alatt persze a megdöbbentően nagy­stílű bűncselekményeket és a zseniális gonsztevők leleplezését értve. Ami azt il­leti, dr. Howard és munkatársai tudását néha ilyen célokra is igénybe veszik, a legtöbb munka mindazonáltal szürke és köznapi rutinmunka. Az eredmények azonban mindig szenzációsak, legyen a bűntettes egy regénybe illő kalandor, aki milliomosok gyémántjaira pályázik, vagy békés üzletember, aki valakit elgázolt autójával s utána „továbbrobogott". Az utóbbiakból természetesen több van. Ne felejtsük el, hogy a „magystilüség" nem csupán a bűnözés terén ritka. Mindenütt az! Itt van például egy eset, amely három héttel ezelőtt történt. Az áldozat nem őszbecsavarodolt mil­liomos (aki kastélya könyvtárszobája padlóján fekszik tőrrel a szivében és es­télyi ruhában), hanem egy középkorú angol gyárimunkás, az egyik londoni külváros utcájának járdáján.. Tragikus, de nem szenzációs dolog történt vele. El­gázolták. A londoni Scotland Yard hosz- szas nyomozás után. gyanúba vesz há­rom embert, akik közül egyik minden valószínűség szerint a tettes. Az, áldozat persze semmire sem emlékszik; örül, hogy egy koponyaalapi törés árán meg­menekült. A Scotland Yard embere Nottingham* ha utazik és átnyújt dr. Howardnak két hajszálat, amelyeket az egyik gyanúsí­tott motorkerékpárjának kerekén talál­tak. Howard megvizsgálja a hajszálakat és megállapítja, hogy „tépett" haj, tehát nem hullott; sötétvörös szinü, középkorú ember haja. A küldöncöt arra kéri, hogy hozzon. mintát az áldozat hajából s hoz­za. el egyúttal magával azt a ruhát, amelyben az illetőt elgázolták. A hajmintáról megállapították, hogy azonos az áldozat hajával s a kabáton dr. Howard kis ragadós anyagot talált. Egy kis optimizmussal nekiállt és vizs­gálni kezdte. Hátha érdekes dolgokat le­het megállapítani. Félóra múlva telefo­non közli a Scotland Yarddal, hogy a kérdéses anyag bambusz és enyvből áll. A Scotland Yard lelkesen köszöni az in­formációt: a gyanubavett ur motorkerék­pár oldalkocsija bambusznáddal volt be­vonva... * Egy másik esetben kasszafurássa! kap­csolatban kértek tanácsot a nottinghami laboratóriumtól. A gyanúsított már lakat alatt volt, minden ellene vallott, a nad­rágja felhajtásában, az autója padlóján fürészport találtak, amelyet dr. Howard azonosnak jelentett ki azzal a fiirészpor- ral. amellyel a betörés színhelyét képező vidéki üzlet padlója fel volt hintve. A rendőrség azonban nem volt megelégedve az eredménnyel. Több kellett nekik, hogy az ügyet áttehessék a bírósághoz. Ezt) is megkapták. Dr. Howard ismét vizsgálat alá vette a fürészport és abban kis barna növényi1 pelyheket talált. Szabadszemmel nézve úgy festetitek, mint a dohánylevél, vagy egy szivar töredékei. A mikroszkopikus vizsgálat és a mintagyüiteménnyel való összehasonlítás azonban mást mutatott. Dr. Howard párórai vizsgálódás, nézelő­dés, hasonlítgatás és fejvakarás után meg tudta állapítani, hogy a kérdéses anyag nem egyéb, mint burgonyahéj. Még pedig friss, ujbtirgonya héja. A telefonhoz lépett. Hangjában ebben a pillanatban okvetlenül sok kellett le­gyen Sherlock Holmes unott, flegmati­kus tónusából. — Mondja csak, kérem — kérdezte a nyomozást vezető rendőrtisztviselőtől —, nincs-e véletlenül, egy zsák ujburgonva abban az üzletben? — Dehogy nincs — válaszolt a rend­őrtiszt, megbocsátható izgatottsággal. — Két hatalmas zsák ujburgonva áll a megfúrt pénzszekrény közvetlen közelé­ben. Hegedűs Ádúm. II

Next

/
Oldalképek
Tartalom