Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-05 / 126. szám

r W om BfLBNZÉK ama KIK VOLTAK u ETRUSZKOK? Itália földjének egyik legrégibb és egy­ben legrejtélyesebb lakói voltak az etrusz­kok. A régi görögök tyrrheneknek hív­ták őket; e nevüket a hasonló nevii ten­ger tartotta fenn számukra mindmáig. Magaskulturáju országuk az Apenninek- tol délnyugatra, a mai Toscana területen virágzott évszázadokon át. Tudjuk, hogy az ősi Róma mondái királyai közül a Tarquíniusok etruszk eredetűek voltak. A római vallásban több etruszk elem mutatható ki, Így például Minerva isten­nő alakja, a madarak repüléséből ((aus- picium) és az állati belekből való jóslás (haruspicium) mind etruszk átvétel. Építészetük fejlett és sajátszerii volta méltán kelti fel a nép múltja iránt az ér­deklődést. A boltozat építését Itáliában ők alkalmazták először. Hegyeken épült városaikat nagy kövekből összerótt, ha­barcsnélküli úgynevezett ciklop-fallal vet­ték körül. E falmaradványok még ma is csodálattal töltik el a szemlélőt, aki az elhagyott’ hegyek növényzete közt meg­pillantja a régmúlt idők e néma hírnö­keit. Nagy gondot fordítottak az etrusz­kok halottaik nyugalmának biztosítására, amennyiben vagy sziklába vájt kamrákba temették, vagy pedig a földbe, olymódon, hogy a sir fölé nagy kupalaku halmot emeltek, melyet alul kőlapokkal vettek körül. Érdekes, hogy mig halottaiknak ily maradandó emlékeket állítottak, addig templomaikat csak fából építették. Épí­tészetük stílusbeli és technikai hatását több római épület hirdeti, igy például a régi Róma Servius-féle városfala, különö­sen pedig a „cloaca maxima“ nevű bol­tozatos csatorna. Az etruszkoknak külön írásuk volt, me­lyet megfejteni mindezideig még nem si­került senkinek. Tudjuk, hogy az etrusz­kok kereskedői fejlett készítményeiket Európa legkülönbözőbb részeibe expor­tálták; igy a Kr. e. V. és VI. században a Duna vidékére is eljutott iparcikkeik. Az efrnszh nép ereflelCisel» Kérdése Az etruszkok eredetének kutatásánál a főkérdés: vájjon őslakók voltak-e vagy pe­dig máshonnan vándoroltak be Itáliába? Mindkét felfogásnak sok képviselője volt már az ókortól kezdve egészen napjaink­ig. Már a görög és római íróknál sem találunk semmi közelebbit e nép erede­téről, legfeljebb egymásnak ellentmondó magyarázatokat. Ugyanilyen bizonytalan­ság uralkodik a modern tudományos ku­tatásban is. A legkülönfélébb tudomány­ágak, mint az archeológia, ókori történe­lem, filológia, palaeográfia, nyelvészet, an- thropológia, stb. versengenek egymással, hogy e rejtélyes nép eredetét tisztázzák. Az anthropológia a sirokból előkerült csontvázakból megállapította, hogy az etruszk nép különböző rasszokbói tevő­dött össze. A sírokban ugyanis képviselve van a hosszufejü, alacsony termetű medi­terrán rassz, valamint a kerekfejü, ala­csony alpin előázsiai rassz is. Ezt az an- thropológiai megállapítást megerősítik a cornetoi sírokban talált falfestmények is. E fajok azonban már a legrégibb időkben különböző helyeken kimutathatók és igy nem sokat mondanak az eredet kérdésé nél. A palaeografiának is makacsul ellen áll a többezerre menő felirat, amennyi ben az Írásjegyeket a sok reápazarolt fá radság ellenére sem sikerült még megfej teni. Néhány bilingvis (kétnyelvű) sirfel ratból sikerült ugyan egyes neveket, né hány cimet és rokonságot jelölő szót meg állapítani, de nyelvük hovátartozása tekin tétében főleg kombinációkra szoktak tá maszko’dni. A régészeti ásatások minden évben hoznak valami érdekeset felszínre, anélkül .azonban, hogy tisztáznák az ere- 1 detkérdést. Ilyen körülmények közt érthető, hogy egy-egy kutató újabb felfedezését a leg­nagyobb érdeklődéssel várják a szakem­berek. Legutóbbi években az etruszkok ta­nulmányozóinak legkitűnőbbjei szóltak a kérdéshez, mint Schuchhardt, Schacher- meyr, Sundwal, Devoto és mások, de megnyugtató eredményt nem tudtak fel­mutatni. Az egymásnak ellentmondó vé­lemények a már említett főkérdés körül mozognak. Hogy az etruszkok Itália ősla­kói lettek volna, az ellen különösen az szól, hogy nem állapítható meg már a bronzkortól fogvr sem a kontinuitás, mert az etruszk kultúra minden átmenet nél­kül, úgyszólván hirtelen lépett föl és tel­jesen elüt más egykorú itáliai kultúrától. Azonkívül nyelvük sem mutat semmiféle rokonságot az akkori szomszédos néptör­zsek nyelvével. így csak a második fel­tevéstől, a kisázsiai bevándorlásról lehet­ne szó. A „történetirás atyja“, Herodotos is már ezt vallotta, aki szerint a tyrrhe- nek Lydiából jöttek Itáliába Tyrsenos ve­zetése alatt. Az e feltevés ellen felhozható több ellenvetés közül a legkomolyabb az volna, hogy az Itáliába behozott etruszk kultúrának Kisázsiában nincsenek meg az előzményei. A nyelvtudomány legújabb eredménye Az ellenvetés juttatta holtpontra a ku­tatókat, mig legutóbb Brandensteinnak, a kitűnő nyelvtudósnak sikerült a legré­gibb források segitségével, nyelvészeti és etnológiai megfontolásokkal a már majd­nem megfeneklett etruszk eredet-problé­mát — ugylátszik most már — helyes út­ra terelni. Brandenstein abból indul ki, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy az etruszkok Kisázsiából jöttek, hanem még távolabbi múltjukba kell behatol­nunk. Hiszen tudjuk, hogy Kr. c. XIII. századból származó teli amarnai (egyipto­mi) föliratokon már szerepel a nevük Tu- rusha alakban. Fölmerülhet a gyanú, hogv mint hajósnép Kisázsia nyugati részébe is a Fekete-tengeren vándorolt a Kaukázus vidékéről. Erre mutat többek közt a fém­I miivességük ornamentikájánál használt ál­lati motívumok előfordulása és a régi Babylonban is kimutatható májból való ; jóslás. Nem fogadja cl Brandcnstcin azt az indokolást, amciy szerint az. etruszk nyelvet az indogermán nyelvek közé szokták sorolni. Ellene szól szerinte en­nek már az az aránylag kevés adat is, amit az. etruszk nyelvről tudunk, de kü­lönösen c ragozó nyelv belső struktúrája. A lyrrhenek és Myrna amazonjai Ezek szerint nem hasonlithajtó nyelvük a kisázsiai hettiták nyelvéhez sem mert tudjuk, hogv indogermán nyelv. A leg­érdekesebb következtetést az etruszk asz- szony családjogi helyzetéből vonja le, ami­ről már a görög mondák is mint gynai- kokráciáról (nőuralom) szoktak beszélni. Ennek a ténynek legszélsőségesebb mon­dái előfordulása az amazonoknál látható. Ezt a gyanúját megerősítik a helynevek. Az amazonok főnöknőjének a neve My- rina volt; a lemnoszi Myrina várost pe­dig a tyrrhenek alapították; a Lemno- szon talált hires etruszk felirat igazolja ezt a régi följegyzést. Az amazonok a Fe­kete-tenger vidékén, a Thermodon folyó mellékén is uralkodtak egykoron. Ezek­ből tehát szerinte az következik, hogy az amazonok és tyrrhenek vándorút ja egy­beesik. A régészet tanúsága szerint a Kau­kázustól délre eső vidékeken a Kr. e. II. évezred elején a szubareusok laktak. Ez utóbbiak és az etruszkok egykori együtt­lakását meglepően igazolja néhány nyel­vészeti példa. Az etruszkok nemzetség­neveiket —c(n)r.a, —i(n)na végződéssel képezték, például Acenna, Porsenna, Pva- sena, Murina. Ugyanígy van. ez a Szu- bareus személyneveknél is, ahol a képző — ena. A számnevek közül is egynéhány igen hasonlít egymásra (például ki thu és kik thumu.). Ai dnolőgia cs az eredef-hCrdCs Minél távolabb hatolunk bele a múltba, annál kevesebb eszköz és lehetőség áll rendelkezésre az igazság megállapításához. Az etruszkok eredetének megállapításánál csak az etnológia és nyelvészet kutatása! maradnak tehát hátra. E két tudomány módszerében és anyagában teljesen füg­getlen egymástól, ezért igen meglepő, ha egymással megegyező eredményre jut, mint az etruszkok esetében is. Az etrusz­kok vallásában a varázslat, mágia, a dé­monok és szellemek igen nagy szerepet játszanak (etruszk disciplina). Ugyanez jellemzi az etnológiában az úgynevezett totemisztikus kultúrkört is, amelynek az őshazája Középázsiában keresendő. Igv hát az etruszkok őshazáját is ide kell he­lyeznünk. Az etruszk nyelv belső struk­/ 93 8 j u ni n a 5. túrája is — a meglehetősen kevés a : ellenére — arra mutat, hogy nagyon h sonló a türk nyelvekéhez; például a i.öb- bcsszám képzője az etruszkban -ar, a törökben —lar, továbbá nem ragozza i melléknevet, stb. Mindezekből Brandcnstcin arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy az etruszkok e gramatikai sajátságok keletkezéséné’ ugyanolyan életföltételek között éltek, mint a türk népek. Ezért az etruszkokat Középázsiából kell származtatnunk, ahoza az etnológia is mutat. Ez persze nem je­lenti azt, hogy az etruszkokat a türk nép egyik ágának tekintsük, hanem egyelőre csak azt, hogy nyelvük az uralaltáji nvelv- családhoz tartozó türk népek közelében alakult ki. E tudományosan megalapozott gondo­latmenet kapcsán, eszünkbe jutnak azok a délibábos nyelvészek, akik az etruszkok­ban a magyarok rokonait keresik (etruszk Miatyánk stb.). Ugyanez történt a sumé- rokkal is, mint erre már rámutattunk.' Annyi bizonyos, hogy Brandenstein leg­újabb elmélete megerősíteni látszik azt aj föltevésünket, mely szerint a bábeli nyelv­zavar mítoszának kialakulásánál k0zrejât-J szott az a körülmény, hogy a sumérok nyelvében kimutatható több nyelvrsalád (uralaltáji, indogermán, hamita, bantu| dravida és polinéz) nyelvi elemei vala^ mely még talán differenciálódott ősforrás­ból származnak. összefoglalva az eddig mondottakat, az eddig uralkodó bizonytalanság után megállapítható, hogy az ősetruszkok a Kr.* e. III. évezredben, ismeretlen okból kifo-’ lyólag, Középázsiából vándorútra keltek. Kisázsiába. Innen körülbelül a II. évezred' kezdetén a hettiták elől tovább vonultak1.. Ez utóbbiak hatalomrajutása után pap száz esztendővel Kisázsia nyugati partjára1* költöztek, ahol a IX. századig (Kr. e.) ma-, radtak. Innen indultak aztán 8oo körül’ itáliai hazájuk meghódítására. Etruriában gazdag és hatalmas néppé fejlődtek; kul­túrájuk, mint láttuk, nagy befolyással volţ a rómaiak művelődésére, mig végül a nö­vekvő hatalmú rómaiaknak lassanként teljesen meghódoltak. Időszámításunk kezdetén az etruszk nyelvhasználat ír megszűnt, de kulturális ténykedésük a leg­újabb korokig is éreztette még hatását. S .D, A mesterséges élet titka és más csodálatos tudományos felfedezések Newyork, május hó. Dr. Thomas Hunt Morgan, az öröklési tudományok amerikai nagymestere, aki 1933-ban korszakalkotó kutatásaiért No- bel-dijat is kapott, minden nyáron három hónapot tölt Woods Holeban s az ottani tengeri élettani laboratóriumban dol­gozik. Ugyancsak ebben a hires laboratórium­ban folytatta most nyilvánosságra hozott kísérleteit dr. Ethel Browne Harwey, a princetoni egyetem világhírű fiziológusá- nak, dr. Edmund Newton Harveynak a felesége. Ezek a kísérletek olyan eredmé­nyekkel jártak, amelyek alkalmasak Mor­gan általánosan elfogadott megállapításai­nak megdöntésére. Morgan ugyanis kü­lönböző igen gyorsan szaporodó állatok, főleg legyek és muslicák egymásra követ­kező nemzedékeinek megfigyelése alapján kimutatta, hogy az egyén jellemző tulaj­donságai a sejtmagban rejlő apró részecs­kékhez, az úgynevezett chromosomák- hoz, illetőleg a chromosomákait alkotó még .apróbb részekhez, az úgynevezett génekhez vannak kötve. így Morgan egész öröklési elméletét a sejtmagra épí­tette fel. Dr. Ethel Browne Harvey a sejtnek a magot körülvevő részét, az úgynevezett cytoplasmát vette vizsgálat alá. Az élet­tani tudomány álláspontja az ő vizsgálatai előtt az volt, hogy a szaporodás lénye­ges kelléke a sejtmag, a cytoplasma pedig terméketlen. Nos, az amerikai biológus­nőnek sikerült életet fejleszteni a cyto- plasmából. Kísérleteinek céljára tengeri sün petesejtjeit használta fel. Először is tengeri sünök petefészkéből eltávolította az érett, de meg nem termékenyített pe­tét. A petesejtet azután centrifugális gép­ben addig forgatta), mig szét nem esett, mig külön nem vált a sejtmag és a cyto­plasma. A cytoplasmát azután koncen­trált tengervízzel és többféle vegyszerrel kezelte, majd visszahelyezte közönséges tengervízbe. És ekkor következett be a tudomány csodája: a meddőnek hitt cy­toplasma oszlás utján szaporodni kezdett, ötszáz esetben történt ez meg. A magtól megfosztott sejtek körülbelül egy hónapig éltek és a korai magzatfejlődés jeleit mu­tatták. Már évekkel ezelőtt kimutatták a bio­lógusok, hogy az életet magából a pete- sejtből is ki lehet fejleszteni, a him csíra­sejt által való megtermékenyítése nem feltétlenül szükséges hozzá. — Ilyenkor azonban mindig vök legalább egy teljes sejt, amelyből az uj élőlény kibontakoz­hatott. Ezt a folyamatot nevezték par- thenogenesisnek, ősnemzésnek. De dr. Et­hel Browne Harvey a nemnélküli nem- zést idézte elő, amennyiben úgy a him, mint a női sejtmagtól, tehát úgy a him, mint a női chromosomáktól és génektől megfosztott sejtmaradványokban indítot­ta el a szerves fejlődés folyamatát. Eredményei még nem teljesek, mert egyelőre csak egy hónapig tudja életben­tartani a félig kifejlődött magzatokat. Dq ha tovább tud menni egy lépéssel, a fej­lődési folyamatot a végső kifejiéshez tudja segiteni, akkor alapjaiban változtat^ ta meg az egész fejlődés- és örökléstani tudományt. A tt.OOO-ik szerelmei tevéi szemkinyomássat fenyegetőzött NEWYORK, juníus hó A kitartó és efszánt szerelem Ameriká­ban rekordokban nyilvánul meg. A 24 éves David Brother négy év óta ostro: mólja szerelmével Dorothy Hochmant, aki hivatalnoknő ugyanannál a vállalat- nál, amelynél Brother könyvelő. Brother ajándékokkal1 és szerelmeslevelekkel hal­mozta el imádottját, mikor azonban leg" utóbbi levelében azzal fenyegette meg a lányt, hogy „annak a fiatalembernek, akivel egy idő óta sűrűn látni, majd ki­nyomja a szeméta lány feljelentette imádóját. A rendőrségen azután kiderült, hogy Brother négy év alatt 11-000 szerelmes­levelet 'irt Dorothy Hochmannak. A lány 600 válogatott levelet magával is hozott a törvényszékre, hogy álláspontját alátá­massza. Mikor Brother megkapta a tör' vényszéki idézést, egyáltalában nem ked­vetlenedéit élt és a következő sürgönyt küldte szerelmének: „Idézést megkaptam stop szeretlek stop ezen semmi sem változtathat drá gám.“ A törvényszéken a levélrekordert nem Ítélték el, de felszólították, ne írjon több levelet szerelmesének. Brother megígér le, hogy hallgatni fog. PAPÍRSZALVÉTA GYÁRfTRONT" 100 drb. fehér zsurszalvéta- Lei 15.—. 50 drb, nsgyaCaku fehér cakkos "szalvéta Le. 12,—■, 5 4 drb. nagydíaku rózsaszín cakkos szalvéta L ,-v 14.—, vendéglőknek, cukrászdáknak 500 drb. te­li ér negyedes szalvéta Lei 25.— ugyanaz ieoa drb. Lei 45.—. M-ntás zsurszalvéták 100 d \ Lei 29.—. Kaphatók az ELLENZÉK KÖN YVO> PÁLYÁBAN, Ciuj. Pűta Uniói.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom