Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-05 / 126. szám
1938 Junius 5. ELLENZÉK 9 Ady legelső verse Igen érdekes dolgot közöl velem Fél- cgyházy Gyula, mezőtúri gimnáziumi tanár: Ady Endrének egy versét küldte el, még pedig olyat, amely korábbi aiz irodalomtörténetben eddig ismert bármely Ady-versnél. A költeményt, ha ugyan költeménynek tehet nevezni az ilyen gyermeki próbálkozást, a negyedik gim- rúíziiisila, lizennégyéves Ady Endre irta. Tudjulc, hogy Adyt a careii gimnáziumba járatta az apja, később került át a fin a zálaui kollégiumba. A szóbanforyó vers az előbbi városban íródott. Ez tehát Adynak eddig legelső verse. Volt Adynak egy Juhász Endre nevű iskolatársa, annak a nevenapjára faragta az ifjonti zöngeményt. Juhász Endre megőrizte a verses üdvözletét, amelyet Ady postán küldött el neki. Nemrégiben meghalt ez a Juhász és hagyatékában megtalálták a eégi emléket. Iffy szál a vers, eredeti helyesírási hibáival: ENDRE NAPRA Megbocsáss ha háborgatlak Édes jó barátom, Es hogy becses névnapodon E rossz verset gyártom. De flLif el nem mulaszthatom Becses névnapodon, Hogy néked ne fejezzem ki Sok jó kivánatom. Árasszon el téged az ég Minden szép és jóval Ne sóhajts fel az életbe A keserű „óhc‘val Légy big boldog egészséges És mindig jó barát A boldogság derült napja Csak úgy fog sütni rád. Ezt kívánja tiszta szívből Mit elmondtam rendre Ki örökre hü barátod Marad, ADY ENDRE. Ez a vers. Mint vers, természetesen nem vehető komolyan, van néhánysAáz negyedik gimnazista, aki Irótollából ki tud csiholni ilyen alkalmi köszöntőt. S azt gondolom, hogy ennél gyengébb költemény aligha jelent meg e lapban eddig- elé. De mégis Ady Endre irta, a későbbi nagy köttő s az irodalomtörténetet érdekelheti, hogy <a lángelme hogyan verselt tizermégyéves korában. Az adatok pontossága kedvéért még hozzáteszem, amit Félegyházy Gyula közöl velem, hogy a levélpapirost a gyerek Ady fogalmazási ivpapírból vágta ki. Kisalaku levélpapír, borítékja is meg van még. A borítékon három egykrajcáros bélyeg látható, a postai pecsét tisztán mulatja a a „91. nov. 30.“ lebélyegzést. A cim: „nagyreményű Juhász Endre gymn. V. oszt. tanulónak barátüag Helyben Gymnasium.“ Az érdekes kézirat özv. Juhász Endrémé birtokában van. Azonfelül, hogy a gyermekvers irodalomtörténeti szempontból igen figyelmre- méttó, külön tanulságot is rejt magában. Igen sok ifjú verselő fordul hozzám, kéziratait mellékelve és azt kívánva, hogy mondjam meg: van-e hivatottsága az irodalmi pályára. Ez az Ady-vers most jó alkalom megmutatnom, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni a legtöbbször teljeséggel lehetetlen. Ha a tizermégyéves Ady Endre élt a versezetet megmutatta volna egy altkor élő felnőtt írónak és megkérdezte volna tőle, fogallcozzék-e irodalommal, vájjon mit felelhetett volna az az iró a tizermégyéves gyereknek? Jóhiszeműen csak azt, hogy kérdésére nem lehet felelni. Tanuljon szorgalmasan s ha kedve partja, csak verselgessen; a tehetség kérdése majd csak jóval később válik eldönthetővé. Ismétlem, nagy a serege ma azoknak a fiuknak, akik össze tudnak ütni ilyen versikét, ha nekifeküsznek. De mindegyikből nem lesz Ady Endre. Viszont talán van köztük, akiben a jövő nemzedék nagy költője rejlik. De nincs a világon olyan szakértő, aki a \gyermeksereg- ből az ilyen versfirkálás alapján a leendő lángelmére ráismerjen. Szülők, tanárok, tanácsadókul fékért írástudók dolga csak egy: ne szegjék kedvét egyetlen ifjú verselgetőnek sem. Akiben nincs meg a leendő költő csirája, csak firkálja rakásra a verseket, senkiinek sem árt vele. És inkább ezer \lfju fűzfapoéta rovogassa sületlen sorait céltalanul, semhogy kedvét elveszese az az egy, aki majd dísze lesz nemzetének. HARSÁNY! ZSOLT\ Látogatás „a világ legrosszabb lányánál“ Emese uborkái irí, cinéért toz, paíakba esik,ielíünóen vásott, de szülei mégsem adják örökbe FELTŰNŐEN vásott leánygyerme- künik-eD örökbe adnók „Csak erélyes helyre“ jeligére. A furcsa hirdetés vasárnap jelent meg és csütörtökig senki sem jelentkezett örökbefogadás végett. A szegényesen berendezett szoba-konyhás lakásban a szülőket ez már egyébként sem érdekli. (Az első napokban még nyugtalankodtak, hogy talán a hirdetés szövegezésében volt a baj. Ezt főiég az asszony veti férje szemére, aki viszont azzal mentegetőzik, hogy „nem lehet a mái világban zsákbamacskát kínálni.“ Hozzáteszi, hogy aki már olyan jólelkü és örökbe' fogad, annak első pillanatba« tudnia kell, miről van szó.) A kérdés most már nem időszerű. A szülők rájöttek, hogy kislányuk kinőtt abból a korból, mikor valakit örökbe lehet még adni, de arra is rájöttek, hogy különben sem adnák örökbe. Jó még, hogy a hirdetésre senki sem jelentkezett. A „feltűnően vásott leánygyermek“ egyelőre nem látható. Annál különösebb mindaz, ami a szobaberendezésböl látszik. Az ebédlőasztal fakult kézimunka - térítőjébe szeszélyes geometricii' ábráikat nyírt valaki. A hintaszék szalmafonata szinte esupa nyírás és a cserépkályha tetején díszelgő gipszserleget' tintával festették be. A kredencből hiányzik egy da' rab és általában minden bútor láthatóan rokkant. EMESE ÉS SZABOLCS A szülők nem szívesen beszélnek az „ügyről.“ Főként a férj hallgatag és mielőtt megszólalna, előbb hosszan és kérdően feleségére néz. Amikor a kislány született, még vidéken laktak. Ugyanaz nap a szomszédék- nái is cs'aládi öröm volt, de ott fiút hozott a gólya. A szülők elhatározták, hogy valami különleges nevet adnak gyermekeiknek. így lett a szomszédék fiából1 Szabolcs, a lányból pedig Emese. Akkoriban még az is szóba került, hátha egyszer megtetszenek egymásnak. De ez időközben tárgytalanná vált. Emesééit a városba kerültek és most azt sem tudják már, mit csinálnak Szabolcsék. Egy darabig még irogáttak egymásnak, de aztán megszakadt köztük a kapcsolat. Az első évek nehezen teltek. Az apának kicsi volt a fizetése, az édesanya mosni járt, hogy fenntarthassák a kis családot. Helyzetük azóta sem sokat javult, reggeltől estig dolgoznak és mint mondják, ez iaz egyik oka annak, hqgy kislányukat örökbe szerették volna adni. — Ez azonban csak mellékok — hangsúlyozza a férj, anélkül, hogy előzőleg kérdően nézne feleségére. A főok ugyanis az, hogy Emese hatéves korában ed kezdett rosszalkodni. Most, mire nyolcéves lett, a rosszalkodás vásottságtgá súlyosbodott. „Egyszerűen nem bírunk vele, kérem“ — sóhajtja az anyja. AZ UBORKÁSÜVEG ALKONYA Amikor a nehezen haladó beszélgetés idáig ér, szinte egyik, percről a másikra megélénkül. Emese viselt dolgairól van szó, ezekről láthatólag sok mondanivalójuk van a szülőknek. Hat évig tehát nem volt semmi baj. Emese növekedett, szülei örömére, szomszédok szórakoztatására, ö volt a leg' élénkebb gyerek az egész házban, vagy ha úgy tetszik, a ház kedvence. Akkor elkezdődött a t^j. Eleinte csak legyeket fogott. Életének ezt az érdekes részét az anyja igy meséli el: — Egy reggel arrai ébredt, hogy legyet akart fogni, Korán volt még nagyon, mondtam: „Emese, ne fogjál legyet, hanem aludjI“ Reggel' férjemmel dolgozni mentünk s a kislány egyedül maradt otthon. Szörnyűség, mire jöttünk haza. Egy óriási üveg uborkát savanyítottunk egész télen. A® uborka o'tt ált a kredenc tetején s szinte mindennap nézegettük, milyen jó lesz majd1 a nyáron. — Pörkölthöz vasárnap délben — vág közbe magyarázóan a férj. Az asszony folytatja: — Hazajövet, amint nyitom a lakás ajtaját, szörnyű ccetszagot érzek. Benn a szobában a kredenc előtt valóságos uborkamező üvegcserepekkel. És az ecet szétfolyt az egész szőnyegen. Akkor elö- bujt a: hintaszék mögül Emese és kért, ne haragudjak, mert „csak egy igazán nagy legyet akart megfogni A férj szól: — Persze megvertük, de ez semmit sem használt. „KOPASZ JANKÓ“ VISELT DOLGAI Annyira nem használt, hogy Emese uj játékot talált ki. Tükör elé állt és kopaszra lenyirta haját. Volt idő hozzá bőven, tudta, hogy szülei aznap csak későn jönnek haza. Pajtásai, akikkel a közeli parkban játszott, ettől kezdve „Kopasz Jankó“" nak csúfolták. Ez is fájt a szülőknek, de az még jobban, hogy hosszabb időbe telt, mig a kislány újra lányos külsőt vett fel. Annál is inkább, mert amikor már majdnem kinőtt teljesen a baja, újból megnyiratkozott. Megint kopaszra. Egy vasárnap kirándulni vitték. Gondolták, a szabad levegő jót tesz neki és rosszalkodás helyett majd a természet szépségeit élvezi. Nem is volt vele kiinn semmi baj. Fogott egy hőscincért, boldogan hozta haza. Másnap a negyedik házban lakó négyéves Karcsival megetette a hőscincért. Karcsi, szülei fedezték fel a szörnyüségiet, de akkorra a oincémek már a bajusza sem látszott!. Amikor vallatták, lelkesen mesélte: — Gondoltam, Karcsinak izleni fog. Főzőcskét játszottunk. Én voltam a szakács és finoman megcsináltam neki. Csak úgy hidegen. Talán ezért nem ízlett annyira. De aztán mégis megette. Minderre a koronát Emese sörözése tette fel, amit egy uj vendég mesél, aki közben látogatóba jött a lakásba. — Az úgy volt, kezdi a termetes hölgy, hogy egyszer, vasárnap délelőtt kinn álltam a kapuban. Egyszer csak jön arra a kislány, kopaszon és dülöngélve. Kérdem tőle, beteg vagy? „Nem, feleli, csak szédülök.“ De sápadt is volt nagyon, nyugtalankodtam miatta. Hazavezettem és útközben elmondta, hogy bement a közelii vendéglő kerthelyiségébe. Ott nagyon megtetszett az egyik asztaltársaságnak s hogy a kedvességüket viszonozza, énekelt is nek'k. Emesének jo hangja van, meet kel adni, • - teszi hozzá elismerően. A történet további folytatása már tényleg szomorú. Emese a második dalt már csak akkor volt hajlandó elénekelni, ha sört adnak neki. S mibe a tizedik nótát énekelte, forgóit körülötte a világ. BETELIK A POHÁR ÉS MÉGSE Most megint a férj veszi át a szót: — Ezután történt, hogy vidékre küldtük, a nagymamájához. Reménykedtünk: talán ott fog megjavulni. Eleinte nem is volit semmil baj. De egyszer levél jött. Meg is van levél, mingyárt megmutatom. Hosszabb keresés következik a kre- dencfiókban. Közben újra a szomszédasszony meséli súgva, hogy a szülők ne hallják. Mindent Emese pusztítóit el a kis szobában, ö nyírt geometriai ábrákat az .asztalterítőbe, megnyomorította a hintaszéket és tintávali bemázolta a kályhát. Előkerül a levél. Nagymama1 irta. Re mélái, hogy sorát jó egészségben találják édes gyermekeiket. Egyben tudatja, hogy kislányuk „ruhástól a patakba ugrott.“ (így, két Fvel.) Ugyanis beledobott néhány kiscsirkét a patakba, aztán megsajnálta őket és mentésükre indult. Á segi/tség későinek bizonyult. A csirkék belefulladtak, Emese pedig csúnyán megfázott a szeles, hideg időben. Tudniillik nem mert addig hazamenni a najgtymamáhozi, mig kicsit meg nem szárad a ruhája. A nagyanyai nevelés tehát szintén kevés sikerrel járt. A kislányt hazahozták. Itthon tovább folytatta vásottságát. Addig, mig végül is a szülők elhatározták, hogy őrökbe cl sz&AuycétázJUfevt. kÉPViSELtT:« SIDA' 'bucureştii CAL.CĂLĂBAŞI, 65 adják. A hirdetést: a papa fogalmazta. Hosszabb ideig vitatkozott feleségével: hogyan írják szomorú elhatározásukat „Örökbe adnók“ vagy „örökbe adnánk“. Végül az előbbi mellett döntötték. FERDINÁNDNAK NEM IZLETŢ, A GIPSZ Mielőtt az esze jönne meg, Emese maga megjelenik. Rettenetes hangosan sir. A házmester hozza, akj előzőleg megverte. — A kislány — mondta felindultan — meg akarta gyilkolni Ferdinándat. (Nem lett volna emberölés. Ferdinánd a házmesterék szép, fekete kandúrja.) Ezúttal az történt, hogy Emese tejhez gipszet kevert. Az egészet üres cipőska* tulyába öntötte és megkínálta vele Ferdi- nándot. A kanidur eleinte vállalta a doT got, de mégsem ízlett neki túlságosan a gipszes tej. Erre Emese nyomkodta bele az orrát a kotyvalékba. A kandúr nyávogott, a házmesterék előjöttek és Emese mindent bevallott. Drámai jelenet. Az anya védelmére kel a leányának. Legalább is közvetve: — Mert meg kell adni kérem, mindig minden bevall. Rögtön. A papa is úgy érzi, mondania kel] valamit: — Talán nem is tudja, hogy rossz az, amit: csinál. Talán azt sem tudja, hogy ő a legrosszabb leány a világon. * Emese egyelőre bőg, mert a házmester megverte, mint mondja. A házmester tagadja. Legfeljebb fenyítésről (ehetett szó. Bővebb felvilágosítást nem ad. A szülők most Emese fejére olvassák minden bűnét. Ő viszont bőg és alig érdekli a dolog. —- Karcsi mondta, hogy adjunk gipszet Ferdinándnak — szipogja később. MINDIG MINDENT BEVALL Interjút Emese nem ad. Hót; kérdést hagy válaszolatlanul. Majd a nyolcadiknál. — Nagyanyádnál miért rosszalkodtál? így felel: — Haragudtam nagymamára. — Miiért? — Mert mindig Irénnek szólított. * A családi kör lassan megnyugszik. Csak a hintaszék áll olyan bizonytalanul, mintha minden pillanatban el akarna esni. Bucsuzáskor Emesének még valami mondanivalója van. — Ferdinánd buta, mert nem ette meg a gipszet. Ovan jó az, mint a tej. És hozzáteszi: — Kovácsék Marija okosabb. Csúnya szürke macska, de okosabb. Holnap majd annak adok gipszet. (Mert Emese mindig, mindent bevall. Ezúttal előre.) K. K.
