Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-26 / 141. szám

BLCBNZÉK 1938 f u n I u x 2 6. Gabriele D’Annunzio titokzatos élete KÓMA. június hó Nemsokára kát hónapja Uesz, hogy Fiume egykori kormányzója,, az olasz akadémia elnöke: Gabriele lehunyta szemét és örökre elbúcsúzott forrón szeretett népétől. Nem ért senkit, váratlanul halálának híre és mégis, ami­kor azon a márciusi éjszakán egész Olaszországon végigszáguldotl a nagy iró haláláról szóló első jelentés, senki sem akarta elhinni, hogy a Vittoriale re­metéje edtünt az nj Olaszország szellemi zenitjéről. Itt éli alakja az olasz nép kö­rében. mindenki szerette és becsülte. Fi­gyelemmel lesték minden szavát, miin- den tettét és amikor eltűnt, másnap már megdöbbenve eszmélt rá az egész olasz D'Annunzio ] közvélemény: tuiajdonképen senki sem ismerte a legnagyobb olasz iró életét. Csodás karrierjéből csak egy két mozza­nat világított rá lelki nagyságára, egy­két riideg, immár történelmi tény enge­dett következtetni hazaszeretetére, élete azonban éppen olyan titokzatos maradt halála percében is, mint negyvenkét év­vel ezelőtt, amikor busz lírával és egy versesfüzetitel 'indult el a latin irodalom megreformálására.. „A liberális élet meggyilkolója volt a tehetségnek“ Ki. volt Gabriele D'Annunzio? Milyen erkölcsi értéket jelentett Olaszországnak, hogy temetésén megjelentek mindazok, akik az uj birodalom legfőbb urainak számítanak'? Mit jelentett a fasizmus számára:, hogy maga Mussolini is végig­kísérte koporsóját a temetési menetben? S ha most, élete második felében ilyen nagy hazafi volt. mi indii halta arra, hogy 1910-ben ,,lecsapolhalatlan kaivá lis“-nak nevezze hazáját? its hogy lehet az. hogy ez a mértéktelen kicsapongó életet élő költő mégis a/ uj olas/ . salád legszebb eszményét áliilolta. fel regényei­ben és költeményeiben. Erre a sok ellentmondó tényre adott most választ egykori titkára, Tom Anton- gini „D'Annunzio titokzatos élete“ cimü könyvében, amely bőt százezer példány fogyott el. Ez magában is bizonyíték arra, hogy milyen ismeretlen volt Olaszország legnépszerűbb írója és milyen óriási kí­váncsisággal várta az olasz társadalom nagy költője titokzatos életének felderí­tését. Antonginj csak későn, D'Annunzio éle­te végén került közvetlen baráti viszony­ba gazdájával, amikor a nagy költő már nem járt emberek közé és odahaza, a Vittoriale magányos szalonjában mesél gette élete történetét. — Higy je el, sokkal többet tudtam volna adni nemzetemnek — mondta egy ízben titkárának —, ha nem a század- forduló liberális eszmevilága h'ivja fel fi­gyelmemet ai természet szépségeire, ha­nem a légi. hanem ez az uj Olaszország nevelt volna engemet is. Már gyermekko romban azt tanultam, hogy az ember társtalnn lény és az győz az életben, aki jobban tülekszik. Lelkem roppant érzé­keny volt és éppen ezért talán jobban is reagált a külső tényekre. Húsz éves ko­romban embergyülölő lettem, mert rá­jöttem arra, hogy a társadalom, amely­ben mi éltünk, megölője minden tehet­ségnek. Korán megtanultam, hogy ha va­laki liberális társadalomban akar érvé­nyesülni:, csak esztelen, bizarr dolgokkal tűnhetik fel. az igazi szépség hirdetése azonban nem ad alapot egy karriernek sem. S ha nekünk, Íróknak, költőknek ebbői kellett kiindulnunk, képzelje, mi­lyen alacsony nívón élt az a társadalom „CSAK A DÚCÉT ISMERTE EL MAGA FÖLÖTT“ — Akkor jöttem rá, hogy egy beteg társadalom élén az iirónak és a költőnek hazudnia kell. A becsület és a hivatás- tudat parancsolta, hogy hazudjunk. Egy régi és egészségesebb Olaszország életét hazudtak bele a korcs jelenbe, amelynek vezető? roppant meggyülöltek bennünket. Szederül fölényünket nem tudták letagad­ni, a hivatoittságunk jogát se vonhatták kétségbe, igy hát ostoba fegyverekhez wi*,tak • belekötöttek szavainkba és nem-vrtiftlnet keresték, hanem a formát. u nem bírtam ezt a beteg, forma- életet és önkéntes száműzetésbe m-ntem Arcachonba. Egy más alkalommal a fasizmus hiva- fátóróli beszélt: A fasizmus azt csinálja meg, amiről ml csak álmodozni mer­tünk. Gyakorlati, örök formákba önti homályos álmainkat. Visszaadja Rómá­nak és Itáliának azt, amit senki se ta­gadhat meg tőle: a szellemi és fejlődési előnyt a többi nemzet előtt. Nemcsak azok a részek érdekesek An­1 on gini könyvében, amelyek az öregedő D'Annunzio keserű önvallomásait tartal­mazzák, amit maga Antongini itr, szintén nagy érdeklődésre tarthat számot. El­mondja, hogy gazdája a. zsenik csapon­gó önRndatával gyűlölt mindenkit, aki födötte állott, vagy akitől például anyagi téren függött. Egyetlen egy embert sem ismert e] nagyobbnak, — írja a: volt tit­kár — és senkit sem tisztelt. Egyedül a Dúcét szerette és ismerte el. Benne azon­nal fölismerte a szellemi nagyság jeleit és már akkor is Mussolini leglelkesebb hívének vallotta magát, amikor a fasiz­mus még csak egy gyűlölt, félreismert mozgalom volt. Ha Mussoli'nivel beszélt, utána napokon át nem lehetett vele szó- baállni: anmyira átérezte Mussolini nagyságát, hogy képes volt heteken át ezeknek az eszmecseréknek a levegőjé­ben élni, amelyek nagyon érdekesek le­hettek, d'e amelyekről sohase se beszélt. Sokszor megállapilhattam, hogy öreg éveiben, amikor egymásután rohanták meg a betegségek, már csak a Duce bar rátsága jelentett) valamit számára. A tö­megek, a milliók elismerése már nem ér­dekelte, Mussolini már az olasz történe­lem elimerését jelentette a számárai. D'Annunzio nem volt soha boldog, — irjai Antongini a Gyönyör szerzőjéről —, az sem értette meg. Duse Eleonóra nem­csak a legnagyobb kincs volt számára, hanem a legnagyobb csalódás is. Talán épen ezért élt később olyan mértékte­len, kicsapongó életet. Mindig vágyta, hogy egy asszony elé rakhassa csillogd tudását, de sohasem sikerült. Társtalnn, cinikus lény lett öreg korára. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy D'Annunzio gördülékeny, nemesveretü stílusát a pillanatok szülték. Az Alcyone világhírű költője lassan dolgozott, néha hónapokon át javítgatta egy-egy verse kéziratát, igaz, hogy a sorok gyorsan száguldtak tolla alatt, — de semmit sem adott mindaddig nyomdába, amig négy­szer Ötször ki nem javította aj kiadásra kerülő kéziratot. Az olasz nyelv roppant gazdagsága késztet engem erre, — mondott» egy’ alkalommal titkárának. —1 Ha a töb­bi iró nem fordít elegendő gondot a sza­vak használatára, nekem mégis hálásnak kell lennem azért, hogy olasznak szület­tem. Olyan gazdag a, nyelvünk, hogy nem volna méltó hozzá, ha mindig ugyanazokat a kifejezéseket használnánk. Állítólag még most is, a halála, előtti hetekben is ott ült Íróasztala előtt és rég megjelent regényeit, költeményeit javít­gatta. Csak azért szeretett volna fiaibat len? még egyszer, hogy szebb, méltóbb kifejezéseket, jobban csengő szavakat találjon annak megéneklésére, amic soha­sem ismert és amiről mindig irt: az em­beri boldogság igazibb kifejezését ke­reste a millió és millió szó között, ami­kor a Múzsa helyett váratlanul ai halál csókolta homlokon. Vajta Ferenc. ö6YIPflilű5l)K! KÉZMŰVESEK! Állítsátok ki árucikkei­teket a VI. Sibiu i mintíiAon 1938 Julius 20. aug. 10-ig. Kiállítók jelentkezési határideje julius !• HeresKedíjkü Fogyasztok!! Jöjjetek és lássátok el magatokat a VI.minta­vásáron a minden- képen fejlett hazai ipar legújabb vívmányaival. SO százalékos utazási kedvezmény. Pántoljátok a hazaiipart Külön csoportok: J modern iroda“. Kitör-c az orosz-japán háború? Amerika szerint csak csoda segitheíné győzelemre Szovietet Newyork, junius hó. Amerikában az Európából érkező fe­nyegető hírek eilenére is a távolkeleti helyzet áll az érdeklődés középpontjában. Nemcsak a kínai—japán háború legújabb fordulatai és Csangkaúsek marsall hadsere­gének váratlan megerősödése, hanem az orosz—japán határon lejátszódó esemé­nyek, valamint a Tokióban és Moszkvá­ban a tábornokok és diplomaták részéről elhangzó kijelentések egyformán az orosz—japán háború fenyegető rémét vetítik az amerikai újságolvasók milliói elé. Isaac Don Levine, az orosz viszonyok egyik legalaposabb ismerője, aki számta­lanszor beutazta Szovjetoroszországot és a helyszínen tanulmányozta a* távolkeleti helyzetet, nagy feltűnést keltő cikket irt a Newyork Journal amd American-ban, amelyben a második orosz—japán hábo­rú lehetőségével foglalkozik. Az amerikai publicista, akinek Orosz­országról irt könyvei olyan nagy feltű­nést keltettek Amerikában, pontokba foglalta azokat a körülményeket, ame­lyek az orosz—japán háború küszöböh- álló megindulására mutatnak. X. A legutóbbi moszkvai nagy bünper főtárgyalásán feltárult a vörös hadsereg vezényletének teljes összeomlása. Boris Suvarin, a kommunista intema- cionálé volt vezetője nyíltan kijelentette, hogy a vörös hadseregből és hadiflottából 30.000 tisztet távolítottak el. 2. A vörös hadsereg ismét visszatért a politikai megbízottak rend­szeréhez. Névleg a politikai megbízottak a katonai parancsnokokkal egyenrangúak, a való­ságban azonban a felettesei, ami ismét csak arra mutat, hogy Sztálin maga is tisztában van azzal, hogy a tisztikarban egyáltalán nem lehet megbízni. 3. Tokió tisztában van azzal, hogy Sztálinnak ez a legutóbbi reformja első­sorban az egyetlen vörös marsall. Vasszi­lij K. Blücher, a távolkeleti hadsereg fő- parancsnoka ellen irányul. Sztálin nem bizik Blücherben és tőle fél a legjobban, mert Blücher mar­sall abban a stratégiai helyzetben van, hogy csapataival bármikor megindulhat Moszkva ellen. Sztálin most politikai megbízottat állított Blücher mellé is. 4. Blücher marsall hivatalos megállapí­tás szerint április 11-én kijelentette, hogy eljött az idő a Japánnal való leszámo­lásra. 5. Tokió válasza a vörös marsall kije­lentésére az volt, hogy: „ha Oroszország ki akarja élezni a helyzetet, mi nem ha­bozunk megadni rá a méltó választ". 6. A moszkvai japán nagykövet megje­lent Litvinov külügyi népbiztosnál és kor­mánya nevében hivatalos tiltakozását jelen­tette be az ellen, hogy Oroszország „ön­kénteseket" küld Kínába-, a kinai hadsereg vezetésére. Ennek a demarsnak már két­ségkívül az volt a célja, hogy jóelőre iga­zolásul szolgáljon háború esetére. 7. Mandzsukuóban a kinai—japán hábo­rú kitörése óta a japán katonai tevékeny­ség a szibériai határon nemcsak hogy nem csökkent, hanem még jóval élénkebbé vált. A japán hadsereg szine-java — több mint 400.000 ember — az orosz hatá­ron van koncentrálva. Az ott állomásozó tisztek egyáltalán nem titkolják azt, hogy bármely pillanatban megindulhatnak Vladivosztok ellen. 8. Japán katonai repülőgépek rendszeres felderítő utakat végeznek Szibéria fölött. Ez legutóbb kétségtelen hitelességgel be­bizonyosodott, amikor egy japán felderítő raj egyik repülőgépe kényszerleszállást végzett Szibériában. Az orosz—iapín háború külöhben is nagyon jól jönne Tokiónak. Japán csak uralma alatt akarja tartani Kí­nát, de nem akarja az óriási mennyei bi­rodalom egész területét elfoglalni. Az .»rósz—japán háború kitörése kitűnő al­kalom lenne arra, hogy Japán visszavonja Kína belsejében álló csapatait. Csangkaisek szintén nagy örömmel fo­gadná ennek bekövetkeztét, mert ígv bé- k 't köthetne Tokióval. Kína diktátorának nincsenek illúziói a vörös hadsereg erejét illetően és tapasztalatból tudja, hogy müven veszé­lyes dolog Sztálinra támaszkodni, akár győzelem, akár vereség esetén. Csang- is.iisck főhadiszállásán általános a nézet, hogy csak csoda segíthetné a szovjet hadse­reget győzelemre a 1 ávol-Keleten. E&önyvértélceic árleszállítása: fűzve Kästner: Urai hizápiti«, *}.— Mann Thoims: WJCotmgvéz jo.— MuscFcr: A Szajna *7.—• Pencrcalles- Cht^xa. eongor* poétáié ÍJ.— R/*~rea: Qhapfbi 41.— S«hii*r«r: Mjífcr késdb (A !<f­fáé**%> (A fi­4*» «neiáóffc ff,-* O-­kötve 79-— V9.~* « — í I,— 19.- fí — T*mpa Mihíű » YirífixiSk Töl<* M íüLís « Mohiácsi: Lidércke (Mtf/üAiA tragédiája) Nagy Endre: Szerelmetek Nagy Endre: A kabaré regén r» Réctey: Kasrayné ifjasszony (A ma­gy-V szfinészet hőskora) féi bőrkötés —.— Schöpffin Aladár: Ady — Szejfulina: Egy íburuzsíó élete. (Az uj orosz irodalom legiszebb könyve) Mai Orosz Dekatmeron. (Váloga­tott novella gyűjtemény) Mai Japán Dekameron. (Válogatott novella gyűjtemény) Kaphatók rövid idffg az „ELLENZÉK“ KÖNYVOSZT AKTÁBAN Quj, Piaira Unirii. Vidéki megrendeléseket — után­véted os — azonnal intézünk I — — »*.— ti“ —— 5*-— 79.— 33 — 46­—59.— — 59.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom