Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-26 / 141. szám
1 93 S iun lu* 26. ELLEN 7 A VILÁG ABLAKA MARÓT SÁNDOR KÖNYVE Külső életünk történelemellenes: számos ponton megszakítottuk a haladás egyenes vonailát. Belső életünk viszont — és talán épp ezért — túlzottan történelmi. Dertüre-borura jelennek meg a'z életrajzok, a regényes történetek, az emlékiratok, a naplók, a történeti regények és beszélyek. A mult versenyez a jövendő deszpotizrnusával. Az újságírók szinten követik már ez áramlás sodrát, kötetekbe foglalják a kor jelentős személyivel történt beszélgetéseiket, vagy egyéb találkozásaikat és nem tudnak ellenállni a csábításnak, hogy politikai, társadalmi és irodalmi törekvésekről vagy jelentős és érdekes alakjairól irtt cikkeket, amelyeket annak idején egynapi használatra írtak, de azért mindig titkosan kacérkodva valami idő felettivel, kötetbe gyűjtsék össze. Mindegy, hogy az ilyen újságíró Sauer- wein-e, vagy Knickerbocker, vagy odaát Pethő Sándor, itt nálunk a divatot kezdő Gyárfás Elemér vagy most ezekben az órákban a derék Marót Sándor „Egy húron perdülnek“. És a „válogatott' újságcikkek kötetei kezdenek tornyosodni. E1 L.*n a szélestaglejtésü és rádió-szónokias időben, amikor majdnem minden egyes nap történelmi kezd lenni a maga várat- ‘ lan, vagy várt fordulataival, bonyodalmaival és háború közelítéseivel, a törekvő újságíró, aki érzi a maga felé sütő népszerűséget és érzi amint személyéből nem köznapi jelentőség árad, kezd föllázadni ama tény ellen, hogy csak az ő napi munkája legyen egy napi kérészélet és távol a történelmi tartósságtól, hogy amint egy=egy gondosan megirt cikkbe belelehelt a maiga forrongó izgalmaiból, az láthatatlanul, súlytalanul, méltánylás nélkül az önbelenyugvás révén is egyszerűen elszivárogjon a temetőbe, amleyet múltnak nevezünk. A Szabadság neves szerkesztője, kisebbségi életünk kipróbált ősz vitéze, Marót Togal-tabletta biztos hatású mindennemű hüiéses betegségeknél, gripa, rfceuraa, kössvény, ülő. Sdegisába, ideg» és főfájásnál. Togal rnég idült esetekben is hatásos. 42, 14 és 3 tabiettás csomagolásban. Sándor, akinek előző köteteit is kedves szeretettel fogadta több mint 30 esztendeje gyük közönsége, most kihasználta lapjának bekötött példányaiból az 1936 óta irt „maradandóbb“ cikkeket Ilyenkor látjuk, hogy mennyi mindent ir az idő és a tér üterén vizsgálódó kéz. Természeti képekkel foglalkozik egy-egy évszak beköszöntésével, de természetesen a világ- történelem egy egész eseménysorozatát szövi belé, vagy mögéje hatályos háttérnek. Természetesen a nagy angol királyi szerelem is megszólaltatja okosan, melegen, igazi emberiséggel. Ha utazik a hegyaljai vasúton, eszébe jut — mert sokat , látott, sokat megélt és sokat tapasztalt ember — ki alapította ezt a pályát, miképen fejlődött, mi nagy érdek van mögötte szőlődombokon és bucsujáró helyen, mi tapasztalható a villamos kocsik utasai közt. Meghallja, amit a lovasszobrok mesélnek a budai vár bástyáin és aimit a hétszáz évet ünneplő Berlin jelent ma egy remegő világnak. Vidám, szomorú, kesernyés esetek, tréfák, adomák sereglenek össze. S nem tud városában érdektelenül sétálni, mikor itt jelentős barokk püspökök árnyai meg-megjelennek. A legrokonszenvesebb, mert akkor leglelkibb, mikor az írókról emlékszik meg. Például, ha meghal egy Kosztolányi, vagy Gorkij, vagy Somlyó, vagy föl kell idézni a színházban Tolsztoj emlékét. Nem hideg, ha szinész elmúlásáról, mint az Odryéról kell Írnia. Irodalom és szinpad és müteKönyvnap 1938 lóhal nor: Fehe.e gyémántok A magyar iró-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzációi A két kötet, 400 oldalon, egybekötve, Ízlésesen kartonéivá, csak 92 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét. rém szive szerint való, embere talán még inkább. Ezekhez a magyarokhoz ismeretségi szálak fűzték és ő jó barát. A legfrissebb élmény s a legteljesebb átérzés dolga lesz természetesen, ha kisebbségi esetek, emlékek, személy kerül a tollhegy felé. Elkerülhetetlen, hogy a két súlyos esztendőnek nagy történelmi eseményei és nagy történelmi alakjai ne vonuljanak föl. Ez hivatalos szolgálat. Ekkor érezzük, hogy az újságírónak ilyen az önantológiája, valamivel több, mint az első látszatra föltetsző. Efajta könyvdarab világtörténelmi emlékirat, amelyet azonban nem a nagy intéző ir maga, hanem sokszor alig érthető diktálására egy sereg titkár, az újságíró önt megfelelő alakra». Marót Sándor jó titkára ennek a hiú és közlékeny történelemnek, amely sosem volt ennyire az ember szeme előtt, mint most, amikor eseményeivel sokszor megzavar legsürgősebb életfeladataink elvégzésében. Néhány sorban beszélnünk kell azonban Marót Sándorról, az újságíróról, sut generis, aki az emberrel is azonos, az iró mögött élővel. Őszintén közli ugyanis mondanivalóit és a mondanivalók az emberi méltóság, az emberi szeretet, az emberi haladás, az emberi szabadság mezejéről eredtek. Marót Sándor nem hiába jó hosszú ideje szerkesztő, élesen figyelő szeme van s kitűnő érzéke a közérdekű dolog kiválasztására. Tele van tárggyal, mint ahogy az ember is benne teli van eszmével és érzéssel. Mindent nemcsak pontosan, de jellemző vonásaiban lat meg, úgy, hogy röviden és mégis elég alaposan végezhet dolgaival. Mindezt könnyed irállyal cselekszi, kissé bőbeszé- düen is, a teljes megértés és az öntiszta- zás szenvedélyében. Saját jó kedvéből is ir. Pillanatig se fáraszt, állandóan leköt. Változatos, sokszínű és sokhangu a mezeje. Még egy sereg egyéb jó ujságiró-tu- lajdcnt sorolhatnánk föl, de az idő és tér már int, hogy foglaljuk össze egy határozott és gyors mondatban Ítéletünket. Ez egy érdekes, mi több, hasznos, szórakoztató könyv, teli okos vidámsággal, egyszerű bölcsességgel, de a kisebbségi öregedő magyar ember érthető csalódásaival és keserűségeivel megborsolva. Van még egy összegező mondatunk: ezt a könyvet érdemes megvenni és nemcsak megvenni, de szívesen el is olvasni. S. hogy bármikor beszélhessen rokonaival és barátaival; hogy bevásárlásait kényelmesen és időveszteség nélkül eszközölhesse; hogy termékeit és állatait akkor adhassa el, araikor tura, azaz ami mikor jó a konjunkJ kor magasak az áraki hogy betegség esetén azonnal hivhasso az orvost; hogy tűz esetén azonnal hívhassa a tüzo- tókat; hogy szükség esetén hívhassa a rendőrségét SZERELTESSEN FEL' TELEFONI PÁRISI MOZAIK Irta: HUNYADY SÁNDOR PÁRIS, junius hó. , Tegnap délben a Place de Temen megállítottam egy taxit, hogy elvigyen a Ru»e Faisanderiere. Az a pár szó, amit franciául tudok, a gyakorlatban egy vasat sem ér, tehát inkább megmutattam a cédulára irt címet, a sofőrnek. A sofőr bólintott, lecsapta a zászlót és j hozzányúlt a kormányhoz. Én azonban | nem tudtam beszállni a kocsiba, mert nem ismertem a kilincs trükkjét. Ebből a vergődésből a sofőr semmit I sem látott. Nem fordult hátra, várt néhány pillamabig, azután a lecsapott zász- lóju, üres kocsival elindult az Étoile felé. Ordítottam utána, de hiába. A szédült buzgalom zajában elveszett a szavam. Mit csináljak? Beleültem egy másik kocsiba, ezúttal jobban vigyázva a kilincsre. Nyolc perc múlva kikötöttem a Rue de Faisanderiem, a ház előtt, ahová igyeke§_ tem. Hiába na, van esze a franciáknak. A kapu előtt már ott állt az első kocsi. A becsapódott sofőr megismert és villogó szemmel közeledett felém. Rémes dolog utcai afférbe keveredni még odahaza is. Hát még itt, ahol nem értik a nyelvet, amelyet beszélek. A sofőr félelmes alaknak látszott, a kezefejé- re béka volt tetoválva, a tenyeréből kinézett féltucat pofon. Nem is vitatkoztam tehát, hanem a lehető legsürgősebben megadtam magam: — Kombién?! A sofőr fölemelte kezét és kimereszttet- te az öt ujját. Azonnal átnyújtottam nem is öt, hanem hét frankot és még cigarettával is megkináltam a veszedelmes legényt, aki erre tüstént vigyorogni kezdteti Most közbelépett a másik sofőr, aki elhozott a Rue Faisanderiere. Érthető, hogy kiváncsii volt, miért fizetek egy üres taxinak hét frankot? A kollégája röhögve beszélte el, hogy mi történt? Mind a kelten röhögtek, majd én is röhögni kezdtem. Ez tetszett nekik. Hátba vágtak, a vádamra veregettek. Mindenféle módon értésemre adták, hogy szeretik az Ilyen szelíd és engedelmes pasast. Volt a sarkon egy kis bisztró, karon fogtak és bevittek. Nem lehetett ellenkezni. Rendeltünk három pohár sört. Ittunk egymás egészségére. Amikor fizetni, akartam, az első számú sofőr lefogta a kezemet. Azt már nem! Élénk gesztusokkal közölte, hogy az ő vendége vagyok aperitifre. * Ugyanazon a napon, éjjel félkettőkor a Madelaine táján ténferegtem. Sejtelmem nem volt róla, hogy merre lehet a hotelem? Nem baj, — gondoltam — ha elfáradok, beülök egy taxiba. Acsorog- tam a járda szélén», néztem a járókelőket. Egyszer csak észrevettem, hogy nagyon kerülget egy alak, nyilván aizzal a szándékkal, hogy megszólítson. Az alak engem nem ismert, én az alakot ismertem. Láttam véletlenül előző nap a Co- lisée teraszán, hallotam, hogy magyarul beszél. Utas, boldoigtalan idegen, akár csak én. Végre megszólított. Borzasztóan nyögött és némettel kevert, magyaros franci a ságga.1 arra kért, hogy magyarázzam meg, merre van az Opera? Szegény ember, éppen engem választott ki erre a célra négymillió francia közül. Türelmesen végighallgattam és közben törtem a fejem, hogy mit csináljak vele? Feleljek neki magyarul és mondjam meg, hogy nekem sincs ándungom róla. Kössek egy uj ismeretséget Páriában? Mutatkozzam be és tudjam meg ä nevét? Menjünk együtt sétálni? Mert ide lyukadtunk volna ki bizonyosan. Az Isten tudja, mért, irtóztam a do-, fogtól. Bölcs képpel hallgattam tehát, majd végül, mint egy született párisi, energikus mozdulattal, de minden ok nélkül, délkelet felé mutattam. Az alak hálásan megemelte a kalapját és sebesen elindult a jelzett irányba. Ta>- lán még most is megy, elveszve Pária végtelen labirintusában. A MÉLYBEN Az emberből csak dűl, árad a rossz, a természet meg mindent helyrehoz Elszáll a füst, mely etfödött eget s a gránáttépte tölcsér behegged. A holt harcosokon a föld s a fű oly békítő és olyan egyszerű. S a vér foltoktól rozsdás szuronyon időtlenül, bölcsen fekszik a gyom, Ki látná meg a sok homok megett a futóárkot, fedezékeket? A kötözőhely vérpatakjain a semniíségbe párolgóit a kin. S a föld mélyében már kinek se fáj a szövevényes, vad drótakadály. Betömődött a sok véres verem, behorpadt csajka virágot terem. Elmük a baj, tisztul a komor ég, és minden emb'er mégis nyomorék. ___ ________ BÄRD OSZKÁR. Könyvnap 1938 Móricz Zs.: Légy fó mindhalálig Olcsó könyvnapi kiadás, 59 lej, az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét, ■ > ■
