Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-26 / 141. szám
r ELLEN 7 EK 193 8 I u n I u a A kínai hadvezetés katasztrofális vesztesége Németország visszarendelte a kínai hadseregnél alkatmazott német tábornokokat és vezérkari tiszteket CLUJ, junius hó. Az immár majdnem egyéves japan— kínai hadjáratban most érte talán a legnagyobb vereség a kínai hadsereget. Itt nem a különböző harctereken folvó es ide-oda hullámzó véres küzdelmekre gondolunk, hanem a kínai hadseregnek — mint egységnek — harcképességére. Köztudomású, hogy a> fiatal kínai köztársaság egyik legnehezebb feladata az uj, modem hadsereg felállítása volt. Ez elé számos akadály gördült. Kezdve az anyagiak szükségességétől egészen a kiképző tisztek hiányáig. Különben még igy is felületesen beszélünk, amikor „tiszthiányról“ elmélkedünk, mert a világháború végén a kinai köztársaságnak még egyáltalán nem volt olyan tisztikara, amely nagyobb egységek és modern hadsereg vezetésére alkalmas lett volna. Csangkaisek érdeme, hogy tisztiakadémiákat állított fel, amelyekben a jövő Kina tisztikarát akarta felnevelni. Ebben a munkájában nagyon sokat akadályozta a meg-megujuló polgárháborúk végtelen sora. A fiatal, félig kiképzett tisztjelölteket és kadétokat mindig ki kellett vonni az iskolából és kiküldeni a harctérre, így, amikor Kina legválságosabb küzdelméhez ért, nem volt se elegendő csapattisztje, de szigorú értelemben vett és komolyan számító vezérkara sem. Mindenkit meglepett a fejlett kínai stratégia A kinai hadsereg teljesítménye és nem egy Ízben tanúsított stratégiai fölénye meglepte a külföldi katonai szakértőket is. A japán hadvezetőség arra számított, hogy a hiányosan felszerelt és vezető nélküli nagy tömegeket könnyen sarokba szorítják és megadásra kényszerítők. Amint az események igazolják, a tokiói katonai körökben ez a számítás nem mindenben teljesült. Talán katonai zseniket dobott a felszínre a nagy nemzetvédelmi harc Kinában? Meglehet. De ez nem kielégítő magyarázat az eddigi ellenállásra. Kétségtelen, hogy Csangkaisek korunk egyik legkitűnőbb hadvezére, de ő csak egy ember, Kinában pedig több mint negyven fronton küzdenek a1 csapatok. Ezt a mérhetetlen területen folyó és egyre hullámzó harcot egy ember képtelen irányítani. A többi kinai tábornok nem uj ember és valószinütlen az, hogy a baj megnövelte volna tudásukat. Ugyanis eddig valami kiváló és felsőbbrendü katonai tudásról nem .rttek tanúságot. A kinai hadsereg rugalmasságának és ügyes taktikai mozdulatainak azonban megvan a magyarázata. Még az első sang- haji harcok után, tehát 1928-ban Csangkaisek német katonai szakértőket szerződtetett a kinai hadsereg organizálására. falkenhausen nyugalmazott német tábornok vezetésével mintegy húsz elsőrangú, Ge nyugalombavonult német vezérkari tiszt érkezett Kínába. A német szakértők a kínai hadseregben semmiféle katonai rangot nem viseltek, hanem mint külföldi tanácsadók és szervezők szerepeltek. Elképzelhetetlenül nehéz körülmények között állította talpra Kina katonai haderejét ez a húsz ember. Ha a japánok csak 5 évet várnak Kina megtámadásával, akkor a harcok egészen másképen végződtek volna. Ezek a német katonatisztek egészen a múlt évig kizárólag szervezési, kiképzési és elméleti tanítói munkát végeztek. Most azonban, hogy komolyra fordult a dolog, a kinai hadvezetőség nem tudta nélkülözni fölényes tudásukat. A német vezérkari tisztek szerepe a kinai vezérkar munkájában nem titok. De még ha tagadni is próbálnánk, a szakértők rögtön észrevennék a hadvezetésben megnyilvánuló tipikusan német rendszert. A legcsodálatosabb munkát ezek a német „tanácsadók f végezték az eddigi kínai el- enállásban. Nemcsak emberfeletti szervezői és stratégiái feladatokat kellett megoldaniuk, hanem le kellett győzniök a kinai generálisok gyerekes önérzetét is. VÎ eg történt az,^ hogy az egyik shantungi ütközetnél a kínai generális teljesen ellenkező értelemben hajtotta végre a parancsot, amit kapott, csupán azért, mert megtudta, hogy az idegenek terve szerint készült. Az eredmény hetvenezer halott és egy nyolcvankilométeres front betörése volt. Japán—német együttműködés Ennek az állapotnak most egyszeriben véget vetett Hitler kancellár parancsa. Ugyanis néhány hónappal ezelőtt Német országban olyan törvényt hoztak, hozy a már nyugalomba vonult katonatisztek is r. vezér és kancellár parancsnoksága alá tartoznak. A jaoán- német kommunistaellencs szerződés most tette első nagy szolgáltát a keleti harctéren. Hitler vezér és > ------------- ■■■! mp»— kancellár egyszerű parancsa (amire eddig nem volt módja a német kormányzatnak) elrendelte, hogy a Kinában bármilyen alkalmazásban volt némcc aktiv tisztek kötelesek azonnal hazajönni. Ezzel az egyszerű rendelettel majdnem kivédhetetlen csapást mértek a japánok Berlinen keresztül a kinai hadvezetésre. Egyébként a német—japán együttműködés mind jobban érezteti’ hatását a távolkeleti harctéren. A németek rengeteg hadvezetéshez nélkülözhetetlen cikket szállítanak a japánoknak, amit .1 multévi külkereskedelmi mérleg is bizonyit. Az eddig egyensúlyban levő német— japán kereskedelmi mérleg több, mint negyedmilliárd ven veszteséggel zárult ezévben a japánok kárára. ?dost már tárgyalások folynak, hegv a németek több nvemnayagot vegyenek át a japánoktól és igy valahogy hozzák egyensúlyba a yennek amúgy is rossz helyzetet. A tokiói félhivatalos körök most cáfolták meg az ''mmá>* négy hónap óta az újságokban többszer is megjelent hirt, hogy a németek Csingtau átengedéséért hajlandók lennének ezernégyszáz bomba- vetőgépet szálitani. Ezt a nagyon is autentikusnak látszó hirt a japán félhivatalos körök olyan formában cáfolták, hogy Németország és Japán között ezidőszerint területi szerződésekről nem folynak tárgyalások. Mindazonáltal a jelek arra vallanak, hogy Németország jobban szeretné, ha a kínai és japán incidens befejeződne, mert minden egyes nap az orosz bohevisták esélyeit erősíti a Távol- Keleten. (—) Eladd villah€li|€h! Központtól 6—700 méterre a Biserica Ortodox Română utcában REMBRANDT-KÉPET fedeztek fel Debrecenben Érdekes véletlen vezetett a régi kép alkotójának nyomára. — Folyik a szakértők vitája DEBRECEN, junius hó. Most hát mi az igazság? Valódi vagy nem valódi? Rembrandt avagy nem Rembrandt? Ezen tűnődik a debreceni müvésztár- sadalom. Az történt ugyanis, hogy egy neves festőművész magánházban felfedezett egy képet, amelynek az alkotója állítólag Rembrandt. És most Debrecenben, sőt Budapesten is afölött vitáznak, hogy valóban a nagy németalföldi művész képe ez a mű, vagy sem. A túlbuzgó szobalány A felfedezés tulajdonképen egy túlbuzgó szobalánynak köszönhető. Az történt, hogy Grivicsics Gyula ezredes (azóta tábornok) lakásán a szobar lány nagytakarítást végzett. Lelkiismeretesen végezte a munkáját, a bútorokat bemázolta brunolinnal és hogy fényesebbek legyenek: a falakon függő képeket is bemázolta. Amikor Grivicsics ezredes hazament, megdöbbenve látta, hogy az értékes képek fényesen ragyognak, a falon. A szobalány mindjárt mondta is, hogy nagyon kopottak voltak már a festmények és ezért brunolinnal uj szint, illetve fényt' kölcsönzött nekik. Az ezredes természetesen nem volt egy művészi nézeten a túlbuzgó szobalánynyal és azonnal felkereste Sőregi Jánost, a debreceni Déri Muzeum igazgatóját, hogy tanácsot kérjen, miképen lehetne a brunolinozott képeket rendbehozni. A muzeumigazgató kijelentette, hogy ezt csak szakértő kéz tudja elvégezni és ajánlott is a magasrangu katonatisztnek egy ismert festőművészt, aki megtisztítja a brunolintól a képet. így került el a Hajdúböszörményben élő, de országosnevü Maghy Zoltán festőművész Grivicsics Gyula ezredes lakására. Gyönyörű és nagy értéket képviselő festmények sorakoztak a lakás falán, En- der, Seitz, Kremzer és Schmidt képei. A képek valósággal ragyogtak a brunolia- tól. Volt egy festmény a falon, mesteri florenci keretben. Ahogyan a festőművész közelebb ment ehhez a képhez, meglepetten szólt: — Azt hiszem, hogy ez egy németalföldi mestermü! Grivicsics ezredes erre elmondotta, hogy a kép talán harminc évvel ezelőtt, ha jól emlékszik, Bécsből került a család birtokába. Maghy Zoltán levette a képet a falról. A fára festett kép szakállas és feketekalapos férfit ábrázolt. A műi hátlapját vastag gombaréteg bontotta, amit lefejtett. Azután dörzsölni kezdte a deszkát. A munkát figyelmesen szemlélte az ezredes és egyszerre izgatottan mondta: — Nézze csak, művész ur, ezeket a fekete vonalakat! . . . Valóban, a kép alatt előtűnt egy fekete tussal rajzolt R betű. A festőművész óvatosan dolgozott és lassan előtűnt a többi betű is és kialakult a név: REMBRANDT. De még valami más, különös vonalak is kezdtek előtűnni. Maghy Zoltán tovább tisztította a képet, amelyen most már előtűnt két címeres nyomat, bizonyára hivatalos pecsétek lehettek. Erre valószínűbbnek látszott, hogy a festőművész első meglátása igaz; tényleg Rembrandt-mü függött az előkelő debreceni magánházban, anélkül, hogy erről bárki tudott volna. A felfedezésről nvomvlzvezetékkel, csatornázással, villannyal, apró gránitkockás Kövezésü járdával ellátott útvonalon. Érdeklődni V. Saivan, mérnöknéi, Sír. Ep. Ciorogariu No. 4. Telefon 20—16, vagy d. e. a városi mérnöki hivatalban, Cogalniceanu No. 4. alatt-V'-'v w ban értesítették Sőregi János muzeum- igazgatót is, aki szintén megvizsgálta a képet. Vita a szakértők között A kiváló czakember csatlakozott Maghy Zoltán nézetéhez: Grivicsics ezredes tényleg egy Rembrandt-képnek a tulajdonosa. A müvet alaposan áttanulmányozták, valóságos külön Rem bran dt-ta- nulmányokat folytattak és megállapították, hogy a kép a németalföldi mester „Anatómiai lecke“ cimü képének egyik alakját ábrázolja idősebb korában. Grivicsics ezredes, akit közben .tábornokká neveztek ki, elköltözött Debrecenből, a képet természetesen magával vitte, hogy a valódiságáról fővárosi szakértők is biztosítsák. A tábornok több ismert magyar művésszel megvizsgáltatta a képet, de itt már eltérőek voltak a vélemények. Volt olyan is, aki azt állította, hogy a kép nem valódi. Végül is Grivicsics tábornok a képet eljuttatta megvizsgálás végett a Szépművészeti Múzeumba, hogy ott igyekezzenek eldönteni, Rembrandt alkotása-e vagy sem. A kép-ügy egyelőre izgalomban tartja a debreceni művészvilágot. Itt azt hangoztatják, hogy szó sem férhet a mű valódiságához és hatalmas értékű kép van Grivicsics tábornok tulajdonában. Moly zsák a ruhák legbiztosabb nyári megőrzőié Hl Vigyázzon, csakis KORRES gyártmányt használjon: Artista: No. 1401. mérete 100X63 cm. Lei 25 No. 1402. mérete 120X63 cm. Lei 30 No. 1403. mérete 140X63 cm. Lei 35 Akasztó-kampóval és oldalt záró fémkapcsokkal ellátott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei 55 No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 60 Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki rendelésnél elég a számra hivatkozni. Uiánvéttel is szállítjuk. Ötévi Időtartamra impregnált zsákok. melyek a nyárára eltett ruhát teljesen beburkolva védik a molyok támadásai ellen.
