Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-01 / 98. szám
ELLENZÉK ■WBMBM 8 mi Jangcse ?_,»“* A mosónő szerelme Alig akad haditudósitás, amely a távol- keleti harcokkal kapcsolatban ne említené meg a Jangcse folyót. A diplomaták szerint a Jangcse a sors folyója, amely | meghatározza Kina és ezzel az egész Ta- I volkelet jelenét és jövőjét. Nem egy eu- I rópai, hanem egy amerikai, aki valame* R iyes ismereteket tud a hajózás körül, de a földrajzi tudományokban is nemileg gyengébb, csóválta a fejét és azt hitte, hogy valószínűleg újságírói tévedésről van szó, amikor a japán—kínai háború során jelentették, hogy a torpedórombolók Hankauig nyomultak elő. Hiszen Han- kau Sanghajtól 600 mérföldre fekszik a Jangcse partján. Ezeknek az embereknek a csodálkozása minden bizonnyal csak növekedett, amikor arról értesültek, hogy angol ágyunaszádok Isangig futottak föl a folyón, holott Isang 1000 mérföldnyire van a tenger partjától. Ezek a számok, amelyek szinte elképzelhetetlen távolságokat jelentenek, némi fogalmat adnak arról, hogy milyen mérhetetlenül nagy a Jangcse, az ugyancsak mérhetetlenül nagy birodalom folyója, amely azonban mégis csak harm adik nagy I folyója a világnak. De lehet az is, hogy ezt a harmadik helyet csak azért adták neki, hogy a Jangcset sohasem térképezték fel és táján pontos mérések sohasem történtek. Kina minden folyója visel valamilyen nevet, de a Jangcse neve kínaiul egyszerűen Kiang, ami annyit jelent, hogy „folyó“. Ha kínai folyót mond, akkor minden bizonnyal csak a Jangcsere gondol. Hiszen, ha az óriási Nílus húszmillió egyiptomit és szudánit tart el, a Jangcse kétszázmillió kinait táplál. Ez a kétszáz- millió ember életre-halálra ki van szolgáltatva a folyónak, amely 700.000 négyzet- kilométer területen folyik. Ezt az óriási területet a Jangcse öntözi és az innen learatott terményekből él fél Kina. Kétszeri aratással sokszor nincsenek megelégedve a kínaiak és harmadszor is vetnek, hogy talán mégegyszer arathassanak, mielőtt a tibeti hóolvadás következtében megtörténik a nagy áradás. Az óriási terület öntözése mellett még egy óriási jelentőségű szerepkört tölt be a Jangcse vize. Ugyanis a Jangcse Kina legfontosabb viziutja, Sanghajból évente 17 ezer gőzös indul útnak a Jangcse hullámain a Mennyei Birodalom belseje felé. Kereken egymillió kinai él a Jangcsén ringó csónakokban. Hankeu és Wuhang között nem kevesebb, mint 25 ezer bárka közlekedik állandóan. Ezeknek a kishajóknak lakói külön lelkészeket tartanak maguknak, külön koldusaik és kereskedőik is vannak. A Jangcse hajósai a vizen születnek, ott házasodnak meg és hozzátartozóik ebbe a folyóba dobják a holttesteket. Az életük kemény és nehéz. Sokszor látni, hogy a kishajók férfiai feleségeikkel együtt görnyednek a nehéz hajó vontatókörelei alatt, hogy végre valahol nagy távolságban mások vegyék át tőlük a terhet, örök mozgás, örök kereskedelem folyik a Jangcsén már évezredek óta és ez a mozgás nem szűnik meg a most folyó borzalmas háború idején sem. Békében és háborúban a Jangcse egyformán főütőere a kinai életnek. A Jangcse köti össze a birodalmat a tengerrel. Ezen a nagy folyón lopakodott | be a nyugat kultúrája is a mérhetetlen i birodalomba. A diplomaták más szem- Q pontból mérik a folyó jelentőségét. Tá- | vol a tengerpartoktól Csunging különös I kikötője fekszik, ahová a nankingi kor- g mány miniszterei húzódtak vissza. Ide szállították angol hajókon a kinai müér- tékeket is, amely legutóbb az egyik londoni kiállításon szerepelt és amelynek értékét számokban kifejezni nem lehet. A diplomaták és katonák jól tudják, hogy az a hatalom, amelyik uralni tudja a Jangcset, egyúttal Középkina ura is. Japán tehát tudja, hogy mit csinál, amikor Sanghajon és Naokingon keresztül a Jangcse medrében tör fölfelé és igyekszik megközelíteni al kinai birodalom közepét. Azonban ezt tudják az angolok és amerikaiak is és éppen ezért igyekeznek véget vetni mielőbb a távolkeleti kon- fluktusnak, hogy ők maguk is megtart- | hassák eddig elfoglalt helyzetüket a fo- | lyón. Hiszen, aki Kínát megismerte, az I jól tudja, hogy Kina azé, aki a Jangcsén I parancsol. i irta: HUNY ADY SÁNDOR Nem tudom, hogy van vele a nyájas olvasó, engem a guta üt meg, hu a mo súdábun fordítva vasalják ki a galléromat. Csak akkor szűnik meg a dühöm, ha rágondolok, hogy a hibát talán egy fáradt munkáslány követte cl, akinek már a size me káprázik a forró vízgőztől, amelyből a vosalópad fölé hajolva, órákon keresztül inhalál. Ma is, huszonhárom gallér közül hét volt rosszul vasalva. Néztem a gallér- hullákat, vakaram a fejemet. Egyszerre csak el nevettem magam. A kibontott csomag rózsaszín fluszpapirjáról eszembe jutott élelem egy régi, kedves mosónő kalandja. Vidéki újságírókor ómban volt egy na- gyon csinos mosónőm. Szőke fiafalasz- aszony volt. De igazán rettentő csinos volt Nem is értettem, hogy lehet az ilyen aranyos teremtésnek olyan komisz részeges ura9 Gondoltam magamban, talán nem nagy bűn az eféle bánatos asszonykát megvigasztalni. Elkezdtem tehát udvarolni a mosónőnek. Leültettem, letétettem vele a kosarát, édes likőrrel kínáltam nyulkáltam a dereka felé, hogy megöleljem. De a nő nem hagyta magát. Nagyokat ütött a kezemre. Tűs:költ, karmolt, mint a vadmacska. Az erényével sohasem történt baj. Elment kipirulva, szét- kócolt hajjal, én meg olt maradtam pb rosra gyulladt füllel, bosszankodva, a hónapos szoba recsegő díványán heverve. Hanem azért mégis érezhetett irántam az asszony vatami szimpátiafélét. Mert nem hagyott abba. mint kuncsaftot. Minden pénteken pontosan eljött, hóna alatt a kosarával. Hozta a friss mosást és elvitte az összegyűlt szeny- nyest. HOBÁN JENŐ: Riadt beszéd A szél becsapta mögöttünk az ajtót, ijesztgetően még nagyott nyögött, azután felugrott a háztetőre és tovább loholt, ki tudja hova. — Jó, hogy jöttetek — mondta Tóbiás és széles mozdulattal felkínálta szobája minden alkalmatosságát. — Üljetek le, ki hol helyet talál, de lehetőleg jól kiváLasz- szátok, mert hajnal előtt nem eresztelek el, ha tetszik nektek, ha nem, itt maradtok. Kell, hogy most itt maradjatok velem! — a hangja szinte-szinte már kiáltott, de aztán panaszosan megbicsaklott, mikor szemérmetlen siránkozással befejezte a kezdett mondatot: — félek a csendtől és az éjszakától, úgy félek tőle, mint a kisgyerek. . . öregszem és ez a hétköznapi valóság éjjel elviselhetetlen. Idegesít és nincs ellene gyógyszer. A fiatalság is az éjszakában éli ki legtombo- lóbban magát, igy az öregedés is akkor érzik legsúlyosabban s Matuzsálem-élet terhét gyűjtötte rám a sietés, mellyel néhány év gondot és kudarcot tetézve halmozott vállam fölé. Félek, hogy kevés már a megmaradt idő arra, hogy még végigcsatázzak akár egy küzdést és sikert is érjek. Rokkanok s nehezek az éjszakák ... Mig motozva itt-ott elhelyezkedtünk, a kályha oldalának dűlve nézett, cigarettázott s minket is kinált, azután belelendült a beszédbe és mi már jól tudtuk tapasztalásból, hogy nem hagyja abba hajnal előtt, nekünk nem lesz szavunk, csak bucsuzásnál. Csak hallgattuk a szertelenül ömlő, szeszélyes kapcsolású szavakat, amelyeket Tóbiás átriasztott idegeink kis kinjai felett, csak magát látva s magának beszélve. — Iramodó, gonosz, alattomos suhaná- sokból nő a csend az éjben hatalmas éhes tengerré, amelybe a tudat előbb-utóbb belevész. — Monoton hangon mondotta a szókat Tóbiás, mint egy pózoló színész. — Éhes ez a tenger, ragadozókkal telitett s mindnek szeme rádmeresztve, úgy szivja lelked ez a rengeteg szem, mint számlálhatatlan sok szörnyű csáp, amely megfojt, tudod, de tehetetlen hullással mégis felé közelitesz. Nem magadé vagy, Nem tudom, talán meg is haragudott volna, ha elhagyom egyszer a szerelmi ostromot és elmarad vele a vidám dulakodás. 1 Igen, minél erősebben gondolok visz- sza a múltba, annál világosabban és büszkébben ézem, hogy tetszettem a kis magyar Madame Sans Géné-nek. Hát persze, fiatalabb voltam majdnem huszonöt évvel és könnyebb majdnem húr mine kilóval. Mily buta vagyok, hogy ezt csak most látom. Észrevehettem voln/t már akkor, hogy a szőke mosónő mennyi érzést önt munkájába. Szegény, vidéki újságíró voltam, a nyájas olvasó elképzelheti, hogy nem volt valami dicsőséges fehérneműm. De amim volt, azt az asszonyka mennyei rendben tartotta. Nemcsak mosott rám, hanem meg is stoppolta a rongyaimat. A zsebkendőim olyanok voltak, mint a patyolat. A harisnyáimon alig észrevehető, művészi stoppolások, ahogy a jó restaurátor javít ki egy klasszikus képen valami vászonhibái. Zizegett a sok finom selyempapir, mint a zserbót, oly gondos csomagolásban kaptam meg minden héten a holmimat. Sőt — ez a szép kis mosónő megcsiklandozott szivének legforróbb válasza lehetett — bizonyos időtől fogva, hogy egészen gyönyörű legyen a munkája, szépen ki keményítette a hálóingeim nyakát és manzsettáját. A dolog zsenirocott. De hála Istennek, mégsem szóltam miatta az asszonyká- nak. Fájt volna neki. Úgy vettem az ügyet, ahogy van és mint a részeg, aki bál után plasztronostól együtt dől le aludni, két teljes éven át keményített hálóingben aludtam e tiszta szerelem miatt. az éjszakáról egy felmérhetetlen, kárhozatos erő eszköze vagy. Szédülve sülyedsz mélyre, nagyon mélyre, az éjszaka zsibongó fenekére és ott hanyatt esel, mint vizbe hullott ember, aki nem tud úszni s kapkodása is mélybe hajtja, hogy ott lenn, az iszapos vizfenéken ágba akadva egyhelybe ragadjon, a tovahömpölygő tömegen által sötétnek lásson mindent, azt a semmit, amit a mélyből még látni lehet, — úgy nézed az éjszaka fenekéről a világot, mely onnan összetorlott, gomolygó, fekete fel - leg csupán. És felkísért benned a gyilkos eszme, hogy ez a világnak valódi képe, ez a vigasztalan, fekete felleg, amelyben nincs sehol szilárd alap. Olyan vagy, mint egy elvarázsolt mágus, hitét veszített Isten, vagy a puszta, díszletektől fosztott szinpad szinésze, mert ami a napban erődet adta, mit magadban nagynak istenítettél, most nincs sehol, csak puszta tested, lelked, sallangtalan kis léted van s szegényes kincs ez nagyon, ez a diszlette- len, lemeztelenített ember-való. — Pedig gazdag az éjszaka s kegyes, amit kívánsz, mindent elődbe szállít, — de kaján az éjszaka és gonosz, mind elődbe hozza, amitől rettegsz, — csókot kínáló lányok gyülekeznek, vagyonok halma tornyosul eléd és fintorgó, rut arcok torz grimásza ijeszt: ördögé és álnok szavakkal körüled zsongó álbarátoké. S a sötét lapján alakokba rajzik, mi benned rejlik, minden gondolat. Halottat is látsz, mert hiszen öregszel s gyermeket is, mert szeretnéd, ha lenne .. . most minden itt van és minden valóság — és semmi sincs itt, nincs is tán valóság. Az éjszaka fekete tükörében magad látod s olyan nagyon nehéz önmagunkat látni, izekre szedve, magunkat úgy, ahogy a napi zajlás belénk hullatta minden szemetét. Gigászi forgóhinta jár veled határtalan sivatagok felett s ha bátrodna szemed az ijedésből, láthatnál sok mindent a pusztaságban, mert ez a pusztaság az embereknek kicsi hona, a vak tülekedések csatatere s a győzelmek jutalma, magadat is láthatnád ott loholva egy homokhalom körül, mint az eb. Lathatnál, de csak gyáván meglapulsz, tehetetlen vagy, jajgatni se tudsz már, jég- 1 I 93H májún 1. —mrrwn ii—m—■■imiw» ii bi merevre fagyaszt a rettegés, liogy Ics/T dülsz és zuhansz s zuhanásod nem áll meg soha többé, csak majd, ha az idő is megtörik. — Ebben a csendben zajló fergetegben, amelyben minden szétszakad izekre, csak egy vigasz marad, az óra hangja: ketyeg az óra s most megnyugtat ez. S az egész kínban ez a legnagyobb kin, az óra egyenletes ketyegése, ez a kisiklás nélküli zörej, mely olyan, mint egy betelő ítélet: a könyörülcttelen bizonyosság, hogy fé- kczhetlcnül fut az idő, hogy öregszel s ez elől nincs kitérés. Ez a gyilkos tudat a nyugtatód csak, gonosz gúny játszatja ezt igy veled s ezt nem lehet kibírni, ez megölhet, vagy ha nem, akkor lázadásba gerjeszt s ki gyenge lázad, maga gyilkosa .. . Ezért jó, hogy jöttetek s itt maradtok, el nem eresztelek hajnal előtt, ti lesztek ma a sorsom őrizői, lélekerők, — gyászvitézek, ha tetszik ... A cigaretták égtek a szobában és Tóbiás ajkáról folyt a szó. Virrasztottunk s mint a halott-virrasztók, néha sóhajtottunk is közbe-közbe. Az irányított német gazdaság négyéves eredménye Az első négyéves német gazdasági terv végén az illetékesek egyhangúlag állapítják meg, hogy ez várakozáson felül sikerült. Hitler február 20-án, a Reichstag- ban tartott beszédében, részletesen kitért a nemzeti szocialista uralom gazdasági megvalósitásaira és azt a számok tükrében mutatta be, nem feledkezve meg ezeket a számokat propaganda célokra felhasználni, amikor gúnyosan összehasonlította a demokrata államok megfelelő adataival. Kijelentette, hogy nem igaz, amivel ellenségei vádolják, a nemzeti szocialisták Németországnak „vaj helyett ágyukat adott“, mert a „vaj“ is nagy szerepet játszott az első négyéves tervben. A napokban tett közzé az angol köz- gazdasági élet legtekintélyesebb lapja, a „The Economist“ egy statisztikát, amelyben az 1932. és 1937. évi angol és német állapotokat hasonlítja össze. Az 1937. évi angol ipari termékek értéke 45 százalékkal magasabb az 1932. évinél. Németországban a céltudatos munkának az eredménye, hogy ez az emelkedés 120 százalékot tesz ki. Az alkalmazottak számaránya Angliában 23 százalékkal, Németországban 50 százalékkal nőtt. Az automobilelőállitás Angliában ij^-kal, Németországban 153 százalékkal emelkedett. A szénkitermelés is a német gazdasági élet nagy előnyét mutatja az angolokéval szemben. A német birodalom 1937. évi külkereskedelmi mérlegét összehasonlítva Franciaországéval, láthatjuk, a kivitel két és félszer múlja felül a franciákét. Minden 3 5-ik németre jut egy automobil. Az életnívó emelkedett. Közben végrehajtották a felfegyverkezést, ami hallatlan áldozatot követelt az ipartól és általában az egész nemzetgazdaságtól; a külföldi tartozásokat 25 milliárd márkáról 10 milliárdra csökkentették, belföldön pedig az idegen tőke nagyrészét kiszorították és német tőkével helyettesítették. Ma a német átlagmunkás 75 pfennig órabért kap. Igaz, hogy 1932-vel szemben az angol bérek általában 2 százalék emelkedést, a németeké pedig 6 százalékos csökkenést mutatnak, de tekintetbe kell vennünk, hogy Németország 6 millió munkanélküli közül szinte s milliót helyezett munkába, Angliában pedig a munkanélküliek fele sem kapott alkalmazást. Az eredmény annyira szembeötlő, hogy maguk a franciák, ha némi fenntartással is, de kifejezik elismerésüket. Henry de Laufenburger, a strassbourgi egyetemen a közgazdaságtan tanára és Pflilin, a másik nagy francia szaktekintély igy nyilatkozik a német gazdasági állapotokról: „Kétségtelen, hogy a sajátságos német gazdaságpolitika első négy éve sikerrel járt. A részletesen kidolgozott, eredeti terv totális végrehajtását, célszerű irányát és katonai jellegét csak az annyiszor elismert német fegyelemmel lehetett megvalósítani. Egy körülmény ad okot aggodalomra. A nehézségeket gyógyították és nem megoldották. Éppen ezért semmi sem jogosít fel minket arra, hogy a javulás tartósságában higyjünk.“ Nagy' József.
