Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-08 / 104. szám
ELLEN ZÉK ?> rw-íií«mwwT'r">Vi ■ ' ^wviMOTnHBnHii, T\:~*2ucmm<wrm 8 MÓRICZ ZSÍGMOND: A világ végén már szép és ió NOVELLA A tanya a vitái; közepén van, a tanya közepén a ház, a ház közepén áll a kedves anyám és körülötte tíz darab gyerek csipog. De a négyéves kis Rozi csak állami gyerek, az nincs benne a házban, a tanyában, az egész világban, az. bizony kívül van mindenen. A gyerekek köze csak ő maga férkőzik be, de azok tudják, hogy nem tartozik beléjük. Persze a kis Rozi nem tudja mi az, hogy ő állami gyerek, neki is az a mamája, aki a többinek, úgy hívja, hogy kedves anyám, a többi gyerek is úgy hívja a vastag nagy darab fekete asz- szonyt, aki most kiadja a parancsot a számtalan gyereknek, hogy vetkőzni. Fürdés van, mert holnapután husvét van, meg kell fürödni valamennyinek. Mint egy méhkas, úgy zsibonganak, mint egy madárfészek, úgy csirimpolnak, mint valami vásár, úgy civakodnak. Lány ez valamennyi. Tiz darab lány. Azért is béreltek állami gyereket, hogy ha már tiz lányt ingyen kell tartani, hadd legyen egy, arnék fizet. Kedves apám nincs itthon, örülnek is neki, mert Tülkös bácsi oly éktelen dühös, hogy a felesége minden évben becsapta, folyton csak lányt dobott a szeme elibe, hogy italnak adta magát és ha hazajön, csak ostorral jön és sorra veri az egész hadat. Rozi is le tudna vetkőzni, de csak néz, kicsit duzmaszkodva, hogy a kedves anyám vele egy cseppet se törődik. Senki se törődik vele, mert a vétkezés olyan izgalmat okoz, hogy éppen elég kinek- kinek. A legnagyobb lány tizennégyéves, a legkisebb még bölcsőben van, Rozi forma, négyéves, van még kettő, az ikrek. A sok nevet ki tudná megtanulni, még az anyjuk is összevissza cserélgeti, sose tudja mék a Mari, mék a Juli, Sári, Klári, Cica-Maca, — ezek az ikrek. A három picinek még nincs neve, mit lehet egy féléves gyereken szólítani. De csak az az egy az érdekes, hogy Rozi olyan kimondhatatlan jól érzi magát a testvérei között, sokkal jobban, mint azok egymással. Ennek a kicsiségnek már múltja van. Nem első hely ez, ahol családot tanult ismerni. Rövid kis életében már a harmadik helyen szopja a szülei szeretetet. Éppen azért csak neki fáj, hogy vele senki se foglalkozik. Se a kedves anyám, se a gyerekek, se Mari, se Juli, se Sári, se Klári. Ö csak áll oldalt, elbiggyesztett szájjal és várja, hogy hát ő vele mi lesz? A kedves anyám kiönti az üstből a forró vizet a nagy kádba, amit behoztak kintről s a lányok berakják egymást és saját magukat. Most olyan a kád, mint a szüreti puttony, tele szőlőfürtökkel. De Rozi még mindig magában áll ott külön s nem tudja, mi lesz vele. Az ujját a szájához dugja s néz, néz. A gerendás szobát felveri, szinte szétveti a lárma, a kedves anyám folyton kiabál: Ne kiabáljatok, megbolondulok. S annál jobban kiabálnak, kacagnak a vizben és hancuroznak. Sok pucér lány. Marinak már akkora combja van, mint a kenyér. Duzzog kis Rozi, de nem mer beleszólni, mert igy van ez az evésnél is, ez a világ rendje, megszokta ő azt már nagyon, hogy ő kenyérből is csak akkor kap a végén, ha már mindenki kapott és ha marad. Ha nem marad, akkor nem is kap. És nem sir és nem kiabál és nem követel. Ez valami titokzatos dolog, hogy az állami gyerek, az úgy megtanulja, hogy neki nem kell sírni, se kiabálni, se kérni, csak várni. . . S Rozi is vár, mint egy kis koldus a kapu előtt, mig valaki ki nem visz neki valami alamizsnát. Már ebben a parányi kis négyéves lányban pontos érzék van a nincstelenség jogköre iránt. Neki joga van itt állani s végigvárni, mig a tiz gyerek megfürdik. Emlékszik, hogy már ő fürdött a télen is velük és akkor még neki a kezére kellett verni a kedves anyámnak, hogy maradjon sorra. Most már nem kell. Nagyon régen volt ugyan, de nem felejtette el, hogy az ő szerepe az, hogy várjon. Tehát vár. De nézni szabad. — Egyél tejet — szól rá a kedves anyám. — Ott a tej. Igen, de Rozi csudálatos módon nem szereti a tejet. Nem kell neki. — Nem — mondja dacosan. A kedves anyám folyton elfelejti, hogy melyik gyerek mit szeret, hogy győzné ő fejben tartani, hogy az állami gyerek nem eszi meg a tejet. Mindig van, aki megeszi a részét, mire ő csak észre is venné. — Nem kel! tej? — Nem. Egye meg maga. — Hogy a fene egye meg a gyomrodat — ripakodik rá a kedves anyám és ronggyal kezdi súrolni egyik lányának a nyakát, sőt homokkal, olyan fekete, mint az üszőé. — Lódulj ki! — kiált rá Rozira. Büntetni kell a gyereket. A gyereket folyton büntetni kell, mert máskép elszilajodik. Rozi nem mozdul; ez olyan elvetemedett ez az állami gyerek, hogy ennek nem lehet parancsolni. — Nem takarodsz rögtön ki? — s meglóditja és a kis lányka úgy kipenderül a megnyitott ajtón a hűvös konyhába, azt se tudja, hogy áll meg. Most aztán kint áll a pitvarban. Az ajtó be van zárva. Annak a kilencsét már eléri, de már van benne annyi nevelés, hogy csak nézi a kilincset, soká nézi, nézi, kitartóan, kis fekete szemeivel, csak néz, csak néz, de nem nyúl hozzá. De hogy a tejet emlegették, éhes lesz. Nem teketóriázik, abban a percben megindul, otthagyja a szoba ajtaját és megy a kamarába. Annak madzagk’hncse van, azt meghúzza s az ajtó ettől a furcsaságtól, hogy az ember egy madzagot megránt, kinyilik. Rozi bemegy és ott van a kenyér az orra előtt, nagy félkenyér. Odamegy és két kis fekete kezével nekiáll és belemarkol és letöri a dúcát. Sikerül. A markában marad a kenyér, azzal fordul és megy és billeg, közönyösen ballag, elmegy a szobaajtó előtt, bentről hallja a nagy lármát, kacagást, visítást és csak megy tovább, hazamegy. A szalmába megy, oda, ahol az este laktak . . . Mert az este részegen jött haza Tülkös bácsi, alig tudott menni, nagyokat lépett és a fejével folyton a falba ütötte magát, amit a kis Rozi a világon a legrendesebb dolognak érzett s Tülkös bácsi valami csudadolgot kotort elő, amivel a búzát verték agyon nyáron, a végén kis- bot lóg a hosszú botról és azzal a hosz- szuval kezdett ütni s folyton csak a kedves anyámat verte és ütötte. És akkor a gyerekek, akik most úgy kacagnak, éppen úgy visítottak. Úgy sikított tiz lány, mint tiz darab trombita, csak kis Rozi nem sikított. Kis Rozinak nem volt joga sikítani. Ö neki is kedves apám a Tülkös bácsi, de ő a maga pici kis eszével és jogi érzékével valahogy tudja, hogy neki se visítani nem szabad, ha kedves apám üt, se kacagni, ha kedves anyám mosdat a kádban. Akkor is ő már aludt, de kedves anyám kiragadta a kuckóból és kiszaladt vele az udvarra, pedig jó hideg volt és elfutottak mind mezítláb a szérűbe az udvar végébe és bebújtak a szalmába, meg a szénába. Ó, olyan nagy házak vannak ott az udvaron szénából, nagyobb mint amibe laknak s akkor a lányok mind fészket csináltak a kazalban és bebujtatták egymást és setét volt és csakugyan Tülkös bácsi nem jött oda, nem lelte meg őket és ő is ott volt elbújva Sárival egy lyukban, még szerencse, hogy úgy aludt el, hogy róla semmi ruhát se vettek le, se a kis cipőjét nem húzták le, ő csak aludt, de más nem történt vele. így nem is fázott meg olyan nagyon, hát most szaladt és szaladt és ment haza, a szalmaházba és megkereste, de nem találta meg azt a fészket, ahol tegnap este bújtak, de nem is kereste, mert már itt védve érezte magát és hozzáfogott megenni a cipót, amit hozott, a kenyérnek a dúcát. És a kis állami gyerek, mint a kiskutya, ha lopott, vagy a kisegér, ha talált valami majszolnivalót, csak ott állott s a fejét bedugta a szénába és úgy rágicsált és nagyon szerette mindig a kenyeret, nagyon boldog volt, hogy kenyere van és úgy ette, mintha az övé volna. Yót neki egy kis esze, olyan kis magához való esze, ha nagyon fiatal volt is. Tudta, hogy hol áll a kenyér és törni is tudott magának, ha nem is volt kése, meg nmmuMimunmmmmmm ha lett volna, akkor se vágott volna, mert azt még nem tudott.... Egész addig tartott a/, evés, míg a ház felől nagy lárma nem lett. Ez igen soká volt. A fürdés már befejeződött és kedves anyámnak valahogy eszébe jutott a kis Rozi. Kikiáltott a pitvarba, hogy gyere be, de onnan senki se felelt. Muszáj volt kimenni s azonnal látta, hogy a kamara ajtaja nyitva van, mert a kicsinek még odáig nem ért a kis esze, hogy a nyomokat is eltüntesse. Persze kedves anyám azt is látta, hogy a kenyér meg van szentségtelenítve s ebből már azt is tudta, hogy merre kell keresni kis Rozit s csakugyan egy perc és a szalmakazalnál járt s fogta a nyakát a kislánynak és felemelte, mint egy békát s megrázta és nagyokat ütött rá, ahol érte, az állami gyerekre. — Nem fogsz megfürödni — mondta— Tolvaj, disznó. Most aztán büdös leszel husvétra és dögölj meg. De kis Rozi, kis állarhi védett, már ehhez hozzá volt szoktatva. Nem is lehetne az, hogy őtet ne verjék, őtet csak verik. Az már nem is fáj olyan nagyon, hogy visítson, fáj, de már hozzá van szokva, el van rá készülve, hogy neki minden falat ételért bizonyos verést kell elszenvednie, úgyhogy ő ilyenkor is csak hallgat, ha verik, mert minek sírjon, senki se vigasztalja meg, senki se menti meg és nem törüli le a könnyét, az állami gyereket csak verik. Ö nem tudja még mi az, hogy ő állami gyerek, csak nála ez a dolog 'technikája, hogy ha verik, nem sir. Ha ételt lel, megeszi, ha ütik, hallgat. De most valami csoda történt. Megjelent a helyszínen az állam. A Néni jöüt, a felügyelő néni, aki meg van bizva a kiadott lelencek gondozásával és kijött most a tanyára és megnézte, hogy kis Rozival mi van s mi lesz hus- vétkor és véletlenül éppen rajtakapta, hogy a kedves anyám verte az állami gyereket. Ebből nagyon furcsa dolog lett. A sze- lid és csöndes Néni kiabálni kezdett, ellenben a nagy fekete kedves anyám igen hallgatott. — Azt hiszi nincs más akihez a gyereket odaadhatom? — mondta a Néni — majd meglátja, hogy van . . . Hogy néz ki ez a gyerek? Hol vannak a ruhái? Hol vannak a ruháid? Rozi az ártatlanság zsenialitásával azt mondta: — Kedves anyám mindig a Cicára meg a Macára adja. — Mi az, maga a macskákat hálatja a gyerek ruháiban? És a kedves anyám csak hallgatott. S a kis csodálatos megértette, hogy itt baj van, a Néni buta s azt hiszi, hogy azok valami macskák, pedig azok az ő testvérei. — Nem macska. Jány. — Ahá — értette meg a Néni — maga a saját gyerekeire adja az állami ruhákat? No jó, hogy tudom. Azonnal összeszedni minden ruhát s a gyereket viszem. Éppen van egy jó helyem a számára bent a faluban. Nem volt mit tenni, kedves anyámnak össze kellett szedni a ruhákat és a Néni elvitte magával. És kis Rozi egy szót sem szólt, már megint a nagy bölcsességnél maradt, hogy neki nem szabad megszólalni, ha róla intézkednek. S a kocsi végül is beért a faluba és megállott egy szép ház előtt, ahonnan kijött egy pirosarcu kövér vidám néni és ölbe kapta a kis Rozit és nagyon hálálkodott a Néninek, hogy ilyen szép húsvéti j ajándékot hozott neki. De kis Rozi már megint kívül érezte magát a világon s újra hallgatott és mo- j rózusan nézett, apró fekete szemeivel. \ — Én kedves anyámhoz akarok menni — mondta s letörülte az arcáról a csókokat. De a kövér néni csak nevetett s bevitte a szobába és nagy babát mutatott neki, hogy: nézd csak, ez mind a tiéd lesz, ha itt maradsz. Ám ő egyre jobban gyanakodott és a Jézusért sem hitte volna el, hogy neki nem kedves anyja a kedves anyja, hiába mondták, hogy nem az szült tégedet, nincs neked anyád. Ez még jobban megrémítette és megha- ragitotta, hogy most ezek az idegenek el akarják rabolni az ő kedves anyját. Már a Néni is ment s csak biztatta utolsó szavával is a kövér nénit, hogy: csak bánjon vele szépen, akkor majd megl 93 H ni ti / uh ff. ■mm«»**'«kommmMummm. látja, megszereti magát is a kj.\ Rozi. Kis Rozi nagyon el volt. bigyerrdvi a sok minden ami ma történt, a fürd< sok meztelen lcánytcstvér, a kenyér szalma, a verés, a néni, a szekér, ez so! volt neki egy nagypéntekre. — Le foglak fektetni kicsikém, ügyi', rengeteg dolgom van — mondta a kövér néni s lefektette kis Rozit egy nagy di- vánra s betakarta úgy, ahogy volt, meleg kendőkkel. De kis Rozi csak hagyta, azzal a fifi- kus kis ravasz eszével azt mondta magában, csak creggy ki innen. S mikor a kövér néni kiment, ő abban a pillanatban felugrott és minden habozás nélkül kifutott a szép szobából a nagyhaju babák mellől és ki az udvarra s ki az utcára. És olyan kutya szerencséje volt, hogy senki se látta meg. Az egész faluban mindenki husvétra készült, senki se volt az utcán s kis Rozi mehetett, amerre a szemével látott. És ő szaladt az utón, a poros országúton és ment amerre az ut ment, mig csak ki nem ért a faluból. Akkor ment tovább és csak ment, csak ment, csak ment s látta az eget, ahogy a földre ért s azt gondolta a gömbölyű kis eszével, hogy ott van a világ vége és ott már jó lesz. És már néha azt hitte, hogy meg tudja fogni a kis kezével a világ végét, de újra jött az ut mellett egy fa, azután jött egy másik fa, azután egy ház, azután jött egy kút és a világ vége nem akart ideérni. Addig-addig, hogy végén jött egy falu, amilyet ő még sose látott. De ő ment, csak ment a kis lábain, pedig már olyan fáradt volt, hogy folyton megállott és fázott. Lila volt a szája és ludbőrös az egész teste, de ő azt nem tudta hányhét a világ. Egyszer csak megszólitja egy asszony: — Hova mégy te kislány? Nagy lompos kutyák voltak mindenfelé és a kis Rozi meg volt szeppenve s csak nézett a nénire. Igen, de a néni hirtelen csak összecsapta a kezét. — Én ismerem ezt a gyereket, ez a Tülkösné egyik lánya. Hogy kerülsz te ide? No most jött a kis Rozi nagyszerű csalafinta esze. Nem merte megmondani, hogy elszöktem, hanem azt mondta: — Bejöttünk kedves anyámmal a piacra és kedves anyám elveszett. Kedves anyámhoz akarok menni. S most először egész nap, rázendítette a sírást. Igen, mert azt érezte, hogy most aztán csak a sirás segít rajta. Mert ha sir, nem kell beszélni, ha sir, megsajnálják s megteszik amit kér és ha sir, minden jó lesz, mert a sirástól félnek az emberek, de persze csak idegenben, otthon nem fél senki attól, ha ő sir, otthon nem is érdemes sirni. Hát a sirás csakugyan használt. A néni kézen fogta s mikor megérezte milyen hideg a kis Rozi keze, ölbe vette, a kötényével takargatta és bevitte a maga házába. Ott lefektették és faggatták és sajnálták. És a ravasz kis Rozi elfogadott minden részvétet s csak annyit árult el, hogy: „a világ végén jóÍC. Senki sem értette. Éjszaka ott hált s másnap reggel husvét szombatjának reggelén befogatott a bácsi a kocsijába, mert ezek is gazdagok voltak és lovuk, szekerük volt és nagy házuk és kocsin vitték haza kedves anyámhoz. No ott nagy zsivallyal rohantak rá a gyerekek és még a kedves anyám is furcsán nevetve pislogott rá. — No te rossz kutya, letöröd még- eccer a kenyérnek a pilléjét? Tudja ko- mámasszony, annyit kap, ami belefér és megszökött a disznó a fürdetés elől a szalmakazalba és ott zabálta a kenyeret ... Csak kitapodni a belét az ilyen állami köjöknek . . . Evvel lehajolt kis Rozihoz és megtörülte az arcocskáját. De azért nem állotta meg, hogy egyet ne düffentsen a kicsi hátán. Kis Rozi fel lesett s meglátta a kapun keresztül a távolban az ég alját. Nagyon elcsodálkozott, hogy itt is van világ vége. Mik itt lakott nem is vette észre . . . — Na jó itthon, te nyavalyás? — Ott — nyújtotta ki az ujját s a távolba mutatott. — Mi az az ott? — Ott . . . ott . . . Nem merte kimondani, hogy ott jobb, a világ végén . , t Ott ió lehet.
