Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-08 / 104. szám

,-í'J' - I w

1938 május 8.

ELLENZÉK

9

PALI

ü legfontosabb ierv

Iiila: DR. KÖVESS ISTVÁN.

Mind többet beszélnek arról, hogy az európai „gravitációs-központ“ Keletre helyeződött s ez Európa egész gazdasági berendezését megváltoztatja. Ma közel 500 millió lelket számlál Európa lakossága és már elöljáróban szögezzük le, hogy 250 millió lélek él mezőgazdaságból, melynek színvonala nyugati, északi és keleti fekvés szerint lényeges különbségeket mutat. Amíg Nyugaton 40—60, addig Keleten 70—100 mezőgazda jut egy négyzetkilométer termőföldre s amig Nyugaton mindig elhelyezést talál a me zögazdafelesleg az ipari városokban, Keleten erre kevesebb az alkalom. Csak most, a körülmények kényszerű hatása alatt indult meg itt is az iparosítás munkája, a fejlődést azonban a szegény mezőigtazda-osztály gyönge fogyasztási képessége károsain befolyásolja. A mező- gazdasági termelés eredménye ugyanis Keleten alig érj el a nyugati eredmény egyharmadát.

A kedvezőnek nem mondható és kiegyensúlyozatlan helyzetbe az állam kellett beleszóljon. Felsőbb beavatkozással igy tervgazdaság vette kezdetét, amint ezt az idők szava és ay ország érdeke parancsolta. Az évekre szóló terv természetesen a földművelés eredményének javát szolgálja, oly célkitűzésről van szó tehát, melyet eddig kellő figyelemre nem méltattak.

A felsőbb gondoskodást a népszaporu- | lat is parancsolja. Reithinger nagyhírű ! nemzetgazdász szerint az uj generáció j Keleten a népek számát 75 millió lélekkel szaporítja s ebből 50 millió jul Oroszországra, 25 millüó Lengyelországra és a Balkán-államokra. A romániai népmozgalmi! statisztika Reithinger feltevését igazoljál. Amig ugyanis itt 1900-ban 45.8 lélek jutott egy négyzetkilométerre, a szám 61.2 lakosra emelkedett 1930-ban és arányos szaporulatot véve alapul bucureştii lapokban megjelent tanulmányok szerint, 80.9 lakosra emelkedhet 1960-ban. Eszerint 32.2 százalékos nép- szaporulati többletet várnak 30 év leforgása alatt.

*

Hosszú időre szóló terv nélkül nem lehet szó helyes állami irányításról s Gh. N. Leon professzor, volt államtitkár következőként jelölj meg egy ilyen terv keretét Romániában:

1. Mezőgazdaság: Ki kell tűzni egy- szersmindenkorra >at követendő célt és a gyakorlathoz simuló tudományos munkával helyes irányba kell terelni a mező- gazdasági termelés módját az országban.

A segítésre szoruló és erre méltó termelési ágak vidékenként változnak, egyre azonban mindenütt szükség van: anyagi és lelki megerősítésre, támogatásra. A terv meg kell hogy jelölje a „harci fegyvereket“ is a naigy offenzivábam. Legelső fegyver: — a pénz. Mert szent igaz, hogy a termelő munka eredménye együtt javul az anyagi helyzet javításával. Kellő segítség csodát művelhet a mezőgazda- í Ságban.

2. Ipar: Ezen a téren is — legalább nagy vonalakban -— meg kell szövegezői tisztán az állam ipari politikáját. Világos törvényes rendelkezésekre van szükség, enélkül hibát-hibárai halmoznának az iparosításban. A jól kidolgozott terv hiányai okozza, hogy feleslegesen sok befektetést eszközöljenek egyes iparágiakban, minek természetes következménye aztán a nagy összegekért vásárolt gépek tétlensége, leállítása s az üzemek egy részének leállítása. Mihail Ghelme- gheamu volt államtitkár kimutatása szerint üzemképességükből! ai cukorgyárak 52 százalékos, a sörgyárak 22 százalékos, a szappangyárak 16 százalékos, a vasgyárak 26, az acélgyárak 57, a szöges sodronyigyáraik 35. a bőrgyárak 39—

EL az emlék még süldő ujságiróko- romra nyúlik vissza. Akkoriban — három esztendővel a világháború előtt — az egyik legnagyobb alföldi városban a kormánypárti helyi napilap szerkesztőségének falai között kerestük a távolabb eső talpalatnyi földnek a nyomait, amelyre ráállva majdan, meghódítjuk a világot. Hőskor volt ez és különösen hősnek éreztem magamat én Nagy Ferenc kollégámmal és barátommal együtt, miután kétségtelenül a gyanús anyagi körülmények ellenére is, tisztességes embereknek látszottunk.

Duvasztó szegénységben éltünk és talán éhen is pusztultunk volna, ha mindjár az első napokban nem ért volna bennünket szerencse, hogy összebarátkoztunk Vd'ss Palival. Pali volt a lap köz- igazgatási riportere és ebben a minőségében igen előkelő szerepet töltött be a szerkesztőségen kívül és mindenütt, ahol megfordult.

— Na! — ütött a váltamra rögtön megismerkedésünk estéjén. — Hogyan állunk pénz dolgában, öcskös?

Nyolc-tiz esztendővel idősebb lehetett nálam és ez abban az időben tekintélyes korkülönbségnek számított.

— Köszönöm bátyám — feleltem. — Egyelőre nincs semmi baj.

öt napig nem is volt, akkor egy reggel arra a döbbenetes valóságra ébredtünk Nagy Ferenccel, hogy egyetlen fhyin- günk nincs. Nem is lehetett. Együtt laktunk ugyanis és oUhatatlan szomjúságunkban minden áldott nap a hajnal vetett bennünket haza. Azt az életmódot\ amelyet mi folytattunk, nem bírta volna el egy ötezer holdas birtok sem. Pályafutásunk m egá l lapíthat ó I ag aggasztó jelek között indult. Átaludtak az egész napot és este öt órakor farkaséhesen ültünk le asztalunkhoz a redukcióban. Halvány sejtelmünkben csodára vártunk, hogy az majd kiránt bennünket a csávából. Ösztönünk nem csalt meg, a csoda P®li személyében jelentkezett. Három nap előtt eltűnt és fél kilenckor vidám arccal állít ott be a szerkesztőségbe.

— Itt vagyok, meggyöttem. Gyerekek, micsoda város ez a tíécs — lelkendezett.

Együtt hagytuk el a redukciót. Pali az utcán hangosan felnevetett.

— Fogadjunk, hogy máma még nem ettetek.

Rádöbbentünk.

— Honnan tudod?

— Látom a képetekről. Szerencsére nem tesz semmit. Bécsben bekebeleztem néhány koronát, azzal kibírhatjuk a hét végéig.

Elvitt bennünket vacsorázni. MondaIrta: BIBÓ LAJOS

nőm sem kell, becsülettel álltuk a meghívását. Csaknem végigettük az egész étlapot. Éjfélig koccintgattunk, akkor Pali fizetett és igy szólt:

— Rázzuk meg egy kicsit magunkat.

A városban nyáridon kiadós, csaknem

fergeteges éjjeli élet zajlott. A kabaré, amelyben neves pesti művészek és művésznők szórakoztatták a vidéki fiatalságot, állandóan zsúfolt. volt és előadás után patakokban folyt a pezsgő. Betér tünk a fényesen kivilágított kerthelyi- ségbe és letelepedtünk egy éppen akkor szabaddá vált asztalhoz. Pali felénk fordult:

— Esztek valamit? Kiváló bablevest adnak.

Éjjel két óra felé járt az idő. Egészséges, fiatal gyomrunkban már az emléke is elhamvadt az esti lakomának.

— Kérlek. . . — mondtuk engedelmes szerénységgel.

A pincér hozta az ételt, amelyet finom veltelém borral nyomtattunk le. Hajnali ötkor hagytuk el a helyiséget. A sárga földig elázva persze, de még részegségünknél is nagyobb és mélyebb boldogsággal. i

Pali megbízható barátnak bizonyult, akire ettől kezdve mindig számíthat tunk. Két részletben, elsején és tizenötödikén kaptuk meg minden hónapban a fizetésünket és ez a körülmény elejét vette, hogy valóban éhenpusztulhas- sunk. Pali átlag minden tiz napban eltűnt és mindig pénzzel került elő.

— Ne féljetek — mondta rendesen. — Ismét sikerült leakasztanom valamit.

Három esztendeig éltünk igy, akkor a háború e gyszerre közénk vágott. Hármunkat háromfelé sodort a nagy vihar. Isten különös kegyelméből mind a hárman átvészeltük a nehéz időket s a sors Budapesten sodort bennünket ismét ösz- sze. Pali még mindig a régi volt, de a mosoly, amely állandóan olt ült ajkán, halkabbnak mutatkozott. Zavartunk látszott valahányszor találkoztunk és udvariasan lédért a meghívásunk elől, amikor kértük, tartson velünk és próbáljuk bor és zene mellett felidézni a régi, szép emlékeket.

— Majd legközelebb —- mondta ilyenkor és feltűnő gyorsasággal elbúcsúzott.

Egyre ritkábban találkoztunk, akkor egy napon gyászhirre ébredtünk. Palit megoperálták. A műtét sikerült, de mint 'ilyenkor mondani szokták, váratlan komplikáció lépett fel és Pali szive ezt már nem bírta el. Lelkűnkben őszinte igaz fájdalommal búcsúztunk el tőle, amikor koporsóját leengedték a sirgö- dörbe. Evek teltek el, akkor egg alkalommal 'találkoztunk hajdani szvrkeszHeti

kipámdalás

ok

aarasBHSEaa&a

a francia vasutasok hivatalos képviseletének rendezésében.

Indulás Bucuresti-ből minden szombaton. Feliratkozás és felvilágosítás az

„Europa“ lomán Ne&izeíiTniiszflhal és utazási irodánál.

Clujon: „Economia“- nál, Piaţa Unirii 23.

tőnkkel. Beszéd közben megemlékeztünk Paliról is.

— Szegény Pali — mondtuk szomorú emlékezéssel.

Volt szerkesztőnk bólogatott.

— Érdekes ember volt. .. Kár érte.

— Mondd kérlek, te jobban ismerted a magánéletét nálunk, honnan szerzett mindig pénzt, amikor két-három napra eltűnt.

Gyula, volt szerkesztőnk elmosolyodott.

— Sehonnan. Ez volt a bogara. Dúsgazdag ember volt és ezt azért titkolta, hogy ne ábránduljon ki a barátaiból, meg az életből. Félt, hogy akik legközelebb állnak hozzá, csupán a pénzéért szeretik. A csalódástól akarta magát megkímélni és ezért nem árulta el, hogy gazdag ember.

Megjegyeztem:

— Amikor itt, Pesten találkoztunk, igazán nem ugg festett, mint aki mentes minden anyagi gondtól.

Gyula szája kesernyésen félrehuzó- dott.

— Itt, Pesten már koldus volt. A háború alatt fele vagyonát hadikölcsönbe fektette, felét pedig kiosztotta a szegények között. Szerintem ebbe is halt belet

I Abba, hogy nem tehetett több jót. j Némán váltunk el. Ezen az estén lel- ? künkben sokáig beszélgettünk Palival.

56, ruházati üzemek 35, papírgyárak 51, téglagyárak 68, cementgyárak csupán 30 százalékos munkát fejtenek ki, berendezésük többi része tétlenségre van kárhoztatva.

Célszerűség szerint mindenekelőtt osztályozni kell az ipari vállalatokat, az állam nem nyújthat egyforma segítséget minden gyárvállalaitnak.

3. Bányaipar: Nincs megengedve a föld kincseinek tervszerűtlen kiaknázása. Argetoianu királyi tanácsos, volt miniszter őszintén tárta fel a kőolajforrások kizsákmányolását és hosszú időre szóló terv7 készítését jelentette be, hogy véget vessen ai szomorú állapotnak.

A. Szállítás, forgalom, utak, csatornák, stb. Mindez el sem képzelhető hosszabb időre szóló építési terv nélkül, ha lépést akarunk tartami a nyugati fejlődéssel, civilizációval.

*

Kétségbevonhatatlan igazság az, hogy a mezőgazdaság nem tartott lépést a nagyiparral. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormány most. a mezőgazdaság megsegítését vette programjába. Ionescu Sisesti f ö 1 d mii v e l'és ü g y] miniszter már első percben kijelentette: mindent elkövet, hqgy primitiv helyzetéből kiragadja a mezőgazdaságot.

Ionescu-Sisesti miniszter nem tartja helyesnek, hogy a földművelésügyi tárca költségvetése felére apadt 1930 óta, mig végül alig tette ki az összes állami kiadások 2 százaléksát. Ilyen agráruoli■ tika mellett természetesen alig lehetett i remélni az országos gazdasági helyzet I jobbrafordufását. Ionescu Sisesti 580 j millió 485 ezer lejes költségvetést talált, íj ebből 327 millió 316 ezer 400 lej ment személyi kiadásokra., igy mindössze 253 millió lej jutott közvetlen mezőgazdasági célokra. Most 780 millió lejre emelték a földművelésügyi tárca költségvetését s a többletből 85 milliót személyi, 115 milliót dologi kiadásra fordítanak. Minta- gazdaságokat szerveznek, melyek modern felszerelést és tiszta vetőmagot kölcsönöznek a gazdáknak. Megfelelő felszereléssel látják el a gazdasági iskolákat, hogy megfelelhessenek hivatásuknak. Gyümölcs- és szőlőtermelés szempontjából vidékekre osztják az országot, figyelembe véve a számbajöhető nemes fajokat. Az állattenyésztést, erdösitést, kertészet fejlesztését külön törvény szabályozza) s a földművelésügyi miniszter reméli, hogy a gazdasági év végén kitiivi. \ ) "aCF?

V

nő eredményről számolhat be az országnak.

Uj tervek készülnek s illetékes helyen meg vannak győződve arról, hogy ezek a tervek mindenben megfelelnek a nw: világkon junk túrának. Racionális gazda sájgi terviekről van szó, melyek az ország összessége érdekében készültek, igy biza' mait kivánnak minden állampolgártól. Még közre sem adták őket. mégis el kezdődött a javaslatok megvitatása. Indokok, indítványok vetődnek fel sűrű egymásutánban, melyek közül egy sem győzhet, ha az összhang, egyetemesség kárára van. Közérdekű indítványok, megmozdulások között nem kell és rum is lehet meghúzni' a demarkációs vonalat, elgyik jó terv a másikat segíti, áp í jai s mind egyet kell értsen abban, hogv nem kelt zavarokat. Minden terv számba kell vegye a lehetőségeket, valóságokat, igényeket, erőforrásokat. gazdasági és pénzügyi lehetőségeket, folytonosságé kait, mert nem szakíthattunk a múlttal, mely telve van gazdag tapasztalatokkal.

A legfőbb terv az, hogy lehetővé tegyük a jó és halsz nos tervek végrehajtását, alkalmat adjunk minden erénynek és tudásnak, mellyel állampolgárok bírnak A mezőgazda két kalrjn nem elég, az ipari munkás két karjára is szükség van. A munka sem elég, ha nincs imtellektuel, aki irányítja s ez sem elég, ha hiányzik a legbelsőbb kulturális magja. A kitűnő részlettervek mindent egybefoglaló legfőbb terv keretében igy kapcsolódnak egymásba.