Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-08 / 104. szám
/ 9 3 8 május S. ELLENZÉK Efieszsíá és »sáp, ....... ' választhatatlan foIgalmak! Kérjék ezért mindenütt az eredeti ! BriUinat—Extra —Primissima és Luxu?- Sil zen—Fest óvszereket. KÉTNYELVŰ CÉGTÁBLÁK SZABÁLYOZÁSA. Bucurestiből jelentik: A sibiumegyei prefektura rendelettet adott ki, mely a kétnyelvű cégtáblák ügyét szabályozva előírja, hogy a kereskedő nevét annak a nemzetnek nyelvén kell kiírni, melyhez a cégtulajdonos tartozik. A kereskedés fajtájára vonatkozó megjelölések elsősorban román nyelven, azután ugyanolyan nagyságú betűkkel a cégtulajdonos nyelvén írandók. Ha a cégtulajdonos már román nyelven Íratta ki kereskedésének nemét, a cégtáblát igy megváltoztathatja. VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MÁRA! SÁNDOR Sárika közbeszól Pénteken felcsavartam a rádió kapcsolóját s e pillanatban fiatal, kissé elfogó- dott női hang ezt mondta: „Hallo, itt Sárika. Édes anyukám, szerencsésen megérkeztünk, a Vásár nagyon szép“ — hadarta. .— „Csókolok mindenkit, Gizikét is, a Grószinak is kezét csókolom, minden gyönyörű, el vagyunk ragadtatva.“ Elfulladt, szuszogott. Kis szünet után ezt mondta még: „Ferit is üdvözlöm.“ Aztán elhallgatott, hangja elillant a végtelenségben. öblös hangú ur következett utána, aki — délután — pálinkás jó reggelt kivánt a kedves salgóiaknak,' biztosította Szalkaiékat, hogy kitünően utazott s itt Budapesten is rendben talált mindent, csak, sajnos, a „pénzmag“ kevés. Ezt az érdekes hirt is meghallgattam még, egyetértőén és bólogatva; aztán elzártam a rádiót. De Sárika hangját hallottam még egy- ideig, amint zeng a mindenségben s az energia megmaradásának elve alapján most már zengeni is fog az idők végéig s elvegyül Nagy Sándor és Napoleon hangjával s belevész a pillanat zörejébe, összeolvad egy felsőbb hullámhosszon Sztálin, Roosevelt és Mussolini hangjával s elvegyül ismeretlen hangokkal és erőkkel a világegyetemben; mert az emberi hang, melyet világgá kiáltanak, ilyen korlátlan erejű, akkor is, ha nem Kant kiáltja Königsbergből, nem is Sokrates a börtön mélyéből, hanem egyszerűen csak Sárika Budapestről, a Nemzetközi Vásár stúdiójából, hárompercenként egy pengőért. Ez az uj műfaj, a Vásári közvetítések“ műfaja, a vásárnak és a rádiónak egyik visszatérő, kedvelt müsorszáma; a közönség szereti és várja e civil bemondásokat, jókedvűen hallgatjuk az amatőr előadókat, akik szorongva és nem is titkolt ijedtséggel kiáltják világgá azt a szerény személyességet, amely életüknek legfőbb, néha egyetlen tartalma. A műfaj nem fejlődött különösebben az elmúlt évek alatt: a Vásár látogatói csökönyösen ragaszkodnak az ősi szöveghez, életük és közölnivalójuk e rövid, tömör tartalmi kivonatához, melyet — egyszer az életben — az éter szárnyain világgá akarnak röpíteni: ragaszkodnak a merev közléshez, mely minden évben tudtul adja az emberiségnek, hogy szerencsésen megérkeztek, hál£ Istennek, jól vannak, gyönyörüket láttak, csókolnak mindenkit, csókoltatják az elhagyottakat, a csodálatosakat és érthetetleneket, az egyetleneket, akikről tudnak valami biztosat s akik most, a távolból, oly érthetetlenül elhagyott és életnagyságon túliak . . . s most gyorsan meg kell mondani nekik, a salgóiaknak s Grószinak és anyukának és Gizikének, hogy e kissé félelmes, érthetetlen és nem egészen racionális okfejtéssel spekuláló emberiség közepette csak reájuk gondol Sárika; s üdvözli Ferit is. Ennyi a műfaj. Örök műfaj. Mindig ro- konszenvvel hallgatom. A hang, a Sárika hangja, elzeng a végtelen térben és időben s nem valószínű, hogy hatása az emberiségre különösebben mély, vagy instruktiv. Mit tehet a magánember e világban? — gondoltam, mig elcsavartam a rádiót, bezártam a dobozba Sárika hangját, az összes többi hangok mellé, melyek reggeltől estig a világ minden nyelvén kiáltozzák az élet zűrzavaros híreit. Mit mondhat a magánember a világnak, ha egyszer odaengedik a nyilvánosság elé s módot adnak reá, hogy három percen át közölje a világegyetemmel, amit fontosnak, sürgősnek s közlésre alkalmasnak érez? A magánember természetesen a mikrofon előtt is azt mondhatja csak, ami élete tartalma: világgá kiáltja a magánügyet, dadogó kedélyességgel, vagy elfogultsággal elkurjantja a végtelenben szerény titkát, mely mindig egy-két szó csak: Feri, vagy anyuka. A nagy jelenségek, a világesemények alján ennyi van: a magánember, az ő kezdetleges müsorszámával, melynek jelentőségét szorongva és bátortalanul hangsúlyozza. Ezért figyelünk az üzenetekre, rokonszenvvel és egyetértőén. Legfőbb ideje, hogy néha Sárika is elmondja a világnak; Sárika és az öblös- hangú ur Salgóból. Mintha mégis róluk lenne szó . . . s amig az ügyefogyott közlés terjeng a világűrben s mindenfelé az országban, vagy túl az ország határain, talán egy hajó fedélzetén, amelyen kivándorlók úsznak most az idegen világ felé, ez a kezdetleges szöveg minden hallgató számára értelmes és jelentős hangsúllyal szólal meg: Sárika közbeszólt s a világ, mely érti a magyar szót, figyelni kezd, elmosolyodik és bólogat. Talán itt az ideje, gondolom, hogy a műfajt kimélyitsük; itt az ideje, hogy a magánember végre közbeszóljon. Mert a szerkezet recseg és hörög, reggeltől estig s közli a híreket, melyek nem mindig érthetőek s gyakran félelmesek; még gyakrabban indokolatlanok. Mindig másról van szó e csodálatos civilizációban: földrészekről vagy elvekről, a fegyverkezésről, vagy Kanada repülőgépiparáról, vagy a világnézetről, az általános érvényűről, mely nem csalás, nem ámi- tás. Az életből, hála a közlés fejlett technikájának, reménytelenül közügy lett; itt az ideje, hogy időnként, legalább pillanatokra, a magánügyből világraszóló közügyét csináljunk. Mindenki a szuezi kanálisról beszél, vagy az általános betegségbiztosításról, vagy a délamerikai termésről; csak Sárikáról és az öblöshangu salgói úrról nem beszél senki. Szóljanak végre ők is: kezdetben dadogva szólnak majd s üdvözlik Szalkaiékat s hangjuk rekedten cseng e vijjogó és rikoltozó világűrben, amely tele van ellentétes és félelmes híradásokkal; de nem lehetetlen, hogy a magánember, ha gyakorolja a műfajt, megtalálja a szükséges szavakat s el tudja mondani a világnak gondjait, fel tudja erősíteni e civilizáció eszközeivel a magánügyet közüggyé; s ez a civilizáció egyetlen értelme. Mert a villamosság és a rádió, a repülés és az atomrobbantás, a vegyi ipar és a távolbalátás örök célja végül talán mégsem a Produkció, hanem a magánember, akinek szolgálatára készült. Ez a szempont, melyről enagy hangzavarban és rikácsolásban kezdünk néha megfeledkezni. S ahogy az Állam nem lehet öncél, csak a magánélet felelősség- teljesen kitágított kerete, úgy nem lehet ipari, vagy tudományos, vagy hadi öncél egy civilizáció; itt az ideje, hogy az eszmét és gyakorlatot lassan megint a magánember szolgálatába állítsuk; máskülönben egyre tökéletesebb lesz az Eszme és az Eszköz s egyre silányabb, gyámoltalanabb s tökéletlenebb az ember. Planck bölcsebbet, Hitler vagy Roosevelt általánosabb érvényüt tud mondani a világnak, mint Sárika; de a mind kegyetle- nebbül közüggyé átformált magánélet is szeretné eldadogni végre, mit gondol a világról? Ezt gondolja: „Pénzmag“. Vagy „Anyu“. Vagy: „Feri“. Sárika közbeszól s érdemes meghallgatni elfulladt szavát. Mert e nagy és lenyűgöző Vásár közepette-; melyben élünk, végül is ő az, akiért történnek mindenek; ő az, akkor is, ha a bölcsek vagy hatalmasok, akik a világ véleményét csinálják és a hangszórók előtt ülnek, mind kevesebbet beszélnek róla. CLUJ, május 7. Csütörtökön este tartotta meg ai kerít" leti református Nőszövetség nagy hangversenyét. A református teológia diszler' mé’t teljesen megtöltötte az előkelő és zenekedvelő közönség és a hangverseny egyes számait mindvégig feszült figyelemmel kísérve őszinte elragadtatással hallgatta végig. Szűnni nem akaró tap" sokkal jutalmazott minden egyes szá mot. Elsőnek Kouba Paula zenekara Grieg: Ases Todját és az „Arabischer Tanz“-ot adtai elő. Az Ases Tod szivbemarkoló A nedvesség csontjait is ái§ia íja — Úgy érzem, hogy csontjaimig hatolt, a a nedvesség. — Mihelyt hazaérek, alaposan bedörzsölöm magam Carmol-al*.) Biztos vagyok benne, hogy többé meg nem hülök. *) Carmol a legjobb bedörzsölő szer hiilés, náthaláz, reumatikus fájdalmak és láz ellen. Egy üveg ára 22 lej. hangjai pillanatok a’Jatt magukkal ragadták a hallgatóság; figyelmét és a nagy közönség számára jól megválasztott zene" darab, a kis zenekar fegyelmezett játé ka, Kouba Paula kitűnő vezetése alatt a legsikerültebb bevezetője volt a hangversenynek. A zenekarban kizárólag fiatal leányokat és fiatalembereket látunk — régi és uj tanítványait — és meglepetésként hat a kifogástalan összjáték és fe" gyelmezettség, amellyel a két gyönyörű zenemüvet lejátszották. A zenekar kitűnő játékát honoráló lel kés taps után Vásár helgi János püspök lépett az előadói emelvényre. A Nő- szövetség munkájának jelentőségéről tar- toitta meg előadását. Mélyen átérzi és ér' tékeli a nőii munka jelentőségét az egyház nagy munkájában. Az élet —- mondja, — alkalom a szaretetre és abban a percben elveszíti értelmét és öncéllá a!a" csonyodik, amint uralkodó eleme nem a szeretet lesz. A református Nőszövetség tiz esztendővel ezelőtt szervezetlenül1 in' dúlt utjáriai és mert uralkodó elemévé, legbensőbb tartalmává a szeretetet fogadta, munkája nyomán uj iskolák és templomok épüllek s a megsegített sze" gényeknek ezrei áldják. Külön méltat' ja azt a munkát, amelyet a vívódó lelkek megvigasztalására fordított. Végül köszönetét mond a Nőszövetségnek és a rendezőségnek azért a nagy munkáért is, amelyet e hangverseny sikere érdekében végeztek — de köszönetét mond a kö' zönségnek is, amely minden esetben készségesen siet segítségére a Nőszöveíség munkájának. Hitet és bizalmat kért a további munkához, merb jelentős és fon" tos az a munkaterület, melyen a Nőszö' vétség a maga szeretet munkáját végzi ! Hétnapos Tavaszi Gyógykura Băile £©PCS-ben, Oradea mellett. Viktória Hotelben — — Lei 875 Transilvania Hotelben — Lei 1085 Dacia Hotelben------— Lei 1225 J A hétnapos kúrában benífog- laltatik napi háromszori étlap szerinti étkezés, lakás, gyógyvagy Hullám-fürdő. Ha reumában szenved, vegye, most igénybe a hétnapos kúrát, a fenti olcsó árakatmájus 15-tőljunius 15-ig garantáljuk. — Kívánatra orth. kóser étkezés. az egyház kebelében. Végül a iestvér- egvházak képviselőit üdvözölve, fejezte be a meleghangú és szeretettől átitatott bevezető előadását. Moldován Melinda nemcsak trsztacsen- gésii, gyönyörű hangjával fogta meg a közönség szivét, de minden modorosságtól mentes előadása, közvetlensége meglepte azokat, akik még nem látták ezt a nagyon tehetséges, fiatal művésznőt. Thomas: Mignon cimii operájából a Citromáriát és AdyReinitz „őrizem a szemedet“ cimii dalokat énekelte el Ütő Mária művészi zongorakisérete mellett. Gr. Wass Albert egyik novelláját olvasta fel. A novellának szociális gondolatvilága, amely a falusi ember és általában az ember földi nyomorúságait dolgozza föl művészi egyszerűséggel és tömörséggel, a költőt kedély színes derűjével s kedves vidámsággal volt átszőve. A közönség meleg ünneplésben részesítette a kiváló fiatal Írót remek novellájának felolvasása után. Asztalos Judith I. Szemlér Ferenc és Kiss Jenő egy-egy versét szavalta el. A gyakorlott előadó készségével simult hozzá előadása a versek szelleméhez. Kellemes hangja a művész biztonságával bontotta ki a versek szépségeit. Diviaczky Mária hegedűszólója egyik kimagasló száma volt a hangversenynek. Kitünően iskolázott hegedüjátéká- val, könnyedségével Dvorák—Kreisler: Szláv táncát és Kreisler: Caprice Vien- nois=át adta elő. Majd Póczyné, Kiss Klára előadása következett. Komolyság és humor szőtték át váltakozva az előadást. A külső, technikai hullámokról, leadókról, rezgésekről beszélt, ötletesen találva hasonlatot a lélek belső hullámaival, leadóival és rezgéseivel. Szelemesen mutat rá arra, hogy az ember mint lett ura a külső, fizikai és technikai hullámoknak, erőknek és rezgéseknek, — és milyen fontos volna belső hullámainkon, rezgéseinken és erőinken is uralkodni. Egy nyomással, egy csavarással átállítani a jóra a bennünk levő ártót, rosszat és türelmetlent. Előadásának közvetlensége és a belőle áradó derű szinte valószínűvé tette ezt az utópisztikus belső hullámrendszert. Sok és megérdemelt tapsot kapott. Végül a ref. theológia énekkara a Szentlélek Istent énekelte, utána pedig a Király-himnusszal fejeződött be ez a minden elismerést megérdemlő hangverseny. Kovács Lászlóné KÉT ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS EGY ÜGYBEN. Oradearól jelentik: Az oradeai esküdtszék a mult év őszén tiz évi kényszermunkára: ítélte Munteanu Gheorghet, aki azzal volt vádolva, hogy kapával agyonverte haragosát. Az Ítélet ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be azon a óimén, hogy nem gyilkosságot követett el, igy csak haláltokozó súlyos testi sértés miatt vonható felelősségre. A legfelsőbb seimmitőszék helyt adott a jogorvoslatnak és a per ujrafelvé te'ét rendelte éli. Az esküdtszék most tartotta meg a tárgyalást és a lefolytatott bizonyító eljárás után a gyilkosság elkövetésére vonatkozó kérdésre „nemmel“ felelt. A bíróság a verdikt kihirdetése után vádlottat az előző ítélettől eltérően egyévi fogházbüntetésre Ítélte.
