Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-08 / 104. szám

6

R 1.1. ENZ (' K

UT A PÄÜLFIZMUS

ANGLIÁBAN

a bríl kiirodaiiiiiat

LONDON, május hó.

Filmhíradó .1 londoni mozikban, néhány jelenet az udvar életéből, sportesemények — és most egy uj ango

1 hadi- j hajó vizrebocsátása következik. Az úszó I erőd lassan, ünnepélyesen siklik a Clyde ; zöldesszürke vizére. Hatalmas ágyul te- | nyegetően merednek a néző felé. ! bben j a pillanatban valami váratlan történik. ! A mozi egvik sarkában tapsolni kezde- | nek. Eleinte csak páran verik össze te- j nyerőket, de hamarosan viharzó lelkese- ' déssel tapsol az. egész nézőtér.

Más országokban az ilyesmi nem szó- ! katlan. Angliában azonban teljesen uj je- j lenség, hogy mihtarisztikus jellegű ese- j mények lelkesedést váltanak ki. Pár év- j vei ezelőtt még az angol nép túlnyomó j része a pacifizmusra esküdött. A katonai j toborzás kétségbeejtően eredménytelen volt, mivel az angol közvélemény valahogy idejétmúltnak, fölöslegesnek érezte a hadsereget. A katonai élet külsőségei sohasem vonzották az angol ifjúságot, a lényeggel szemben pedig elvesztették a lelki kapcsolatot.

Szélsőséges pacifista hullám

Az angolok egyszerűen nem akarták tudomásul venni, hogy mégegyszer háború lehet Európában. Hiába jósolgatták sö'tétenlátók, hogy előbb-utóbb háborúhoz vezethet az európai válság, az angolok milliói pacifista elméletekhez menekültek a fenyegető rémek elől. Egyre furcsább mozgalmak keletkeztek. Divatba jött a hadiszolgálat megtagadásának hirdetése. Az úgynevezett Peace Pledge Union, mely ezt a programot hirdette, különösen az ifjúság körében hódított. Az egyetemeken túlsúlyba kerültek a szélsőséges pacifisták. Még nincs is egy éve annak, hogy a glasgowi diákság (Nagybritanniában a főiskola tagjainak j összessége választja a rektort) nagy szótöbbséggel megválasztotta a hires skót egyetem rektorává az időközben elhunyt Dick Scheppardot, egy népszerű anglikán lelkészt, London egyik legkiválóbb hitszónokát, a hadiszolgálat megtagadására irányuló mozgalom vezérét.

A glasgowi siker, bár komoly körök tudták, hogy ezt a jelenséget nem szabad túlbecsülni, mégis némi megdöbbenést keltett, hiszen Glasgow példája épugy, | mint hasonló oxfordi és cambridgei események, arra vallottak, hogy a müveit angol ifjúság ezrei a kihatásaiban veszedelmes szélsőséges pacifizmus híveivé váltak.

„Fogadja az ellenséget szivesenlátott turistaként“

Ebben az időben a betegesen túlzott békevágy furcsábbnál furcsább jelenségekre vezetett. A pacifista mozgalom egyik vezére például — komoly közéleti személyiség — nyilvános népgyülésen i hirdette, hogyha Angliát idegen hódítók | árasztanák el, az ország lakossága csak egyet tehet: fogadja a megszálló csapatokat lekötelező szívélyességgel, kezelje az ellenséget szívesen látott turistaként. A szónok igyekezett bebizonyítani, hogy az ilyen magatartás kétségtelenül példaadó hatással lesz az ellenségre és a behatoló csapatok szégyenkezve önként távozni fognak... j

Broad, a cambridgei egyetem tanára j még egy lépéssel tovább ment. 1936 ápri- ’ hsában azt követelte, hogy háború ese- | tén az összes meggyőződéses pacifisták j kövessenek el azonnal öngyilkosságot, j Személyes becsületük és az eszme érdé- i kében meg kell hozniok ezt az áldoza- ! tot, hogy felrázzák a világ lelkiismeretét \ a háború ellen. Még ez az őrült ötlet is ' sokoldalú visszhangra talált, a pacifista j mozgalom különböző vezérei fejtették ki ' véleményüket és vitatkoztak a sajtóban afölött, hogy helyes-e, ha a pacifisták ■ mások helyett inkább magukat ölik meg? *

A pacifizmus bukása j

í

Ilyen spleenes világmegváltó tervek és ötletek csak addig számíthattak népszerűségre, mig a háború gyakran jósolt, de könnyen elhárítható távoli lehetőség volt. j most azonban, amikor a vilápolitikai ese- l

mények Angliát is szakadatlanul tragikusan komoly elhatározások elé állítják, a gyakorlati angol szellem felszabadult, a ködös elméletek hatása alól. A szélsőséges pacifista szervezetek még kétségtelenül fennállanak, de működésük már alig érdekli a nyilvánosságot. Többé-kcvésbé már el is némultak. Az angol néplélck- ben gyökeres változások következtek be. Belátták, hogy a maguk fanatikus békevágya mások malmára hajtja a vizet és az angol nagy tömegek antimilitarisztikus beállítottsága nem hogy kiküszöbölné a világból az erőszakot, hanem épp ellenkezőleg, kaput nyit az erőszak érvényesülésének.

A felfegyverkezés ma már nemcsak roppant erőfeszítésekkel megvalósuló

Háborús pszichózis

A nagy változás aránylag hirtelen jött j és talán ennek tudható be, hogy nagyfokú idegességet váltott ki. Pedig ilyen izgalmi állapotok csak igen ritkán fordulnak elő Anglia történelmében. Párisból és Berlinből érkező idegenek meglepetten konstatálják, hogy Anglia ma komolyabban foglalkozik a háború lehetőségével, mint a közvetlenebbül veszélyeztetett kontinentális államok. Az angolok ugyanis semmit sem csinálnak félszivvel. Abban a pillanatban, mihelyt minden értelmi és lelki tiltakozásuk ellenére belo- törődtek abba, hogy a háború lehetőségével foglalkozniok kell, ezt a lehetőséget másoknál sokkal komolyabban értelmezik.

így például az úgynevezett gázvédelmi előkészületek, melyek másutt már a mindennapi élet megszokott jelenségeivé váltak, az angolokat valahogy kihozták sodrukból. Az angol olyannyira be van állítva polgári léte zavartalan nyugalmára, hogy zavaró momentumokra más népeknél jóval érzékenyebben reagál. Ebből

Még a iutbaíl

A közelmúlt eseményei után az egyik lap körkérdést intézett vidéki tudósítóihoz olyirányban, hogy a vidéki városok lakosai miképen reagálnak a háborús hírekre? A Midlandból, tehát Közép-Anglia iparüző, munkáslakosságu kerületeiből, tipikusan angol válasz érkezett. Ez a felelet talán komikusán hat a külföldire, de angliai vonatkozásban nagyon komolyan veendő.

„A háború lehetősége olyannyira általános beszédtéma lett — jelentette a tudósító. —, hogy időlegesen még a futball- bajnokság döntő mérkőzései iránti érdeklődést is háttérbe szorítja“.

Ha tudjuk, hogy a sportesemények általában fontosabbak az angol számára, mint a politikai történések, az újságíró megállapításának kétségtelenül jelentősége van. Hiszen emlékezzünk csak arra viszkormányprogram, hanem lelki állapot is. A lefegyverkezés Angliája a fclfegyver- kezés Angliájává alakult át. Ez nemcsak technikailag van igy, hanem a lelki háttért is szolgáltatja a brit fegyveres erő gigantikus kifejlesztéséhez. A népakarat ellen minden angol kormány tehetetlen. A felfogy verkezés nem volna végrehajtható, ha nem állanának mögötte az angol nagytömegek. Az individualista angol csak oly mértékben ismeri el felsőbbsége autoritását, amennyiben ezt lelkileg át- érzett, értelmileg tudatosított, önként vállalt „common sense“«e indokolja. Az angoloktól csak akkor lehet áldozatot követelni, ha meg vannak győződve a.rról, hogy az áldozatot meg kell hozni. Ez most bekövetkezett.

a gazdasági étéiben

következtek a háborús pszichózisnak az angol gazdasági életre gyakorolt káros

kihatásai is.

A nehézipar természetesen teljesitőké- j pessége maximumáig foglalkoztatva van a felfegyverkezés révén, de egyéb iparágak megszenvedik az angolok szokott lelki egyensúlyának megingását.

Sokan visszariadnak attól, hogy lakásukat tökéletesítsék, csinosítsák, hogy uj berendezési tárgyakat szerezzenek be, mert nyíltan vagy titokban arra gondolnak, hogy az ellenséges bombák megsemmisíthetik földi javaikat.

A kormány és a sajtó mindent elkövet, hogy ellensúlyozza ezt a hangulatot, de a csillapítás nehezen egyeztethető ösz- sze a felfegyverkezési propagandával. így a gyárosok és kereskedők egyelőre tovább panaszkodnak és mivel az angol közvéleményt mindenkinél jobban a gyárosok és kereskedők alakítják ki, nőttön • nő az ellenérzés a békebontók ellen, ; vagyis azok ellen akik az angol nyugalmat veszélyeztetik.

is megérzi • • •

sza, hogy VIII. Edvard király trónlemondásának drámai napjaiban is elterelődött az érdeklődés a trónváltozásról, miután egyedijüleg valahol Sidneyben vagy Mel- bourneben Ausztrália és Anglia cricket- válogatottjai mérkőztek egymással.

Ehhez azonban mingyárt hozzátehetjük azt is, hogy az angolok minden idegességük ellenére is józanul mérlegelik, hogy hol és mikor fenyegetik a háború veszélyei valóban Nagybritánniát. A kölcsönös biztonság elvének csak addig volt gyújtó hatása az angolok .számára, mig szép elméletként háboritatlanul virágzott. Mikor azonban arra került volna a sor, hogy az angolok idegen érdekekért kockáztassák életüket és békéjüket, a talán túlságosan józan, de kétségtelenül egészséges egoizmus érvényesült, mint már annyiszor a britt történelemben.

Az angol még mindig — szigetlaké

Most megmutatkozott, hogy az angol alaptermészetében inzuláris, vagyis szigetlakó maradt. Az átlagangol számára az európai országok ködös földrajzi fogalmak, vagy érdekes utazási célok, de az egybefüzött vagy sorsközösség tudata idegen számukra. Ezért fejezi ki a Cham- berlain-kormány magatartása az angol tömegek érzelmeit és felfogását.

Hiába bizonyítgatja az ellenzék, hogy Angliának kötelességei vannak Csehszlovákiával szemben, nincs olyan kormány, mely Csehszlovákiáért lelkesedést csiholhatna ki, vagy áldozatokat követelne.

Egészen más a helyzet, mihelyt Franciaországról, Belgiumról, vagy 'Hollandiáról van szó. Abban a pillanatban, mihelyt a franciák háborúba keverednek, Anglia nem kapcsolódhatna ki. Nem mintha olyan nagyon lelkesednének itt a franciákért, sőt: inkább azt mondhatnék, hogy az angol az európai nációk közül legkevésbé a franciát érti meg. Az angol gondolatvilágban azonban Franciaország éppúgy, mint Belgium vagy Hollandia, az angol szigetek kapujaként szerepel.

BUDAPESTÉI AZ

István Király Szállodában

(VI. Podminiczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát.

Teljes kényelem, központi fütés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák.

1—----------------------------------------------IQ3H miit un *.

wtuuuxA.;

Ha pedig valaki biztosítani akarja há/á a kaput is őriznie kell. Ezt a gondoláim, ezt az elvet megérti a „mon of the street“. De mesterséges konstrukcióktól, mint amilyen például az angol—csehszlovák érdekközösség, visszariad, inzuláris agyrendszere fel sem tudja fogni az ilyen bonyolult politikai szövevényeket.

Nagybritanniának győzni kell!

Általában az angol nép, bár intenzivebben foglalkozik a háború lehetőségével, mint valaha, éppoly kevésbé háborús szellemű ma, mint volt a múltban. A különbség csak az, hogy ma már komolyan veszi a fegyveres összeütközés eselyeit. Ezzel egyidejűleg pedig a mindig bevált alkalmazkodó képességével pacifistából nacionalistává lett. Ideges, mert fél a háború szörnyűségeitől, de öntudatosan bízik világbirodalma erejében és hatalmában. Szentül meg van győződve arról, hogyha sor kerülne arra, aminek elkerülésére minden eszközzel törekszik, Nagybritanniának győznie kell. Ez a meggyőződés évszázadok tapasztalatain alapszik. Vesztett háborúkat vagy elfelejtenek az angolok, vagy pedig diplomáciájuk segiţ- ségével később győzelmekké alakítják át őket. így az angolok emlékezetében csak diadalmas háborúk élnek . . .

Egy-két évvel ezelőtt, ha uj hadihajókat vetítettek volna a mozi vásznára, a többség zsörtölődött volna: „Kidobott pénz, fölösleges komédia“. Ma lelkesen és szenvedélyesen tapsolnak. Az uj hadihajók ágyuerdeje, a száz és száz uj hadirepülőgép nemcsak Nagybritánnia kiapadhatatlan -anyagi erejének kifejezése, hanem megnyilvánulása annak a lelki felfegyverkezésnek is, mely felváltotta a közelmúlt pacifista ö'nárnitásait. Ráskay László.

Ariadanu! szenvedeti egy eleien ét

TOLEDO, május hó.

Egy Harald Fross nevű vasgyári munkavezető városszerte arról volt ismeretes, hogy folyton ivott, szórta a pénzét, még sem látták soha ittasan s azt sem tudták kinyomozni, hol iszik. Most meghalt az aránylag kisfizetésű Fross és nagy meg lepetésre közel százezer dollárt hagyott hátra egy levél kiséretében, amely igy szól: — Egész életemben hamisan vádoltatok, mert soha gyüszünyi, alkoholt nem fogyasztottam. Ami pénzt ivásra elvontam, összegyűjtöttem s ime, most átadom. Tudtam, ha nem igy teszek, ez a pénz is elfogy, mint a többi. Használjátok az örökségemet egészséggel.

Agyonsimogatták a világ legnagyobb kutyáját

NEWYORK, május hó.

Amerikában nagy a gyász, mert Yo- chub, a hires bernáthegyi kutya, amely a „világ legnagyobb kutyája“ büszke ci- met) viselte, egy gépkocsiban csendesen kimúlt. Yochub három és féléves óriási bernáthegyi volt, amelynek hosszúsága orrahegyétől a farka végéig két és egynegyed méter volt?, két mázsát nyomott és negyvenhét fontot, vállmagassága pedig 90 centiméter volt. Két szeme 35 centiméterre volt egymástól.

Yochub gazdája, Eddie Kapphan, aki szemtanúja volt kedvence kimúlásának, könnyes szemekkel mesélte el az újság Íróknak, hogy a .gyönyörű állat Stcugen- ville és Dvton között az utón, a gépkocsi hátsó ülésén szenderült jobblétre. A kutya és gazdája egy nagy kutyakiállitáson vettek részt, ahol Kapphan több dijat nyert a gyönyörű állattal.

— Azt hiszem — mondotta Kapphan, az újságíróknak —, hogy Yochubomat halálra szerették az emberek, annyit simogatták és tapogatták.

Szerinte ez okozta a világ legnagyobb kutyájának kimúlását, de az állatorvosok szerint az sem lehetetlen, hogy éppen az állat hatalmas testalkata okozta korai pusztulását. mivel szive gyenge volt az óriási testéhez képest.

SPIRITISZTA SZEÁNSZON Spiritiszta szeánszon a házigazda elhunyt feleségét idézik fel. A résztvevők politúrozott asztal mellett ülnek s a felidézett szellem rövidesen a következő választ adja:

— Ne tegyék rá kezükf az asztalra mert foltot hogy a politúron/«,