Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-01 / 98. szám
193 8 május 1. ELLENZÉK mélabujából fe! nem rázhatja s uniagu rakna lk is be kellett látnunk, bogy ezúttal ismét a teuton győzedelmeskedett az európai németien. Hogy csak ismerősünk témájánál maradjunk, a bécsi operettéit s a bécsé keringő! s azt a>;; egész könnyed és páratlan „wienerisch“ légkört, ami! legjobban csakugyain zenei képlettel! leheli érzékeltetni' — valóban nagy csapás éfllie. Ez a légkör s ez a kultúra legnar gyobb részben a látón szellem adaptációja révén állott elő s vájjon nem fedezhe- tő-ie feli ilyenértelimü rokonság — hogy csak ai zenei képzetnél maradjunk —- Offenbach musiquettejei s a bécsi zene ; közötti;? Velence s az osztrák birtokban volt északolasz városok közvetítették ezt a látón felszívódást s ezt1 vetítette magasabb síkra a Hofburg franciás szelleme, az udvar és ai szellem:, ktiválósá^gpic gyakorta előforduló humanista eredetű latinos neve s a spanyol lovasiskolai Máriái Terézia fehér parókájának, Mo" zart csipkefitnom rckokkó zenéjének, a Három » kislány örök keringöinek 3 — a népies felé fordulva — a Práter és Grinzing romantikájának Ausztriája valóban utolsó fellegvára volt annak az európaii, irányú németségnek, mely a hatodik keresztes hadjárat II. Frigyesének szdcil'iiaiii udvarában kezdődött s egy Nagy Frigyes franciásságán, Goethe egyetemes szellemén és Flotow zenéjén keresztül a Mann-fivérekig a poroszos szellemű németség körében is hallott. * Fiiniiis Austrian! A történeti és független Ausztria megszűnt s ezzel a német szellem keltéhasadása beteljesedett. A jelen pillanatban csak annyi bizonyos, hogy a, szembenálló két lipus közül a humanista-európai lett szegényebb. A Marín-fivérek, Döblinék, Gläser ék, stb. tisztán szellemi! fegyverekre támaszkodó emigrácjóis sajtó és Irodalmi kultúrája áll szemben a technikailag tökéletes fegyverzetű erősebb testvérrel. Fs pamta re.il ... a dolgok folynak tovább . .. Szabó István. A szürke mókus Irta: SZEKULA JENŐ Miikor a „finis Auştriae“ kiáltás vé gigfulott a világon, a megdöbbenés elsi pillanatában nemcsak a politikusok kap tak fejükhöz, de az első napok tanácstalanságában sokkal inkább megdöbben! a.z a fajta, amelyet gyűjtőnévvel „kul lurembereknekc' szoktunk nevezni. A po litikus hivatásának ingó talaján általa ban mindenkor mindenre el \an készül ve s bizonyára aiz említett esetben is kész volt már formulájuk, ami! a1 nagy pillanatban előránthattak. A formula, amint tudjuk, be iis vált. Szerencsére nem érte Európát nagyobb rázkódtaiás s az emberiség békéjének ügyvivői útitáskáikban a béke olajágával ismét megindulhattak a föld különböző pontjai felé békét) közvetíteni. Ennél sokkal meginti itóbb volta kultur ember megdöbbenése. Ez az az emberfajta, akinek a legritkábban vannak vas- pályaváDió módjára tetszés szerint átszerelhető nézetei, megoldási lehetősége:, hiszen műveltségének, beidegzett rniive- lődósiü eszményeinek alapjait élete legértékesebb évtizedei! alatt rakta le, amiken égés* egyéniségének megrendülő és erőszakos felforgatása nélkül nem változ- tatlhia't. A kulturember — legalább is a tiszta. típus — örökre elkötelezettje marad annak a művelődési eszménynek, amelynek ifjúságában hódollt s amelytől elszakadni aligha tud. I>gy az önálló Ausztria megszűnésével isimét előtérbe került a német szellem meghasonlásának izgató problémája. A német szellem, amelyet a weiimari Németország megszűnéséig egységesnek tudtunk és könyveltünk el s mint olyan* cs-oidiál tóink, súlyos belső meghasonlásos ment keresztül, ami analog tünet azzal, am| a lélektanban a személyiség ketté- hasadásának neveznek. A németség „személyiségének“ kiattéhasadása két uj német típusit teremtett: a teutont és az eir rópai németet. A teuton típusa mindjobban az ősgermán hódító szándékokat tes- bestitette meg, míg a másik, az, európai német megmatradt annyira kozmopolitának, amennyire humanista lehet, akinek szellemül gyökerei ma is a Renaissan- cei|g nyúlnak s ie szellem i ered et miin den kulturtevékenységében megnyilatkozik. A teli ton németség megteremtette a hatalmas „harmadik birodalmat“, mig a goéthéi értelemben vett klassziicitásra törekvő európai németség humánista gondolkodó!!, írói és művészéi a semleges államokban s a nyugati metropolisokban megteremtették azt a német emigrációs irodalmat, amely ma — hála ez irodalom Európaszeüte nagy tömegekben élő félvevöúinek — olyan irodalmi kultúrát képvisel, amdly alkalmas a jelelv szerint a német emiigprációs 'irodalom egységét és folytonosságát is biztosítani. Hogy a két tipus között! miikor, vaigy hogyan állhat be valaha is egyensúly — ebben a tekintetben még jóslásokba sem merünk bocsátkozni. A viliág Németországon kívül ás a gazdaságii és szellemi erők meg- hasonlásának s e meghasonlásból előállott két ,,félc‘ olyan arányú harcának jegyében él, ami páratlan és a meglepetések korában eleve kizárja még a valószínűségek kiszámításának lehetőségét is. * Miközben ezeken a, gondolatokon tS* pelődtünk s megállapítottuk, hogy a dolgok előttünk ismeretien partok felé folynak tovább, „finis Austriae“ köszöntéssel fogadott ismerősünk, a kulturember. Az előzőkből kitalálhatjuk, hogy mélyen meg volt rendülve s úgy találta, hogy a dolgok ilyetén állásából lehetetlen lesz valaha is kiigazodni. Megrendülését! mi sem bizonyltja ékesebben, mint az, hogy sosem volt zenész és alig tudott másról, minit ol bécsi keringőről beszélni. — — Nem lesz többet bécsi operette és bécsi keringő, — jelentette ki reménye- vesztetten s a világnak Páris után talán a legszebb és legszellemesebb városa jelentéktelen kis „provinc-várossá“ süllyed és elnéptelenedik. — A müvek megmaradnak, ha folytonosságukban hiány is áll be, — vetettük ellene s egy olyafnnyira sajátságos és mely gyökerű kultúra, miint az osztrák, nem veszhet el egyhamar. Ismerősünket azonban semmiféle érv Ács Brútusz életének legnagyobb eseménye az volt, hogy egyszer egy nőt ki= mentett a folyamból. Csónakja lefelé csurgott az áron. Hulló szikrák módjára csillogtak a verőfény aranyszemecskéi az álmodozva alásikló habokon. Ács hanyatt feküdt a csónak padlólécein és mig cigarettája füstjét eregetve, bámulta a száguldó felhőket, a karcsú lélekvesztőt kedvükre sodorták a hullámok dél felé. A közeli sziget halványzöld fái sötéten tükröződtek vissza a mélységből. Ács hirtelen fölriadt álmodozásából. Vad és velőtrázó kiáltozást hallott a part felől: — Segítség! Ágota elmerült! Egy kis család sütkérezett a napon a sziget árnyas fái alatt. Anya, két kisfiú és a nagyleány. Motorcsónakjuk ott rin- gott a békatutajjal mohosra varázsolt partszakadékban. A nagyleány kedvet kaphatott egy kis dunai fürdőzésre, nagyon mélyen talált belegázolni a vízbe, majd hirtelen örvénybe került és bár jó úszó volt, most riadtan vergődött a gyilkos árban, amely készük a mélységbe alárántani a tehetetlenül vergődő teremtést. — Mentsük meg a nőt! — gondolta Brútusz, mig lapátjai után kapkodva, lé- lekszakadva evezett a baleset színhelyére. A leány már elmerült. Kibomlott szőke haja egy másodpercig aranyszinü algák módjára ott kúszott még a hullám szinén, hogy nyomtalanul eltűnjön a vészesen morajló kavargásban. Ács habozás nélkül fejest ugrott a vizbe. Talán egy félperc is eltelt, mig újra felszínre került. Az első mentési kísérlet nem járt sikerrel. A fiú tekintete ijedt volt és zilált. — Mi van a leányommal? — kiáltotta feléje az anya, de Brútusz nem tudott felelni, csak hápogott s szótlanul a viz alá1 bukott megint. Végre megtalálta a nőt a meder fenekén. Ágota ájultéban egy nagy kőbe kapaszkodott és azt szorongatta még min- dig görcsösen, mikor Brútusz a felszínre hozta. Ez nehezítette meg a mentést. A kővel együtt kellett kiemelni a nőt. — Meghalt? — sikoltozott az anya két- , ségbeesetten. — Semmi baj! — dadogta a fiú — mindjárt magához tér. De majdnem egy félórába telt, amig az áléit leány visszanyerte eszméletét. Bru- tuszról szakadt a verejték a megerőltető élesztési kísérlettől. A leány csapzott szőke hajával, amelyben vizi folyondár zöld indája került, úgy omlott el a zöld fiivön, mint egy halálosan megsebesült nimfa. Arca sápadt volt, majdnem egészen krétafehér. Feje még mindig szédülten hátrahanyatlott, de már élt és lélegzett. — Sohasem fogjuk ezt önnek elfelejteni! — sikoltozott az anya, mig forró könnyeit ontva, a hős életmentő nyakába borult. így ismerkedett meg Ács Brútusz főkönyvelő a tüneményes szépségű és dúsgazdag Csapiár Ágotával. A kalandból természetesen szerelem lett, később házasság. De nem mindjárt. Addig Brútusz- nak még sok harcot kellett megvívni a kőszivii apával. A leány milliomosleánynak számított, az apja vezérigazgató volt egy textilgyárban, a fiú pedig kétszázpengős tisztviselő a téglagyárban. De évek múlva a fiú fizetése fölemelkedett négyszáz pengőre és akkor már hozzáadták Ágotát, annál is inkább, mert a szőke szépség is makacsul kitartott szerelme mellett. Egyévi házasság után Ács Brútusz ráeszmélt arra, hogy tulajdonképen szerelemből nősült, az apósa hirtelen tönkrement és öngyilkos lett, az addig bőségesen folyósított apanázs hirtelen elmaradt. De ez nem hagyott árnyékot a fiatalok zavartalan boldogságán. Évek múltak el. Havas téli estén egyszer Ágota lélek- szakadva, kifehéredett arccal rohant haza: — Gyönyörű dolgot láttam! — kiáltotta lelkendezve. — Mit láttál angyalom? — Egy szürke mókust! — kiáltotta a nő még mindig magánkívül az izgatottságtól. — A fán? — Kis csacsi! A szűcs kirakatában. Én egy bundát láttam szürke mókusból. A férjet nem érdekelte tovább az eset, de Ágota nem fogyott ki az elbeszélésből: — Nem is nagyon drága. Bementem az üzletbe és megtudakoltam az árát. A szürke mókusnak egy kis, jelentéktelen Egy főfeltétei as élet Iciiadei- méhez: az arc Nem mindenki lehet szép, ez függ a természettől, a sorstól, a véletlentől. De mindenkinek, kin a létért való küzdelem nem kiméi, lehlet tiszta és ápolt arca. Elér u s i tó nő n él, p ró b akiisa ssz onynál, tele ló- nosikii'isasszonynál, az irodában, a hivatalban, az utcán elsősorban az arcról olvassák le az illető műveltségiét. Egy ráncok, tisztátalanságok, mitesszerek állal elcsúfított arc mindig akadály lesz egy állás ! megszerzésénél. A tej vitán kívül az arc I bőr legjobb gyógyszere. Ezért melegen ! ajánlhatók a Miikuderm-Milchfel tereme és a Mikuderm-Hautsahne, mielveknek összetétele a tej elvén alapszik. hibája van és azért ideadják ezer pengőért. Ács savanyu ábrázatot vágott: — De nekem csak kétszáz pengőm van — mondotta. — Tudom bölcsen . . . hiszen nem is azért szóltam. Azonban Brútusz már kötötte az ebet a karóhoz: — Ha maga megkívánta a szürke mókust, akkor meg is fogja kapni. Ha a pokol minden ördöge összefog ellenünk, akkor is. — Milyen jó maga, milyen nagylelkű — suttogott Ágota, mig hálásan megcsókolta az urát. Ácsnak már készen is volt a haditerve. Bemegy a klubba és kártyázni fog. Valamikor legényember korában százakat nyert bakkarán és lóversenyen. Miért ne sikerülne ez most is. Ügyes és számitó kártyás. A kétszázat föl fogja duzzasztani egy ezresre. És akkor Ágotát meg fogja lepni a bundával. A jó szándékot siker szokta kisérni és már az első este megduplázta a pénzt. Folytatta a harcot. A következő napokban nyert újabb háromszázat. Már csak háromszáz hiányzott az ezresből. Ezt már igazán gyerekjáték lesz kinyerni — gondolta. De váratlanul megfordult a szerencse. Egy baljós vasárnap délután az egész hétszáz elúszott. — Vesztettem! — vallotta be otthon a feleségének. Az asszony még vigasztalta is: — Azért ne epessze magát, édes Brútusz! Hetek múltak el és hónapok is, a szürke mókus, ugylátszik, már egészen feledésbe ment — odakünn virágba borultak a fák, amikor férj és feleség valami jelentéktelen csekélységen összevesztek. — Ó, mennyire gyűlölöm magát! — kiáltotta a nő, mig könnyek szöktek szép szemébe. — De miért? — Mert akkor . . . megmentette az életemet! A férj meglepetten és értelmetlenül bámult rája. — Hát élet ez! — fuldokolt Ágota —, ha az ember egy rongyos szürke mókust sem tud magának megszerezni! A halál minapeHe MESHED (Perzsia), április hó. Mire ezek a sorok megjelennek, már befejeződtek a^, afgán határ környékén élő perzsák éven le egyszer tartott.’ vallási ünnepségei. Ezek az ősi törzsek minden befolyás ellenére is tüzimádók maradtak és halottaikat éppenugy, mint India belső vidékeim, ők is a hallgatás tornyaira helyezik, keselyük eledeléül. Meshed városában áll a halál minaretje, ahol az ezévi. ünnep első napján komoly össze ütközés történt angol katonák és tüzimádók között. Valamikor ugyanis ez a minaret volt a vesztőhely, ennek tetejéről lökték a szédítő mélységbe az elítélteket. Kémek jelentése nyomán tudomást szerezitek az angolok, hogy a tüzimádók a>z idén is ily módon akarnak kivégezni egy asszonyt, aki benszülött létére franciához ment feleségül. Az ünnep első napján tehát gépfegyveres osztag vette körül a halál minaretjét s lezárta ennek környékét. Emiatt keletkezett a harc. melynek a jelentések szerint még most sincs vége. *1
