Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-01 / 98. szám
6 ELLENZÉK 1() 3 H májú* 1. A kanadai vasúttól a német külügyminiszteri székig: JOACHIM VON RIBBENTROP ÉRDEKES ÉLETE TÍZ KÉPBEN BERLIN, április hó. Az olvasó előtt egy karcsú, magas, őszülő halántéku férfi áll. Neve: Joachim von Ribbentrop, Németország külügyminisztere. Kicsoda Ribbentrop és hogyan lett a 111. Birodalom egyik legjelentősebb vezetője. ez az alig 44 éves üzletember — erről számol be alábbi cikkünk. 1. Az ősök: az egyik ősapa az 1648-as wesztfálui béke aláírója. Az ez után következő két évszázadon át jogászok, kereskedők és katonák viszik tovább azt a családot, amelynek egyik legutolsó sarjaként egy magasrangu katonatiszt felesége ad életet 1893 április 30-án a mai német külügyminiszternek. 2. Ribbentrop tulajdonképen kora fiatalsága óta éli nemzetközi életét. Már iskoláit is Németországban, Franciaországban, Svájcban és Angliában végezte, hogy azután merészet gondolva, alig húsz éves korára a kanadai Pacific vasút építésénél segédkező munkásként induljon neki az igazi életnek. Itt Quebec őserdőiben ismerkedett meg először az előkelő családból származó fiatalember a munkával és gondokkal, de jellemző már akkori szorgalmára is: rövid időn belül banktisztviselő, majd önálló vállalkozó lesz. 1914“ ben kitör a világháború. Ribbentrop önként siet haza, de hajóját elfogja az angol flotta és Ribbentrop csak úgy tud kötelességének eleget tenni, hogy a hajó szénkamrájában elbújva*, szökik tovább kalandosan éjnek idején Berlin felé. 3Huszonkét éves korában a 12. német huszárezred hadnagya. Huszonnégy éves korában már a birodalommal szövetséges Törökországban működő katonai megbízott adjutánsa, huszonhat éves korában hadügyminisztériuma a Versaillesbe siető német békedelegáció tagjának nevezi ki... 1 Itt kerül a nagy politikával igazán érintkezésbe és itt tűnik fel először a nemzetközi színpadon az a fiatalember, akinek ilyen tempó mellett már akkor is mindenki nagy jövőt jósolt a diplomáciában. Most mindenki azt hinné, hogy Ribbentrop ezekután teljes erejével a politikai karrier felé indul. Holott . . . 4* . . . otthagyja az egész politikát, hogy teljes erejével ismét a kereskedelmi pályára vesse magát. S1920-ban elveszi feleségül a világhírű Henkell pezsgőgyáros leányát. Házassága boldoggá teszi. Apósa anyagi függetlenséget biztosit neki és Ribbentrop néhány évig most tényleg nem tesz mást. mint a Henkell céget képviseli, közben azonban mindig talál időt arra, hogy kedvenc szórakozásainak, a sportnak és zenének hódoljon. A nyugtalan huszas évek, az állandó politikai forrongások azonban mindenkit megmozgatnak Németországban. Ribbentrop különben is sokat utazik külföldön apósa megbízásából és rövidesen alig van olyan európai főváros, ahol nem lenne a legelőkelőbb körökhöz való szabad bejárása. Most már Ribbentropot is magával sodorja az európai politika hulláma. Egyszerre csak elkedvetleníti a kereskedelmi pálya és egyre inkább elmélyül a politikai tanulmányokba, egyre lázasabb érdeklődéssel fordul az uj német tan: a nemzeti szocialista kísérlet felé. 6. 1930-at Írunk. A „nácik“ egyre erősebben szervezkednek, de hendikepjük még mindig elég erős ahhoz, hogy mindenkit magukhoz fogadjanak, kiben tehetséget látnak, hogy eszméik zászlósa legyen. Hitler és Ribbentrop között is megtörténik az első találkozás. Ez a nap sorsdöntő lesz a mai külügyminiszter életében — és Ribbentrop máris megkapja első bizalmas utasítását: őneki kell Franciaországba és Angliába utaznia, hogy kitűnő üzleti öszASZTALOS ISTVÁN: HAZATÉRÉS Fehér márciusi felhők úsznak az égen. Tömörülnek, újra foszlányokra szakadoznak, alakulnak, képződnek. — Sárkányoknak, négyesfogatnak, majd valami fanatisztikus madárnak. — Ide-oda hajtja, űzi őket a tavaszi szél. Egy ember ül az Orlenkó agyagos partján. Ott ül, mint egy feketén gubbasztó madár. Barna, borostás arc. Fekete, viharvert kalap. Nyakig gombolós, szürke, foltos köpeny. Ül. Bámul a szél fodrozta vízre és hazagondol. Ha*za, a füzfapartos Tatrangra. Annak tiszta vizére, amely olyan nagyon más*, mint ez az agyagmosó, sár- gavizü Orlenkó. A Tatrangra gondol, amelynek partjain virágzik ilyenkor az aranyversengő, a békavirág. A tatrangi fűzfákra, melyeken már kipattant a cicus .. . Azok a fűzfák! Ki farag most füzfasipot Péterkének, a fiának? Ki visz most cicabarkát, szentelnivalót az Eszternek, az asszonynak. Vájjon ki? Huszonkét éve, hogy felszállt felbokré- tázva a bakavonatra. Huszonkét év óta nem látott tatrangi fűzfát, Péterkét, Esztert. Felszállt a bakakupéba, amelynek oldalára rá vol irva, hogy „Hat lónak, tizenkét embernek“ és jött. — Huszonkétéves volt. Vitte a háború. — A sok, sok kilométerek hosszú, hosszú sora. — A front. — A pokol. — A fogolytábor. — Aztán kiküldték mezei munkára az Orlenkó mellé, egyik eldugott kis faluba, mely mint egy csepp a végtelen tengeren, úgy rejtőzött el ebben az irdatlanul nagy hazában. Hol az ő hazája? A Tatrang mente? A gyerek? Az asszony? Hol van? Kilométerek és évek hosszú sora választja el őket. Már sok-sok éve, hogy minden vasárnap kijár ide, az Orlenkó partjára, álmodozni, vágyakozni. Jól esik ez neki. Érzi, hogy van még célja, miértje. Hazamenni a gyerekhez, az asszonyhoz. Asszony itt is van ugyan, csak úgy papnélküli (hisz a pap úgysem divat itt már). Kellett az asszony. Ő is ember, húsból és vérből.. Egyedül volt nagyon. Ljuba- nak hivják. Olyan engedelmes, csendes, lenhaju Ljuba. Nagyonis engedelmes. Éppen ezt nem szereti benne. Ezt a nagy alázatos engedelmességet. Olyan mélák, csak néz nagy, kék szemeivel. Gyerek is van, a hallgatag, a gyámoltalan Petykó. Oyan lenhaju, mint az anyja. Eljátszik egy félnapig is egy fadarabkával. Kevés lehet benne az ő véréből. Nem is köti őt semmi más érzés hozzájok, mint a kényszerűség, az egyedüllét. Idegenek neki. A Ljuba, a Petykó, a vén Ichim, a Ljuba apja. Idegenek neki. Olyan idegenek, mint az agyagos Orlenkó. Nem tudja őket megszokni soha. Haza, haza! Csak már egyszer otthon. — Hej, az az Eszter! Az oszt az asszony! Tűzről pattant. Barnaszemü. Feketehaju. Harangszavu asszony. Az az igazi. A Ljuba viz, az Eszter tűz, felforr a vére, ha csak rágondol. Huszonkét év — teremtő Isten. Agyába hasit valami. — Jaj, ha az Eszter. — Nem lehet a. — Nyugtatja meg magát. — Nem olyan a. — Szerelemből jött az hozzám. — Oltár az. — Tiszta az. — Megvár. Meg ott a fiam, az nem engedi. — Micsoda kölyök volt az már akkor. Fára mászó, merész. Apja fia. Gondolja büszkén. Aztán az anyjára gondol. Felsóhajt. — Milyen jó volna otthon lenni. Az ő képzeletében a Tatrang mentén megállt az idő. S ott még mindig úgy van, ahogy hagyta akkor. Az asszonya szeköttetéseit felhasználva, tapasztalja ki, miként fogadnák nyugaton egy radikális német változás politikáját. 71932: Ribbentrop már a Hcrren-Clubban szövi a parlamenti politika szálait. Dahlemi villájában Hitlerrel az élén a betiltott nemzeti szocialista párt tartja titkos összejöveteleit. A még ugyanabban az évben először megpróbált, de sikertelen Hitler—Papén egyezkedés után, 1933. január 10-én Schröder bankár kölni háziban másodszor is összehozza Ribbentrop a szembenálló politikusokat. Ez a kísérlet most már Németország életére lesz sorsdöntő. Papén kapitulációja után Hinden- burg sem tud többé kitérni az elől, hogy Hitlernek engedje át a weimari köztársaság kormánykerekét és 1933 lanuár 30- ának délutánján, épp úgy, mint most néhány napja Bécset, egyszerre csak egész Berlint ellepik a vörös horogkeresztes zászlók: Ribbentrop második kísérletét már siker követte és húsz nappal később megszületett a III. Birodalom. Ami azután történik, az még élő történelem. Hitler Adolf nem feledkezett meg azokról, kiknek legelsősorban köszönhette hatalomrajutását. Ribbentrop karrierje a Flitler-kormánnyal párhuzamosan emelkedik Az uj Németország jóformán az egész világgal harcban áll. A Führer ezért Ribbentropra bízza, hogy a Birodalmat mielőbb kisegítse elszigetelt helyzetéből s a volt üzletember valóban egymás után oldja meg a nehezebbnél-nehezebb feladatokat. Első címét és hivatalos megbízatását 1934 áprilisában kapja: ő lesz Németország leszerelési megbízottja, majd amikor Hitlernek emlékezetes reichstag! beszéde után a birodalom bejelenti korlátlan fegyverkezését, egy évvel később ő lesz Berlin flotta-megbizottja. A 100:35 arányú angol—német csatahajóegyezményt is tehát — Ribbentrop szerzi meg. Egy évvel később már londoni nagykövet, kinek most már a gyarmatok megszerzése a főfeladata. Azóta sokan szeretik Ribbentropot a háború előtti Franciaország nagykövetével, Cam- bonnal összehasonlítani: igen, mindkét diplomatának feladata valóban közös volt — Anglia megnyerése, minden áron! 9A Downing Streettől nem messze fekvő ■ I iii ii ii a——— ■imirawi 111111 —— fiatal. A fia gyerek még. Azt hitte, hogy csak az Orlenkó mellett lett a mából holnap és a holnapból holnapután. Feláll. — Felnéz a tovaszálló felhőkre. Nézi, hogyan szállnak, gomolyognak, mennek és tűnnek el a szeme elől. Hova? Talán a Tatrang felé? Arra, hazafelé? Hirtelen ujjongó döbbenet tör rá. Megremeg belé. És felnyíló szemekkel kérdezi meg önönmagát. — Hátén nem mehetnék? Mi köt ide engem? Láthatatlan szálak húzzák hazafelé, mind erősebben. És a felismerés izgalmától eltelve megy vissza a faluba és rá egy pár napra vissza se tekintve, elfeledve Ljubát, Petykót, az Orlenkót, elindul hazafelé. Pénz nélkül, gyalog. Arrafelé, amerre a felhők mennek. És hazaért. Két keserves év telt el, amíg haza jutott, de elérte a célját. Már fél éve, hogy otthon van. Tavasz. Március. Márciusvégi vasárnao. Kint sétál a Tatrang partián. Az arca most is borostás, csak a ruhája változott. Sétál. Nézdelődik. Hát igen — gondolja. — A Tatrang nem változott. Csak a fűzfák lettek vastagabbak. öregebbek. A -icus is kipattant az ágaikon. Körülöttük már nyílnak a versengők, a békavirág. Itt nem változott semmi. Felsóhajt. — Hát az Eszter? — A tűzről pattant, a bogárszemü, a harangszavu Eszter? Istenem! Istenem! — Milyen keserű, lompos, agyondolgozott asszony lett belőle! örökké zsémbel. Semmi kedvesség benne. Olvan más, olyan idegen. És félév óta mind, mind idegenebb. Aki nem tud felmelegedni és nem tud felmelegiteni. Őt kutyába sem veszi. Hát az a hetvenkedő legény? Az lenne az ő fia? Az ő Péterkéje? Aki minduntalan kimutatja, hogy nem tekinti apjának. londoni német nagykövetség, úgy látszik azonban, jó ugródeszka. Innen lett I ül ügyminiszter Neurath és innen indult most felfelé a Wilhelm Strasse uj ura is, a sima modorú Ribbentrop Joachim is, kinek működése egyre inkább a nemzet közi diplomácia előterébe nyomul. Ribbentrop az atyja az azóta német—olasz— japán háromszögre kibővült Antikomin- tern szerződésnek. Grandi grófon kívül pedig ő képviseli azt a politikát, amelyet ' a spanyol háború benemavatkozási bizottsága előtt a Berlin—római tengely követ. 10. Ribbentrop 1938. február 4-ikén lett külügyminiszter. Február 5-ikén máris Hitler berchtesgadem házában tanácsko- ■ zik Papennel az osztrák kérdés dülőrevi- I teléről. Február 12-re Hitlerhez sikerült kéretni Schuschniggot, hogy alig egy héttel később létrejött az a bécsi kormányátalakítás, mely nem más, mint Ribbentrop első külügyminiszteri munkája. Március 10-én Chamberlainnél és Halifax-nél puhatolódzik Ribbentrop az angol-német megegyezések lehetősége felől, de mialatt Berlin kiküldöttje Londonban tárgyal, azalatt Bécsben már egymást hajszolják az egyre szédületesebb események. Ami azóta j történt, azt ma már nagyon jól tudjuk. A kanadai Pacific vasúttól, a nemzetközi kereskedelem világán át hosszú ut vezetett Németország külügyminiszteri székéig. Ribbentropra ráillik a Selfmademan kifejezés. Bátran megy előre utján és merész külpolitikát csinál ... Ez Joachim von Ribbentrop érdekes élete . . . ! Dég Atrila. UJ STEFAN ZWEIG s MAGELLAN A nyughatatlan vérü, az ismeretlenbe hajózó örök utazó és felfedező típust örökíti meg Magellanban az iró és hát-; térnek adja az. egész földkerekséget. Ragyogó teljesitmény Stefan Zweig uj regénye, mely méltó uj tagja annak a láncnak, melyet Fouche, Marie Antoinette és Stuart Mária jelentettek az iró pályafutásában. Ára gondos kiállítású vászonkötésben, számos illusztrációval, 264 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonságok ingyenes jegyzékét. I És nem tekinti családtagnak. Csak befu- I rakodottnak. S az a zsugori vénember. Az Eszter apja. Az ő apósa. Aki mikor ő megjött, csak azért örvendett, hogy lesz egy ingyen napszámosa. Azt kérdezte legelőször is tőle, hogy: — „Há tudsz-e még kaszálni?“ Hát ki vagyok én? — tör ki belőle a keserűség. — Jövevény? Szolga? Akit csak megtűrnek? Az istenfáját! Hát jövevény, megtűrt ember lettem a házamban! A falumban. A szomszédok is úgy vesznek, mint egy jött=ment senkit. Nem is köszönnek. Pedig itt legénykedtem, pajtáskodeam velük. Hát idegen vagyok én? Hát megtagadnak? — Meg ám! — Hördül fel. — Mind meg. Péter, a falu. Ha legalább az anyám élne — sóhajtja. Leül a patak szélén. A falu felé néz. Sokáig ül igy. Úgy hiányzik neki most valami. Nem tudja, hogy mi, csak érzi, hogy volt valami, ami most nincs. Szomorú. A feleségére gondol. — Hogy bánik velem. A hites urával? Bezzeg a Ljuba! Milyen engedelmes volt. Alázatos, hűséges. Mindent megtett. A kis Petykó. A lenhaju Petykó. Milyen drága kis gyermek volt. Abból nem lesz hetvenkedő paraszt, mint a Péter. Meg az a kis orosz falu. Minden lakója megsüvegelte. Hát a jó öreg Ichin bácsi! Ilyenkor vasárnap, a Ljuba kézen fogja a Petykót és Ichin apóval elindulnak titokban a pópához (azért titokban, mert ott most nem szabad a templomba járni). De azért elmegy az egész falu. Imádkozni, az eldugott, rejtegetett szent „Ikoanák“ elé. így álmodozik a Tatrang partján. És rájön, hogy ez az álmodozás hiányzott neki. Ez a vágyakozás, amit úgy megszo- i kott az Orlenkó partján. Ami talán jobb, I mint a beteljesülés. És ezután minden vasárnap kijár a Tat= j rang partjára, álmodozni Ljubáról, Pety- I kóról és a sárgavizü Orlíenkóról.
