Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-01 / 98. szám
ELLENZÉK 5 / 9 3 S május L mm VASÁRNAPI KRÓNIKA 1RJAMÁRAISÁNDOR amMKffi^otasaKasMsaa Egy királyné emlékkönyvébe Madame — engedje meg, hogy a francia és angol királyné e régies, múlt századokban divatos megszólításával kezdjem e sorokat, melyeknek célja nem több és nem kevesebb, mint a nyilvánosság előtt hangot adni az ön honfitársainak érzé- seiről e napokban, mikor ön, Madame, kezét nyújtja egy királynak s hozzákapcsolja életét egy férfi és egy nép sorsához. Ezek az érzések gyöngédek és barátságosak. E házasságban megcsillan valami ai tündérmesék anyagának sejtelmes sugárzásából. Egy fiatal leány, a magyar társadalom egyik tisztelt nevű családjának leszármazottja, az uj, a dolgozó, az élet felelősségét minden vonatkozásban ismerő magyar főnemesség egyik sarja romantikus körülmények között nyújtja kezét egy baráti kis nép uralkodójának, egy fiatal magyar leány, aki itt született és nevelkedett közöttünk s fiatalságának és üde szépségének varázsával egy kevés fényt, egy villanásra való derűt hintett el mindenfelé. Egy fiatal magyar leány trónra lép s feltűnik a nagyvilág első személyi“ ségei között — mindebben van valami a meséből, mert fiatalnak, szépnek és gyöngédnek lenni, mindez már fölér egy kis királysággal. De most, mikor egy király vonzalma és egy nép rokonszenve óvatos, ünnepélyes és meghatott mozdulattal megkoronázza ezt a nemes és kedves magyar leányfejet, egy pillanatra feledjük napi gondjainkat s a hegyeken, a „fekete hegyeken“ át gondolatban odafigyelünk az ünnepségre, mely ilyen rendkívüli körülmények között hitelesíti az egyetlen fenséget, melyet emberinek ismerünk: az ifjúság fenségét s hitelesíti az egyetlen királyi érzést, mely uralkodik az emberek fölött: a szerelem szuverénitását. Igen, mindez kissé mese, Madame; ezért csendesen is beszélünk róla, mint a mesében. Ezért barátságosak az érzések, melyekkel e napokban Tirana felé fordulunk s a barátságon és rokonszenven túl hangot adunk a féltő együttérzésnek, mellyel e kivételes sorsot, az ön sorsát, Madame, e pillanattól kísérjük. Mert az emberek fölé emelkedni nagy sors és soha nem veszélytelen. A legnagyobb és legtisztább erő, mely az emberek felett uralkodik, a szerelem ereje kiemelte önt, Madame, honfitársai és sorstársai köréből sí megjelölte nemes, fiatal homlokát azzal, a jegygyei, mely csak a kiválasztott homlokán tündöklik. Ez a jegy megkülönböztet és kötelez. A kivételes sorsok kivételes igényeket ébresztenek fel az emberekben, ön, Madame, nem készült e sorsra; az eletre készült, az ifjúság bizalmával, szerény jókedvével és reménykedésével s az a csodalatos rendezés, melyet sorsnak nevezünk s mely népek, királyok és királynék életét önkényes szándékkal bonyolítja, egy idegen nép fölé emelte. Aki magasra lép, mindig a mélybe néz; ezért kisérjük barátságos és aggódó figyelemmel lépteit e rendkívüli utón, olyasféle érzéssel, ahogy egy távoli családtag sor- sat figyeli az örök család. E pillanatok- j ban ön, Madame, már nem a megnye- j rően bájos magyar comtesse többé, kinek ■ fényképét néha megpillantjuk és átlapoz- j zuk^a társasági lapokban, amint éli egy ; osztály es egy divatos életmód nyilvános pillanatait; e pillanatokban már egy nép és egy férfi végzetének sorstársa s az | egyéni érzések és indulatok elvegyülnek végzetében egy idegen nép történelmi : sorsával és -indulataival. Már egyetlen ember fölött uralkodni is j nagy titok, nagy művészet és nem égé- j szén veszélytelen. Mennyi erő, mennyi { bölcsesség és fegyelmezett indulat, a szív- i nek és az értelemnek milyen mesteri ossz- ! játéka szükséges ahhoz, hogy valaki egy- j szerre tudjon szolgálni és uralkodni — szolgálni egy érzésnek, uralkodni egy ember és egy nép vágyai és indulatai fölött! ön, Madame, abban az álomszerűén felfokozott érzelmi és lelki állapotban, mely e napokban eltölti életét, nem gondolhat másra, csak személyes sorsára, nem érezhet másféle érzéseket, csak amilyent egyéni hajlamúi érezni kényszerítik. Ezek a napok és pillanatok, mikor minden nő kiválasztottnak, megjelöltnek, tehát kissé királynőnek érzi magát. De a kivételes sors, mely az ön osztályrésze, egy napon kényszeríti majd, hogy tudatosítsa és véglegesítse önmagában ezt a királynői érzést; s ez a pillanat lesz, Madame, az ön életének nehéz pillanata. Eljön a nap, mikor eloszlik az aranyos köd, amely érthetetlen és áhitatos pompával övez most ön körül minden valóságot; eljön a nap, amikor a korona., mely oly könnyedén és súlytalanul illeti most megjelölt és finom homlokát, kemény abroncs lesz, amelynek súlyát érezni fogja. Ez a nap messze van, de a pillanat elkövetkezik; ez lesz a pillanat, mikor emlékező mozdulattal felnyitja az emlékkönyvet, melybe udvarhölgye, vagy hoppmestere összegyűjtötte a nagy ünnepély minden üdvözlő hiradását s elolvassa ez emléksorokat is. E célból, e napra irom és címezem e sorokat. Ezen a napon, mely múlhatatlanul elkövetkezik, megnyugvással olvassa majd, hogy mi, honfitársai, féltő gondossággal figyeljük sorsát — féltő gondossággal és barátságos érzésekkel a király és a nép j iránt, amely önt, Madame, »uralkodónő- j jének kiválasztotta. Ezen a napon, mikor I koronás fők, idegen hatalmasságok üd- I vözlő szavait olvassa, gondoljon arra, i hogy népek és egyének között a hivatalos és hitelesített kapcsolatokon túl is köt és uralkodik valami: az a mindennél titokzatosabb és erősebb emberi kapcsolat, amelyet őszinteség és bátorság, alázat és hősiesség, emberi méltóság, tehát emberi önfeláldozás, okosság, tehát a valóságérzésnek egy felfokozott, csaknem misztikus öntudata s végül szelid és, fegyelmezett, áhitatos és szolgálni tudó érzelmi készenlét adnak össze. Az ut, melyen ön, a fiatal magyar leány, egy idegen országban, egy erős, alkotni, parancsolni és népét okos erővel szolgálni tudó férfi oldalán elindul, rendkívüli ut; a magasba vezet, mint uj hazájának sziklás hegyekkel övezett határain a hegyi ösvények, de tele van veszélyes fordulatokkal s meredélyek és szakadékok fölött vezet el, mint minden emberi ut, mely az emberek köznapi sorsa, a széles és kitaposott országutak fölött kanyarog. Szeretettel és barátságos hódolattal gondolunk önre, Madame s kívánjuk, hogy lépte könnyű és biztos legyen, kívánjuk, hogy ne szédül6sáli a Cadura sz appao ennyire iiszta és kiadós O okáig tart, bőséges a habja, a bort {ól O tisztítja. Olyan szappan, amelyről joggal lehet mondani, hogy higiénikus, védi az epidermiszt, bársonyossá és széppé teszi. jön, ha e szokatlan magasságból a mélybe néz; kívánjuk, hogy tudjon élni a legnagyobb veszéllyel és hatalommal, melyhez embert hozzájuttat a sors: tudjon uralkodni az emberi szivek fölött. Ez a királyné s általában a nők dolga. Nagy feladat; csak a kiválasztottak értenek hozzá. Most meg kell ismernie majd az embereket — s én, az iró, akinek ez a mestersége, mondom önnek, a királynénak, hogy ez a feladat nem könnyű. Meg kell ismernie őket és meg kell bocsátani nekik. Becsvágya lesz, hogy egy idegen nép szivébe fogadja s tudnia kell, hogy érzelmeket nem adnak ingyen s szeretetre csak az számithat, aki maga is tud szeretni. Meg kell tanulnia uralkodni, tehát hallgatni és cselekedni; meg kell tanulnia az emberek fölött élni, tehát példát adni; meg kell tanulnia királynénak lenni, tehát egyszerre lenni nőnek és fenségesnek, ami csábitó szerep, de nem könnyű, igen, a gyakorlatban embertelenül nehéz. S végül meg kell tanulnia, hogy minden öntudatával, érzésével és idegszálával magáénak érezze egy idegen nép sorsát s ugyanakkor soha ne feledje el, hogy old- hatatlanul hozzá van kötözve annak a népnek sorsához, amelyből származik. De ezt, Madame, bizonyos, hogy nem is kell tanulnia, akárhová vezesse is útja. Ilyen érzésekkel, ilyen gondolatokkal, sok gyöngédséggel és barátsággal gondolunk önre. Mindig van valami felemelő és megrendítő abban, ha egy nő hatalmat kap kezébe s óvatos és remegő ujjakkal szövögetni kezdi egy kis, vagy egy nagy család sorsának fonalait. Most, amikor a férfiak világszerte gondterhelt homlokkal néznek a sorssal farkasszemet, egy pillanatra a fiatal nő után nézünk, aki az ismeretlenségből kilépve, egy kis nép királynéjaként elindult, a végzet és a szerelem rendeléséből, egy rendkívüli, tehát soha nem egészen veszélytelen utón; utánanézünk, figyeljük uj életútja fordulatait és kívánjuk, hogy szerencsés és boldog változatok kössék össze sorsát uj hazája végzetével. Ezt kívánja egy nép, mely az ide gén ország trónján is változatlanul sorstársának és gyermekének tartja önt, Madame. Halálra gázolt egy kislányt a satumarei törvényszéki iőelnök autósa Mi a tényállás a Sanger de Campte-i református templom megépítése körül? Kaptuk aiz alábbi ny ilartflcozalbot: .,Az „Ellieevzék“ 1938 apr íts. 21-kk.i számában- megj-ölen-t „Vásiálrhelyi, János- püspök fel- szenrt-elte a Sanger de Campie-i református templomot“ című cikk helyesbítéseként az olvas óköz önslíg szükséges tájékoztatására a következőket kell köz öblöm: A cikkben említett isiatogeri refor mátus templom épülését aiz én általam adományozott telken és összegből- kezdték meg, de mivel az ottani lelkész már a.zi építkezés elején- lemondott az építés továbbüblyrtatáisáról, dadáira/ an- mia'k, hogy öiz ép''tikézéshez igf-rt összeget már átadtam, kénytelen voltam az építkezés további menetét magam kezébe venni ési saját magam folytatni azt. A templom már 1937 május halvában készen. tv olt a felszentelésre, de mivei, az egyház- vezetőségétől, az épitkeziséből kifolyólag, egy elméleti jogos követelésem teljesítését kértem, mely, dadáira a vezetőség többo'dal ! Ígéretének, fflnd a -miaii napig elmaradt, I amely körülmény miatt a felislzentetési ünnep- i ség megtartása mostanáig húzódott, j Ez vol t az oka annak, hogy a fel-szentelési j ünnepségen nem jelenítem meg sí ez az oka I annak 's, hogy a sânger református egy-ház- ; község, dacára szegény állapotának, a, továb- i b tervbe,vett összesen négyszázötvenezer ej értékű természetbeni ési kész pénzadomány tói elesett és hogy mindezek után kénytelen vo'- tam levonni a következményeket. Özv. dr. Albert Sándorné “ A fenti nyilatkozattal kapcsolatiban, felkerestük ai magas egyháizi köröket, ahonnan, a következő nyilatkozatot kaptuk: ,,A nemes adományozó és a református egyház között valóban fennáll a? egyház mély sajnálatára az ellentét. Az egyház vezetősége azonban mindent elkövet, hogy az ellentéteket elsimítsa, természetesen az egyházi törvénynek a teljes tis zt el etb ént óriásával. Ami viszont a templom kapujának megnyitását illeti, az a nép határozott kívánságára történt, mert & húsvétii ünnepekre nem maradhattak a hívek templom nélkül A magunk résziéről mindössze annyit füzünk a két nyita,tíkozeithoz, hogy az utóbbinak aduink gazat ás véleményünk szerint kisebbségi étetünkben nem lehetnek olyan ellentétek, amÍJt békésen', -megértéssel ég szerénységgel el ne lehetne intézni. És mi hi- sízüinik is ebben, az elintézésben, BAIA-MARE, április 30. j Tegnap Baia-Ma re városa mellett az j országúton hialálosvégü gázolás -történt. j A délután folyamán a városból a Nistru j község felé -indult all. rendszámú satu- j maréi gépkocsi, amelyben Erdős Ferenc j satumarej, törvénj^széki fő-elnök, Dascu J biró és Ionescu bányahiapittány ültek. Baia Mare határában az országúton három kislány játszott, akik közül a gépkocsi Pop Erzsébetet elütötte. A gázolás áldozatát haldokolva szálhtották be a baia-marei kórházba, ahol műtét előtt kiszienvedlett. HSSZOnYOÍIH A modern technika legcsodásabb villamos háztartási készülékeit mutatja be Önnek a TELEFON 13^315 TOTELECTRiC CLUJ, CALEA REGELE FERDINAND NO. 28/a RÁDIÓK, csillárok és szerelési anya- gok nagy választékban raktáron. Wssfiagftoase meg- fsődííotta a világ placáí technikai vívmányaink csodás tökéletességével. Ne mulassza el tehát háztartását WESTINGHOUSE villamos készülékekkel felszerelni. — Halálos gázolás. Aradról jelentik: Bu- gariu loan 23 éves munkást Varadia állomáson a tolató szerelvény elgázolta. Súlyos állapotban kórházba szállították. Az eljárás megindult. I JÁTSZÓ GYERMEKET ÖLT A DÖGLÖTT j GRÁNÁT. Bucuresti-ből jelentik: Megrendítő j szerencsét Lensleg történt a -normámmegyei Du- j ces-t: községiben, hol egy háborúból vissza- maradt gránát Aure! Na-hoi 14 éves fiú kezé- j ben játék köbben fóVobbam-t és a szerencsi.ifién gyermek testét darabokra szakította.. Az eljárás megindult. Felakasztotta magát, mert megvakult. Satumareról jelentik: Megrendítő öngyilkosság történt Satumaren. Rácz László 54 éves szabómester fáskamrájában a gerendára felakasztotta magát. Mire rátaláltak, halott volt. Rácz László három évvel ezelőtt megvakult és elkeseredésében k-cVette el az öngyilkosságot. i Ezúttal van szerencsénk becses tudomásukra hozni, hogy újonnan berendezett he- , lyiségeinket Itlo^'Háuínáz.BííEreniéslierf \ cimen Str. Băii 2. alatt (a Davila Siinházzal > szemben megnyitottuk. Elsőrangú meleg kony- 1 ha, hideg ételek, prima fajborok, szolid árak jj és elsőrangú szolid kiszolgálásról gondosko- , dunk. A zenét minden este elsőrangú jazz- és Ü Cigányzene szolgáltatja. Szives pártfogásukat í kérve, maradunk tisztelettel: ţ Kálmán Árpád és Braun Sándor i tulajdonosok. II
