Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-29 / 121. szám
MOST NAGY TUBUSBAN IS KAPHATÓ ellenzék VASÁRNAPI KRÓNIKA ■ írja marai Sándor TÁVLATOK Még ezt mondta az angol ur, akivel háborúról és békéről beszélgettem: — A kinaj háború?... Hát az még eltart egyideig. De a kinjai szakemberek, akiket Londonban megkérdeztünk s a mi helyszíni megfigyelőink egyhangúan jelentik, hogy a japán kinai háború lényegében eldőlt. — Természetesen — mondtam —, a japánok javára. — Dehogy — mondta csendesen s szép kék szemeivel csodálkozva nézett reám. — Természetesen a tornaiak javára. — Igen — mondtam zavartan és nyeltem egyet. — De a térképen... — A térképet nem szabad csak a térben nézni — mondta szerényen, utánozhatatlan angol hangsulytadánsággal, minden oktató szándék nélkül s éppen ezért na,gyón meggyőzően. A térképet mindig az időben is kell nézni. Az időtérképen a kínaiak megnyerték ezt iái háborút is, mi'mt az összes megelőző háborúkat, melyeket vad, mongol, mandzsu törzsek és hadseregek ellen folytattak az elmúlt négy-ötezer esztendőben. Most, mikor a japán imperializmus erőre kapott és reá" tört Kínára, a kezdeti időben még a kina,iák ib megijedtek kissé. Természetesen !nem a háborútól ijedtek meg. Egy birodalomban, mely olyan nagy, hogy az egyes tartományok lakosai egyáltalán nem értik szomszédos tartomány lakosainak nyelvét,'ahol négyszázötvenmillió ember él jórészt központi kormányzás nélkül, a nemzet összessége számára meglehetősen közömbös, hogy az egyik 'tartomány egyik csücskében mi történik néhány millió emberrel? Kínában évente négy-ötmillió ember hal meg pestisben, kolerában és más, szabálytalan betegségekben. Mikor a japánok repülőgépekkel, tankokkal és aknavetőkkel! reáro- hantak Kínára, a Menny Birodalmának egyetlen fia sem hitte komolyan, hogy harci eszközökkel meg lehet rendíteni és igába lehet törni a Birodalmat. Mástól félitek. A japán civilizációtól féltek. A konfekciótól féltek. A kínai még mindig eleven kultúrában él: a családban él, hisz az ősökben es <>z erényes életszabá" lyokban. Félt oltói., hogy Japán lebombázza propagandával, sajtóval, rádióval, moziképekkel, az ocoidentális vívmányokkal, s afféle civilizált, óriási gyarmatot csinál belőle, ahol az emberek szívesebben olvasnak vezércikket, vagy röplapot, miiint verseket. Mert a kínaiak még mindig szívesebben olvasnak verseket, vagy imádságokat, mint politikai értekezéseket... Egyszóval, félt a jiap áruiba oltott occident,ális civilizációtól, féli attól, hogy azt a mély öntudatot és egyen- sulyérzést, mely a kínai) életnek valamilyen józan álomszerű séget kölcsönöz az élet és a halál problémáival szemben, „felvilágosítják“, megfertőzik a konfekció csábos szellemi és anyagi kellékeivel. Mindezt természetesen nem gondolta el ilyen szabatosan a négyszázötvenmi,llió kinai; talán maga CsangTvai-Sek sem gondolt erre, de voltak fiatal és öreg kínaiak, akik szavakkal is gondoltak erre s a négyszázötvennuillió ember összessége homályos és szorongó érzésekkel gondolt e lehetőségre. De aztán reájuk rohantak a japánok, tankokkal és röplapokkal s a kínaiak megnyugodtak. — Várjunk csak — mondtam. — Mindez nagyon szép, de ne becsüljük le a valóságot. Egyelőre a japánok kimar területen állanak csapataikkal1... — Egyelőre — mondta szerényen és türelmetlenség nélkül angol barátom — a« történik, hogy a kinai fér és idő felfalja a japánokat, ahogy felfalt és beolvasztott az elmúlt ötezer évben minden barbár hóditót és minden idegen kultúrát. Ez a processzus lassú, de bizonyos. Szakértő kinaiiak szerint szó sem lehet arról, hogy Japán uralma alá hajtsa Kínát. E szakértő kinaiiak szerint éppen ellenkezőlég az, történik majd, hogy Japán elődjei sorsára jut, s lassan felszívódik a kinai tömegbe11- Ez a kérdés, a kínaiak szerint, elintézettnek tekinthető. Amit Kina egyszer megragad, azt megőrli, beolvasztja és felszívja... igy támadóit is. — Mikor? — Kétszáz év alatt — mondta természetesen az angol ur s nyájasan nézett re- áan. — Alapos becslés szerint a következő kétszáz évben ívina felszívja Japánt. Aránylag rövid idő alatt, ha a kinai távlatokat nézzük — mondta és szerényen mosolygott. Mindennapi kenyér Mindennapi kenyerünk, a kenyér, amely napi erőnket megsegíti, kényszerű apró vállalkozásokra, apadó pénzbeli lehetőségek kurta táwjain túl már-már az ábránd ködös messzeségébe lebeg el s hovatovább csak alig néhanapjára kijáró örömmé eszményesül. Szomorú szívvel és keserűséggel s rettegéssel a holnapok miatt tűnődhetünk, mikor legszebb imánkban (\déii'zük ezt a nélkülözhetetlent, amely nélkül párnapi életünket sem tydjuk elképzelni, kérve: „Add meg...“ S a mindennapi kenyér, a szimbólum, hovatovább csal: jelkép lesz, valóban s ha eszünkbe jut, gondokat fakaszt, melyeket vájjon meggyozünk-e holnap? Mind több asztalon válik haszontalan, célját, veszteit emlékké a kosár, amelynek horpadt takarója immár nem óvhat kenyerei, mert nem telik. Még egy ugrás , még két ugrás a létrán, fel az árak magassága felé s a kenyér fogalmához majd legendák szövődnek, szép, kegge- letes mesék, melyeket sápadt, vánnyadt gyermekek altatójául mondanak anyák: „Volt egyszer... úgy volt, hogy az emberek kenyeret is ettek . . . Aludj kicsim.“ Fáj mélyen a lelkében valami, ott, ahol a gyermek még megmaradt mibennünk épen, sajog túl a hétköznapokban ujuló profán anyagi valóságokon a gondolat, hogy lesznek majd sokan gyermekek, akik éhesen feküsznek s az emlékezés krisztusi igék reményt adó biztatásaira: a kenyér mindenkinek asztalára kijusson mindenik napon. S látjuk, hogy a kenyér már nem az a krisztusi szentség, ami valaha, hanem „kenyér“, a szónak kibicsaklott, üzletté torzult értelme szerint: sok nyomós körülmény nevelte ezt igy, dőreség zúgolódni ellene, de kell beszélni most, mikor naponta ugrik elérhetetlenebb magasságokba és távolságokba az, nőről Jézus az áldozatot megelőző utolsó vacsorán megtörve, mondta: „az én testem ez“ s mindenkinek adott. .1-). Megszorították: a fogyasztási adók alá eső árucikkek forgalmát Az adófizetés alól való kibúvást akarja meghiúsítani a pénzügyminiszter BUCUREŞTI, május 28. A fogyasztási adó «iá eső áruk száll1 tásónak ellenőrzésére rendik ívűt sz,igo;iu rends z«- Lűlyokat léptetett 'életbe a pénziigyimilrislzter. Többek között erendelte a 'sízállitási jegyzékek, nyugák és számlák ellenőrzését a szállítás ideje alatt. Az -pari üzemek mellé rendelt pénzügyi szó- vek állítják ki minden ail- ka!ommat a szállítási jegyzéket, melyet be kel'll mutatni a hely adóhivatalban, vagy pőn-zügy1 lg/az,grdóságon, ahol a nyilvántartás cdaíteui állapján ellenőrzik a g'yláni és tuvább- elaldási készleteket. A eilágy lerakatok számát kötelesek adud minidéin esetben vevőknek A pénzügymi- nilsizter retadciete értelmében látta,mozás végett sürgősen be keli' muta'tm a pénzügy - igazgatóságon a kérdéses svámlakönyveket. Rohamsisakban adta át megbízólevelét Anglia uţkövete Kina ismeretlen iővárosában LONDON, május 28. Anglia uj kinai követe most nyújtotta át megbízólevelét Kina köztársasági elnökének. Az utóbbi száz esztendőben semmilyen állam képviselője nem mutatkozott be oly regényes és életveszélyes körülmények között, mint Anglia jelenlegi kinai képviselője. A Kínában megjelenő angol lapok izgalmas beszámolót közölnek arról a kalandos útról, amelyet az angol követ végigszenvedett csak azért, hogy megbízólevelét bemutassa és a diplomáciai formaságoknak eleget tegyen. Minden túlzás nélkül életveszélyes expedíció volt ez. Az angol követ Hankau- ból indult és a vucsángi repülőtéren várttá az a tizennégyüléses repülőgép, amely Kina belsejébe szállította a kötelességtudó társaságot. A diplomata és kísérete rohamsisakot vett fel s miközben a gránát- tölcséres repülőtéren átbukdácsoltak az aeroplánhoz, kinai kulik vitték utánuk a gépfegyverhez szükséges töltényeket. kimerült amerikai pilóták vezették. Oda- menet nem volt semmi baj. Alul békés kinai tájak váltották egymást. Lent zöl- deltek a gyapotültetvények. Az ismeretlen hegyek oldalán és tetején pagodák integettek a távolból, a gép pedig falta a kilométerek százait. Ha a repülőgépközlekedés nem volna ilyen fejlett, akkor valószinü, hogy Anglia követe nem tudta volna most meglátogatni a kinai állam fejét. Az ország belseje felé nincs rendes úthálózat. A szállítás a legnyomoruságo- sabb viszonyok közepette történik. Nagynehezen kikötöttek Csunking közelében, ahonnan a Jangcse egyik mellékágán motorcsónakkal közelítették meg Kina jelenlegi fővárosát. Ez a négyszáz' ezer főnyi város éppen olyan, míint a Mennyei Birodalom többi embert'elépü- lése. Elhanyagolt és piszkos. A rakpartról csúszós és omló lépcsők vezetnek fel a város főutcájához, amely szintén tele van lépcsővel. Csunking hegyoldalban épült. Az angol követ rendőrök sorfala között ment ahhoz 'az iskola- épülethez, ahol jelenleg a kinai állam feje, Lin-sen lakik. Az elnök a küldöttség elbeszélése szerint halkhangu, finom modorú öregur, aki szegényes körnve' zetében elbűvölő kedvességgel fogadta a követet és kíséretét. Két napig voltlak az angol vendégek Kina ismeretlen fővárosában, de akármerre jártak, ez alatt az idő alatt mindig rendőrkordon között mozogtak és a rendőrök kezében olt volt a Lingert' automata-pisztoly. Lövésre készen. Visszafelé egy kisebb páncélos hajón utaztak Wainshien-be. Ez a hajóút már kalandokkal volt teljes, mert egy éjszaka alatt háromszor lőttek a hajóra1. Végre elérték Icsangot, ahol ismét repülőgépre ültek és megint látszólag angyali béké' ben szunnyadó tájak feleit repültek Han- kauba. Teli ho’dvilágos éjszaka volt, amikor Kina volt fővárosának határába ér tek, ahol éppen befejeződött e,gy légitámadás. A/ északi haláron még robbantak a lége 'háláló ágyuk lövedékei a levegőben és igazán puszta 'életlenség, hogy ebben a zűrzavarban a kínaiak le nem lőtték az angol követ repülőgépét. Éppen akkor, amikor a modern kor diplomáciájában páratlanul álló feladatát befejezte. Amint ez az eset is mutatja, a jövő előreveti sötét árnyékát. Az uj háborúban már a diplomaták élete sem lesz bizf t-, r> A Útjuk a Jangcse déli folyása felett, harci területen vitt keresztül. Egyformán ki voltak téve annak a lehetőségnek, hogy úgy a japáni, mint a kinai légelháritó ágyuk tüzébe kerülnek. Azzal a számol- niok kellett, hogy esetleg a két küzdő fél valamely harcias vadászgépe utánuk ered. Az angol diplomata utjából tudtuk meg, hogy Kina jelenlegi fővárosa a Sze- csuan tartománybeli Csunking. Mint köztudomású, a kinai központi kormány székhelye a háború kitörésekor Nanking volt, de a sanghaji védelmi vonal áttörése után áttették a minisztériumok székhe= lyét Hankauba. Hankauból a kinai kom mány ismeretlen helyre költözött. Most e veszélyes utazás után derült ki, hogy a négyszázmilliós kinai nemzet feje egé= szén a Jangcse megközelíthetetlen felső folyása mellett felkvő Csunkingban tartózkodik. Vendégfogadás revolveres sorfa! között A repülőgépnek sima és szerencsés útja volt. Pedig agyondolgozott és halálosan tonságban. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől 3 leg« választékosabb kivitelig legolcsóbb*!» az Ellenzék könyvosztályábao Clojí* Piaţa Unirii.
