Ellenzék, 1938. március (59. évfolyam, 48-74. szám)
1938-03-20 / 65. szám
10 ELLENZÉK I rJ 3 H március 2 0. IflCTi Még tu a szél a havasok felől, de mar nem vesszük komolyan ezt a szelet. 1 ud- juk, hogy csak mímeli a hideget. Olyan, mint a virtuskodó öregember: sokat beszél, nagyokat mond, — de mar megmosolyogja mindenki ... Nem hiszünk a gyalui hófedte tetőkről lehuzódó szél erejében. Hiaba ringatja meg a szálfákat. Hiába ijeszt rá az es'lm- geni redőnyökre, hiába rázza meg ókét. Elmúlt már „Sándor“, magunk mögött hagytuk „Jozsef“-et is és holnap, ai-én, Benedek-napján betoppan hozzánk a hivatalos tavasz is. Korábban virrad. A hajnalt már énekelve köszöntik a madarak. A kibukó nap melegének csókja nyomán meggőzölög a szerelmes föld. Az eke nyomán kifakadó hantnak mar szaga van. És — ne szégyeljük — a szivünk is, mintha sebesebben dobogna, mintha fia- talabban verné az uj élet, a tavasz ritmusát . . . Tavasz van! Ibolyás tavasz! Még egy pár nap és megindul az élet mindenütt. Az élet, amely annyi sok százezer esztendővel ezelőtt született meg és minden tavasszal újból megfiatalodik, elindul a földben, a földön és a föld felett... És a téli hidegben gunnyasztó ember sáppadt arcára rápirosodik a tavaszi szél... A szél, amely uj titkokat libbent fel, uj hónapok beköszöntője és uj, friss élet kezdete . . . Az élet utján menetelő emberek mindig többet várnak a tavasz kezdetén, mint a fagyasztó télben. A márciusok bizakodóvá teszik az elcsüggedt emberi lelkeket. S — valljuk be — szükségünk is van erre a bizakodásra, hiszen az elmúlt esztendő horizontján veresen bukott le a nap a Pyrenneusokon túl épp úgy, mint a messzi Távol-Kelet síkságán... Kell az Embernek a bizakodó Élet! Kell a dől gos kéznek a munka. Az éhes szájnak a kenyér. A megriadt embernek a — nyugalom. Kell ! De megkapjuk-é? * Ezekre gondolok most, hogy nézem a verőfényes napot, a táncoló szél munkáját és az előttem fekvő újság egyik apró- hirdetését. A hirdetés pedig szól ekképen: ÉJJELI ŐRI áll árt keres, v^gy küldöncnek elmenne frmcia, román, német és magyar nyelvet beszélő középkorú férfi. Cimeket a kiadóhivatalba „Munka*, nélküli“ jeligére kér. G. 1949 * „Éjjeli őri állást keres . . .“ Nézem az apróhirdetést. Szemüvegem, mintha meghomályosodna. Megtorlóm az üveget. Újból felteszem. Újból homályos. Újból megtörlöm. Ismét homályos? Nem az üveg . . . A szemem . . . Ezt törlőm meg. És olvasva: „Éjjeli őri állás keres, vagy küldöncnek elmenne . . .“ Éjjeli őr. Embertestvérem . . . Látod, látod, mennyire másképen látja mindenki a tavaszt: én hittem benne. Hittem benne, nekem állásom van. Kenyerem van. örömem van. De Te ... ? Állást keressz, vagy elmennél küldöncnek is, bárminek is. Csak állásod legyen. Csak kenyered legyen, örömed legyen. írod, hogy négy nyelvet beszélsz. Négy nyelvet, amelyik bármelyike is elég lenne ahhoz a joghoz, hogy a munkához jussod legyen, a kenyérhez is, az örömhöz is . . . §Z§l$Olf¥âH90kâf fajtisztán szállít .Caspar!“ szölőtelep utóda: Ing. Iosef Höfner Iroda: Bucureşti V/., Str. Sirenelor 29. Telefon 4.07—48. — Rendeléseket és szállításokat Medgyesröl is teljesítjük. Árjegyzék ingyen. írja: ZÁGONI DEZSŐ f/ EJJELI OR És mégis ... És mégse . . . Nincs állásod, nincs kenyered . . . Pedig — azt irod — középkorú férfi vagy. Olyan negyven körüli, aki tudsz dolgozni, akinek még van erőd, akit használni tudnának. Minek? Éjjeli őrnek! Éjjeli őrnek mennél el! A nyakadba akaszthatják az ellenőrizhető órát, amelyiket időnként fel kell majd húznod s amelyik reggel megmutatja, hogy valóban ébren voltál egész éjjel és őrködtél gazdád, a vállalat vagyonára. Elmennél tehát éjjeli őrnek. Amig mások pihennének, te ébren maradnál. Lesnéd, vigyáznád azt, amit rádbiztak . . . S mindezt a kenyérért! Mindezt azért, mert dolgozni akarsz! • Minden becsülésem, együttérzésem a tiéd ismeretlen Embertársam, aki négy nyelvet beszélsz ugyan, de nem törődsz előítélettel, nem törődsz ostoba és elavult nézetekkel — munkát keresel, mert nincs állásod és dolgozni tudsz, dolgozni akarsz. Kár, hogy nem ismerlek személyesen. Megszorítanám férfias kezed és szivem igaz melegével üdvözlnélek azért a bátor és újszerű elhatározásért, hogy — odaállsz a mai társadalom elé és mered kiabálni: — Munkát követelek! Dolgozni tudok! Akarok is dolgozni! Sajnos, hogy az a nemzedék, amelyhez tartozol, de a mai fiatal nemzedék is — nem ismeri ezt a férfias elhatározásból fakadó bátor kiáT ást. A régi nemzedék tagjai különösképen, de a maiak is azt hiszik, hogy aki négy nyelvet beszél, annak hivatalban és Íróasztal mellett van csak jussa a kenyérhez! Ezek abban a tévhitben élnek, hogy a munkát osztályozni lehet. Hiszik, hogy van első, másod, harmad és tudjistenhanyadosztályu munka. Azt hiszik, hogy szégyen az a munka, amelyiket nem vasaltnadrágban, vagy fehérgallérban és ujjatlan gyapjupulloverben lehet elvégezni. Ezek azt hiszik, hogy pld. a favágó verejtékkel megkeresett kenyere nem olyan tisztességes kenyér, mint pld. a bankigazgató becsülettel megkeresett kenyere. Büszke s boldog vagyok, hogy nem gondoltál arra, hogy a küldönci és éjjeli őri munka nem való hozzád! Hiszem, tudod: a lelkiismeretes éjjeli őri munkáinak nagyobb az értéke, mint ugyanazon vállalat igazgatójának felületesen elvégzett munkája. Reménység tölt el. Hiszem, tudod: a mai idők nagy igazságát! Ez pedig: a munka igaz értékét nem a munka mine- müsége határozza meg, de maga az ember, aki ezt a munkát elvégzi. Még a legjelentéktelenebbnek látszó munkakörben is nagyra nő az ember, ha kötelességét lélekkel, becsülettel és öntudatossággal teljesiti. A mai kor fiatalságának (és én a fiatalságon nem évek számát, de frisseséget, lendületet értek) cl kell készülnie arra, hogy doktori diplomával, mérnöki, tanári oklevclllel a zsebében napszámosnak, küldöncnek, éjjeli őrnek is el kell mennie — ha a szükség igy kivánja! »>■ Drága Embertcstvérem! Ismeretlenül is köszöntlek, mert még előrehaladt korban is — mertél! Mertél szembeszállni azzal a — sajnos — nálunk nagyon is berozsdásodott előítélettel, hogy éjjeli őr -nem lehet egy olyan társadalmi osztálynak tagja, ahol a felvételnél nem maga az ember, de annak foglalkozása a mérvadó. De ne folytassuk . . . Tavasz van s maradjunk a tavasznál. Maradjunk ennél a szép verőfényes első tavaszi napnál. * Amikor ezeket a sorokat irom, a délutáni napsugár játszik a pajzán széllel. A szél belekapaszkodik a magas fenyőfákba. Megforgatja őket, mint csintalan legényke vasárnapi tánc közben a leányt. A fák ide-odahajladoznak. Kacéran, mint a leány. Az ablakom alatt fiatalok mosolygósán mennek el. Néha csintalanul egymásra néznek. Ebben a nézésben benne van a tavasz minden szépsége, minden titka: benne van maga az élet. Az élet, amelyik örök ' » Embertestvérem! Ez a tavasszal folyton visszatérő örökélet volt nálad is az a pajkos lendület, amely kimozdított a téli mozdulatlanságból és tollat vetetett a kezedbe és Írtad: „ÉJJEI ÓRI állást keres vagy küldöncnek felmenne . - * Éjjeli őr! így is Írhatnám: a mai kor őre! A mai nemzedék figyelmeztetője! Élő, cselekvő akarat! Több: maga az élet! Amit most március 21-én igy hívunk: Tavasz! * Embertársam! Nem féltelek attól, hogy nem tudsz megállni és megélni! Az ilyen embernek jussa van az élethez és a kenyérhez. S ha mint nyelvtanár, vagy mint tisztviselő nem lesz alkalmad megkeresni a kenyeret, megkeresed majd mint küldönc, vagy mint éjjeli őr. Akkor is az leszel, aki ma s akinek én erről a helyről küldöm — ismeretlenül bár — biztató és elismerő üdvözletemet. Snips eggiâii ítélet hangzott cl dr. ZomDonj miigyéDcn Az ítélet megfosztotta Zomboryt lelkész! rangjától. — E hó 21.-én a cernăuţii jezsuita kolostorba kell vonulnia a megbüntetett pápai prelátusnak BUCUREŞTI, március 19. A bucumsUiii római kaitól)bus ónsdks'ég egyházi b£írósága tegnap hirdetett ítéli etet dr. Zomhory László kanonok ügyében. Az egy- I házi bíróság Zombory Lászlót megfosztotta 'lelkész! rangjától, törölte lelkészé minőségét l-s működését egy évre felfüggesztette. Ugyancsak oz Ítéltet érteiméiben Zomboxynak márciusi 21-én1 be kell .'vonulnia a cernăuţii jezsuita kolostorba egyhónaipii lelki gyakorlatra. További sorsa* felől felettes hatósága később fog dönteni. Az érsekség egyházbiróság'ánlak ítéletét Gisair érsek még a 'tegnapi nap folyamán közölte a belügyminiszterrel, a1 királyi udvarral és az illetékes hatóságokkal.-BUDAPESTEM AZ lstfváo Király Szállodában (VI. Podmaniczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát, ji iii'ii íiiihi miirt'iiiiiiiinii1 iiihi’ihh fiiiiiiiÉiii'iii fl Teljes kényelem, központi fűtés, állandó T*»S«4nn = 1 mejeg_hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. ~ Telelőm: I 202-43, 294-24. | Férlialt! Yilőqsrali idaluin FÉRFI -GYENGESÉG már csak a műdé! A Casanova készülék (nem gyógyszer) használatával, ifjúságtól a legelőrehaladoftalil) korig még a legsúlyosabb férfigyenge' égben szenvedő is visszanyeri vlrilllását. - Kiildgm 17 lejt bélyegben, melynek ellenében dg mentesen megküldöm — diszkréten — ezen tüneményes készülék ismertetését. — Készü ékek állandóan raktáron. A FISCHER, Bucureşti, /., Cusuta Postata 333. Zörgessetek. Megnyittaükl Kabós Eva versei Fiaitai uri leány kedves makacssággal kényszerig reánk a föladatét, hogy első kötetét, mely mintha nem !-s az első volna már, útjára eligazítsuk. Valóban, mintha nem e ó volrua . .. Szinte kész li. -ék, sápadtam, szomorúan.; a verstechnHka kész ütétlenséget nem latolva, érettnek, ‘változhatajtlannak, hitelesnek és ami különös: függetlennek látjuk. Az első zavaros túlzásnak u'l.g van nyoma; lehiggadó kesernyés elgondol'Lság öz uralkodó vonása, kevés szűrnél, apácaszerü rideg fegyelemmel. Maga jelenti, hogy fél a ragyogástól, mosolygástól, áldó kéztől, „hogy Isten szava sziiveiniig ér és könny nélkül nem Bzn/bad élné“, hogy rendezgetve jár, szerelmét is a, rend, a iportörllcls intézi él. „Hideg öntudat“ embere. Nőies', de nem érzelmes, valami ember- és életfélelem zorddá és szögletessé tieszú. őszi levelek, kishitűségek, leszámolások lebegnek a vékony, de határozott irányú, hüs, nyílt, költő ór fö’ött, mely rokonszenves és mindig utal mély forrására: korán elhalt anyjának emlékére [Az emlékekre hajtom a fejem], Istennel való vívódásra [Uram, ón nem arra születtem)] sze ' relmi és emberi egyedül ségre a fa'uban, melynek meg-megálló életét többé talán el sem engedi, az álmokra és estékre [Csak az esték az enyémek, Ne vedd el az estéket tőlem]. Természetesen egyhuru. szinte kétién ez az átéli. ^ morbid — még a gyerek is kérdezi: „mii fáj Néked?“ — de viszont elmélyedő, különösen két ponton, ahol 'istenes, vagy ön'ebecsülő sötét látása tevékeny. Úgy érzi, nincs áhítata és szere te te, csak reménye Krisztusban, akinek nem sikerült az élete, de lassanként észreveszi az isten/ fényt mindenki felett, „parányi senki“ küldetését „zajba, vagy csöndbe“ és a kötet óimét, „Zörgessetek! Megnyi t'tatik“. Ilyen percben a tehetségét its, ,.ha van“, keresztvíz alá viszi. Legtöbbször önmaga fölött reagnáil: ,giem vagyok senki, bús őszi időben hüldok'ó levél .. . utam valahol messze elszakadt.“ Itt a szerelem is csak emlék. Más, mint a másé, pl. ez a nagyon szép alakítása: „hogyha egyepen álma. léssz egy szívnék, mindenki másnak senki D-’gy! .. . létem mindenki má’s- rntak valaki . . . csak egyetlen, álma én egy szívnek nem lettem soha, sohasem“. De mlndame'letl van menekvés számára: „Uram, én nem arra. születtem, hogy ily nagyon egyedül legyek . . . jónak vagy rossznak lien- . ni egyedül, Uram, nem lehet“. Éis az a szeretet, mely álomrin-szl'vvel szeret“ és nem tépli a gályát se, mert „'visszasír a föld minden elszakadt sziromlevelet“, esefeg nemes életcélja lesz. Iderögzití a fö'tíhöz, hóm nét nem föllszállinii., csak fölnézni szabad az örökké való do'gokhoz. Akkor a költészet is valódi, az ember egf’iszen ember lesz. Kabos Éva addig is már megérdemli, hogy ezt a kötetét szívesen fogadják és olvassák. Meglátogatja, a határvidékei a belga király BRÜSSZEL, március 19. Hivatalosan is megerősítik azt 0 hirt. hogy III. Lipót .belga király meglátogatja Eupen és Mailmédy tartományokat. A két tartományban. nagyarányú előkészületeket tesznek s király fogadtatására. Belgiumot nem érdekük a német-osztrák esemáwj&k BRÜSSZEL, március 19. A belga kormány tegnap hivatalos nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a német— osztrák eseményekkel kapcsolatban Belgium semmiféle csapatösszevonásokat nem eszközölt és ebből az okból kifolyólag a határain lévő őrségeket sem kettőzte meg. Titánok bukása, A Titanic elsülyedésének drámai regénye, 372 lap, 198 lej; Trenck pandúr- ezredes, 297 lap, 152 lej; Simenon; Hosz- szu ut (óceánjáró csempészhajón), 200 lap, 158 lej; Kézdi Kovács: Isteni művészet (számos eredeti képpel), 165 lej Lepagenál Cluj. Postán utánvéttel. Kérjen teljes jegyzéket.
