Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-27 / 47. szám
í 938 február 27. ellenzék ti ESTI SZÍNJÁTÉK — A feleségem esti műveleteit esti színjátéknak neveztem el — mondja a férj, aki elgondolkozva szívja a cigarettáját és olyan komolyain fog hozzá mondanivalóihoz, mintha tudományos előadásra készülne, — így hívőm magamban ez* a csodálatos és meghökkentő színjátékot, amit a feleségem este, lefekvés előtt müvei, sokmillió más asszony- nvial együtt. Azaz nem is tudom, hogy más asszony is végigcsinálja-e mindazt, amit az én feleségem, de tudni szerelném, nagyon érdekel. Mert, amit az ón feleségein csinál, az nem is színjáték, hanem látványosság, mem is találok rá jó magyar kifejezést, azt hiszem legjobban fedj a nemzetközi spectacle szó, ahogy a nagy revüket hirdetik a moziplakátok. Hallgassa meg, mert maga. is nő és jobban ért ezekhez a dolgokhoz, ezekhez a misztikus szertartásokhoz, amit az én feleségem egyetlen este sem mulasztania el, mert amint ő mondja, csak így őrizheti meg a szépségéi. Hallgatom, mert én is nő vagyok és állítólag jobban értek ezekhez a dolgokhoz. — Ismert a lakásunkat, — folytatja a férj — képzelje el este, mikor lefekvéshez készülünk. Azaz, én nem készülök, kijövök a fürdőszobából, lefekszem, felgyújtom a kislámpát és olvasni kezdek. Bocsásson meg, hogy ilyen intim és családias jelenettel kezdem, de muszáj. —- Megbocsátok. — Szóval, én már fekszem s feleségem pedig elkezdi. Az a szokása, hogy a. fürdőszoba ajtaját nyitva hagyja, úgy járkál fürdőszoba és hálószoba között s úgy beszélget velem, ilyenkor számol be az esti színjáték közben a napi eseményekről, hogy a szobalány szemtelen volt, hogy az egyik barátnője meglátogatta és elmondta, hogy a másik barátnője összeveszett az urával, mert a harmadik barátnője valami megjegyzést tett a negyedik barátnőjére, aki pedig a második barátinője, férjének a kedvence. —- Igen. Maga érti ezt9 Mert én nem, csak félfüllel hallgatok oda, közben olvasom a külpolitikát, ami számomra mégis egy kicsit érdekesebb. A feleségem közben folytatja, elmondja a. legújabb film tartalmát. amit tegnap látott s közben csörög és zörög, üvegekkel és kis, színes tégelyekkel, amelyekből egész gyűjteménye van s amelyeknek a tartalma mind más szagú és más színű és rettenetes ízű, ezt onnan tudom, mert elalvás előtt oda tartja nekem az arcát, mint egy gyerek, hogy csókoljam meg s én a bőre helyett mindig egy kimondhatatlan és költői nevii krémet csókolok meg, ami állítólag a szépségét van hivatva megtartani nekem. Ezt ő igy mondja, pedig én tudom, hogy most nekem akarja mindenáron megőrizni a szépségét, később majd másnak, mindegy, végeredményben még is önmagáért csinálja az egészet. Ne tartson maradi és buta embernek, tudom jól, hogy a bőr is szerv és táplálni kell, mert amint a feleségem mondja, az hogy fuj a szél és esik a* eső és hideg van és meleg van, az mind az ő bőre szépsége és üdesége ellen irányul Megértem óm, hogy este langyos vízzel lemossa az arcáról a festéket valaki és aztán bekeni valamivel. Csak azt nem értem, hogy mért nem megy ez olyan gyorsan és egyszerűen, ahogy kimondom. Mert hallgassa meg kérem, azt a komplikált műveletet, amit a feleségein este végigcsinál s amit a tegnap elejétől végig türelmesen végignéztem, letettem az ujsá6xefcenbür8tfi$-2)eif^ Cagoblatt Gründüngsjahr 1874. Die politisch führende Stimme dar Deut- ichen Volksgemeinschaft in. Rumänien Das beste Nachrichtenblatt und werbi- kräftigste Anzeigenorgan Zuschriften wegen Bezug und Anzeigen- Veröffentlichung an. die Verwaltung des »Siebenbürgisch-Deutschen Tageblattes4 Sibiu, Strada Regina Marii 25. Bucureşti UI., Bulev. Dacia Nr. 15. got és néztem és csodálkoztam, hogy hogy nem unja, hogy van hozzá türelme estéről-estére végigcsinálni ugyanazt, mint szertartást valami pogány oltár előtt, ahol a kozmetika, plakálszépség arcú istennője trónol. Nagyot sóhajt és végre a tárgyra tér: — Úgy kezdi, hogy vesz egy kis darab vattát, azt belemartjai valami olajba és gondosan letöröli vele az egész arcát, homlokát, szemöldökét, száját is. A vatta kék és barna színekben tündököl, a feleségem arca, pedig zsíros és sápadt lesz s barna és iveit szemöldöke mögül előbukkan eredeti, szőke és ritka, kís- lányszemöldöke, amit úgy szerettem, mert olyan határozatiamul kedvessé tette az arcát, de hát ez mindegy, ő most más szemöldököt visel, ebbe bele kell nyugodni. Akkor bemegy a fürdőszobába s lemossa az arcát. Kijön, leül a kimonó- jában a toalett-tükre elé és elkezdi.. . — Elővesz egy pici kefét és elkezdi simogatni azt a pár szál szemöldökét, amit eredetileg az Úristentől kapott. Aztán előveszi a csipeszt és még abból a pár szálból is kitép néhányat, száját 'csücsörítve, óriás figyelemmel. Akkor bemártja jobbkezének mutatóujját valami vazelinfélébe s ezzel simogatja percekig a szemöldökét. Most jön a szempil la. Alig van neki szempillája, hiszen ismeri. milyen tejszőke nő, de valahol azt olvasta, hogy egy bizonyos olaj művész ti a szempillát s ezért vesz egy kis kefét — nem ugyanazt, mint a szemöldökének, ez! megfigyeltem, hanem egy puhábbat, belemártogatja abba a másik olajba és elkezdi alulról felfelé kefélget- ni az öt szál gyengécske szempilláját. Ezzel is elszórakozik egy darabig. Várjon csak . . . Aztán jön az arckrém. Ez egy piros ' skatulyában áll s émelyítő édeskés szaga vám,. Ezzel bekeni az arcát. Azaz, dehogyis keni. Előbb két ujjal gondosan felrakja az arcra, darabokban, CSUZIMA A „sárga veszedelem“ érzése egyre j élénlcebb kezd lenni az európai ember- ţ ben. Még itt nálunk is beszélnek róla, j pedig mi igazán messzi esünk Kelet- Ázsiótól. Az aggodalom megnyilvánul i minden társadalmi rétegben. Van, akit a- nyugtalanít, hogy fog a textiliparunk dolgozni, hogyha közelebbről fogja nya- j kába kapni a japán versenyt? A naivabbak pedig még attól is elszomorodnak, ha eszükbe jut, ki lesz Puszta-Hurka Igon községi jegyző, ha majd ellep bennünket a sárga világ? De ne csúfolodjunkj Még engem is elfog valami kollektív, faji szorongás, pé- j dig gyerekem sincs, akinek a dédunokáit j félteném, ha a japán nép mértéktelen j szaporodása és egyre tullengőbb, egyre brutálisabb ambíciójára gondolok. Most azonban elolvastam Frank Thiess izgalmasan érdekes könyvét, amelynek tárgya a csuzimai csata. Röviden: Csu- zima. A páratlanul világhírűvé, szinte szimbolikussá vált tengeri ütközet, melyben Togo flottája megsemmisítette az orosz hajóhadat. A könyv nemcsak az ütközet eseményeit tárgyalja. Leírja, hogy mi történt a szárazföldöm? Port- Art húrnál, Vladi- vosztokban, a koreai harctéren, a Jalu- nál, Tokióban és Szentpéterváron. Milyen halmazállapotban volt a cári Oroszország, a hadrakelt Japán? Ki volt Rozsdesztvenszkij és ki volt Togo? A kép szörnyű, amely az olvasmány sorún kibontakozik. Megtudjak, hogy Oroszország nem is győzhetett. A dolgokat egy naiv uralkodó gyengeségén keresztül a csontja velejéig rothadt és korrupt kamarilla és bürokrácia intézte. A municiósóállitó vonatokat Szibériában döglött vagányra tolták. hogy az ázsiai sereg törzskarának tisztjei megkapják szivar-, kaviárpezsgő és bor- szállitmányaikat, valamint a selymeket és szobagarniturákat, mert hiszen hölgyek is tartoztak a törzskari urakhoz, alak cinikusan nézték, hogy fagynak meg meditál) az orosz parasztok száz- < ezrei az észak-koreai hómezőkön. Megtudjuk hogy a hadiszállítók és ä i aztán lassan szétkeni, bizony, alulról felfelé történő irányban, majd puhán beledörzsöli az arcába. Aztán elkezdi magát szórakozottan pofozgatni, ezt imádom nézni, néha egész tisztességes pofonokat ad magának. Pofozás után jön a nyakmasszázs. Mikor ezzel is készen van, elkezdi fésülni a. haját, kefélni, fésülni, kefélni, fésülni-. Akkor előveszi azokat a kis barna gumii gilisztákat, amibe bele- szoktai csavarni a haját esténként s amitől végre úgy néz ki, mint egy Meduza. Csavargatja, csavargatja, egyet-egyet kibont, aztán újra csavargat. így játszadozik jó negyedóráig s erre a tudományára nagyon büszke, mert így megspórolja az ondolálási költséget. Igaz, hogy mindig kis össze-vissza hurkákból áll a frizurája, viszont ő azt hiszi, hogy igy gyönyörű, de az mindegy. — És ezzel aztán készen is van. — Ki mondta? Dehogyis van készen. Csak a feje varit készen, ha ugyan valamit ki nem felejtettem. Aztán jön a kéz. Ezt tejkrémmel keni he, aztán elbabrál egy darabig a körmeivel, részé Ige ti őket, dörzsöli az ujjai hegyét... — Na és aztán ö is lefekszik. — Dehogy fekszik le! Tudja mit csinál? Valahol azt olvasta, hogy a legjobb fogyasztó-kúra, ha -az ember esténként lábujjhegyre ágaskodva, karját kinyújtva, tiz percig ritmikusan, apró határozott léptekkel járkál a szobában. Hát ő elkezd lábujjhegy'en járkálni, fel-le, fel-lc, közén nyújtja a nyakát s szabályosan ki- és belélegzik. így sétál, mert az örökifjú Mistinguette is igy sétál s ő is örökifjú akar lenni .. . — Aztán? — Aztán — mondja és legyint, — aztán nem bírtam tovább nézni, nem tudom meddig fogyott égfelé meredve és apró ritmikus léptekkel. Azt sem tudom, hogy tovább folytatta-e a szertartást, írig végre lefeküdt. Egyszerűen ideges lettem, nem bírtam tovább nézni, elővettem újra az esti lapot, elkezdtem olvasni a spanyol harctéri híreket s e-L megnyugtatott . .. Marton Lili. Miért éppen Togal? Egy kísérlet — és Ön is azt fogja mondani: azért részesítendő előnyben a mert jól elviselhető, amellett gyors és biztos hatású hűiéses megbetegedéseknél, gripz), rh urna, höszvény, ülő- idegzséba, ideg- és fejfájásnál. Csomagolás: 42, 14 és 3 tablettával. Irta: HUNY ADY SÁNDOR minisztériumok benfentesei a flottaépi- tésre kiutalt milliárdok felét ellopták. Szegény Rozsdesztvenszkij admirális ócska bádoglavórokat vezetett a Sárga- tengerre Togo csatahajói elé. A Szuvoro- von rajta volt a végzet. El kellett sü- lyednie a többi hős hajóval együtt. A páncélja pléhből készült, a lövedékeiben a japán brysance-bombákhoz képest olyan ártatlan töltelék volt, -mint az avas vazelin. Japán tehát megverte az orosz masztodont. fás megverte a kínai szörnyeteget is. igaz, hogy e: a Kína az első összeütközésnél még barackmagokat köpött vissza porcellánágyuiból a japán golyó- szórókra. a mostani Kinn pedig, — amelynek parti városai lánybaborulnak a gyújt őutánát októl, — szervezetlen tömeg, inkább lelkiállapot és nem ország. Ezt igazán körig ü dolog legyőzni. —- Hol győzött még Japán? 1915-ben elfoglalta Csingtaut. Egy kis német gyarmatot, amelyet csillagtávolságra a birodalom- lói egy hősies, de nagyon parányi gumizón védelmezett. Igaz, hogy e haditetteket mintaszerű, szinte pedáns pontossággal hajtotta végre Japán. De, hogy lóverseny nyelven beszéljünk, ezek mégis csak hendikepsikerek és nem indokolják, hogy Japán olyan példátlanul nagy favoritja legyen a láthatáron mutatkozó klasszikus versenynek. Hiszen az ember fél, ami nem baj, félni sohasem árt. Es az Isten óvja meg a világot a próbától. Mégis azt hiszem, hogy ha a diadalmas Japán olyan ellenféllel akadna össze a: Óceánon, amely nem pléhből való flottát küld a csuzimai szorosba, ahol a bürokrácia nem sikkasztja el a hadifelszereléseket — véres korrekció történne egyelőre a sárga veszedelem kérdésében. A jó Oroszországot, a szent szinódássál és Pobjedonoscewcl a közepén megverhette Japán. De azok a jenkik és jin- gók, akikkel most haja van. másféle fehér-világot jelentenek. Valószínű, hogy a Kearsarye és a Cornwall szörnyű bősz- szut állana egy aj Csuzimánál Rozs- desztvenskij legyilkolt hajóiért. Mérgei szérá a felesége vajasikenyerére BERLIN, február hó A berbni biróság tiz évre Ítélte Waller Schrödert, mert meg akarta mérgezni a feleségét. Schröder mérget szórt felesége vajaskenyerére. Az asszony az első harapás után rosszul lelt és hónapokig kórházban feküdt Schröder egy fiatal lány ba- szeretett bele, ezért akarta eltenni láb alól a feleségét lf$ aranyláz! OTTAWA, február hó. Ontario állam északi részében (Kanadai a Lumby-tó kopár sziklás környékén. Fort Wilhamtól 230 kilométerre nyugatra, gazdag arany mezőket találtak. A geológusok azt hiszik, hogy az uj telepek bö aranytartalma olyan kincskereső rohamot fog a vidékre vonzani, amely még a hires klondikai aranyláz méreteit is elhomályosíthatja. A 80 éves atléta öt kilométert fut hetenként háromszor NEWYORK, február hó. Graeme Hammond dr. ismert new- yorki idegorvos 80 ik születésnapján feladta orvosi gyakorlatát, hogy minden rdejét az atlétikának szentelje. Valaha az összes sportokat űzte s még mai is szorgalmas vívó, sulydobó, kerékpározó és távfűtő, hetenként háromszor fut öt kilométert. Given évig nem lépett hi HZ utcám NÁPOLY, február hó. Most halt meg 108 éves korában Nápoly legöregebb asszonya: Adelaide de Cesare, aki 1830-ban született és arról volt nevezetes, hogy atyja halálakor fogadalmat tett, többé nem lép ki a? utcára. Fogadalmát be is tartotta és 50 éven át nem lépte át annak a menhely* nek a küszöbét, ahová akkor visszaveri ült. A párisi vásárcsarnok „királynéja“. Párisban — mint a Paris-Midi hírül adja — olyan szépségkirálynéválasztás folyt le, mely minden eddigit felülmúl különösségben. A vásárcsarnokok, a hires „Les Halles“ nagybizottsága az idén először határozta el magát erre a „jelentős“ cselekedetre. A többszáz terítékes banketten, ahol tizenegy lelentkező között folyt le a döntő küzdelem, megjelent a „Les Halles“ életének minden jelentős tényezője. Még pedig nem estélyi ruhában, hanem abban a hétköznapi öltözékben, melyben munkába mennek. A „les forts“-ok (az erősek), a vásárcsarnokok öles, izmos hordárai széles kalapjukban, rézpitykékkel kivert, hevederes bőrruhájukban jöttek el, a termetes zöldségárus- nők, nagykendőkbe bugyolált halaskofák kétkerekű kordélyaikról leszabva vonultak be a bankettre. A „választás“ Rabe- laishoz méltó eszem-iszomra adott alkalmat; százával fogytak el a fokhagymás, gőzölgő ürücombok s a pirosra főtt hu- márok, tucatnyi boros- és söröshordót vertek csapra és patakokban folyt a pezsgő. Mire kikiáltották, hogy ki lett a „királynő“ s fejébe nyomták az aranyozott koronát, vállára terítették a hermelinpalástot, addigra a társaság nagyrésze a hosszú asztalokra borulva aludt, a többiek pedig uralkodónőjüket, egy pirospozsgás, termetes leányzót, vállukra kapva, énekszóval átvonultak a szomszédos csarnokokba, mert a Sarah Bernhardt*szin- ház fölött pirkadt már és kezdődött a komoly munka ...
