Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-27 / 47. szám
8 _______ My u g s ■ - a - -í hol ©s?m©z & THÜRING1A. ft'b ni Ar M. WYimar! Politikai érlelt'niben olyan rovszhangzástii van ónnak az ősi kuliurával rendelkező városnak v jobblétri szóiul érült weimari Némolország poli iikaj központja voll ez a gölliei és wag- neri Inulicióktól terheli varoskai, de a nemzeti sz.oe.ializ.mus uralomra jutása óta egész. Németországhoz hasonlóan — gyökeres átalakuláson ment keresztül. Weimar. Thüringia középpontjai, úgy pihen itl a környező nagy erdők és hegyek mélyén, mint egy csodalatos Rii- bez.al meseóriás építette kis kszerdoboz. A németek szerint Thiiringia Németor' szag ..zöldszive“, Weimar pedig éleitől és kultúrától dobogó szive nemcsak i hü- ringiának, de talán egész Németországnak is. A város a történelem szerint a XVI. század óta fontos szerepet tölt be a né" met művészetben, de tulajdonképpen csak 1775. óta keresik fel az idegenek és a Németországot járó irodalmárok. Ebben az időben Weimar a német klnsz- szikus irodalom középpontja lett. Legalább is ezekről beszélnek az ónémet- stilusu házakkal határolt weimari utcácskákon és tereken felállított szobrok, amelyeknek egynémelyike annak a sajátságos, —. nem éppen a legszebb — német szobrász művész étnek a terméke, amely az utolsó hatvan esztendő alatt annyi rossz szoborral látta el a; német kisvárosokat. POLITIKA HELYETT SZOCIÁLIS AJÁNDÉKOK A főtéréin álló Goethe* és Schiller-szo- bor a két nemeit írói .géniusz múló barátságáról beszél, mert, mint tudjuk, a dúsgazdag Goethe nem tudta megérteni az örök lázban égő Schillert, aki viszont mindig lenézte a Laust halhatatlan szer zőjét. Sohasem tudta megbocsátani, hogy mint iró miniszteri tárcát vállalt a fejedelem kormányában. Séta közben még Herder, Wieland. Károly Ágost és — hogy a festők se maradjanak ki — az idősebb Cranach Lukács márványmellszobrával találkozunk. Minket magyarokat természetesen Liszt Ferenc szobra érdekel, ami érthető, hiszen a magát mindig magyarnak valló Liszt ebben a városkában élte le életét. Innen indult el hires koncertjeire és a ihüringiai erdők hatalmas tölgyfái közölt álmodozott arról a magyar rónáról, amelynek örök emléket állított világhírű rapszódiáiban. Goethe, Schiller, Liszt Ferenc és a többi weimari nagyság azonban már bevonult a történelembe és minden rossz weimari szobortól elvonatkoztatott magasságban állnak a művészetek nagy panteonjában. Az uj Weimar története 1918 november 9-én kezdődött, mikor is Weimarba hivták össze a nemzetgyűlést. Uj válasz tójogot alkottak, melynek alapján 163 szocialista, 74 demokrata került be a weimari parlamentbe. 1920 május 21-én a weimarji parlament Berlinbe távozott. Az uj Németország kevesebb politiká= vaÉ de annál több szociális ajándékkal lepte meg Weimart és környékét. Gyö= nyörü, hatalmas autóutakon hagyjuk el Németország ezen legszebb városát és alig félórás kocsizás után megérkezünk a pár kilométerre fekvő Elgersburgba, hogy megtekintsük Németország ,,zöld szivének“ szociális intézményeit. Gyönyörű fák között felnyúló, villaszerű épület előtt áll meg autónk. AZ ANYAI SZERETET HÁZA Már messziről kivehető a felírás: Haus Mütterhebe. Az anyaszeretet háza! A faburkolatos előcsarnokban kedves, fehér- bóbitás nővérek fogadnak bennünket. Az ablakokon tarka függönyök, az asztalopapírszalvétákat minden színben és minőségben az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Plata Unirii kap. ható. Egy próbavásárlás meggyyőzi önt áraik uíólérhetetlen olcsó voltáról. man Németország „zöíd szivében a jeeenne kon virágok — és általában az egész fa- gerendás helyiségben barátságos, meleg hangulat fogadja a belépőt. Érezzük, hogy a felirás valóban megfelel a ház hivatásának. Vezető nővérünk megmutatja a hatágyas, fehér csempével borított kis szobákat, melyek mindegyikében hat kis apró poronty fekszik. A szobákban vezetőnkhöz hasonlóan öltözött fehérruhás nővér vigyáz az apróságokra. Az inspekció alatt vékony tülálarcot viselnek szájuk előtt, hiszen ők foglalkoznak a gyermekekkel, ők váltják a pólyát s az uj Németországban nagyon vigyáznak a higiéniára és a gyermekéletre. Mindegyik szobácska mellett külön fürdőszoba, hat kis fehér káddal. Miután megnéztük a példátlan tisztaságú épületet, egy hátsó kijáraton keresztül a kertbe jutunk és egy, az előbbihez haAMIC (kokriOn Á NÂTHÂLÂZT HULÉST ÉS FEJFÁJÁST sonló épületet pillantunk meg; az anyák házát. Csodálkozó felkiáltásunkra kísérőnk mosolyogva jegyzi meg: — Az intézmény célja, hogy teljes pihenést nyújtson a beutalt szegényebb sorsú anyáknak. A beutalás után a csecsemőket a testvérek veszik gondozásba. Az anyák csak táplálják gyermekeiket. A másik épület — mutatott vezetőnk a kert túlsó irányába — az anyák részére üpült. Bent a társalgóban husz-huszonöt fiatalasszony ül a hatalmas kandalló körül. Kézimunkáznak, olvasnak, beszélgetnek. Pihennek. Mikor megkérdezzük, hogyan érzik itt magukat, egyszerre felelnek: — Minden nagyszerű, csak hamar múlik az idő. Legtöbbjüknek hat-hét gyermeke van. Valósággal szégyenkezik egy fiatal asz- szonyka, aki eddig csak három gyermekkel ajándékozta meg a birodalmat. Látogatás közben megtudjuk, hogy az anyákat négy hétre küldik az elgersburgi Miittcrhausba, hogy uj erőt gyűjtsenek a fáradságos munka után. Kint a kertben — távozáskor — rövidnadrágos asszonyokkal találkozunk. Sportolni voltak. Mindenkinek be kell tartani az orvosi előírást, mert csak igy tudják biztosítani az anyák egészségét, ami ma mindennél fontosabb ebben a különös átalakulásban és örök forrásban lés ő hatalmas birodalomban. I. N. Repülőgépek szállítják az őserdőbe egy aranybánya gépbetende LA PAZ, január hó. Bolivia fővárosában Compania Ara- vayo de Mines cég alatt nagyobb arányú vállalkozás alakult kétmillió angol font alaptőkével. A vállalat célja az, hogy üzembe helyezze a Tipuáni folyócska völgyében az inkák egykori aranybányáját, amely évszázadok óta kihasználatlanul pihen. Valamikor óriási mennyiségű aranyat bányásztak ki innen az inkák rabszolgái, később azután ejpusztultak a tár nák, járhatatlanná váltak az utak. amelyek az Andeseken át a bányához vezettek, hosszú ideig alig lehetett megközelíteni az elhagyott tárnákat. Mosib modern bányamüveket készülnek létesíteni, a munka műszaki szempontból nagyon érdekes, mert egészen rendkívüli nehézségeket kell leküzdeni. A Tiupáni folyó völgyét La Pazból mintegy Uiz nap alatt lehet elérni az An- desek hágóin át. Speciálisan tenyésztett szamarakat használnak fel az ilyen expedíciók céljaira, a ritka hegyi levegőben csak ezek az állatok bírják a nagy megerőltetést. Egy ilyen szamár legföljebb hatvan font terhet bir el és természetesen igen lassan halad a meredek hegyi ösvényeken. Az újonnan alakult vállalat kénytelen rengeteg gépet, építőanyagot és egyéb eset felszerelést szállítani a Tipuáni völgyébe. ilyen módon azonban a szállítás évekig tartana és nagyon késleltetné a munkát. Ezért úgy határoztak, hogy sokkal modernebb módszert alkalmaznak. Repülőgépeken szállítják az építőanyagokat és gépeket a bányatelepre. Repülőteret létesítettek a Tipuáni völgyében. majdnem négyezer méter magasságban a tenger színe fölött. Útközben hatezer méternél magasabbra kell emelkedni a megterhelt gépekkel, ezért speciális gépeket szerkesztettek a munka céljaira. A Grace Airways északamerikai repülővállalat építette a hárommotoros repülőgépeket, amelyek 28 perc alatt teszik meg az utat La Pazból a Tifuáni-völgyébe. Ötezer kiló anyagot szállítanak ezek a repülőgépek egy-egy útjukon, repülőgépen szállítják a téglái, a/ épület- és bányafái. a különböző vasfelszereléseket és egyéb anyagokat. A repülőgépek viszik >a darabokra szétszedett, legmodernebb rendszerű bányagépeket és a bányászokat is n munka színhelyére. Remélik, hogy szá7 repülőnap alatt el tudják szállítani az összes szükséges felszerelést és az inkák egykori bányájában rövidesen újból megkezdhetik a termelést. Dénes Miklós már a kilincset is megfogta, hogy v.isszaío'dúljon (maga se tudta, hovei, merre), mikor a veszekedésre felébredt kislánya hozzája futott s ösztönösen a lábába kapaszkodott. És ifelnézett apja bánya füstös arcába könyörgő kék szemeivel. Mintha kék- virágu futóka akarna visszatartb>ní egy megingott tölgyet. A tenmészetbein: nincsenek iliyen csodák, de lám, emberszivekben igen. Dénes, ha miá<r nem emelhette szén poros ölébe a kicsit, legalább lehajolt hozzája: — Mit álmodtál. Sárika? —- Angyalkákat. Az apa éjszakai bányamunkában, reggeli perlekedésben elkeméimyedett arca mosolyra torzul, mint a nagybetegé, miikor erőt vesz magán: — Ejha! Aztán mit csináltak az angyalkák? * Horváth Jenő „Most szedtem a fáról“ cimü, sajtó alatt levő ncweUáskötétéből. éppen szólni akart már az as&zonyhoz. Igaz Láthatta. Zsófi, hogy nincs többé semmi baj, deltát az asszony nép olyan természetű, hogy elvárjai a szót is. S ki tudja, úgy talán nem is sóirajtolt volna most Zsófi asszony s gondolatai b másként «Lakulluk ivo’lna. Mert igy valóban nem lehel VIni. Olyan munka után, amit Mklós végezi, étel kell. hús és nem puliszka. K dől az az ember időnapelött. Dehát mórt is nem szól, mért nem kéiezkedik jobb csapatba? Igaz, mondta egyszer, hogy volt raport on s háláiba: a bán yumeste-1 csak a szépasszonyok könyörgése indítja meg. Kelemenné kijárta az urának, Ballá né is, a jobb keresetet. A púderesek! Nem hiába laknak g Cukoi kolóniában.... (Vájjon ki is Lehetett az a cifra, akiről — ahogy mondják — az a kolónia a nevét kapta? Neki hordták a cukrot a gavalJOrok? vagy ö csalogatott vele? . . . Jaj, Istenem, milyen szamárságokon töprengek! Mintha nem ’enne elég gondom anélkül is!) De mit is tegyen, hova legyen? Az anyósának csak kell azt a kis pénzt küldeni, az is miből éljen? Meg aztán hogy is mondjá ö az urának, hogy hagyja az édesanyját? Miklóskiával se lehet félbehagyni a ko’lcgyomot: bűn ívó ha, úgy mondta a táruló ur. Ü, u lelkem, úgy sem kerül sokba, merlhogy neki van a legnagyobb kedvezménye. ígért a lej, az drága: errefelé kevés van s mcsszünnen hozzák. De már csak egy Mterecské! hoznak. Sóinkéért, meg érte. Megmondta a doktor ur, hogy nem szabad mégegyszer tüdőcsucshurutba esnie. Mit legyen, mert valam t tenni kell? * — Hogyne, hogyne, fiam, mindjén megbeszéljük — szíveskedett a bányarnester. S megcsiipkedte a k esi Sárika arcát. — A magáé ez a szép kisuny? Na, hogy hívnak, fiam? Sáriidénak? Nagyot nőjj! N’a, menj csak ki ide Sárika, az iroda elé s játszódj egy kics i, ómig anyáddal megbeszéljük a do’got. Menj, fám. széipen . . . De Sárikának nagyon fogták a kis kezét. Anyjáén nézett tanácstalanul. — Tessák hagyni., bányámé ster ur, megmarad itt mellettem. Félek . .. (Valóban már remegett a keze. riadt szeme az ablakon.: .. .ifélok, hogy ol! künn a gépházba téved. Még valami éri . . . — Eh, dehogy éri! — ’legyintett bosszúsan a bánya mester. — Nem latjai hogy be van ke ltve a gépház? S egy ekko'n lány már tud vigyázni magára. Az meg éppen nem 'va’ó, hogy ha'Jgassu a nagyok beszéd1 1. — Igaza vám. bán vámost er ur — hagyta rá Dénesné s már vitte is ki a kányát, mint e tűz elöl. — Nemcsak neki, nekem se való! — tette hozzá magában. Futva mentek hazafelé. Éppen csak annyi beszélgetésre jutott Idejük, hogy: „Ugye, Sárika lelkem, szereted a köménymagé vest?“ „Igen.“ . Hát fűzök neked, drága, mindennap ezután., jó? Már reggel azt főzök. Leghamarabb azt főzök. Jó lesz, ugye, léiként?“ Jó lesz, jaj de jó lesz édesanyám!“ Pihenten, vidáman ébredt Dénes Miklós. Jól benne voltak mór a délutánban és Sárika, ailiig győzvén várni apja felébredését, az első mozgolódásra berontott a konyhából. Anyja riadtan futott utána: — Felköltöd Apádat te! — Hagyd csak, Zsófi, ébren vagyok már. — S mg mosolyogva magához ölelte a lányát: — Hátha ő is meg akarja kérdezni tőlem, hogy mii álmodtam? És amint a feleségét is elérte a karjával, már kacagott: — Ne búsulj, Zsófi! Látod, a lányod azt mondía, hogy te is, ö is angyalok vagytok... így én is, na, '(úszta mennyországban élek, nem pml'szkás nyomorúságban... Mit ka.- cagsz ? Hátha nekii van úgeizia ? . . . És mig gyönyörködve hol. egyik, hol másik kék szempárba nézett (milyen egyfor- I mák!), töprengés nélkül', nem is kérdve j mondta: j — Hát inem vigasztalás, .áldás ez a gyer- i mek? j Meggyőződéssel, mélyből, mint az áment. : hagyta rá az asszony: í — Bizony áldás. Kenyérnél is nagyobb áldás! — Labdáztak. — Nézd csak! Hú® aztán te ott voltál-e? — Igen — folytatta komolyan a kicsi — és édesanyám is. Dénesinek elég volt ennyi, hogy mindent a hátamögé hajlítson. Szaporán lekapta „sattes“ ruháját, derékig meztelenre vetközöl'!/ s mosakodni kezdett. Zsófi' asszony szó nélkül odaállít s mosta le ura hátáról a beleizzadt szénport, piszkot. Aztán kivette a lenből és feltálalta a tegnapésti turóspuLiszika/-maradékot. Dénes már tréfált is hozzá (mármint a puliszkához — az asszonyhoz még korai, lett volna): — Legalább jobban alszom. Nem nyomja meg a bemdőmet. S mláir végig is dőlt az ágyon bent az egyebén szobában, miután a kurta reggelit megtoldotta egy jó csupor vízzel,.. El is szem- derült mindjárt az első bágyadássaJ, pedig
