Ellenzék, 1938. február (59. évfolyam, 24-47. szám)
1938-02-27 / 47. szám
1938 februar 27. ellenzék 9 SÁSDI SÁNDOR: Egy férfi sír Rajta volt már a fekete nagykendő, annyira bebugyolálta fejét, bogy picike darab látszott csak arcából; kék szeme lázasan csillogott, az ura már sürgette, de mégegyszer lehajolt a fiához: — Jó legyél Pétöröm ... Jaj. mert éir göm életben úgyse látsz már . .. Az ura mérgesen rántottal meg a fekete nagy kendő rojtját. — Gyere, Bözse, mem várathatunk a komát... A koma, a vereshaju Vendel, aki a háború alatt szivrohamos volt, utána meg hirtelen meggyógyult, a koma ott ült a koesideszkári. Örömest megteszi, miért ne tenné meg, hogy a beteg komaasz' szonyt elviszi Szögibe, az állomásra, hogvne vinné, amikor a lovak is ráérnek, őszi mag a főidben, trágya kihordva. a két ló elunta már az áíldogálást a jászoi elölt, kívánják a járást, meg hát a komaasszoriy se koros még, nem halálra való, talán a spi tálban segítenek rajta. Leszállt a kocsideszkáról, segített az üléskosárba felemelni a beteget. Nem állhatta szó nélkül. — Megsoványodott kom ám asszony; az én fiam, a Ferkó, mégeccer ilyen nehéz... — Nem csoda, kilencedik hete fék' szék, étel meg annyi vót csak a számba, hogy kóstolóba is kevés . . . Jaj, komám. nem gyiivök én élve vissza . . . — Isten a tudója — véleményezte a vereshaju Vendel és akkor már a lovak közé vágott. \ fagyos utón döcögött a szekér, Bö- zse szeretett volna mégegyszer visszafor dúlni, talán látja mégegyszer a Péter kerek képét, de nehezen mozdult, meg aztán úgy is lehet, a> Szüzanya mégegyszer visszavezérli, kiorvosolják a spitálban és a tavasszal ott kapál a Hainubázi mezőben, néiji a cseresznyefai virágzását, az ég kékjét . . . segíts hozzá Menny- béli . . . így sóhajtott A/ ura lehajoMi hozzá.-- Szóltál, Bözse? A temető mellett döcögött a kocsi. A vereshaju Vendel pipájából fátyolosán szállt a füst, fennakadt percre az utmen- ti kerités kopasz ecetfáin, aztán elolvadt a hidegben. A beteg asszony ezt nézte és meglátta a temető nagy kőkeresztjét. Attól jobbra fekszik aiz édesanyja, lejebb a kisöccse, a Gyula, hatéves korában tették koporsóba, kerek volt az orcája, mint a Péteré, verset tudott mondani ... Szemén legördült a könny és a vastag pokróc alatt megkereste keze az. uráét. — Hallod-e Marci — Mondjad Bözse. — Ha meghalok, ide temettess én- göm. Hozz haza, mert itt akarok feküd ni, máshol nem lönne nyugodalmam... Az ember csak bólogatott, szólni is szeretett volna, éppen csak annyit: „Jó van, Bözse‘\ vagy azt. hogy: „Bolondot beszélsz ‘"Bözse“, de nem tudott szólni, elszoritotta torkát a fájdalom é.s csak bólogatott. A beteg asszonynak az is elég volt. Letörölte szeme aljából a könnyet, még jobban beleveszett a fekete nagykendőbe é.s esendesülten lélekzett. Marói a> vetéseket nézte, a vereshaju Vendel tekintete is azt futotta és a szavából irigység érződött — Megint a némöt Simgernek lesz a legszöbb búzája. Olyan sűrű, olyan nagy, hogy kaszálni lőhetne. A kerék nyikordultj, aiz országúton autó robogott és n két ló felvetette fejét At állomáson a vereshaju Vendel lese" gitcu* n beteg asszonyti, a vonatba is felíewr és utánakiáltott. — Szerencsével járjanak, komámaisz- «zony. Marci a fapadra ülteite Bözsét, kinál gáttá a vörösboros üveggel, de Bözse nem kívánta a' bort, semmit se kívánt a Bözse. Delet harangoztak. amikor beértek a városba. Három darab tizes lapult Marci bőr- erszényében. Se földön, se égen Köbbje nincs. Ha csak aiz egyetlen tehenet el nem adja . . . Az állomás előtt kocsik álltak, Marci kiválasztott egyet, beleültette a feleségét, melléje kuporodott maga is. Bözse feje odahanyaitlott a vállára, olyan könnyű I volt az a kendős fej, miuntlha pilla szállt volna reá. Ült már Marci hintóbán. Nem is egyszer. Legutoljára képviselőválasztáskor, akkor nem igy ült, egyenes derékkal, a szájában szivar... — Hallod e Bözse ... Nem hallotta'. Marci kiáltani akart, de hirtelen összecsukta a szájálí. Megnémultam, megme" redten ült, két keze átfogta a halott asz- szomyt és a' picikénél kisebb remegés se borzolta megi szavát, ahogy a kocsisra parancsolt. — Forduljon vissza, aszondja a fele ségöm, nem mén spirálba . . . Az parancsol, aki fizet. A kocsi megfordult, meg se állt az állomásig, Marci kifizette a rövidke fuvart, leemelte ai halott asszonyt, bevitte a váróterembe, fertályóra múlva a hazafelé menő vonaton ültek. — A spitálbu hozom, aluszik — mondta Marci a kövér, mészárosforma embernek, aki tízfélét is kerdezdtt egyszerre, utánna meg mindjárt azt kezdte beszélni, hogy a felesége két évig szenvedett a lábával, mankóval járt, orvos nem tudóin segíteni rajta, a kövesi öntőasszony itatót adott neki, két üveggel bevett, aztán eldobta a mankót. Biztatta Marcit, j esaik ahhoz vigye a feleségét, többet tud 1 az száz. orvosnál, minél előbb vigye és I me feledje megmondani, hogy a szekcsöi j Brusztler küldi.. . Marci bólogatott, elviszi az asszonyt, hogyne vinné, ezt1 mondta, leh'el, hogy mást is, te tudod magasságos Isten, merre járt a gondolatai, hogyan számolgatta magában koporsó, szemfödél árát, hogyan szánta el magában, hogy eladja azt a teheneit!, aizt az, egyetlen tehenet, kár érte, vagy talán nem is kár, ha a Bözse két kék szemét sohase láthatja többet... A vonafb zakatol, a szekcsöi kövér ember, a Busztler az öntő asz- szony tudományát dicséri. Marci meg lógatja nagy fejét, szomorú szegény Marci, csak aiz vigasztalja halovány pislákolással, hogy beváltja, amit ígért: hazaviszi a Bözséiti, ott temetteti el a levél- telen ecetfák alatt, ott, a nagy kőkereszttől jobbra, ott nyugtot talál majd . . . Szegiben az állomáson négy pengőben megalkudott a fuvaros Benczével és, mire az égi telecifrázta magái a rengeteg sok csillaggal, befordult az udvarba a kocsi. Marci ölbeveitte a halott asszonyt, belökte a szobaajtót és csendesen odaszólt ! Péternek: — Elhoztam anyádat. . . Vinyogva, szaggatottan sírni kezdett és remegő ökle apró morzsákká dörgölte az- arcán lefutó könnyeket. A gyerek kerekre'tágult szemmel nézte az apját. KICSI LEÁNY Elefánt Ádámnak nevezték és ezzel a létezésére kölöncként ráakasztott névvel ugyan mit is tehetett volna valami nagyot, híreset! Kicsi élő volt, nagy világban. Nagy, lomba fej, lefolyó vállak, idétlen törzs s a súly alatt X-be hajló, lúd talpú lábak: ilyen volt ő, mintha nevéhez, ebhez a gúnyt fakasztó névhez idomult volna teljésen Lepénnyé taposott cipőben, lótott futott napi fiz órát, vagy többet is — sohase mérte. Élete úgyszólván egészen ott telt el a külvárosokban, kapuk között, ahol döcögve, nehézkes, furcsa sietéssel loholt naphosszat és kínálta: — Tessék, prima cipőzsinór, olyan erős, hogy száz kilót bír. .. Tessék ci pőkrém, ragyogó tükör lesz tőle még a folt is . . . Tessék zsebkendő, bicska, olló, borotvaszappan, kályhafesték . Volt nála minden, ami kellett. Kis bőröndben hordta a házak között mind e sok kicsi kincset, amely nélkül talán az élet el sem lenne képzelhető. Legalább is az övé itt nem. Belőlük él, a semmiségek kis bőröndbeli gyűjteménye volt életének az alapja: huszonöt pár cipő- zsinór, huszonöt Ids doboz cipőkrém, húsz zsebkendő, bicska, borotva és mind a többi — mindegyikhez ingyen fakadt széles mosolygást jis hozzáadott szívesen. Külön s együtt szerette őket. Ezek hordozták létezését egyik naptól a másikig és elég messze elcipelték: negyvenhat éves, ősszel ülte meg az évfordulót bizalmas, egészen szűk családi körben, vagyis más szóval — egyedül. Mert az egész kerek világon nem akadt egy teremtett lélek, aki hozzátartozott volna: apja épp csak ráakasztottia a nevét, hordja ő to vább, aztán tüdőgyulladás ürügyén leA féiriigyengeség kezelése „A szervezet elkinzása nem jelenti anmiafc gyógyítását“, mondta egyszer a nagy Charcot és ezt az igazságot semmire sem lehet jobban, alkalmazali. mint a férfigyengeség kezelésére. Ennélfogva ajánlatos a RETONkuna, ezen tablettáik felfrissítik az idegeket, összetételük olyant hogy erős'itőleg hatnak az egész szervezetre. A RETON-t a következőképen kell be ven ■ nii: naponta három tablettát, három héten át és azután egy nyolc tíz -ma pos sízünet következük. Egy RETON tubus 25 tablettát tartalmaz, azaz egy nyolcnapos kúrára elegendő. A RETON tabletták használatát megengedheti) magának, mivel leszállított ára tubusonként 98 lej. tette a gondot; anyját a rászakadt szegénység s támasztalanság törte ketté talán három évvel utána; a kicsi Ádámkát az Isten mégis Ádám-sorig vezette — aztán már ment egyedül is. Egymagában élt, elhagyatottan a nyüzsgő város-forgatagban s jó volt ez igy, mert a magánya olyan volt, mint egy kis sziget, melyben problémák nem teremtek, csendjét válságok nem zavarták, élt benne, lubickolt a uagy-nagv, végtelen egyedüliségben: élt, futkosott, aludt, evett. Egyszerű volt a sorsa, mint a barmoké, vagy a páriáké, de sose nézett túl magánya határán', még sohase látta, hogy körülötte a világnak van sok-so/k kedves furcsasága: nem látta, nem ismerte őket s igy nyugton hagyták álmait S a szerelem? Megkérdezhetnék, hogy negyvenhat éven keresztül hogy igazodott el a csókos vágyak útvesztői között. Könnyű a válasz rá: sehogy. A szerelem csak testi próba volt számára, alkalmi játék, kényelmetlen, meg-megujuló szükségszerűség, mjelyet 'itt-ott, ahol1 elérte, elodázott kis pénzekkel, ahogy tehette, vagy fáradt kis cselédek ágyán, akikből az ellenkezésnek erejét a lehajló álom el lágyulása már kilopta. Anélkül, hogy szerette volna valaki, j vagy szeretett volna, igy éldegéli, a csókok alján, az élet poros pitvarában, de mindennel elégedetten, egész egy téli al konyig. Akkor nagyon megváltozott. Az elmúlt nap fáradtságával az izmokban, szorzójelt játszó lábai meg-megbicsak- lottak, mikor hazafelé menet leült egy kertesház elébe helyezett lóca végire. Talán egy félóráig ült ott. A lassan hulló hóesés kövér hóembert gyúrt belőle, ő talán észre se vette, csak ült gondo- lattalanul. És ekkor jött a kislány, a kapun táncolt ki kacagva, lelkendezve: — Ni, Mikulás! . .. Fehér volt, mint egy kicsi angyal és az idétlen Elefánt is fehér volt és kopott bőröndje is fehér volt lába előtt. — Mikulás bácsi, mit hozott? Én nagyon szerelem magát! ... És nyúlt már a bőrönd felé, repeső, kis virágkezekkel. Elefántban valami zengő, halk muzsika kezdett remegni, ott indult a szive körül és onnan terjedt egyre fennebb, mig két nagy könnycseppet fakasztva a szemeibe torkollott, ilyent ő még sohase hallott, igy még nem szólította senki. Úgy érte a szó. mintha mélyen, lelke használatlan zugában csendült volna egy kicsi csengő, melynek szavára meig!- remegtek az ottani poros lombok. Vala* ELVíZET GOID NÉLKÜL mindenkinek ez az álma, ezt p;dig csakis az orvosok által is előirt Brilliant-Extra-Primis- sima és a Luxus-Silken-Finest csodálatos óvszerek biztosítják. Sg— ii ii!iiiiiiiMmwinriirTr-iW]inTn-iir--r-ínn,7--~|-Tr-gBr'iiiTt''nirTi]iriHii'^->' rni bizonytalan érzés súgta, hogy most jónak kell lenni, a gyermekszeretet szavára mindent-mindent oda kell adni: bú nat ne érjen gyermeket. — Kicsi leány — mondotta s gyorsa. . kapkodva nyitotta bőröndjét. —- Mind neked hoztak, nesze, jösz.te, tied ... Is lenem ... — a szemébe ötlött a bőrönd kis hazára. cipőfűző és kályhafesték, bicska, cipőkrém és a többi: ezt a vásári ócska holmit ajándékozza ő oda a fehér gyermeknek, aki olyan, mint egy eltévedt angyal? — Kicsi leány — mondta s ijedten látta, hogy a kislány csalódott arcán fájdalmas könny gurul. Hát mégis bánatot fakasztott?! Mit tegyen, hogy megvigasztalja? Ebbe a béna hangulatba, a kisleány duzzogásába és Elefánt vigasz után! ügyetlen igyekezetébe toppant be a házból szaladva, kiáltozva jövő cseléd. — Jucika, hol van? Jöjjön már be! .. . Az Istenért, mi van magával?! Miért sir?! .. . Elefántra támadt: -— Maga ri- katta nieg szegénykét, idétlen csúfság! Menjen innen! Menjen, mert rendőrért futok .. . Sietve csomagolta össze kis kincseit, melyek íme egy perc ha-ngulatviharában értéktelen lim-lommá váltak és ment, csaknem szaladva., furcsa, otromba, vak igyekezettel. Mögötte kacagtak: — Ni, hogy fut! . . . Azóta fáj a szive táján valami furcsa, meleg érzés, utálja kincseit, bőröndjét s szeretne meghalni, db addig esténként staniclis cukorkát tesz titokban a kicsi padra, mint felbuzdult szeretetnek igénytelen, kis vallomását. A verebek már odakaptak és minden reggel szétvrsziik. Hobcín .Jenő. Szingapúr — mint gazdasági bázis. A Paris-Miţli gazdasági rovatában olvassuk: Szingapúrt az angolok nemcsak mint flottabázist erősítették meg, hanem meg= tették a japánok elleni könyörtelen gaz= dasági küzdelem központjává is. A szingapúri nagy angol cégek betiltották a japán áruk rendelését és eladását, a szinga- puri vámhivatal az egész maláji sziget- csoportra kiterjedő japánellenes bojkottot szervezett meg. Az elmaradt japán selyem-, szövet-, porcellán-, kerékpár- szállitminyok helyett természetesen más népek gyártmányainak behozatalára nyílik alkalom. Ettől reméli Franciaország is távolkeleti kivitelének újbóli fellendülés set. A helyzetre jellemző, hogy a szinga- puri hires mulatóhelyek máról-holnapra elbocsátották japán táncosnőiket is; Szingapúr senkinek és semminek nem irgal- maz, ami japán eredetű . . . Ebből a távlatból nézve, jóformán helyi jelentőségűvé törpül a kínai—japán konfliktus; az igazi nagy harc a távolkeieti gazdasági egyeduralomért csak most veszi kezdetét Nagybritanma és a Felkelő Nap országa között. Churchill és Clemenceau. A Paris Soir Winston Churchillról, a nagy angol államférfiról írva — valószínűleg ő fogja átvenni Hore-Belishától a hadügyi tárcát — több jellemző anekdotát elevenít fel. A háború alatt Churchill, mint ,.a fegyverkezés minisztere“, gyakran jött at fontos megbeszélésekre Párásba. Azon kevesek közé tartozott, akiket Clemenceau megbecsült. A „tigris“ elismerte éleslátását és akaraterejét. Egy ízben Churchill felkereste az öreg embergyülölőt Franklin-utcai lakásán. Az angol és francia vezetőemberek képességeiről beszélgettek. Churchill megjegyezte: — Az ujjaimon számolhatnám meg azokat, akik tisztán látják, mi történik körülöttünk . .. Cic- menceau egy ideig saját, fekete gyapju- kesztyüs kezeit nézte, majd csöndesen ig- szólt: „Attól félek, túlsók ujja lenne, Mr. Churchill“ . • •
