Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-08 / 5. szám
LLENZâK 19 3 8 január 8. cukit kél c ?Ofii fka r- jjávzr örökre mwgúhoz ö.eii a Székely Dénes, a világháború egykori mozdonyvezetője megrázó szavakkal mondja el tönkretett életének fájdalmasan izgalmas drámáját. ~ „Ha elővesz az idegroham, törnöm-zúznom kell!“ Aki Í9i5 óia ma is fejében hordoz egy fegyvergolyó CLUJ—KOLOZSVÁR, jauuiár 7. 1911... Világháborúi... Villanásszerűen elevenedik fel két évtized távolából a szörtimiiség, ani'.it mindnyájan ál- t tünk, akik 1914 kísérteties őszi éjszakáin \ i rágós katonaivmuitok ablakaiból ni-'zt’iik a fényes menőnylboltoziatol... Vi Junósszetóen elevened k fel a. megrázó emlék, amint azt mondja valaki: — Van egy ember itt Kolozsváron, aki ma is .a fejében hord egy fegyvergolyót o világháborúból. Érdemes volna beszélni vele. Mi érdekesség \lelhet ebben? — ölik fel őn- k Íny fele iiiül is a gondolat az emberben. Élég élmőniyt, e’lóg borzaillmat álltáink át és- olvastunk össze erről az időszakról. Az e.mll kező- íekétségükét elveszített szerencsétlenekről, a rokkantakról', a bénákról, a megvakiloMakróí, azokról a tragikus hősökről, akik tovább vonszolták az életüket roncsolt idegzettel, valami szomorú, nagyon szomorú h ilelesz teil- séggel... Mi lcliet ebbon érdekes, mi 'Miét valami iij, amit a bábomnak ez a késő áldozata mondatni tudna még számunkra?... De valami mégis ösztönöz, űz, haji és n; kapott útbaigazítás nyomán eliiaiduiiink önnek a különös embernek a felkeresés-éne. A Munkás utca egyik kits luáiziáiban találunk rá véletlenül.. Nem lakik itt. Csak látogatóba jött Nem is tartózkodik Kolozsváron. Csak időnként jön fel ide, lui segíteni kelj rajta. És amit mond?... Az. mindeninLll több. DrámaiKbb a legszönnyüibb drámúnáli Dráma a mozdonyon... Neve: Székely Dénes, ötvenkét éves. Apja hosszú időn keresztül fegyőr n-olt a szoimos- ujvárj ifegyházban. Ö is ott élte gyermekkorát az örmény városban, s mint gye rímek mindig arm vágyott, hogy mozdonyvezető legyen. Az is lett. Tizenhat év'g szolgált a elsüli mill, utazta kérészitől-kasul ez országot, mig végül Becsbe kerti't. örült az áthelyezésnek. Most már a fővonalra kenuit. Ott száguldott napolnia a mozdonnyal és ott érte a világháború kitö ése iis. Azonnali! be is vonult 'katonai szolgálbtra. A bécsi uflánus ezredhez ke- riíl't, s mint mozdony vezető, itt is vasuLi szolgálatra osztották be. A vonattok ezek bőm a z években niap-tnap után ontották az ember- anyagólt a különböző 1 harcterekre. Keletnek, nyugatnak és délnek. És ö vitte mozdonyá1- val üi felví ágozolt hosszú szerelvényeket, a mel leken daloló legények, fiatalok, gyer- mekürcu katomik vonultak hosszú sorokban n lia'ál felé. Egy nalpon aztán — Ezé kilencszáztizenöt szeptember 14-én történt. Z’.monynál. Uj felver ágazott menetszázadot vitt és1 a mozdony egyszerre csaik megállóit. Óriási cféppuskatüz, gyilkos fegyverropogás hasított bele a vonat zakatolásába. És a következő pillanatban a mozdonyvezető Székely Dénes jobbszeme a tenyerébe esett. Ez volt az első fejlövés'. Nyomban utána/ egy második golyó értté. Ez <iis -a fejét taliidta. De valami bámulatos csoda folytán ezt észre lem 'vette. Csak megtánlorodott egy kicsit\ Talán nem is tudta abban \a pillanatban, hogy mi történt vele. Csak a szeme... a jobbszeme ott a tenyerében, al:... az beszélt világosan. Es a mozdonyt Hovább kellett vezetni. Gyorsam kikerülni ’Valahogy a gyifííkos fegyvert«1"*- höl, kivezetni a sok száz és száz katona baj- társat ebből a veszedelmes helyzetből! És Székely Denies kivezette. Most itt áll előttünk. És beszél'. Sajátságosán rekedt, mély hangon, valami fi.iljdfaílimuis visszaemlékezéssel. Első n'llamatban. aiz ember ineni is hinné, hogy nincs szeme. Csiaik araikor lassú mozdulattal '.'emeli q\ szeműtekből és megmutatja, akikor ’’áljuk, hogy — üvegszem. Valami csöndes ' ezipnációvaí, hangjában bizonyos keserű szám.or.iki :"éssel mutat ja az üvegszemet: — A Zúmonyj emlék!... — Na és a golyó... a másik fejlövés, azzal mi 'van? — Ez.’ az kérem — mondja. És ami ezii’liön következik, az mint orvosi eset is, ami- íven szomorú, éppen, olyan izgalmasan érdékes. „Nem is vagyok ember, csak egy gép, amely jár“... — Akkor fel se vettem, amikor történt — mondja tovább aminaik a 22 év előtii őszi napnak a tlö'"léneliit. Nem is tudtam, hogy az a golyó benne rnaireidt a fejemben. Évek teltek el azután és egyszer csak éreztem, hogy 'valami még sincs rendjén. Éjszakánként felriadtam álmomból és mennem kellett. Hová-? Mindegy — csak menni! Valami szörnyű rettegés fogott el, ami eleinte ritkábban jelentkezel^ de aizután egyre sűrűbben, éjs/ztak á r óé - é j s zaká r a éreztem. Mintha mindig üldöznének. Közben öl év mu t el már a világháború után, amikor egy napon a lappangó rettegés teljes erővel zuduilt náim. Mintha hirtelen parancsot kaptam volna valahonnan, felugrottam ts törni, zúzni kezdtem mindent, ami a kezemügyébe ke rillt. Amikor magamhoz, tértem, kétségbeesve rohantam orvosihoz. Senki se tudta, mi ez. Ekkor bejöttem Kolozsvárra, ahol újabb doktorok vizsgáltaik. Meg is operáltak. De a golyót nem lehetett kivenni. Jártam fönt Budapesten a Dali inger klinikán is. Ott se tudlak segíteni rojtom. — Olyan kényes az o portád ó, hogy- ha megközelítjük a golyót, biztos halált jelent — ez 'volt a válasz. Nem volt mit lenni: ha»- zamentem — és vártam. S a rettegés és a rémlátások újból jelentkeztek. Nem lehet azt leírni, kérem, azt a félelem!’rzést, ami ilyenkor erőt vesz 'rajtáim. Amikor a rohem közeledtét érzem, már előtte beveszem azt aiz orvosságot, amit a doktor urak adtak. De vám úgy is, hogy nincs már itdő rá és ilyenkor rekedtre ordítom magam és mindent összetörök. Tetszik tudni, küJtömös 'valami ez. Homályosam minden től tudok, amit ilyenkor leszek és azt is, hogy nem volna szabad azt meglenJná, de valami olyan erővel hajt, hogy nem lehet óimnak eííenltáílni. — És ha «rotau 'közbelépne ilyenkor:? — vetjük közbe a kérdést. — M1 Indenkiit összetörnék ilyenkor. Csak a feleségem, az tudja a módját. Ilyenkor ugyanis békén kell' hagyni. Sőt biztatni, hogy — úgy... cstak üssem, vágjam!... így azután valahogy sikerül lőcsendesednem. Rettenetes ez kérem. És meddig szokott tartani egy ilyen roll mm? — Mikor hogy. Nélin tiz percig, néha bi>zony közel egy fél óráig is. És most a g) géjérc uniLat: — Most a torkomat L meg tó maki la. Ez u hang kénem, ez a beteg, rekedt hang, ez is mind a/ttól a golyótól van, ami na agyamat eszi. Az orvo'- sok is csodálkoznak rwíjla, hogy még élek. Nem is ember vagyuk én már, hanem gép, amely jár. — Na és kap valami rokkaliítsegélvt? — Semmit. Megpróbáltam mindent, de egyik helyről u másik a utasilollak mindig. Romániai hatóságok az ausztriaihoz, abol szolgáltam és azok megint vissza utasít ottok ide. Ausztriában nyoma van, hogy mint mozdonyvezető Bécsiben- szolgáltam, de nincs pornográfus ni, hogy minit itt é'ő román állampolgárnak az ügyét elintézhessflk. — S'óval ? — Szóval... nyomorgok. Hogy mi lesz a vége... hogy meddig tar! még, nem tudom. Talán vége lesz egyszer ennek is. Székely Dénes egykori mozdonyvezető megélhetésiére tehát nincs paragrafus. Arra meg, hogy valaha is meggyógyul jón. hogy valaha is megszabaduljon n szörnyű látomásoktól. n kínzó rettegéstől... attól meg az orvosok mondtak le. ölveivhé! évével igy opeli tovább az 1 letét. Nem lelt be’ö’e hősi halott. Csak egy szerencsében ké-öi áldozata marad a viJóg-hálxxruO’.ak... annak a borzalmas) ób- méminek. amelyiken mindnyájan benne élünk még ma is, okik az 1911 kisértelies őszi éjszakáin felvirágzott vo<nutokból néztük a fényes mennybollozatot, a csillagokat, mialattt hajnaltól napestig mezőkről, vasúti töltésekről, őrházak ablakából, pályaudvarok pert ion- járói, anyák, testvégek, hitvesek,'szei tetők kendője lobogott és áldó keze reszketett felénk. Egy ilyen felvirágzott katonavonat mozdonyán veszítette el SzJlke’y Dénes a szemét, a kenyerét, ü boldogságát és reményét az ételijén. És mégis él. Nincs paragrafus ‘tó, hogy élhessen, de él. Nem 's ember málr — amint mondja — csak egy gép, amely jár. Céltaka- ívuíl. Remény és hi tevesztet len. Örökösem ti - pelődő borzongással és rettegéssel. Embernek szü’etett... hát ék Hősibb a hősi halottnál!. Két csonlkarjávn! örökre magához ölelte a háború. Gredinár Aurél.--------- I... I—■ -----------LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg» választékosabb kivitelig legolcsóbbar az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. a $sâm¥e$ Gyil Jfsnisá? 23 —-31-sş? Jubilánsf áll sporffcáf Páratlan attrakció: Románia férfi- és női bajnokságai a Gyilkos-tó jegén Gyakorlott sizőknek naponként túrák szakavatott vezetőkkel, kezdő sizők számára külön tréner, ródli, si-jörling, lovas szánok, minden este tánc-zene. Résswéieli áll §£^-6®2$wáríé$ ff'ol©ES%á?§& mindössze H9S5lel (inkluzive vasúti jegyek, 25 kilométeres szánut oda-vissza Gyergyószentmikfóstó! a Gyilkos-tóig, kétlovas szánakon, te’jes ellátás 7 napon át naponként háromszori ét ezéssel, a legjjbb pensiokban, fűtéssel és világítással, belépőjegy Románia műkorcsolyázó bajnoki versenyére, összes borravalók, pod- gyász-szállitás, stb.) iza&ntkezés as gllEMZÉ&C KONYVO$2TÁlYÁB&M 3 i ■} i - m f k es !§ ” I h i • á -idő: lar? uâr i7, Egy dob oz ¥ALDÁ PASZTILLÁ-vaí megelőzi a náthalázat! A népsz&vi'ís :-í statisztikája: A kivándorlók GENF, január 7. A genfi .nemzetközi munkaügyi hivatal, melyet joggal a Népszövetség legjobban működő intézményének tekintenek, működési területéhez tartozónak tekinti a kivándorlás és bevándorlás kérdéseit is, amiről érdekes kimutatásokat állított össze. Megállapítja egy ilyen kimutatás, hogy az 1846-tól 1932-ig terjedő időben Európából mintegy hatvanmillió ember vándorolt ki a tengerentúli országokba. Az 1932-ik évet azért állítja be a munkaügyi hivatali korszak határának, mert ettől az időtől fogva az újabb népvándorlási kérdésekben teljesen uj jelenségek mutatkoznak. A két időpont közötti 87 év alatt természetesen nem egyenletes módon folyt le a kivándorlás Európából. A vándorlás erősebb, vagy gyenge irama mindig az európai gazdasági és politikai helyzet nyugodtságától, vagy za- vartságától függött. És függött természetesen attól is, hogy a tengerentúli államokban milyen hajlandóság mutatkozott a bevándorlók felvételére. 1932. után például a bevándorlással szembeni határozott védekezés akadályozta meg, hogy az eddiginél is nagyobb tömegek távozzanak Európából a tengerentúli államokba. A kimutatás szerint Taoó-ról 1910-ig az Egyesült-Államokba körülbelül egymillió ember vándorolt be Európából. 1931. és 193f- között viszont csak 116.370 és 1936-ban, mikor az amerikai gazdasági válság megkezdődött, valóságos visszavándorlás indult meg az Egyesült-Államokból Európa felé. Az 19322. :tán következő években a legismertebb bevándorlási országok, az Egyesült-Államok, Argentina és az európai Franciaország is már passzív bevándorlási mértéket mutatnak, azaz több előbb bevándorolt távozott el a területükről, mint ahány újabb bevándorlót fogadtak be. A genfi munkaügyi hivatal mindamellett azt hiszi, hogy a kritikus pont ebben a folyamatban már bekövetkezett és különösen Amerika, de elsősorban Délame- rika felé újra erősödhetik Európából a kivándorlás. Délamerikának ugyanis, e kimutatás szerint, nagy szüksége van tanült külföldi munkaerőkre. A genfi munkaügyi hivatal az európai helyzet folyton sulyosodó adottságaival számítva, ezért szakértőket küldött ki Délame- rikába, hogy az európai kivándorlók számára adódó letelepedési és elhelyezkedési lehetőségeket a helyszínén tanulmányozzák. A szakértők már beterjesztették Genfbe jelentéseiket, melyek alapján a munkaügyi hivatal ki fogja dolgozni a kérdés rendezésére vonatkozó tervezetét. Ez a tervezet a kérdés nemzetközi rendezését fogja ajánlani a kivándorlás helyes irányítása és a kivándorlók szükségleteinek biztosítása érdekében. Különböző technikai és pénzügyi rendszabályokat is fog indítványozni, valamint azt is, hogy a kivándorolt munkások egyenio- guságát a kivándorló országok munkásságáéval lehetőleg nemzetközi módon biztosítsák. Ezt a kérdést különben a munkaügyi hivatal az ezév folyamán tartandó nemzetközi munkaügyi értekezlet napirendjére tűzte ki.
