Ellenzék, 1938. január (59. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-23 / 18. szám

1938 január 23» ÜtLtmZßK Ami egy szürke, kihágást per mögött ... Polyairfas |@ál Kihágást követett el: jegy nélkül utazott haza kolozsmegyei falujába 24 évi orosz fogság után Gergely András, egykori közhonvéd. «• A víság- háboru elsodort katonájának kálvériás útja a — megtalált boldogságig... Apa és litt megindító találkozása CLUJ-KOLOZSVÁR, január hó. Szürke nap a törvényszéken. Az új­ságíró hivatlásszerüen végigjárja a szek­ciókat, az elsőt, a másodikat és így to­vább és — sehol semmi'. Már-már el is tesszük a noteszt, a jegyzeteket: ma ki­marad a törvényszéki bíinügyi krónika. Unalmas polgári perek .. . kártérítés ... váltóügyek — kit érdekelnének ezek? Az esküdtszék sem tárgyal s a teremszolgák is unott ami ülnek iaz ajtó mellett. Elme­nőben mégis megállunk az egyik tárgya­ló teremnél. Falusiak várakoznak az aj­tó előtt. Na . .. talán itt valami mégis akad. A teremszolga közönyösen legyint: — Semmi — mondja — „contraven­ţie.“ Szóval kihágások. Apró perek, ame­lyek a járásbíróságtól felebbezés folytára idekerültek fel a törvényszékhez. Néz­zünk be egy pillanatra'. Bent a teremben j gyorsan dolgozik a bíróság. Kell is. j Egy délelőttre 28 kihágás ügyében kell j letárgyalnia a felebbezéseket. Idegesítő- ? en unalmasak ezek az apró kis perek. | És mégis — valahogy odaköták az em­bert. A mindennapi életnek egy-egy ér­dekes töredéke villan ki igen gyakran a poros akták mögül. Egyszerű falusi em­berek apró-cseprő magánügyeiből egy­szerre nagy tragédiák tárulnak fel, ame­lyek mellett lehetetlen elmenni szótla­nul. A rad'lesz újból előkerül. Itt van pél­dául' a Gergely András esete. Az egész tárgyalás alig tart 8—10 percig. De a néhány szóból, amit a vádlott mond, egyszerre más színezetet kap ez a „con- travenltíiás“ per. A kis semmiség egy­szerre megnő és talán ... minden vonat­kozásában egyszerre érdekesebb lesz minden izgalmas, úgynevezett monstre bűnügyi tárgyalásnál. Mi a bűne ennék a Gergely András-* nak? Mit csinált, mit követett el, hogy a törvény felelősségre vonta? Ingyen uta­zott a vonaton, nem váibott jegyet. Mint „potyautas“ tette meg a.z utat Nagyvá­radtól Kolozsvárig. Valahol Bánffy- humyad környékén leplezték le. Jegyző­könyvet vetitek fel, aztán a járásbiróság letárgyalfa az ügyét és 1000 tej pénzbün­tetésre ítélte. Megfellebbezte az Ítéletet. S moist várja, hogyan dönt a törvény­szék. Ki ez a Gergely András és miért kellett potyautasként jönnie Kolozsvár­ra? Az egész történet benne van a rövid_ vallomásban, amit az elnöknek tesz. Hosszú időre nyúlnak vissza az előzmé­nyek: Ezerkilencszáizíizennégy . .. Huszonöt évvel kell visszaforgatni a naptárt, hogy megtaláljuk a kiinduló pontját ia vádlott Gergely András kihá- gási ügyének. Huszonöt évre kell vissza­lapozni az események krónikás könyvé­ben, hogy premierplánban vetíthessük elő ennek a falusi embernek akkori ar­cát, amint elindul tizennégy perzselő 'nyarán a kis kolozsmegyei faluból. .. lamiint otthagyja asszonyát és a virágos szászlónai mezőt... a kaszáját és a töb­bi munkaszerszámait, hogy elinduljon más távoli mezők felé.., valahová Galí­ciába .. B A kérdések és feleletek gyorsan köve­zik egymást a tárgyalóteremben. Az el­nök kérdez — a vádlott felel: Akkor 23 éves volt. Most 48. Szászlónán született. Huszonegy éves korábaini már megnő­sült. Standbeli katona volt, amikor ki­tört a háború. Apja néhány hold földjét vábi2lta, hogy művelje és abból tengesse tovább az éleiét, ahogyan azt ő is csi­nálta. Asszonyával alig töltött valami kis időt együtt s máris el kellett mennie. Csak levélből tudta meg, hogy 1915 ja­nuárjában fia született. — Jól van ez igy, —mondta bajtársiaá- nak valahol a Kárpátokban, ahol ab­ban azi időben az orosz offenziva dúlt, — jól van, majd csiak hazamegyek sza­badságra és látni fogom a gyereket. De nem igy lett. Még ki sem tavaszodott 1915-ben és Gergely András orosz fog­ságba került. Nem jöhetett haz:a. Egy napra spm. Odakerült, ahová a. többiek, Egy szám lett az egyik Szibériái fogoly­táborban. Hogy mit csinált ottan.. . hogy élt? fölösleges részletezni. Hosz- szu riportok számoltak be a hadifog­lyok életéről a közel- és régmúltban is. Színes írások, regények ontották a rész­leteket a messzi fogolytáborok egyhan­gú, színtelen, keserves monoton életéről, így élte napjait Gergely András, amíg egyszer elérkezett ai szabadulás órája. Ekkor útra kelt, hogy hazajöjjön. Viszontagságos hosszú ut után, amely alatt rengeteget éhezett és nélkülözött, a mult év szeptemberében jutott el nagy- nehezen Budapestig. Kinán kérészitől jött. Akkor még nem du'lt & japán—ki- naii háború s itt-ott segítségére volt a Vöröskereszt. Teljesen pénztelenül jutott el a magyar fővárosba, ahonnan kis se­gélyadományok után tovább vette az út­ját. Semmiféle Írása nem volt. Mégiis si­került valahogy átvergődnie a haltáron. Hol gyalog, hol szekéren, hol pedig vo-* naton folytatta útját s csak az volt a szépséghiba, hogy jegy nélkül utazott. S a^ messziről jövő „potyautast“ leleplez­ték. MR számit ilyenkor az, hogy hon­nan jön? Ki kérdezi? Kit érdekel ez? Azt a korosztályt, amelyhez Gergely András tartozott... az első menetszázadokkal elment fiuk korosztályát már régen el­feledték. Elfelejtették még akkor is, ha nem haltak meg, ha vissza is jöttek Ki törődik ma velük? A kalauzt, akinek az egykori hadifogoly fásult, színtelen hangon bemondta: — Szibériából jö­vök ... — nem érdekelte más, csak a jegy. Jegy nélkül nem lehet utazni. A jegyzőkönyv elkészült s októberben már elhangzott «az elsőfokú ítélet a kolozsvári járásbíróságon: — Ezer lej pénzbüntetés! De honnan fizessen? Miből? Hát fe- lebbez'. És most itt áll. És rövid néhány mondatban mondja el védekezését, A tárgyaíást itt egy pilanatra szakítsuk I most meg. A bíróság ugyatnriis csak őt : hallgatja meg, csak őt kérdezi. Az asz- * szárnyának itt nincs szerepe. Pedig ő is I itt ül a padsorokban. Ványadtan, beíe- I gesen 43 évével. Mellette egy villogó sze­mű legény. Ö is eljött. Huszonhárom éves. A Gergely András fia, az Andris, ők csak akkor beszélhetnek, amikor vé­ge a tárgyalásnak és kijönnek a folyosó* ra. Itt mondja el az asszony azt a feje­zetet, ami nem kerüli' a bíróság elé, ami csak köztük, egymás között zajlott le, amikor Gergely András hazajött ei cs Ezt igy mondjál el az asszony: — Álmunkban sem hittük volna, hogy valaha életben látjuk még Andrást. Az utóbbi években hazatért foglyok, akik ismerték ölt, úgy beszélték, hogy rég meghalt. És a mult év szeptemberében, kora ősszel egyszerre csak hazaállitott. Huszonnégy éve, hogy nem láttam. Tes­sék elképzelni. És egyszerre csak előáll és azt mondja: — Itt vagyok. . . megismersz-e még? — Megismertem biz‘ én abban a pilla­natban, csak azit nem 'tudtam, mit szo­kás ilyenkor mondaná. Aztán odajött a fiú i!s. És András összeráncolta a szem­öldökét: — Asszony... te... te férjhez men­tél? Ki ez a legény itt? — A fiad... a te fiad!... A kicsi An­dris! — mondtam neki és nem is tudom aztán, mit csináltunk . .. csaik sírtunk ... sirtunk mindahárman örömünkben. Amint ezt mondja, mosolyog is, sir is ez az egyszerű falusi asszony. Tudja Is­ten, micsoda keveréke ez a bágyatag mosoly és aiz a szeme szögletében meg­csillanó könnycsepp aZl örömnek, az át- / BsteplieÉs, fájdalmak, hdKfltitóg? Állítsa vissza egészségét, szedjen tablettát. A Togal-tabletta gyors hatású rheis- nia, köszvény, ülőidegzsába, gripa, ideg- és főfájásnál’, faülé­ses betegségeknél. A Togal eltá­volítja a kó okozókat és védőanyago­kat termel a szervezetben. Togal lelhlhnwefss hrznüaío ssgíí! élt hosszú szenvedésnek és ta megtalált boldogságnak ... FELMENTŐ ÍTÉLET... ... A tárgyalásnak vége. Alig 8—10 percig tartott az egész. Az elnök nem kérdez többet. S a vádlott közönyösein, fásultan áll ott az emelvény előtt. Érezni lehet, hogy erre gondol: — Ha nem törlik az ezer lejes pénz­büntetést és fizetni kell, hát. .. leülöm, Fizetni úgy se tudok. A bírák pillanatra összenéznek. Vala­mi csöndes, néma megértéssel. Ebben a nézésben most ez van: a törvény — tör­vény! De mégis csak Szibériából jött... Egykét másodpercig tart ez a hangta­lan tanácskozás s az elnök máris kihir­deti a döntést: A bíróság felmenti., + Künrt a folyosón ezt mondja a villogó szemű fiatal legény: — Édesapám, ugy-e mondtam! És felszakad a boldog nevetés Es be­szélnek ... az asszony, a fiú . .. csak Gergely András hallgat. A fiát nézi ... a gyermekét. .. aki azelőtt sose látta öt . . nem ismerte, akiniek a számára, mikor hazajött, idegen volt... s ez a nagy gye­rek most igy szólítja őt: Édesapám! . .. Milyen furcsa is az egész. Huszonhárom éves ez a legény .. . amennyi ő volt, amikor tizennégyben azon a nyári na­pon nótaszóval az ajkán elindult — Szi­bériába. Valami összeszontja a torkát. Talán erre gondol: Nem ... ez a fiiu nem fog Szibériába menni. Aztán . .. amikor a többiek már kibeszélték magukat, csöndesen megszólni a. messziről jött „potyautas“. Hangja olyan, mint a falu­si esti harangszó: — Gyerünk haza . . . Gredinár Aurél. HflDSZESZTésSZQPPftNT! A párisi kokdu$ieíi*ető!$e temették a békeidők leghíresebb péíervári szinészsiaíéi PÁRIS, január hó. A francila főváros egyik kórházában hetven éves korában a legnagyobb nyo­morban meghalt Suzanne Munte, a bé­keidők hires szentpétervári primadon­nája. A cári Mihály-szinház primadon- nájia volt és olyan sikereket aratott Oroszországban, amilyenekre a cári bi­rodalomban még nem volt példa. 1897- ben, amikor haza akart tém, Párásba, maga az anyacárnő kérlelte maradásra, de csak neki is nehezen sikerült vissza­tartania az ünnepelt színésznőt. A3 or őszi—japán háborúban Port-Artur előtt az elesett orosz tiszteik szive fölött meg­találták Suzanne, a francia színésznő fényképét, amelyet valósággal szentkép­ként hordtak maguknál, Aa orosz—japán háború után Suzanne Munte világkörüh útra ment, amely há­rom évig tartott, de azután visszátért megint régi, sikerei színhelyére, Szentpé­tervárra. A nemes testőrség tisztikara nagy vacsorát adott visszaérkezése tisz­teletére. A primadonna egyik oldalán Sándor nagyherceg, a másakon Nüola- jevics Nikoláj nagyherceg fogüaít helyet. A vacsora végén Nikolajevócs Nikoláj felállt, kezébe vette sisakját és fefa®ő&- tottai gárdistatársait, hogy ajándékozza meg kiéki a gyönyörű Suzsmnet szzsá. anat a 'legkedvesebb emléke. A nagyher­ceg nyitotta meg a sort: a sisakba dobfa csodálatosan szép aranyéi garettatárcá- ját, amelynek fedelén gyémántokkal ki­rakva ragyogott a Romanov -címer. A tárcát Mikola, je vies Nikoláj magától a cártól kapta. Példáját követték bajtársaá és azt mondják, hogy egyedül Nikolaje- V'ics Nikoláj sisakjának tartalma miMós vagyont képviselt, amikor átadták a szí­nésznőnek. A péterváni cári színházban együtt lé­pett fel Suzanne Munte az öreg Lucien Guitry vei, a nagy Réjane asszonnyal és Sarah Beruhardt-tal, akit imádott. A nagy Sarah különben régi barátja volt Suzanne Muntenak, mert édesanyjával, Lina Muntéval, aki szintén szülésznő volt, 15 éven át együtt lépett fel. 1917-ben a® orosz forradalom kitöré­sekor Suzanne visszatért Párisba, ahol több előkelő színház vezető tagja volt. Utolsó szerepe Mussolini „Száz napi­jában volt, amelyben Firm in Gemrer mellett a' női főszerepet játszotta. Azóta teljesen eltűnt a nyilvánosság elől és ha­lálos ágyáról is csak néhány régi barát­jának küldött értesítést, közöttük Sachs Goitrynek is, aki tüstént hozzá sietett. Suzanne Munte ugyanarra a sorsra ju­tott, amire édesanyja', aki 50 év előtt szintén ünnepeit! színésznő volt.: senki sem kísérte koporsóját régi pályatársai közül a, Montmartre-temetőbe. ahol a koldusok közös sírjába temették. ovaiHSicsÉifeieK és nijers­HfóeléftCwt A táplálkozás mbit természetes gyógyié* nyező! Ára 60 lej az Füenzák kőnyvosx tá­lcába«, Kolozsvár, Pia ti Unirii, Vidék;# utánvéttel is azonnal szállítjur~ ‘Az uj Molnár Ferenc sikert

Next

/
Oldalképek
Tartalom