Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-05 / 281. szám
1937 december 5. <BttEisrzsm ima SZABÓ ISTVÁN ■.■a-.'-^iiiwwi-imm..:t8taial5QrTr—■ Vázlat iáét «asszosiyi arcról i. .4 MAMI Valahonnan az erdélyi bányavidékről jött még a szárazforduiló előtt ebbe a kincseitől vedlett városba s a megállapodott polgariaso. dás kellős közepén ő képviselte a vidlek első tudatos beszivárgását az urbánus központokká. Asztalosmesternek lett a felesége s a fejlődő iparosodásban és viszonylagos polgári m-{ jólétben néhány év múlva már két szoba, konyhái lakásuk volt disznótartással, a Mami minden reggel a piacra ment bevásárolni, a csütörtök estét „poigárestnek“ hívtak, amikor az Arany Oroszlánba ment az asztalosmester. Itt éjfél ulán kigombolta a mellényét, melyet ■ ^ o csak az ezüstlánc tartott ös;ze s a könnyű kadarka-felhőkben már kezdődő vagyonoso- o dását színezte maga elé. Aztán még egy kicsit vastagodott a mellényen az ezüstlánc, de csak éppen alig észrevehetően, aranylánc azonban >sosem lett, belőle, sem Ipartársulaü, vagy dalárda! elnökség. Az ipartársulat hivatal lelt, mint a többi porosz mintájú állami hivatal, a dalárdistá- kat miin den es tői kii vitték a frontra, de legtöbbje ott sem fújta sokáig. Az első, második t o háborús évben elesett az aszta 1 ©mester, a takaró, sok összezsugorodtak, mint az éle'tröviditő, mesebeli 'szamárbőr, a disznótartásnak, az uj aranyozott ebédlői ampának, de még az asztalosmester ezüstláncának sem volt régen hire- hamva sem, amikor valamelyik hónap ötödikén olyan jeleik mutatkoztak, hogy >a jövő - hónapban már nem lesz, oki kifizesse a „hath disegédet“... A forradalom, mint szeles időben a tüzcsó- va száguldott végig a kimerült ország felett. Azon az emlékezetes őszön korán megcsapta a dér a kerteket s az elmúlt jólét aranyozott áb díszletei kopott szuffittákként osüngtelk a kétségbeesett lelkek felett. A Mami azonban aktiv lélek volt. Bár a háborús években nyomorékká vált, bottal cipelte és nagy fáradtsággal magát az utcákon át, de mint bányász- ivadékban benne élt az önfenntartásnak az a csodálatos és nyugodt szenvedélye, mely csak tengerészeiknél, bányászoknál, vagy hullámosoknál tapasztalható; azoknál, akik a halál nagyobb közelségében élnek s a természettel és elemeivel ősibb és bensőbb barátságot tar' tanaik fenn. A Mami maga volt a megtestesült iib'senm „robosztus lelkiismeret“. Ha férfi lettem vaJ" na — szokta volt mondani —, csak nagy hazaikat építettem volna, magas tornyokkal cs nagy, komoly bútorokkal! rendeztem volna be az emberek hajlékát. Sok gyermeket es folytonos vidámságot teremtettem volna magam körül. A magas házakból kopott kis külvárosi albérlői lett, a nagy és komoly bútorok ágyéka és kopott lócákká hldegedtek e könyörtelen évtizedekben, de a torony, a mindennapi hősiség toronya egyre magasabbra nőtt ebben a hő>sles asszonykái ebben. Iparosfiuk es szeglény diákok laktak a. szobában és jártak ágyra a Maminál s az internálusokban rövidesen fogalommá vált a nála mosatott vakító, vasalt fehérnemű. Diáklakóit szivesen figyelmeztette a maga sajátos modorában a közelgő kollokviumokra, számonlartottia a kimaradásom estéket s a. szombaton és vasárnapon kivül, legfeljebb a csütörtöki polgárestet, ha elnézte. Ilyenkor ment az asztalosmester iaz Arany Oroszlánba.,. Az iparosfiuknak szívesen kinézte a környék takarosabb menyecskéit s végtelen példázatokkal tudta színessé tenni hosszú élete folyamán leszűrt egyéni bölcsességét). Mami már meghaladta a hetven évet. Esze most is fogékony és friss. Szobájában állandóan van lakó, a fehérneműje kifogástalanul tiszta. Napokon keresztül áll rma is a mosókonyha fullasztó gőzében s ha elmozdul a teknő mellől, botot vesz kezébe. Bár Írni sohasem tanult meg, müveit lélek lett az ember!1 viszonylatok hajszálfiinom felérzésében s abban, ahogyan derült és gyermeki lélekkel, csalhatatlan reménységgel szemléli sötét és zord napjainkat. Nemsokára már a harmadik nemzedéket mossa tisztára a Mámi és hősies asszonylelike rendithetetlenül várja a maga módján elképzelt haladásnak, a jóság és a tü- I retem országának elérkezését, Á MATRÓNA Álmos és andalító volt a vasárnap délután, ! amikor a kén kis hölggyel elindultunk a távoli villanegyed falé vidéki művészbarátunknak bútorozott szobát keresni.. A levegőben ökörnyálak úsztak, a kertekből ki virítottak a kései vörösbogyós fák és olyan könnyűeknek, súlytalanoknak éreztük magunkat, akár a mesebeli török dívány párnájában a tollpe- hely. Könnyű kaland-szél csapott meg valahányszor beléptünk egy házba, mert ha meggondoljuk. nem is olyan :k!s dolog vasárnap koradélután csak úgy minden előkészítés nélkül belépni házak és családok szentélyébe s bár elfogadható indokkal, de papucsban és házikabá'tiban lepni meg az embereiket és asz- .szonyoikíafl, öregeket és fiatalokat, a kapuban, a verandán, vagy a fdiegóniában römizés közben. Csengettünk az egyik szépen rendezett portán s kisvártatva a zöld zsaluik megetl tisztes öregasszonyfej jelent meg s fürge oso- szogássail már jött is kaput nyitni. Elmondjuk célunkat. Az ősz asszony dióbarna szeínei fiatalos elevenséggel tüzeltek a a régiii. vidéki nagyasszonyok kézmozdulatával, akik már osialk nagyapáink ködös elbeszéléseiből élnek bennünk, mutatott helyet a pi- roshuzatu szalonban. Szó szót követett s mint az ilyenkor szokás, megtárgyaltuk az ágynemű és a fürdés mindennapi körülményeit s már bucsuzkod- tunik is, amikor ,a hölgyek — titokzatos, örök nőű; cimboraság a ludat alatt — megdicsérték az előszoba asztalán a teritőt. Szép erős és ízléses háziszőt’tes terítő volt. A nagyasszony egyedül állott a vasárnap délutáni szieszta után, a hölgyek beszédesek és kedvesek voltak és mint természetes, elemi erővel indult meg :az elmúlt 'évtizedek izzó, folytonos és boldog tevékenységének eb beszólásé — a szőttes fonalán. Egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy kellemes igézetben járjuk a nagyasszonnyal a szobákat s a kertet, ahol aranykora barackkal kínált. Végül, mint rómaiak, a háziszentély küszöbén megálltunk egy fából készült ügyes,, de bonyolult alkotmány í előtt, .amin quod erat demomtradum, a szentély tulajdonosa motolláin! kezdett. Ez volt a szövőszék. Percek és félóráik múltak, de tanul voltunk annak a csodának, amely hetven év után sem szunnyadó lelkesedéssel ,,stafirozo'tt iki“ egy egész gyermeksereget, de még az unokák tíz, vagy tizenötödik 'tavaszi ordu lójára is szekrénnyel és kosárral állította elő a valódi, hamisítatlan háziszőttest, vásznat, lepedői, kabátot, a konyharuhát“ sem. feledve ki. A szekrényből bizonyság okáért csak úgy dőlt a sok holmi és mlndeniken látszott, hogy lélekkel szőtték, szemmel és kedvvel simogatták. Szó volt még sok egyébről iiis, az életről, melynek kátapintha'tiatilan titokzatos, de csodálatos szövetét is egyszer befejezik a p'árkáik, beszéltünk a drágaságról, a rossz emberekről és a gonosz világról s a nagyasszony férjéről, akii minden héten egyszer, vasárnap délután „bemegy a városba“... Philemon és Baucis, a szent házaspár jutott az eszünkbe, akik ketten testesítenek meg mindent, ami a jó a családban s mi ezt az élet meleg fészkévé teszi a tető alatt élő embereik számára A hölgyek csodára belemelegedtek a nyüstWéfre sikerOll megtalálni a legmegfelelőbb hngQsovoidö-szeH! Mindazok a különféle sók, amelyek a ki nem válla szított hu gy sav felesleg folytán ellő - államiak', lerak ódnak az 'izületi izmokban, ahol arthriiitisl és köszvényl okoznak, továbbá az izomzat-idegekben, ahol reumát okoznak és a vese, máj és eipe-csatornákban, a'hol vese és epeköveket termelneki. UROFAiN az egyetlen gyógyszer, 'amellyel ezek ellem a betegségek ellen eredményesen lehet fölvenni a küzdelmet, mert UROFAN a hugysav valódi oldó és kiválasztó szere. Ára 105 lej. Kapható: gyógyiszertlárakban és drogériákban. Lerakat és vezérképviselet: E. & L. Ciora Bucureşti, III., Strada Speranţei 37, Sol :iasem kés // SO még egy Helíemes meg(epetést oHozni _Ddindenki örül a ^ffudnut Hol- mvizneH Qyenged, finom illata és a stílusos ajdndeH-etui a valasz- téHos modern ízlés öizonyitéHa, - mindig és mindenHor örömet szerez. nlUBINlUT kölnivíz a következő illatokban: GEMEY LE DÉBUT VERT s/z/múr--- LE DÉBUT NOIR R1CHESSE ről, orsóról és egyéb fontos apróságról valló fejtegetésbe, de én csak álltam ebben az időtlen római hangulatban, ebben a párolt, tisztított és leszűrt légkörben, a szövőszék bonyolult bordarendszere, fonalak, színak, ■szőttesek, minták és darabok halmaza előrc — közben egészen este lett — s a kertből, mely felett arányló pára ük és őszi ökörnyákk úsztak, a hasított talpú Pán isten igézetes furulyáját véltem hallaná... Viíágéletemben közömbösen mentem el a család és alkotóelemei mellett. Soha nem hittem, hogy vétek és nyomorúság mellett ennyi kristályt és tisztaságot is jelenthet. Ez az öregasszony ezen az álmos és andalító vasárnap délután a kései vörösbogyós fák vá'- ritásában « a piroskockás térítőre tett tál barack aranyba ma mosolyában megértette velem, hogy kit is neveztek, hajdan matrónának:; azt — qui lanam fecit et domum ser- vavi.ts, — akii gyapjút szőtt és szolgába a házat .. . A paleszíinai arab terroristák legfélelmetesebb ellenfele két rendőrkutya Az egész világsajtót bejárta az a hir, hogy a Jeruzsálemben állomásozó skót elrtezred, a Fekete Gárda két katonáját meggyilkolták az arabok és bogy a gyilkosokat alig hat órával tettük elkövetése után már kinyomozták, sőt le is tartóztatták. A hiradás röviden megemlítette azt is, hogy az arab terroristák felkutatására rendőrkutyákat használnak fel, amelyek csodálatosan gyors munkát vé‘ i geztek. Az arabok szemében a kutya, vagy ahogy ők nevezik, ,,E1 Kelb“ tisztátalan állat, amelyet hithü muzulmán meg se,' j érinthet, mert különben ő maga is tisztátalanná válik. Érthető, hogy ilyen körülmények között lenéző gunykacaj fogadta azt a két angol rendőrkulyát, amelyet két év előtt Dél-Afrikából Palesztinába hozattak, hogy az egymást nyomon követő rablások és terrorcselekmények tetteseinek rejtekhelyeit Az egyik jeruzsálemi angol laktanyában betörést követtek el. Kézigránátokat j és fegyvereket vittek magukkal zsákmányul a betörők, akik nyilván az arab terroristák soraiból kerültek ki. Nyomban a betörés színhelyére vezették a DéEAfri- kából érkezett rendőrkutyákat és meg- szagoltatták úgy Elsávai, mint Jannal azt a ládát, amelyből a betörők a kézi gránátokat kiemelték. A két rendőrkutya izgiatott.an hegyezte a fülét, majd orrukat a fö'dnek szegezve. nyílegyenesen megindultak. A rendőrtisztek, akik a kutyák pórázát fogták, a láthatatlan nyomon haladva elérkeztek egy kis arab faluba, amely gyalog két óra járásra fekszik Jeruzsálemtől. Jan és Elsa meg som állt egy arab kunyhóig, amely előtt keresztbevetett lábakkal ülve, a világ legbékésebb arcával pipázott egy szakállas arab. Jan mancsait i az arab vádlóira téve, háromszor élesen elvakkantőtta magát. A gyanubavett arab most már nem káromkodott és nem próbálta magáról lerázni a „tisztátalan állatot“. Nem tudta sehogyan sem megmagyarázni magának a dolgot, de tudta, hogy vöszve van. — Ugylátszik meglátott a fenevad, — suttogta maga elé, azután beismert mindent a rendőrtisztek előtt. Azóta a Dél-Afrrkából hozatott kél rendőrkutya százszor is bebizonyította képességeit. Palesztinában több. mint 45 millió lej ; van kitűzve különböző terrorcselekmé nyék bűnöseinek kézrekeritésére. Az arabok azonban nem jelentkeznek a hatal más jutalomdijakért, mert ez biztos halált jelentene a nyomravezető számára. Alkalmasint még sokkal több ilyen véi" dij lenne kitűzve, ha a palesztinai rendőrség nem rendelkeznék ilyen pompás rendőrkutyák fölött..
