Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)
1937-12-05 / 281. szám
193 7 december 5. ELLENZIK 5 warn VASÁRNAP! KRÓNIKA ÍRJA MARAI SÁNDOR Egy élet Éva fiatalabb leánya, leírta életét. Ez ^jxz élet szürke. Varsóban született, apja szegény ember .volt, igy hívták: Szklo- dovszki. Az apa számtant és fizikát tanított. A lányok egyetemre szerettek volna kerülni; de Oroszországban nők nem látogathatták az egyetemet. Egyik nővére, Bronia, mégis eljutott Párisba, orvosnőnek készült. Mária pesztonkának állott, küldözgette a nővérnek a huszrubeleket Párisba. ,,Valami tehetség van a mi családunkban“ — irta a nővérnek — „s ami egyedül fontos, hogy ez a tehetség ne kallódjék el, Tanulj...“ Ö maga csak évekkel később jutott Párisba, az egyetemre, mikor nővére már férjhez ment egy orvoshoz. Néhány esztendővel a szá- 1zadforduló előtt, egy lengyel honfitársánál megismerkedett Curie Pierre-rel. Mindketten oly szegények voltak, mint csak a valóságban és az orosz regényekben szoktak lenni az emberek. Ez az asszony, Curie Péter felesége, — Madame Curie, ahogy, különösebb j cim és rang nélküi, világszerte emlegetik j — elénk lép most az idegennyelvü iö;í könyvből, melyet kisebbik leánya anyja ! emlékének szentel. Nem valami irodalmi rr remekmű ez a könyv. A divatos, izgalmas életrajzi regények között elszürkül eseménytelenségével, Curie-Szklodovszki Mária élete nem volt különösen érdekes. A szegénységből érkezett, a jászol mellől, mint majdnem mindenki, aki föltétel nél- íh kül egy eszmének s az emberek szolgáin latának szentelte életét. Ifjúsága csákón nem nevetséges nyomorúságban telt el. Ez a fiatal nő, 'aki később kétszer nyerte meg a Nobel-dijat — egy Ízben fizikai s egyszer chémiai kutatásaiért —, párisi egyetemi éveiben oly szegény volt, hogy téli estéken ruhástul feküdt le s az egyetlen széket is testéhez szorította az ágyban, csakhogy hidegtől dermedt, gémbe- redett ujjaival valamibe kapaszkodni tudjon; ez a fiatal nő, aki éveken ár csak az otthon főzött teán és gyümölcsön él, kinek tálcásában nincs viz, nincs villany, úgyszólván nincsenek berendezési tárgyak, éveken át él a társadalom perifériáján s boldogan él igy, mert hisz valamiben. Később bevallja, hogy ez a sanyarú idő volt élete legboldogabb szaka. ,,Hinni kell abban, hogy rendeltetésünk van“ — mondja egyszer leányainak. Nem, ebben az életben hasztalan keressük regényes elemek visszfényét. Minden szin szürke itt, szürke a szürkében. Mégis csodálatos élet ez. Mi füti? ^Valami tehetség van a családban“ — írja Broniának; s csakugyan, az apa fizikus és matematikus, Bronia orvosnő, Mária fizikával és vegytannal foglalkozik az egyetemen, a család tagjait vonzza a tudományos kutatás. ,.Egészséges“ ez a hajlam? A századvég pillanatában nem éppen mindennapos jelenség a fiatal, törékeny szervezetű nő, aki minden becsvágyával a tudományos kutatásnak áldozza fel életét. De ez a nő nem kékharisnya. El kell hinnünk, hogy „valami tehetség“ akarta kifejezni magát e családban; valamilyen személyfölötti intellek - ius, az a különös kényszer, mely egy- icl.öben nyugtalanít embereket, kik azonos problémákkal foglalkoznak s a valóságban mit sem tudnak egymásról. Pierre Curie, a fizikus, nem ismerte még Szklodovszki Máriát, mikor a Rue Lho- mond-i „Fizikai és vegytani intézetben ugyanaz a gondolatkör foglalkoztatta Ha, melyet felesége doktori értekezés tárgyául választott: a Bequerel-féle sugarak elmélete. Aztán találkoztak. Szerényebb és színtelenebb már nem is lehet szerelmi regény, mint e két szegény ember találkozása. Amolyan istálló-féle pajtában rendezték be első műhelyüket. Évtizedeken át dolgoztak itt. Kutatásaik eredménye a rádium. így, tőmondatban leírva, talán drámaibban lehet érzékeltetni a márti- riumot, mely e fölfedezéshez vezetett., mintha részletesen ismertetjük a nélkülözésnek, a reménytelenségnek, a kötöttségnek é& efhagyatottságnak azt a bonyo- lulj szövevényé^ melyben életük eltelt, Madame Curie éveken és éveken át megosztja életét a szegényes othon és a szegényes laboratórium között, két leánya születik s az asszony takarít, szoptat, vasal, mos, beteget ápol s közben, minden órában, melyet el tud szakítani a családtól, menekül a laboratóriumba, ott áll a kémcsövek között, megfigyel és ellenőriz. Azt az anyagot keresi, melynek sugárzása kétmilliószor erősebb, mint az uránsó sugárzása. Azt az anyagot, mely forradalmasítja a chémiát s a gyógyítás uj lehetőségeit tárja fel. A Bequerel-su- garak útmutatása nyomán céltudatosan keresi ezt az anyagot, melyet „tiszta formábban akar előállítani. Végre, évek kísérletezése után, kapnak Csehországból szurokércet, végre közelednek a titokzatos elemhez, s Pierre Curie egy es- j te, munka után,, mikor a házaspár fá radtan pihen otthonában, nevezhetetlen nyugtalanságtól űzve visszasiet feleségével a vegyi műhelybe. A sötét pajtában szótlanul megállónak. Valami sugárzik a sötétben az asztalon s a falon elhelyezett üvegcsövekben. A homályban tapogatódzva haladnak a gyenge fény felé. Aztán lehajtják fejüket, a férfi kinyújtja kezét és megsimogatja a nő fejét. így állnak lehajtott fejjel, szótlanul. Most megértették: ami a kémcsövekben sugárzik, az a rádium. Az uj elem élettani hatást önmagukon vizsgálják: Pierre elégeti karját, Mária felsőtestét s a jelentés, melyben a veszélyes anyag hatásáról az Akadémiának beszámolnak, szűkszavú és tárgyilagos. A rádium hat az élő szövetekre; s a tudományos világkép e jelentés hatása alatt megváltozik. De Pierre és Mária számára talán most következik az élet nehezebb szaka: eddig csak a szegénységgel és a magánnyal küzdöttek, most meg kell verekedni a világhírrel, az üzleti szándékkal, a sikerrel. A Nobel-dijat elfogadják, mert kutatásaikhoz pénzre van szükségük; de nem használják ki soha a rádium üzleti értékesítésének lehetőségeit. A világ igényekkel fordul feléjük. Mit adhat e két megszállott embernek a siker? „Nekem nem jelvény kell, hanem laboratórium“ — Írja Pierre Curie a miniszternek, miikor felajánlják neki a becsületrendet. A siker uj munka- i megtagadja tőlük, hogy tovább is együtt lehetőségekhez juttatja őket; a végzet gyorsvonat. Özvegye, első tanárnő a Sor- bonne-n, elfoglalja férje helyét a katedrán. A háborúban Röntgjen-kocsikkal járja a frontot. Hatvanhét éves korában dolgozzanak. Pierre Curiet elüti egy hal meg, világhiresen, utolsó pillanatig a munkahelyen, magányosan és hősiesen. Mi a legendaszerü ez életben? Ma, mi kor oly készségesen gyártanak mesterséges hősi legendákat, nem árt felpillantani e jelenségekre, melyből csodálatos fény sugárzik. Vannak ilyen hősök is. Ez a nő, nyomorúság közepette, szoptatás, takarítás és házimunkák között,, a legtisztább tudományos munkának tudta szentelni életét. Lényében, életművében van valami hallgatag! hősiesség; s talán ez a legritkább emberi tünemény. Curie Mária élete szürke élet volt. Most, mikor fiatalabb leánya elmeséli ezt az életet, csodálattal észleljük, hogy valami sugárzik e szürke életanyagból, valami becses, elpusztíthatatlan és ellenállhatatlan, valami, ami milliószor aktívabb, mint a rádium. Egy élet tartalma ez a fény. Divatos reflektorfények között is megérinti szemünket, oly meleg erővel hogy csodálkozva fel rá. VaUmere tonalrdblős az óhirőlpágbsn BUCUREŞTI, november 4 A CFR vezérigazgatóságához érkezett távirati jelentés szerint Tg.-Ocna és Ad- jud között több bandita rablótámadást követett el a 8085. számú személyvonat ellen. A támadás akkor történt, mik r a vonat elhagyta Radiana helység pályaudvarát. A banditák behatoltak a vonat kezelőkocsijába s innen a töltésre dobták a hordozható pénzszekrényt. Neacsu váltóőr észrevette a töltés mellé gurul! kézipénztárt s azonnal vészjeleket adott le, mire a banditák elmenekültek Egv Grosu Gheorghe nevű munkást azzal gyanúsítanak, hogy résztvett a rablótá- madásban. Egy nap alatt anya és kétszeres nagyanya üti Newyorikból jelentük: Egy ,:sszony 2f óra leforgásán belül tieid anya és kót.zben nagyagya. Jersey City egyik ikórházában a 37 éves Loretta Rusmamn megszülte ötöd k gyermetkéi. A boldog anyának férje hozta meg az érfesidést, hogy két ótrávali korábbam legidősebb leánya, aki 21 éves, szintén egészséges fuigyermetknek adott életet). Közben befutott a másik leányai, a 17 éves Irén férjének távirata, aki jelien.tettbe, hogy feleségének egészséges leánygyermeke született. Az ELLENZÉK a haladás! szolgálja. A kisebbségi és emberi iopok előhareosa. LÁSZLÓ BÉLA KÉT VERS START ,,Megszületett . . . Van vagy négy kiló: életrevaló!“ Zajos, tudákos bábaasszony jelenti mély szakértelemmel, hogy megjöttem s indulhatok. Anyám hallgat. Két elkinzott kék szemében könny . .. s a könny nem beszél, csak ragyog. „Megszületett, megszületett“ ... hid éti végül szerényen — minden különös hangsúly nélkül - az édesapám. Aztán otromba, ronda nagy könyvek fölé hajolva lapozgat unottan tovább: Tartozik—Követel—Átvitel— Áthozat—Összesen ... Zsebórája — ott a szive fölött — gépies ketyegéssel kiséri az időt. PREDESTI NÁCIÓ Kalászos mezön túl, a messzeségbe dús, fehér ködöt pipál az égbe az embernemjárta szüz-havas, Valaha égetett, perzselt a lángja, testéből húl ott a tűz s a láva; most dermedt csöndben hó alatt pihen. Mély, sötét vermekben, jégkeretben halott sziklák pihennek csendben s a köd rajtuk a szemfedél. Dermedt csöndjét meg-megzavarja, szűz havát fel-felkavarja fütyülve fagyos éjszaki szél Ormok felett a hidrg éjben lelkem bolyon r az éji szélben vágyón kalászos mezők felé.
