Ellenzék, 1937. december (58. évfolyam, 277-302. szám)

1937-12-25 / 298. szám

RLLRßrzmr

KV-JQnOUl

19 3 7 december l 3.

lamwiHi'T/r '• a

FJUSAG

Irta: BENEDEKFFI SAMU

Jelszavak nyüz'gő világában elünk mer:

,i mindig rtmcleui sukon mozgás üres szóla makká változtatja a tküilonben gyakorlattá válható elveket és tény megái Lpitásoka t. Ilyen jelszó ez is: az if juság a jövője, mintha ez- /ol nem a legnagyobb vétket követnők cl a/ok közül, amelyeket népünk ellen 'ehetünk. Bátran ki merem mondani: az ifjúság elsősorban a jelené s c.sak a jelenen keresztül v ál hatók a jövő igazi irányítójává. Egy nép riete félig a jelenkori vezetőktől, egy negyed- t észtig a körülményektől, de egy negyedrészig !Ijóságáról függ. Ez. az ifjúság, azonban ilyen körülményeik közölt, -idyen nézettél, ilyen marással és «ilyen indítékkal egy parányi mértékben sem irányitó közege társadalmunknak, sőt még résztvevője sem életének. Éppen ezért rá akarok mutatni, hogy melyek azok a hibák, amelyek útjában állnak az 'f- jusági élet helyes irányának s hogyan lehetne’. a kívánt útiakat megtalálni.

Mint legnagyobb hibát, mint minden tehetetlenség kutforrását látom az üres jövőbe- nézést. Az ifjúság a jövő hivatottjának ozi magái s ezért első sorban minden tevékenysége arra irányul. Erre vall minden megmoz- dulássa, melyekről állandóan kihangsúlyozza, hogy azok nem szervezett, munkairányító tömörülések, hanem arra hivatottajk, hogy egy sajátos szellemi közös éget épitsenek ki, melynek útmutatása melilebt az életbe lépő uj nemzedék megikezdhesse munkáját, midőn át kell vennie a kihaló vezetők kezéből az irányítást, Erre mutat tevékenysége, mely kaszt, szerű elzárkózásán teljesen egy-kél folyó rat köré tömörült csoport keretén belül folyik le. Ki meri tagadni, hogy ezek a kiskörű sajtó elmélkedésekbe zárt ifjúsági elmefuttatások — ha jó meggondolkoztató lények is — de nem életialakitók és semmi közük a nép egészéhez. Jók arra, hogy a jövő nemzedék egységes szellemé: és világnézetét Lassa n- lassan kialakítsák, de nem erre van "zük- ség máma, miikor ezer megprábál'.atás éri a népet s ezer baja hiv, hogy gyógyítsuk; gyógyítsuk első sorban mi, akikben legtöbb cselekvőképességnek kell lennie; gyógyittuk mi, a jövő elhivatottal, akik csak holnap válhatunk a jövő prófétáivá.

E tétlen jövőbenézésből természeteden következik az önnevelés teljes öncélúvá válása.

A mai ifjúság iegrögzitett kétel-e: növelnünk kell első sorban magunkat, hogy népvezetőkké lehessünk, igen ám! de nem gondol arra «az ifjúság, hogy a legjobb nevelőiskola a gyakorlat lenne, mely munkáink eredményeit á; és hibáit ás jobban megmutatná, mint az egymásközti elmecsiszolás.

De öncélúvá is vált ez az önnevelés. Utón, útfélen hangoztatjuk, hogy készüljön föl az ifjúság és úgy lépjen ki az életbe, de nem gondoljuk meg azt, hogy felkészülni valamire, amitől gyakorlatilag elzárkózunk — tehát Így az életre is — nem lehet. Ha most parancsol a pillanat' a sorba lépni s mi állandóan a magunk« tökéletesebbé Válásán munkálkodunk, magunkat tettük öncéllá s Így elveszítette önnevelésünk maga elől az igazi célt.

A mi. helyzetünkben nem «láthatjuk csak magunkat egyedül, nem elégedhetünk meg «a «különböző felekezeti szük-keretek között. (IKE. Majláth, Dávid Ferenc-körökj megrendezett nótoadélutánokkal és kex-vacsorákkal, ahol megmondjuk egymásnak neveinket, elsírunk egy pár Bartók-Kodály-dhk s ezzel befejeztük tevékenységünket.

Ez nem «a> maii időkben való ifjúsága élet. De nem a mai idők követel menyeinek megfelelő szellem a tuîz-otfc kegyeskedés sem«.

Már abból is természetesen következik ez a szellem, hogy minden ifjúsága szervezkedés teljesen egyházi keretek «között történt.

Itat minden mozdulatnak gerincét a hibbanna gyarázatok (képezik. Ami a szellemet illeti, nagyon helyes volna, erkölcsi szempontból Ítélve, de nem tagadhaljuik, hogy minden lépésünket a transzcendens theológiai világszellem jegyében téve elszakadtunk a való élet alapjaitól, vagy legalább is lehetőségeitől. Aztán nem is jó minden mozdulásnak szóval élére a bibliát cégérül itüzni, hagyjuk, hogy Inkább a munka és cselekvés lényegéből és céljából tükröződjék, mint jellemvonás a tiszta evangélium szelleme.

Elba liga thatatlan «a.z ifjúsági 'élet, azon jellemző vonása, melyre mint hibára már többször uitaltam s mely az eddigiekből is világosan ik'itünt: a teljesen elméleti sikon való mozgás.

Ez az ifjúság mindent csak meglát, minKarácsonyi olcsó vásárul

dent cvik szemlél, mindenre oak rámutat és rá mondja, hogy meg kell valósítani, de nem mondja meg, hogy hogyan kell esi csinálni és főleg nem kezdeményezi a megvalósítását.

Nem hiszem azt, hogy nem tudná, nem 1 ui- hrtern, mert .sok tusakodásai között mégf's csak Iá tűrni azt, liogy bizonyos dolgokban helyesebb a felfogása és állásfoglalása, mint az élőt)te élt ifjú nemzedékeknek, de nem meri. Nem mer, ez iaz igaz-ág és ezzel a megállapít assail önfegyverét fordithlaitjuk ellene, azt a fegyvert, melynek bár toki ás ávail dicsekedett. Gőgösen hangoztatnia. az uj nemze- dék, hogy életfelfogása solck/ad valószerübb, mint az öregekké, nem fut délibábok után, nem kerget meg valósit h a ta da n nagy álmokat, hanem a v'aló életre néz. Szerimtem éppen ez a hiba, hogy az ifjúságnak — a való látása mellett — nincsenek nagyobbszab.ísu ter vei nincsenek nagyratörő álmai s ebből kifolyólag nincs is bizakodó reménye és nincs bá torsága dolgok megvalósítását megkísérelni. Tény az, hogy a sikeres munka előfeltétele a törhetetlen bizakodás és --okikíall nagyobbat kell akarnunk; mint (amennyit megvalósít hatunk, mert ez az élet.

Ez a mai ifjúság, ha ttgadja, ha bevalja, sőt minél inkább itagadja, annál jobban bizonyossá válik, hogy ez nc.mosak vád elilcne, hanem való tény.

Ezért vimnak ma reá nehezedő kötelezettségek, melyek elől nem térhet kii. Az ifjúság elé — nézetem szerint — hármas követelmény állítható: hogy tudjon mint erőegység fellépni s ezt az erőqgységel tudja értékelni magában, hogy minden újnak és jónak szellemileg teljes kezdeményezője, gyakorlatilag pedig részletesen bár, de elöljáróim vég* rehajtója legyen és végül élete túlnyomóm gyakorlati síkon mozogjon. A gyakorlat ugyanis már természetszerűleg föltételezi az elméleti 'tisztánlátást, míg ugyanennek a tényállásnak a fordítottját nem észlelhetjük. E hármas követelménynek megfelelően az ifjúságnak meg kell változnia.

Az a szervezkedés, mely csakis általános jellegű lehet, nem ké hét tovább. A magyar főiskolás ifjúság, mely elsősorban hivatott ezt a kérdést megoldani, el kell hagyja régi kereteit, ahol külön-külön felekezetek szerint ten gődött Egy táborban kell tömörülnie, mert enélkül nem lehet egységes munkát kifejteni. A tömörülés nem lehetetlen, sőt nem ludom elképzelni azt, hogy egy művelődési cél Ibi tömörülő ifjú csoportot meggátoljanak törekvéseiben. Vagy meggátolják — legyük fel lehetetlen lesz magunk erőnkből végrehajtani? akkor adjon be az ifjúság közösen em- lékirfatoc a magyarság hivatalos vezetőszervéhez, amely kötelességének teljes tudatában bárhogyan ás kieszközölje a szervezkedési lehetőséget. íme mindjárt megszületés éné!;, meg fo gja kísérelni erejét az uj fiatal nemzedék.

Mondhatná Vallóik« azt, hogy nem föliétlen szükséges a végzendő munkához az állandó jogi keret, de bizony a tények mégis csak arra mutatnak, hogy igenis elengedhetetlen.

Az Így tömörült egység, mint egy állandó talaj jöhetne tekintetbe, melyen minden uj eszme és gondolat átszürődnék és nem mint az idősebb rétegétől teljesen eltagolódott korosztály, hanem annak mint állandó elő ’ és

kedves alkalom, hogy vevőnk ragaszkodását olcsó árainkkal viszonozzuk.

Néhány mutatvány árainkból :

Sport flanelek.................Lei

Cérna barchetek

.................Lei

Divatos pongyolaflanelek Tiszta gyapjúszövetek

Le i Le i

25

25

49

108

divatnagyáruház, Cluj, C. Reg. Ferdinand 15

utórezgésü része szerepelne, mert eszméik és cselekvési 'terük egy és ugyanaz lenne

Más lenne azonban ennek a három helyett egy körbe tömörült 'ifjúságnak világnézete is; mert nem kötnék felekezeti e'őitéleüek, de munka tere is, mert hagyományos állásait elhagyva egész valójában megrázná az élé nek, minit gyakorlatnak a követelménye.

Íme közösségi életünknek a jövő eme ifjúságához intézett egypár követelménye:

önálló ifjúsági sajtó, vagy sajtó-rovat egy napilap hasábjain, melyen keresztül érintkezésbe jut szellemileg azzal a népközö seggel, melyért élnie kell. Elengedhetetlen, hogy az uj nemzedék valamilyen formában belekapcsolódjék annak a közösségnek életébe, melynek ő is szerves tagja s melynek élő elkits méretévé kell válnia. Ez a bekapcsolódás pedig csak egy széles körben e.terjedt gyakran megjelenő lap által lehetséges. A ke: ifjúsági folyóirat nem is ezzel a céllal készült, de nem is alkalmas erre, sem szükkörü és kivétele. egyének közötti elterjedtségénél, sem rit- k!a megjelenésénél, sem arányinál és szelleménél fogva.

Egy másik sajtó u:, mely kimondottan csak magához a néphez viszi közelebb az ifjúság eszméit s ez által magát az ifjúságot, a népi folyóiratokban való munka által történhetik. | Fiatal ir óinkat nem a babér kellene elsősorban kecsegtesse, hanem a néppel való találkozás.

De más téren is hivja az élet ezt az ifjúságot. Falu szemináriumok, falu elméletek. ; stb. mellett Iá sa meg .azt a teret, amelyen elsősorban nyílik alkalom gyakorlati mun- j kárin Kolozsvár. a nagy erdélyi város magiba szivja cseéédekül, alkalmazottakul Kalotaszeg, Maro mente, Torda-vidék és a Székelyföld munkakeresőinek egy nagy részét, jönnek-jönnek ezek az elemek sokszor anélkül, hogy volna valami reményünk munkaalkalom találására.

Jut. hányódnak ia városon s ha hetlyet kapnak, megindulnak az erkölcsi lejtőn. Lássa meg az ifjúság az utcán és kapualjakban becs- telenkedő faluról idesztkadt cseléd-testvéreit s próbáljon segíteni rajtuk. Nem gondoltunk soha arna. hogy központi cselédházat kelj létesíteni. mely munkaalkalom szerző legyen, mely minden ,gazdát felhívjon, hogy az ő közbenjárásával szerezzen cselédet s azt kötelezze a rendszeres odajáhasra? Nem gondolt

Fémet és fém-salakot vesz és elad

s. Ludovic

fém nagykereskedő

cin

Calea Regele Ferdinand. Me. SI

Telefon; 15—97.

erre az Ifjúság? s arra .sem, hogy addig is, ómig ennek a megvalósításához hozzájárul., maga vegye ezi a munkát kezébe, akármilyen formában?

Teljes bizonysággal álliitom, hogy e meg mozdulás adná meg a lökéio az öt.szmagyar- áág ilyen irányú megmozdulásának, minden nagyobb erdélyi váróiban.

Ott vannak továbbá a faluk, várják, mindennap várják a munkást, nem azért, hogy előadást tartson nekik a társadalmi bajokról vagy az egyke eredetéről, hanem, hogy példát mutasson. Újra hiv az idő parancsa. Jöjjön a sok crdéyi egyetemi hallgató és közém kolás közül bár 1500 olyan, akik rneg- va’ósitanak egy nagyszabású fialumunkát a következő elképzelés szerint.

A főiskolás ifjúság felszólítást intéz min den középiskolához^ hogy aki csak teheti, növendékei k«zül, csatlakozzék ehhez a munkához. A munka pedig a következőkép létesülhet:

Erdély magyarlakta vidékei felosztandók legalább 100 kerületre. Mindenükébe e kerületnek 15—20 ifjú fog menni legalább egy hónapra és pedig úgy, hogy minden faluba — ahová jut, természetesen — legalább bárom egyén köteles tartózkodni állandóan. Ez idő alatt lehetséges volna a népet teljesen megismerni és helyzetét úgy, mint egész belső és külső életét, minden szempontból, tökéletesen le lehetne Írná. Ezeket az adatokat a hónap végén minden kerület huszas csoportja összeállithná s ezeknek a segítségével is í vo na lehetséges később valaki álltai a meg- j irása, népünk társadalmi, kulturális, erkölcsit, gazdasági stb. helyzetét tárgyaló összefoglaló müveknek, melyeket annyira nélkülözünk s melyek a nagyobbszabósu szervető munkához fökétlen szükségesek.

Ez az egyhónapi ott (tartózkodás azonban nagyszerű volna a népoktatás szempontjából, a népben felélesztendő összetartozási érzés, a halb dó gazdálkodás, művelődés, de az egykerendszer megakadd'yozási szempontjából is. Egész nap segédkeznék ez a három ember hol ennek, hol annak az egyénnek a munkájánál s így mutatná meg, e segítségben rejlő előre haladásban, hogy igenis nem csapás a gyermek, ment általa nyer munkás kezet a szülő. Szószékek és előadások sohasem győ zik meg a parasztnépet téves nézetéről.

Ezek és ezekhez hasonló munkaterek azok, amelyek hívják a jövő ifjúságát. Én nem akarom azt mondani; hogy a munka ebben a néhány tényben tökéletesen ki is merülhet, csak érzékeltetni akartam ezzel a néhány gyakorlati rámutatással, hogy sohsem szabad az elméleti oldalon általános okoskodásokkal megelégednie az ifjúságnak, hanem mindég az élet valamilyen — egy — gyakorlati követeményét kell megvalósítani.

Az élet nem azt követeli a jövő nemzedékétől, hogy egymásközt egyéni elvi kérdésekről magyarázkodjanak, hanem hogy mindég egy valamilyen munkában mutassák meg erejüket.

Az én felszólításom csak gyenge ráutalá., szemelvény abból a munkakörből!, melyet térnélek, hogy az Ifjúság minden irányban, mint egyetemes vonalú tevékenysége fog megvalósítani — mert csak tils egyetemes munka létjogosult.

A munka na hivó egyén sohasem állhat kész mumkatervval elő, csak rámutat, hogy melyik az az irány, amely fellé célszerű a haladás.

Én gondolom!, hogy osiak ez lehet az egyedüli ifjúsági cél: népünk életének a lehetőségek szerinti orvoslása.