Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)
1937-10-01 / 226. szám
■ Az Ellenzék számára iria: dr. ROMÁN ÁGNES, a sanghaji kínai statisztikai hivatal osztályjönöke Dr. Román Ágnes, a sang hú ji I lóinai statisztikai hivatal ősz- j táhjfőnöke hat év után szabad- j ságra hazaérkezett Kínából. Dr. j Román Ágnesnek, mint a nan- kingi kormány magasrangu tisztviselőjének, módjában volt hosszn kínai tartózkodása alatt olyan dolgokat is ■megismerni, amelyek általában az európaiak j elöl rejtve maradnak. Az Ellen- j zék számára a sangháji kínai j statisztikai hivatal fiatal ma- j gyár osztályfőnöke két cikk- j be\n számol be közvetlenül a ki- j nai-japán háború kitörése előtt fennálló kínai viszonyokról. Egységes Kínáról beszélni sem lehet- A birodalom oly hatalmas,, a távolságok oly nagyok és a közlekedés annyira fejletlen, hogy az európai hol 3 legsötétebb középkorban, hol a legmodernebb jelenben érzi magát utazás közben. Mások mindenütt az emberek ás és például a ilassu mozgású, magasnövésü észaikkiinai, akivel Peking mesevilágában találkoztam, úgy beszédben, mint gondolkozásban teljesen elüt a gyoramozgásu, vállalkozó szellemű kantomtól. Foochow-ban viszont, ahol a hegyláncok korlátokat emelnek, teljes a provincializmus, hihetetlenül primitiv életet élnek az emberek és még ugyanabban a tartományban is any- nyira különböző nyelveket beszélnek, hogy a szomszédok sem értik meg egymást. Szecsuan termékeny földjén kétszer is aratnak ugyanabban az évben, de a be háborúk- j tói elkinzott lakosok, akiktől egyes helyeken 80 évre előre beszedték az adókat, olyan megdöbbentő nyomorban élnek, hogy sohasem fogom elfelejteni az ópiumtól halálsápadt arcokat. Sangháiban találkoztam először Kínává'. Nem volt könnyű megvalósítani elhatározá* somatl, hogy nem élem az .idegenek megszokott é etét. Aki az .idegen (koncessziós negyed 'területéről ki sem mozdul, az évtizedeket tölthet Kinábain és még sem tud fogalmat alkotni magának arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen az a szó, hogy Kina. A régi vágású idegen nem tanú’ meg kínaiul, annál kevésbé, miután (közmondás a külföldiek 'között, hogy „minden idegen, aki kínaiul tanul, előbb utóbb megőrül“. Tényleg végtelen agymunka a kínai irásjeek közül alig né- hányezret is emlékezetünkbe vésni. Beszélni még nehezebb, mert a szavak a hangsúlyozás szerint mást é'í mást jelentenek. A külföldről visszatért kinai egyetemi hall- • gaitók, akik amerikai hangsúlyozással beszélnek, lóversenyre járnak, -táncolnak, vagy Nietzschet olvasnak, nem az igazi képviselői a 450 millió kínainak. A régi tipusu kínaival nehéz összebarátkozni, mert ő az európaiban csak barbár idegent lát, aki például a hellyel való kínálást azonnal elfogadja, ahelyett, hogy háromszor 'is visszautasítaná mélységes meghajlások között, biztosítva a vendéglátót, hogy nem méltó a felkínált helyre. Kihívja a régimódi kinai megbotránkozását a kés és villa használata ás, mert sze- I műkben fémdarabok villogtatása vad szokás, ! nem úgy, mint az ő elegáns elefántcsont- j pálcikáik. Kina, amely évezredeken át kultúrájával ; büszkén elzárkózott a külvilágtól, végül még sem tudta a tolakodó Nyugatot elhárítani és a nyugati befolyás egyre nagyobb méreteket öltött,, különösen a kikötővárosokban. Sanghájban érezhető legjobban az időt semmibe sem vevő Kelet és a gyorsiramu Nyugat összecsapása. A Nyugat árui valamilyen formában mindenütt megtalálhatók: a szegények és a gazdagok otthonában egyaránt. A tömeg örömmel használja a nyugati 'termékeket, 'aszerint, hogy erszényükből mire telik: oigarettára, konzervnyitóra, vagy luxu'J- automobilra. A legnagyobb jelentőségű változást a nyugati szellem a családi életben jelentette. Kínában .a legnagyobb bűn. ha a férfi elmulasztja a fiu-utódoikró! való gondoskodást. Ez az oka a nagyvárosok túlnépesedésének is, mert még a koldus iij elrémülne attól a gondolattól, hogy utódok nélkül haljon meg. A kinai családi rendszer a politikai életben .is szomorú szerpet játszik. A nepotizmus .túltengőben von és a családi a goik on va- 1 ló segiteniakarás akkor is összeegyeztethető a lellkiismerettei, ha ezáltal az állam károsodik. Amióta Kina iparosodni kezdeti, a fa- lubó! Van a távoli városokba mentek jobb megélhetést keresni, és ezzel megkezdődött az ipari proletariátus kialtkulása, amely meglazította a családtagokat összekötő szálakat. Ehhez járult még az individualizmus 'terjedő eszméje is a műveltebb néprétegeik között. Az évezredes társadalmi rendszer mellett tehát egy uj társadalmi rend, vagy talán inkább rendetlenség van felbukkanóban. Az uj generáció már nem hajlandó meghajolni a tekintély elve és a kor előtt, hanem a saját feje szerint akarja leélni életét. A külföldön járt egyetemi hallgatók, akik látták a nyugati családi életet, amely ha nem is mindig a szerelmen, de legalább is a szere- teten alapul, kinevetik a régimódi kínaiakat, amiért olyan fontosnak tartják a fiuörökö- sök által a család folytonosságának fenntartását Ezek Kínába hazaérve, első fe eségüket', akikkel még gyermekkorukban jegyezték el őket a szüleik, igyekeznek lerázni magukról. Nem is csoda, mert a kinai. lányok sok esetben írni-olvasni sem tudnak, nemhogy követni tudnák elnyugat'iasodott vőlegényük gondolkodását. A fiatalemberek maguk választotta mo dern élettárssal házasodnak össze, viszont az otthagyott kinai lányok megdöbben tőén nagyrésze keresett az öngyilkosságban menedéket. Sokszor az Európából, vagy még gyakrabban Amerikából hazaiért dip ómás kínai ellenszegülése csak rövid életű, mert sokan beadják a derekukat a családi kapcsolatokkal járó előnyök kedvéért. Különösen azoknál van ez igy, akik az ország 'belsejébe kerülnek. Ezekriél a tanult kínaiaknál az el- külföldiesedés nem tart sokáig: az európai ruhát csakhamar 'kinai váltja fel és lassan visszazökkennek a régi életmódba, gyerekhaddal zsúfolt és az ősök emlékével telitett családi környezetbe. Mivel pontosan tudta, hogy hány lépést kell tennie a bejárat küszöbétől a kavicsos utón a kenlajlóig, egész biztonságosan nyújtotta maga eé balkezét, hogy a kilincs abba akadjon. És valóban ott volt a kilincs. Kinyitotta a Ikentajcót és kilépett a csendes kültelki útra, az Artillery Walkra, amely a bunhilld-rétek felé vezetett. Mély csend volt Ltit a nyárj délutánon, London távoli lármája nem hallatszott eddig. A valk ember jobbkeze botot fogott. Azt rézsutosan maga elé tartatna és lépésenként megkoppintotta vele az országutat. Tizenöt esztendeje volt már teljesen vkágtalan, a jár- kálásban tökéletes gyakorlatra tett szert. Hallása rendkívül kifinomodott. Sokkal hamarabb meghal okta a távoli szekérzörgést és iódobogást, mint a látók. És .tisztán meg tudta mondani., rakott-e a közeledő .szekér, milyen (gyorsan halad, vagy hány lovas közeledik. Egész biztonságosan járkált a szabadban is. Ilyenkor délután, ha szépen sütött a nap. és a köd nem fenyegette köszvényes tagjait, szeretett gyalogolni a mezők felé. — Jó délutánt, Milton ur, — mondta két közeledő ember közül az egyik. — Jó délutánt, Hdlborn ur, — fd eke ő. Azonnal megismerte a hangot. Sőt megismerte a másik ember lépéseit is: az öreg Holborn fia volt az. Most jöttek hazafelé a mezőkről. A kiét pár kopogó láb elhaladt s a1 vak ember folytatta útját. Jó tiz percnyi gyaloglás után már fülelni kezdett a különböző neszekre, hogy a környezet felől tájékozódjék, mert azt a bizonyos lócát kereste, ahol szeretett lepihenni és gondolkozni. Egy bizonyos kutya ugatásáról ismert rá az ut kellő pontjára: ha a házőrző, mérges csaho lássad a kerítéshez rohant, még nyO cvan lépési kellett tennie, ott volt a lóca. Megtalálta tapogató botjával és leü t. Élősövény tövében állott ez a lóca, a sövény mögött gyümölcsös 'terült dl, amdyndk fái közölt nem volt lakóház. Itt 'szeretett eltűnődni dolgairól. Mosft előre elkészített cél al jött ide. A feleslegről akart gondoskodni Pipáját, dohányát és tüzszerszámát vette elő, szikrát csiholt és rágyujlatt. Válaba ! átta a füstöt, mikor dohányzott. Maga elé idézte a látványt. A fehér felleget képzelgette lelki szemeivel, amint Íróasztala mdiletit terjengett valaha. És most sajátmagát is látni igyekezett, ahogy ált pipázik a pádon: középtermetű, ösztövér, szőkés-ősz hajú, koránál fialalabbnak látszó ember, szárközépig érő nagy szürke kabátban, vastag gyapjuha- risnya a lábaszárán, lábán csaitas cipő, fején magas kalap. Botja meLlette a lócán. És pipázik a behunyt szemű ember, fújja a füstöt, fehér fd leget, mögötte a sövény zöld alapja. De vájjon milyen a táj? Erre a tájra már vak korában költözött. Nem volt képe a tájról. Járt ugyan errefelé látó korában, de annak emlékét már képtelen volt felidézni. És így számta'anf'éle tájat rajzolt magának, ha erről gondolkozott. Rajzolt szelid vonalú, lankás domboktól övezett képet, amelyen HARSÁNYI ZSOLT I csak itt-ott vörösük holmi tég-aház, ha Bun- hill felé néz. Rajzolt épitetlebbet, lakottab- öot, amelynek épületei között kevesebb a zöld. Házcsoportokat hói “de raikott képzeletében, hol amoda. Játéka volt ez képzeletének, gyermek módján, mert a játék mélyén mindig ott volt az irgalmatlan szó: soha többé. Soha többé nem fogja látni a látók virágát, ezt a maga külön Elveszett Paradicsomát. Régesrégi emlék jutotil eszébe. Harminc éves. Miikor jómódú fiatalember, pályáját kézi dő költő gyanánt utazgatott Európában és eljutott Firenzébe, ott figyelmeztették, hogy érdekes volna meglátogatni a világhírű tudósit, Galileit, akit az inkvizíció örökös házi fogságra Ítélt s aki vakon, öregen, betegen senyved külvárosi villájában. Ö fiatal vO't, friss, egészséges. Fdlment a vén fogolyhoz. Jó sokáig ült nála, latinul beszélgettek. S a be- szé getésben felmerült, hogy ő szeretne majd egyszer valami hatalmas, nagy alkotási irni Isten és ember összdköttetésérő'l. Ez a vágy akkor már az Elveszett Paradicsom magva volt. Ö Homéroszhoz hasonlította Galileit. És Galilei bucsuzáskor igy szó t hozzá: — Isiten őrizze meg attól, hogy öregségére megvakuljon. ö elbizakodott bizonyossággal és vidáman felelt: — Ez aligha fog bekövetkezni. Olyan szemem van, mint a sasnak. Az öreg olasz tudós rég d porladt azóta s ő íme itt van vakon, öregen és betegen. Egyetlen támasza és vigasztalása a felesége. A kimondhatatlan hálát érdemlő, jóságos, egyszerű Elizabeth. A harmadik feleség. Aki még arra is képes, hogy a három felnőtt leányt féken tartsa. Azokban semmi öröme nincs: önzők, tisztdetienek, lusták; ha diktálni szeretne nekik, mindenféle ürüggyel kibújnak alóla, mert amit apjok diktál, azt unják. Éveken át még lopták is, ossz eb esz éltek a cselédséggel és megdézsmálták a háztartási pénzt. Mióta E izabeth ott van a háznál, azS ta rendben megy minden. De vájjon milyen asszony ez az Elizabeth külsőleg? Már teljesen vak volt, mikor ezt az asszonyt elvette. Nem látta 'soha. Úgynevezett értelmi házasságot kö'löttetk, Paget doktor hoz;a össze a pártit. S ebből a részvéten, józan érdekeken, kölcsönös bel átáson alapuló házasságból később kivíruilt a szerelem. A hatvan felé közeledő vak költő és a lánynak idős, de asszonynak még fiaital Minshull B i- zabeth a józan csókokon át megtalálták az őszi szerelem méltán szenvedélyes mámorát. Milyen lehet Elisabeth? Az asszony arcával! is úgy volt, mint az otthonát környező tájjal. Ezerféleképpen maga ölé képzelte, mintha Isten után még egyszer meg akarná terem- leni. Gyakran végigfuttatta ujjait gyengéd Recézéssel az asszony arcán, hogy kitapogassa orra formáját.,, álla alkotását, orcái domborulatát. Szemöldökét kereste ujjai hegyével s sima hajának választékát kutatta tenyerével. És ezeket az elemeket igyekezett képzeletébe1* képpé összerakni. De még mindig ezerfélének képze hette. Ezerarcú felesége volt neki. Sőt bizonyos tekintetben ezer felesége. Mert az az asszony, akit mos- képzelt maga elé, merőben különbözött attól, aki egy órá I múlva jelent meg (képzeletében. Most lépteket hallott. Két ember járká t a I gyümölcsösben. Talán a gyümölcós rulajdo- ! nosai, akik eljöttök megnézni a termést. Be- I szélgettek. Ö-. a sövény mialt nem láthatták. — Az imént Miltont 1 áttam itt az ország utón, mielőtt veled találkoztam. Mondják, hogy naponta erre séta. — Igen. Én a feleségét láttam tegnap. — Még nem láttam. Milyen asszony? A lócán mozdulatlanul fülelő vak embernek megdobbant a szive. Izgatottan várta a ■sövényen túlról a választ. — Hogy is mondjam, — felelte a kérdezett, — jól megtermett, derék asszony. Az arcában van valami, ami nekem nem tetszik, de sOkoknak nagyon tetszik. — Miért? Milyen? — Tudom is én. Olyan izé. Olyan kü önös. Aztán elhaladtak a hangok. A vak izgatottan töprengett tovább. Az az ember, aki Elizabethről heszélt, nem tudta megmondani, hogy Elizabeth milyen. De hogyan is mondhatta volna. Az ilyen feladat a legnagyobb Íróknak is ritkán sikerül, pedig ez a mesterségük. Hiába minden: látni kellene az asz- szonyt. Csak egyetlen egyszer, egy pillanatra. S ez nem (következhet be soha. Az orvosok már rég eldöntötték, hogy ez a vakság gyógyíthatatlan. És most már mindig igy marad: ezer felesége van, akiket képzeletében ismer s van egy, alkit soha nem ismerhet. Ha öregedő szerelmének fellobbanásával magához vonja az asszonyt és megcsókolja, megfejthetetlen titkot csókol meg, amely mindig uj marad és mindig látok. Hirtelen felrezzent. Igen távolró' lépteket hallott. Semmi (kétség: ez az Elizabeth járásának hangja. S valóban, pár perc múlva már hallotta a mély és sajátságosán kellemes hangot. — Tudtam, hogy itt megtalállak, John. Gyere haza, meri az ég elborult és köd jön. — Mindjárt, drágám. Ülj le egy kicsit. Az asszony leü l. Szappanánaík jóldsmert illata megcsapta a vak ember orrát. — Miről gondolkozol? — Rólad. — Ó, ez kedves, — nevetett az asszony — és mit sütöttél ki rólam? — Azt, hogy milyen csodálatos és erős az a szereem, amit érzek irántad. A Tanlalusz szerelme ez és éppen ezért csillapíthatatlan. Ha egyetlenegyszer láttalak volna, talán meg, .történhetnék, hogy közömbössé válsz nekem. De igy mindig szeretek, amig élek. A vak ember szerelme sokkal több, mint a látóé, mert a látás véges, de a képzelet határtalan J A két kéz fogta egymást a lócán és a vak ember feje az asszonytól elfordulva, kutatóan nézett beé a semmibe. Kertészek! Gazdálkodóki Szőlőtermelők! nélkülözhetetlen olcsó szakkönyvei Urbányi: A gyümölcsfák betegségei. Horn János: A gyümölcsfák nyesése. Jécsai László;: Hogyan készítsük el virágos kertünket. kötetenként nos : Törpefák és alakfák nevelése Ó3 nyesése. — Bíró Géza: A szőlő metszése, A lugas ;zö'ő. - Osztrovszkyné: A folyé- 0 iy gyümölcs készítése. Györffy: A gyümölcsös rovarkártevői. Horn Já os: Almatermesztés. Horn János : Körtetermesztéa. Horn János: Szilvatermesztés. Biró Géza: Szőlő, must, bor, — Kapba'-ók az ELLENZÉK ÍiöHQfOSZláil|áí)3íl Cluj-Kolozsvár. — Vidékre utánvéttel — is azonnal szállítjuk
