Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-20 / 242. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929

ARA 3 LEJ

Szerkesztőség és kiaidóhcvatul: Cluj, Calea Moţilor 4. szám. —• Telefonszám: n—— Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhmtal és könyvoszt&ly: P. Unind 9. Telefon: 11—99.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2io> félévre 420, évente 840 lej, — Msigyiarorsziágra: negyedévre io> félévre 20, évente 4<% pengő. A többi külföldi államokba csa(k a portókiilönbözeOté! töbo.

LV Hí. ÉVFOLYAM, 24 2. SZÁM.

SZERDA

CLUJ.KOLOZSVÁR 1937 OKTÓBER 20.

Óvatos rem&ukettssci ítélnek a ma njra összeülő londoni tanácskozás ele

Az önkéntes csapatok elszállítása előtt, vagy azután ismerik el Francot hadviselő félnek? — Római cáfolat a Spanyolországban harcoló önkéntesek számáról elterjedt hírekkel szemben. — A „Popolo d’líalia“ izgati r magyarázatokra alkalmat adó cikke

ROOSEVELT

Japán is várja a kilenchaiaimt értekezletre szóló meghívást

A spanyol kérdésben nem történt uj 1 esemény a benemauatkozási bizottság szombati tárgyalása óta, mikor egyrészt Franciaország és Anglia, másrészt Olaszország képviselői fejtették ki álláspontjukat. Az angolok által támogatott francia indítványra, mely a spanyolországi harctereken küzdő önkéntes csapatok gyors eltávolítását követeli, kedd délutánra kívánt választ Plymouth lord, az értekezlet elnöke. A ma újra összeülő tanácskozáson adandó olasz választól függ tehát oz események további menete.

A sajtó úgy Londonban és Párisban, mint Rómában óvatos reménykedéssel ir. Maga az a tény, hogy Grandi londoni olasz nagykövet >nem utasította elvben vissza az angol—francia indítványt, már magában is bizonyos reménykedésre ad alkalmat. A reménykedő hangot azonban erős fenntartások is kisérik. Különösen a római Popolo D‘Ita1ia egy cikke zavarja meglehetősen a párisi és londoni reménykedést. Ez a lap, mely tudvalevőleg Mussolini álláspontját képviseli, utolsó számában azt fejtegeti, hogy Franco tábornokot előbb el kell ismerni hadviselő félnek, csak azután lehet vele a vezetése alatt álló külföldi önkéntes csapatok visszaküldéséről tárgyalni. A lap kifejti, hogy hónapok előtt ez volt az angol kormány indítványa is és hogy egyedül ez a megoldás felel meg ma is az adott helyzetnek. Viszont, ha valóban ez lesz a ma délután előterjesztendő olasz válasz lényege, akkor visz- szautasitást jelent a szombati angol— francia indítvánnyal szemben, mely igen határozott hangon megfordított sorrendet kíván és Franco tábornok hadviselő j félként való elismerését csak az önkéntes j csapatok jelentékeny részének visszahívása után helyezte kilátásba.

Olasz részről illetékes helyek most első ízben vitába is szállónak a Spanyolországban küzdő olasz önkéntes csapatok számáról elterjedt külföldi hírekkel. A Stefani-ügynökség közzéteszi a római Informazione Politica egy sugalmazott- nak látszó cikkét, amely megállapítja, hogy az olasz önkéntesek száma mindent beleszámítva legfennebb éO OOO-et tesz ki.

A lap támadja Lloyd George-ot, amiért ennél sokkal nagyobb számról tett említést egyik beszédében. Az angol és francia sajtó különben szinte naponta jóval nagyobb számról ad híradást olvasóinak. A párisi Oeuvre hires külpolitikai szerkesztőnője, Madame Tabouis,

200.000 emberről beszél, más angol és francia lapok 80—100.000 között adják meg a számot. Az Echo de Paris ban \ Pertinax, azt, úja, hogy Olaszországnak ■

külpolitikai vállalkozásaiban mintegy 3—A00.000 katonája van lekötve. Spanyolországban 90.000, Líbiában és Abesz- sziniában 300.000 ember. A francia publicista szerint ez az erőfeszítés végeredményben gyengülést jelent, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy Anglia tengeri és légi hadereje a Földközi tengeren i: rohamos növekedésben van. A fenti olasz fel hivatalos cáfolat ezeknek a híreszteléseknek akar véget vetni, melyeket bizonyos körök veszedelmes hisztériája által kitermelt agyrémeknek“ nevez.

A szélsőkeleti válsággal kapcsolatban a kilenchatalmi értekezlet egybehivása mind határozottabb formát ölt. Brüsszeli jelentés szerint Anglia, Franciaország, az Egyesült-Államok és Kanada már bejelentették részvételüket. A belga kormány ezenkívül még egész sor más válaszra vár. A kilenchatalmi értekezlet határozataihoz ugyanis az eredetileg tanácskozó kilenc hatalmon kívül, más országok is csatlakoztak. Aláírták a kilenchatalmi határozatokat az Egyesült- Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Kinn, Japán, Hollandia, Ausztrália, Kanada, Uj-Zeeland és Portugália. Később még csatlakozlak az aláíráshoz Svédország, Norvégia, Dánia, Bolivia és Mexikó. Az értekezletre Norman Davis amerikai megbízott, Roosevelt elnök bizalmas barátja, hir szerint, a szélsőkeleti helyzetet

rendező békejavaslatokat hoz, melyet az elnök maga készített. Feltűnést kelt, hogy a tokiói külügyminisztérium szószólója tegnap úgy nyilatkozott, hogy Japán ugyan még nem kapta meg a hivatalos meghívást a kilenchatalmi értekezletre, reméli azonban, hogy a meghívás rövidesen kezei közé kerül. Ez annyit jelenthet, hogy a tokiói kormány, első nyilatkozataival ellentétben, amelyen pedig elkerülhetetlenül vádlottként fog szerepelni. Egyes londoni lapok a tokiói elhatárolást azzaj hozzák összeköttetésbe, hogy a kínai hadjárat az elvártnál jóval nagyobb, majdnem elbirhatatlan áldoza tokát kíván Japántól. A szigetország eddig 500 000 embert küldött át a tengeren^ nagyobb hadsereget, mint az orosz —japán háború idején és ez az óriási hadsereg még mindig nem mutatkozik elégségesnek az előHe álló nehézségek leküzdésére. Az utóbbi időben a hadiszerencse is mintha inkább a kínaiaknak kedvezne. Kvatung tartományban egy

50.000 főnyi körülkerített japán csapat alighanem reménytelenül küzd a meneküléséért. Sanghai körül szintén nagyon nehezen halad előre a japán támadás. Azután még ott van a nagy ismeretlen, Szovjet Oroszország, melynek a kínai határ előtt összpontosított csapatai szintén állandó nyugtalanságot okoznak Tokióban.

M olasz mUmUMM száma negyvenezer**

RÓMA, október 19- j

A londoni semlegesség! bizottság tárgyaló- [ sajt Olaszországban élénk figyelemmel kísérik. A lapok egyhangúan kihangsúlyozzák Olaszország együttműködési szándékát. A ,,Popolo“ d‘ítalia“ szerint aligha veheti valaki Olaszország szemére, hogy ragaszkodik az eredeti angol tervhez. Ez a terv csak a hadviselési jog élismerése és az ellenőrzés hatályosabbá tétele után vette sorra az önkéntes-kérdést Ezt akarta Anglia és ezt akadta Olaszország is. Ez észszerű is volna igy, mert ha Franco tábornoktól azt akarják kérni, hogy küldje vissza idegen önkénteseit, minit a Spanyol nemzeti csapatok főparancsnokához kell hozzá fordulni. A lap szerint, ez egyben a hadviselési .jogot is feltételezi.

A Stefani-ügynökség továbbítja az alábbi sorokat, melyek az „Informazione Politica“ cirnü folyóiratban jelentek meg „Előző számunkban fölpanaszoltuk igen sok külföldi lapnak a Spanyolországban levő olasz önkéntesek számának kérdésében tanúsított magatartását — írja az „Informazione Politica“. — Teljességgel fantasztikus számokat közöllek és közölnek állandóan azzal a céllal, hogy háborús psziliózist teremtsenek. Súlyos és botrányos dolog — folytatja —, hogy az angol kormány egy volt vezetője, mint

Uloyd George, akiit legalább kora komolyságra és óvatosságra kellene intsen, a Spanyol- országban levő olasz önkéntesek számával kapcsolatban szintén tökéletese» légből kapott számokat dobott azok elé. akiik nieghailll- gatlták egy legutóbbi beszédét. Ezekkel a merész áTitásokikat] szemben felelős olasz körök úgy vélik, SíOgy hasznos, hm rámutatnak a teljes igazságra. Az ezldőszerinf Spanyolországban levő olasz önkéntesek száma hozzávetőlegesen 40 000 s ‘’Írben a számban természetesen benne vannak a különböző front- mögötti szolgálatuk tagjai is. íme a senki által meg nem cáfolható igazság — folytatja a lap, az ellenőrzött és ellen őrizhető igazság A valenciai kormány szolgái'«Iában álló önkéntesek sokkalta számosabbak — folytatja azután. — Ideje lenne — és azt hisz- sziik éppen az utolsó pillámat —, hogy bizonyos körök veszedelmes hisztériája végelérjen. Nem kell illúziókat táplálnunk magúinkban Olaszország ellenfeleinek jóakarata felől, de ezek a sorok netn is csak nekik szólnak, hanem első sorban az olasz; népnek“ — fejezi be cikkét az „Informazione Politica“(Cikkünk folytatása az utolsó oldalon)

A ?ész*ef&h tisztázás®

Kánya Kálmán magyar külügyminiszternek a ..Kurier Warsawszki“ cimü lapban megjelent nyilatkozata újból előtérbe helyezte azt a kisebbségi kérdésl, laiinielynek hirdetésemé — nem i« tagadjuk — mkndany- nyiszor felfigyelünk, valahányszor halljuk. Bizony, nekünk, romániai magyar kisebbségnek valóban a legfontosabb probléma a magunk problémája, a kisebbségi kérdés okos és bölcs megoldása. A kérdés helyes megoldása életet ad és megszünteti a, lelkünk mélyén szunnyadó ,,nem lehet“ érzését. Kü- 1 ön ősképen felfigyelünk a szóra akkor, amiI

dön f a jlest véreink ejtik ki.

Megváltjuk, jóleső érzéssel olvastuk a szó köré csoportosult gondolatokat, amiket Magyarország külügyminisztere a varsói lap munkatársának adott. Mi csak örülni tudunk, ha a kisautóm államok — s igy Románia — és Magyarország között a viszony enyhülés felé fordul s boldogan várjuk aí kérdések komplexumának végleges megoldását. P “

Azonban, amikor ezekét tisztáin és világe- dam> éez’lelljük, meg tudjuk állapítani azlt1 ‘is, hogy hiába jutnak el majd idővel megérfés'- re az aflapvető kérdésekben — ha nem ttud- naik megegyezni a részletekben. A részletek együk legfontosabbikái tni, magyar kisebbség vagyunk. Nemz eilt ölnéd ék, részlet csupán —, de egyben fordulópont isi. Rágtunk keresztiül fonódik egymásba: ennék a két nemzetnek békejobbja, hogy aztán épülésre lendüljön. Milyen kár azonban, hogy ennek a békle- jobbmaik a nyújtását élőbb neon mi, magyar kisebbség érezzük?! Mennyi veil emberibb, őszintébb és igaziaibb lenne a két nemzet íkö- zöltli béke, ha ezt élőbb mii érezinők a hatalom képviselői részéről.

Mindez részlet csupán, de jelenleg talán nuaga a leg tökéletese bb egész ... 1

Vaidct-Voevod Sándor volt miniszterelnök dedikációja melleit nem mehetünk el szó nélkül és — írjuk meg nyíltan — szorongás nélkül. Amit mond s ahogy mondja — megkapó! Valóban érződik a létek ereje és a meggyőződés igazsága. „Élek, húsból és vérből vagyok. Itt vagyok, fiatal hévvel harcolok s másokot is harcba hívok. Nem visszaemlékezéseket mondok, de riadót fúvók, hogy román-román mellett románok hazáját alkossa Romániából. Készüljetek a harcra!“ Így Vaida-Voevod.

S mi ahogy olvassuk ezt a fiatalos és har das riadót — összerezzenünk.

Hát velünk mi lesz? Mi is történik majd velünk, magyar kisebbséggel, ha Vajda párt jában egyszer megjujják a riadót? Mi lesz vetünk hát...?

Vagy annyira részletkérdés, hogy ezzel az „aprósággal“ nem is kell törődni•? Hát akkor az a baráti kézszoritás, amely hitünk szerint bár szükségeltetik egy általános megbékéléshez, mégis — nnpról-napra csak délibábként tűnik fel a kisebbségi firmámén tumon?‘ Vájjon az ilyen meleg, emberi és őszinte kijelentések után szabad-e hinnünk a két nemzet megbékélésének mélységében? Remélhetjük-e valaha is azt az időt, amikor a két nemzet rátér a „részletek tisztázására“ ■> összeomlik bennünk hit és remény. Megbotlik lábunk és mellünkre esik bánatos koponyánk s halkan, szinte úgy, hogy magunk se halljuk, megkérdezzük:

— ,S mivel ónk, részlettel — mi fesz? Vájjon gondolt-e a részletekre Vaida Voe vöd, amikor ezt a pár sort megírta? Jutott-e eszébe, hogy ebben az országban románokon kívül mások is élnek s ezek közt mi, magyarok Is... akikre gondolt most Kánya Kát mán, Magyarország külügyminisztere, aki be csülettel vallja: „.4 kisantant és Magyomr szág közötti viszony enyhülése szolgálatot tenne Európa békéjének“. Vagy Vaida-Voe- vod Sándor megfetedkezeett volna minderről 1 Részletkérdés ez is. — Apró részlet. De jelentős. Talán minden. Legalább is itt és nekünk. Európa békéje ez a részlet. . . Van annyvra fontos, hogy érdemes ezt a részletet is tisztázni,

i