Ellenzék, 1937. október (58. évfolyam, 226-252. szám)

1937-10-02 / 227. szám

♦ ♦ TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMEKAR No. 141.163/1929 ARA 3 LEJ Szerkesztős'ég és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. szám. — Telefonszám: 11—09. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhivataá és könyvosztäly: P. Unkéi 9. Telefon: 11—99. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ioj félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözeotel több. XaVIII® ÉVFOLYAM, 22 7. SZÁM. SZOMBAT CLUJ-KOLOZSVÁR 1937 OKTÓBER 2. Olaszország visszautasítja az angol-francia laársnas éríekezleü iiiJiávásayá Az olasz nagykövet és a német ügyvivő előzetes közbelépése Londonban. — Nép­szövetségi határozat a benemavalkozási kötelezettségek megszűnéséről az önkéntesek visszahívásának megtagadása esetén. — Londonban kényesnek tartják a helyzetet .....———— .. Milch német repülésügyi tábornok szenzációi kettő látogatása Parisban 1 A London—Páris és Berlin—Róma tengelyek közötti nagy diplomáciai já­ték sakkhuzásai tovább folynak. Vannak köztük olyanok, amelyek megnyugtató­an hatnak Európa külpolitikai légkörére és vannak olyanok is, amelyek még fo­kozzák a feszültséget. A megnyugtató lé­pések közé tartozik, hogy egy Párisban szenzációt keltő hir szerint a német ka­tonai repülésügyek vezetője, Milch tá­bornok, hétfőn hivatalos látogatásra a francia fővárosba érkezik. Milch három napot tölt Párisban, ahol Pierre Cot francia repülésügyi miniszter vendege lesz és kihallgatáson jelenik meg Lebrun köztársasági elnöknél. Ezután a vidéken látogatja meg a francia repülésügyi köz­pontokat és egy heti franciaországi tar­tózkodás után tér csak vissza Németor­szágba. Egy másik megnyugtató momen­tum az, hogy az angol, francia és olasz tengerészeti szakértők Párisban tegnap ctiláirták a Földközi-tenger ellenőrzésére vonatkozó előzetes megegyezést. A meg­egyezés még a kormányok jóváhagyásá­tól függ, minthogy azonban a szakértők állandó telefonösszeköttetésben állottak kormányaikkal, nem valószinü, hogy a kormányok hozzájárulása nélkül adták volna dláirásaikat. A megegyezés külön­ben egy napi késedelmet is szenvedett, mert az olasz küldöttség utasítást kapott Rómából, hogy az aláírást halassza el. Az olasz kormány be akarta előbb várni a népszövetségi közgyűlés spanyol kér­désben kiküldött bizottságának határo­zati javaslatát. A spanyol panasztevők ugyanis azt kívánták, hogy a közgyűlés bélyegezze meg kimondottan Olaszország és Németország spanyolországi közbelé­pését. A végül elfogadott határozat azon­ban csak általános tiltakozásokban mo­zog, sem Olaszország, sem Németország nevét nem említi. Róma ezután megadta az engedélyt a párisi megegyezés dláirá- sára. Ez a népszövetségi határozat három napi nehéz tárgyalás eredménye, amely­ben vezető szerepet Delbos francia kül­ügyminiszter és Cramborne angol kül­ügyi államtitkár vittek. A panasztevő Spanyolország képviselője, Del Vayo külügyminiszter, Litvinov erős támoga­tásával ragaszkodott ahhoz, hogy a ha­tározatban Németországot és Olaszorszá­got, mint a benemavalkozási politika megszegőit jelöljék meg. Angol és fran­cia részről mindenképen el akarták ezt kerülni, mert egy ilyen határozat lehe­tetlenné tette volna a spanyolországi olasz önkéntesek visszahívása érdekében megindított akciójuk továbbfolytatását és megakadályozta volna a párisi szak­értői tárgyalások eredményes befejezését is. Végül is olyan határozatot hoztak össze, amely a Spanyolországban folyó külföldi beavatkozás általános megbé­lyegzésére sjzoritkozijkj hangoztatva, hogy \ egész idegen hadtestek vesznek részt a • spanyol polgárháborúban, kijelenti, hogy hőn óhajtja azoknak a kezdeményezé­: seknek sikerét, mélyek az kéntesek * visszahívását akarják elérni és felszólit- j ja a kezdeményezést folytató kormányo- \ kát, hogy erélyesen folytassák tobább ezirányu munkájukat. Végül pedig — s a határozatnak ez a lényege — megál­lapítja a népszövetségi közgyűlés, hogy ha az önkéntesek visszahívására irányuló törekvések eredménytelenek maradná­nak, akkor a Népszövetség tagjaira fenn­álló benemavatkozási kötelezettségek is megszűntéknek tekinthetők. Ez a meg­állapítás óvatos népszövetségi fogalma­zásba van burkolva, de az óvatos fogal­mazás nem változtat a lényegen. Az önkéntesek visszahívásának köve­telése viszont, úgy látszik, továbbra is erős akadályokba ütközik Róma részé­ről. Legalább is erre mutat a külpoliti­kai sakkhuzás, melyet olaszok és néme­tek tettek meg tegnap a francia—angol —olasz hármas értekezletet kívánó an­gol—francia sakkhuzással szemben. — Grandi londoni olasz nagykövet ugyanis megjelent Eden külügyminiszternél és bejelentette, hogy Olaszország nem haj­landó az önkéntesek visszahívása kérdé­sében tervezett külön francia—angol— olasz értekezleten résztvenni. A vissza­utasítás így még az előtt történt meg, mielőtt a hármas értekezletről szóló kö­zös jegyzék Londonból és Párisból Ró­mába elment volna. Megelőző lépésről van tehát szó, melyet az? Edennél rövi­desen szintén megjelenő londoni német ügyvivő is támogatott. Grandi olasz nagykövet hangoztatta, hogy nem látja be, miért kellene a három hatalomnak külön foglalkozni az önkéntesek kérdé­sével, mikor ez a benemavatkozási bi­zottságra tartozik. Olaszországra külön­ben is nagy fontosságú, hogy a tárgya­lásokon Németország is résztvegyen. Másrészt az az álláspontja, hogy az ön­kéntesek kérdése előtt Franco tábornok hadviselési jogának elismeréséről kell tárgyalni. Olaszország mindazonáltal hajlandó arra, hogy az egykori angol terv alapján a benemavatkozási bizott­ságban az önkéntesek visszahívásáról és a Franco-kormány hadviselő félként való elismeréséről egyidejűleg tárgyal­jon. Grandi látogatása után rövidesen megjelent a Foreign Ofice-ben a londoni német ügyvivő és kifejtette, hogy német felfogás szerint a hármas értekezlet a strezai politika felújítását jelentené, amit német részről igen kedvezőtlenül fogad­nának. Grandi megbeszélése folyamán állítólag ki­tért arra is, hogy ha Franciaország megnyit­ná a pyreneusi határt, Olaszország szintén fönntartja a jogot arra, hogy ezzel szemben megfelelő elhatározásra jusson. Egyes lon­doni lapok szerint angol vezető körökben az olcssz fenyegetéssel szemben az a vélemény alakult ki, hogy ebben az esetben a két ha­talomnak földközitengeri érdekeik biztosítá­sára a pyreneusi határ megnyitásánál is ha­tékonyabb módot kel] találnia. Viszont Lon­donban nem idegenkednek attól, hogy az ön­kéntesek biztosított visszahívásával szemben elismerjék Franco-t hadviselő félnek, amire viszont Parisban még mindig nem mutatnak Hajlandóságot. Ilgen körülmények között a francia és angol részről Rómához tervezett jegyzék átadása is tárgytalanná vált. TJj jegyzék megfogalmazásáról van tehát szó, melynek szövege fölött még viták vannak Páris és London között s amely « fövő hét közepe előtt 'aligha kerül átadásra. Százezr« k várták a Dúcét ité mában PÁRIS. akitóber 1. A francia haditengeré­szeti minisztérium a következő jelentést tette közzé: Az angol, francia és olasz ten­gerészeti meghízottak befejezték munkáju­kat s déli egy órakor aláírták a megegye­zést, melyet kormányaik elé terjesztenek. Á megegyezés Ol lasz országnak a földköziten- geri ellenőrzésben való részvételére vonat­kozik. Az; angol—francia—olasz tengerészed meg­egyezés meghatározza a három hajóraj el­lenőrzésére hízott körzeteket, a földköziten- geri utakat, valamint a jelzéseket, melyeiket a hajórajctk használhatnak. A körzetek ki­jelölése a célszerűség szem előtt tartásával történt. A Földközi-tenger myugatli, Gibral­tárral szomszédos része Nagybritamnia el­lenőrzése alá kerül, Franciaország megtart­ja az Alger felé vezető utak, elsősorban az Alger és Bonne közötti útvonalak ellenőrzé­sét, a Földközi-tenger íbteni többi részének ellenőrzését pedig Olaszországra bízzák, melynek halasikor e kiterjed csaknem az egész Tirrheni-tengerre, Sardinia partjaira, a Ioni-tengerre és az Adriára, A Földközi- tenger keleti részén Olaszország Tripplisz és Egyiptom mentén, egészen Port Saidig kapja meg az ellenőrzés jogát. Az Égéi Ten­ger Nagybritanniia ellenőrzése alá kerül, körzete Port Saidig terjed* Franciaország a sziriai partokat és Palesztina partjait el­lenőrzi Port Saidig. Anglia, a nyoni egyez­mény értelmében, megtartja ezen kívül a Szuez és Gibraltár közötti földiköziiengeri utak ellenőrzését, RÓMA, október 1. Mussolini tegnap dél­után 6 óra 30 perckor érkezett vissza Ró­mába. A pályaudvar előtti téren tízezrekre menő tömeg lelkes ünnepléssel fogadta a ha- z'aérkező Mussolinit, aki <a városba való be­vonulása után a Venezzia-ipalota erkélyéről rövid beszédben ismertette németországi ut­jának eredményeit. — Mély benyomásokat s felejthetetlen em­lékeket hozok Németországból — mondotta a Duce. — Az olasz—német barátság meg­pecsételi a Róma—Berlin tengely politikáját s ezekben a napokban bevonult a hét nem­zet szívébe. Ennek a barátságnak a céljai: az Európa újjászületésének két forradalma (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) Hátsóras szimat A pénz állítólag a legjobb külpolitikai hő- és tégsulymérő. Tudósit minden parányi változásról. A tőzsde legkisebb ingásaira visszahat, mint ahogy a földtani intézetek pincéjében a szeizmográf földanyánk leg­parányibb lélekzetét is följegyzi vagy a foto­celláik alkalmazásával most már számos élet­tani jelenség vonalgörbében fejezhető ki. A legkisebb háborús izgalomra hányát hom­lok zuhannak az értékek, a pénz rögtön in­gadozni kezd, mihelyt kint vagy bent a rend és a béke lehetősége csalk némileg is meg­inog. A kereskedelem pang, ha országok egy­mással való forgalmában és viszonyában za­var támad. Aki nem üzleifctel foglalkozik, hanem bent vagy kunt a politika általános értelmével, szintén gondos figyelemmel 'kí­séri a tőzsdék, a pénzintézetek, az ipari és kereskedelmi vállalatok hangulatát és maga­tartását, mert ezek vagy előbb vagy7 mélyeb­ben már kifejezik a dolgok valódi lényegét: tartósságát vagy megrendülését, békéjét vagy veszedelmét, nyugalmát vagy' válságát Ezért kell különösebb érdekkel latra vet­nünk most a londoni hirt, hogy a világ há­romszáz legfontosabb biztosító vállalata október 1-től nem köt háborús kockázatok ellen biztositó szerződéseket. Nyilván se az ember, sem a tárgy feltétlen biztos voltát a köz&ljövöhen a háború veszélyeitől nem táp­lálja, ezért az ilyenkor érthető parányi koc­kázatot se meri magára vállalni. Pedig min­őén üzlet mindig kockázatos: ha visszariaszt, akkor csak a kaland nyúlhat érette. A helyzet olyan, minit mikor életbiztosítást akar kötni a minden látszat szerint egészséges ember és csak az alapos orvosi vizsgálat ál­lapítja meg, hogy valami kis szervi baj van jelen, amely szerencsés esetbe nem veszé­lyezteti ugyan a hosszú élet lehetőségét, eset­leg rövid idő alatt és hirtelen mégis halál­ba döntheti a biztosítás igénylőjét. Nem valószinü, hogy alig tét évtizeddel a bor­zalmas háború után, melyre komoly béke máig se következett és mindenki senyved borzasztó következményei miatt, általános nagy' világkatasztrófa zúduljon elő, mind­amellett nagyon lehetséges, hogy a robbanó anyagokkal teli és hilhevitett gőzü légkör­ben bármelyik pillanatban kitör az egrete - mels válság. Mind a spanyol, mind a kelet- ázsiai borzalmak tanúsítják, hogy a részle­ges háborúk sűrűn tarkázzák az általános beikét és lehetségesek bárhol két rendszere­zett. sőt népszövetség} tagállam között is, igy csupán a földrengéses és tűzhányó pon­tokon, mint Abesszíniában vagy Palesztiná­ban kelj tartani a harci divat követésétől. Nemrég fejeződött be egy bosszú háború a grand-chacoi petróleumföldekért Bolívia és Uruguay között és emlékezünk, hogy’ köz­vetlenül az általános béke megkötése után mily kegyetlen harcba bonyolódtak Ázsiá­ban és Th rackában a görögök és törökök, hogyan lángolt a marokkói pokol1 a riff- k abil dk gyújtogatása miatt. Régi társada­lomtudományi elmélet, hogy nincs esztendő, melyben valahol a világ egy-egy neuralgikus pontján kisebb-nagyobb csetepaté vagy had­járat ne okozna beteg állapotot. De az ilyen szórványok kevésbé izgatják a biztosító tár­saságokat. Itt a kodkázat területe és idő­szaka korlátozott. Az üzletkötésnél az előre­látás ezekkel könnyen számíthat. De van­nak pillanatok és helyzetek, amikor és ame­lyekben az ily elhatárolt harcmezőkről át- harapódzó talajtüz vagy vihartól szórt tüzes pernye lángba boríthat nagy szomszédos te­rületeket, sőt; elszóródhatnak a világháborút felgyújtó üszkök is. Minden pillanatban re­megni lehet, hogy a spanyol földről és a Földközi-tengerről egyetemes viharokat szü­lő erők vitorláznak át a látszólag békét él­vező tágabb Európába s nem ok nélkül ag­gódnak ezrek és ezreik, hogy a japán bom­bák item csuk az ártatlan kínai polgárokra hullattak, de a világbéke ölébe is eshetnek és borzasztó csapást olkíozhatuak. Amikor angol követ sebesül meg, állama már kezdi könyökével súrolni a háborút, ha kínai asz- szonyok és gyermekek holttestei halomszám (Folytatása a 2, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom