Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-12 / 210. szám

193 7 szeptember 12. EEVBNZßlc ASSZONYOK Rovatvezető: Dr. Dévainé Erdős Bőske Az erdőben Irta: SZOMORY DEZSŐ Kimentein az erdőbe a klasszikus iró uj müvével s leültem egy padra. Egy ár­nyas padira a hárs alatt. Kis madarak röpködtek a levegőben s olykor a fejem fölött megmozdult a lomb. A hárs virág­ja is hullott át a lombokon. A szomszéd pádon, tündért magányos­ságban egy fiatal nő ült nagyon könnye­dén öltözve, csakugyan mint egy tündér, olyan könnyedén öltözve és olvasott. A két térdét, mint egy állványt magasra emelte s ezen a nemes polcon tartotta a könyvet. Nyilvánvalóan a hangyák mi­att tette ezt, a hangyarajok miatt, melyek nyüzsögtek és dolgoztak alatta, de egyéb­ként nagyon meg volt elégedve s látszó­lag élvezettel olvasott. Olykor mosoly­gott olvasás közben, felpillantott, elme­rengett egy percre, felnézett a fákra és az égre, aztán megint lehajtotta a fejét szőke hajfürtjei kíséretével, visszalapo­zott egy oldalt s megint elolvasta, ami olyan nagyon tetszett neki az előző olda­lakon. Gondoltam, most már én is elfo­gok merülni a klasszikus iró uj müvé­ben s nem törődöm a tündérrel. Holott valami rejtélyes közösséget éreztem vele. Olyan finom dolog az, hogy mind a ket­ten itt vagyunk az erdőben, mind a ket­ten egy-egy árnyas fa alatt, amelyről hull a virág s mind a ketten olvasunk. Az egyik könyv vonzza a másikat. Az egyik olvasó nemes lelke a másik olvasó nemes lelkét. — Jónapot, kisasszony! — mondtam. Hallotta? nem hallotta? fel se pillan­tott s csak olvasott s csak lapozott a könyvben. Hajlékony testalkatával s üde fiatalságával a hárs alatt a zöldes félho­mályban, el se fáradt abban a magas térdtartásában, amellyel majdnem az or­ráig emelte a könyvet. Időn és téren kí­vül, nagyon boldognak tűnt az olvasmá­nyával ebben a levegős emelkedettségé­ben. Visszatértem a könyvemhez, kissé sértődötten is, amiért a hangom, mint a próféta hangja elveszett az erdőben ered­ménytelenül s tiszteletteljes meg szántá­sommal ilyen érdemtelenül egyedül ma­radtam. — Csak éppen üdvözölni kívántam, — rebegtem a szomszéd pad irányában magyarázatképpen és hogy visszanyer­jem lelki egyensúlyomat. — Felesleges, hogy üdvözöljön engem — felelte a hölgy, mozdulatlan arcával a könyve s a térdei fölött. — Nem azért jövök az erdőbe, hogy itt zavarjanak. — No jól van kérem, — mondtam — már nem szólok egy szót — s magam is elmerültem a klasszikus iró uj köny­vében. Mindig méltósággal viseltem a sorso­mat s nem volt panaszom semmiféle bántódásra. Gyakran próbáltam heve­sebb természetű indulataimat a józan ér­telemmel összhangzatba hozni, mert eb­ben láttam a békés élet s a lelki meg­nyugvás titkát. Ezúttal is, az árnyas hárs alatt, annak a keresztény gondolatnak mély hangulatkörébe ringattam át ma­gam, hogy tudniillik Pascal tanítása sze­rint, az ember lelke csak rövid tartózko­AZ UJ DIVAT SLÁGERE: A TÉLI KOSZTÜM Én nem mondom1, már tavaly is kezdtek favorizálná a téli kosztümöt, de a hö1 gyek úgy Játszik annyira, megszerették, hogy aki véletlenül tavaly nem csináltatott volna ma­gának egyet, az az idén sürgősen és gyorsan csináltat magának. Én megártana egy jone- hánysizor,, hogy mennyi előnnyel ib;i-r egy ilyen téllii kosztüm, de nem győzöm elégszer haingsnlyozni, hogy vallóban a legpraktiku­sabb és legjobban kihasználható ruhadarab, sőt ruhadarabok a téli kosztüm. A mO'Sit. lezajlott divatbemutatók kivétel nélkül a bemutatott modellek legalább 50 százalékát ítéli kosztümből hozták, vagy leg­alábbis kosztümö'Siiitett délutáni ruhából, 'ami talán még praktikusabb megoldás azok sza­mára, akik nem szeretik a kosztümöt, vagy alakjuk ,,megengedi“, hogy ne aljait és szok­nyát viseljenek]. Csodásabbnál csodáltabb, remek megoldáso kát láttam a bemutatóikon és ezeket sietek gyorsan íleirni, hogy szives felhasználás végett vegyék át a hölgyek,. Állt,alános, minden kosztümöt jellemző ada­tokkal nem 'szolgálhatok és ez nagy előny, hogy nincs megkötöttség. Gyönyörű volt egy fekete szövet háromne­gyedes kosztüm, fekete sáli, két 'tenyérnyi szé­les bordűrrel, bubi gallérral éj nagy sálmuf- fal, elől végig zi-pp-záródássaíl. Ez egyébként sok kosztümnél előfordul, 'sőt hosszú téli ka­bátok is gyakran zippel záródnak. (Ugyan­ezen fazon megvolt rozsdabarnából is, bibe- r-etic prémd issza], muffall. Tarkát csak itt-ott találtunk a kollekcióban, amit mondanom sem keli, minden fekete. Nagyon tetszett egy fekete rövid sveifolt kosztüm fekete perzsa sálgallérral, elől megkötött övvel, a sálgal ér alól pedig baványkék posztó bordűr '.'átszőtt ku. Ez -alallt egy nagyon szép angol fekete ruhát viselt a menekin ugyanolyan kék di.-z- szal, amilyen a kabáton volt. Általános vo­násnak vehetjük, hogy a legtöbb kosztüm nem -szoknyával, hanem egész angol ruhával ké­szül. Vagy pedig úgy, hogy a ruha és a ka­bát alkotja a kosztümöt éj ezenkívül délelőtt­re egy külön ugyanilyen szoknyát Is csinál­tat az illető. Aki ilyennel rendelkezik, az nyugodtan elmondhatja magáról, hogy egész 'télre ,alaposan el van látva. Nagyon szép volt egy fekete doubl anyagú, rövidkabátos kosz­tüm, nagy, hullámos, szögletesvállu, ezüstró­ka gallérral, dőlj megkötött fekete szatinöv- vel. Az adatta viselt ruhára ugyanezen övét kötötték rá elől echarpszerüen, elől md’lvar- rással készült a ruha, strass gombdisszekkel. Ez csodaelegánj összeállítás volt, de csak azok számára, akik egy délelőtti összeállítással is rendelkeznek. Két remek, nem fekete kosz­tümöt. is láttam. Az egyik egy rozsdábarn-a^ hótnyoilcados kabát volt, elől épp hogy össze­ért, a gallér és elől végiig lenyérni széles bi bér .szőnmedisszel és széles barna bőrövvel, barna bibermuffal. Alatta a ruha remeksza- básu és fazonú angolos, oroszos nyakú voí-t, hátúi! derékig gombolva, elől- mellnél, tei-los varrás sugaras szegőzéssel, barna nagy mo­nogrammal, ami a> kábáiból is kilátszott. A másik egy középkék kosztüm volt, széles, nagy reverekkel, amiknek széleit tenyérnyi­széles vörösrók/a pném szegélyezte, nagy vö­rösróka muff-ad és a derekán ilyen kék szarán - öv rengeteget szerepel bundán, téli -kabáton egyaránt. Egy egészen fiatalom, borvörös kosz' tümöt különösen a fiatal generációnak szí­vesen ajánlök: rövid, sveifolt kabát, biber bu- bigallérral, biber zsebeikké'.', végig barna zi-pp- záródással. Ugyanezt a fazont mutatták feke tébőil -is, fekete perzs-agaillérral és zsebekkel és a zipp helyett fekete lalkikmasni záródást alkalmaztak. Kivételesen nem ruhát, hanem -az aljhoz egy fémmel átszőtt szatiinbluzt mu­latlak meillvarrás&ail, elől lelógó megkötött övvel. Remé-em- hölgyeim, ezeku-tán, ennyi kos-z- ■tűm közül nem lesz nehéz egy igazán jót ki­választani. DIVATPOSTA P. I. L. A beküldött anyag nagyon szép, de ha nem kap hozzávalót, -akikor azt tanácsol­nám, hogy ne -nyúljon hozzá, hanem tegye e; tavaszra-, akkor világos ruhákhoz csináltat hat belőle egy rövid, b-őhátu kabátkát, most- őszre -az -anyagot túl könnyűnek találom. In­kább egy szép bordó összeállítást csináltas­son húgának, ruha és kabátka- szőrmézve, ez-t egész télen ki it-udja majd használni. 2. Zöld­barna kos zlüm-összeá Ili t ás najgyon csinos, hagyja rajta- a barna szőrmét és barna pul- -loverrel viselje. 3. Végül fekete szövetruhájá­hoz ajánlok -egy királykék szatin, fémmel át­szőtt- gaUérkát, ami egyenesen tenyérnyi szé­lességben fogja -körül -a -nyakat, a közepén- húzzon be sajátjából egy hurkát, ami mintegy rüssk-ánt övezze körül- a nyakat. Üdvözlet. Baba Csináltasson egy fekete szövetruhát1, hozzá egy rövid, ezüstrólk>a prémes, sveifolt kabátot. A ruha legyen angolos, strass díszek­kel, övvel, strass csattal és gombokkal, sima szűk ujjal. Egész télen lesz egy elegáns dél­utáni ensembléja. Üdvözlet. Kérjük olvasóinkat, leveleiket mindig az Ellenzék szerkesztőségébe küldjék. HETI ÉTLAP Hétfői ebéd: Kel bimbói eves, marhahús dinsz telt szaftban, zöldbab, gyümölcs. Vacso­ra: Leosós tojás, gyümö1 ez. Keddi ebéd: P-aradicsomlevcs, töltött káposz­ta, kukorica. Vacsora: Déli káposzta virslivel. B»vneî0,"ax C'Ü'T­Eojfaüa«'? 1 tfHs? "era ál­» * Minden szaküz­letben kapható! V.fOR Leonida & Co. Bttc ttresí és vidéki fiókjai. Szerdai ebéd: Gulyásleves, pozsonyi, kifli, ku tkorioa, gyümölcs. Vacsora: Rakott-búr gonya, vaj-askenyér, gyümölcs. Csütörtöki ebéd: Gombaleves, naturszelet, pa-radicsomosburgonya, -szőlő. Vacsora: libamáj hidegen, zöldbab. Pénteki ebéd: Bableves, rizsesgomba, tojásrán- toTta, túrós gombóc. Vacsora: Rántott (gomba tartárral, gyümö cs. Szombati ebéd: Karfi-olleves, töltött borjú- szegy, tarhonya, gyümölcs. Vacsora: Fel­vágott, zöldpaprika, gyümölcs. Vasárnapi ebéd: Húsleves, libaaprólék, por iköítnek, burgonyával, káposztásrétes, gyümölcs. Vacsora: Párolt libamall, tökkáposzta, gyümölcs, HASZNOS TANÁCSOK Ha fonnyad a virág, állítsuk kis forró víz­be a szárát, mire -a viz kihűl, a virágok is felélednek. De a>zt a részét a virágnak, amely a -forró vízben állt, vágjuk le, mikor a hideg»-, vizes vázába állmuk. Alumínium tárgyakat 'könnyen táísztilh-a*- tunik a következő tisztitószerrel: három deka boraxot fel- -kell oldani egy liter víziben és né­hány csepp szalmiákszeszt kell hozzáadni. Ez zel megdörzsölve, -szép fehér lesz az alumi­nium edény. dósra van elvetve a testben. A lélek tud­ja, hogy ez csak átmenet egy örök uta­zásra. Felkészülni erre a nagy útra alig van a léleknek ideje. Csak éppen annyi ideje van, ameddig az ember élete tart. Ez pedig tudvalevőleg, nem tart nagyon sokáig. Ilyenformán megvigasztalódván, me­gint visszatértem a klasszikus íróhoz s megint csak elmerültem benne. Igazában nem is tudtam kellőképpen értékelni a költői szépségeket, a nagy koncepciót, a szép gondolatokat és a stiláris zengése­ket, mert az erdő csöndes mélye és fön- sége, a kis madarak fürgesége röpke szárnyaikon, valahogy lekötötték fogé­konyságomat s a nyári fény derűje va­lósággal kiemelt a nyomtatásos betütö- megekből. Inkább a tulajdon életemet éreztem, mint ci szereplők életét a könyv­ben. Amíg fiatal az ember, gondoltam, cdig van Ítélete. Mire megvénül, megint hibásan ítél. Ha sokat töpreng, vagy nem töpreng eléggé, egyformán téved és soha meg nem tudja aZl igazságot. Ha min- ggárt azt nézem, ami történt velem, nem látom világosan a dolgokat. Ha hetekkel később vizsgálom az eseményeket, még kevésbé találom meg a fonalat. Hol van az a pont, ahonnan idézni kell szakava­tottal1, mint ahogy a festők nézik a ké­peket? Mert van egy fix pont, az bizo­nyos. A többi, vagy tulközel van, vagy tulmessze, vagy tulmagasan, vagy tul- alacsonyan. De hol van egy ilyen fix pont az igazság s az erkölcs dolgaiban? A legnagyobb emberek keresték ezt s majdnem mindig tévedtek az irányok­ban. Ez a hires nagy iró is, akinek a köny­vét itt olvasnám az erdőben, nyilvánva­lóan téved. Annyi mindem próbált, ma- gyarázgattam magamnak, minden mű­fajt megpróbált, volt prózairó. de sőt költő is volt, több-kevesebb eredmény­nyel. Egyszer úgy irt, hogy azt mond­tam: Zseni; Másszor olyan közepesen, hogy még tehetsége se volt. De mindig úgy irt, hogy alig lehetett megérteni. Ezért lett klasszikus nagy iró. Inkább csak sejteni lehetett, hogy az nagyon szép és nagyon mély, amit ir. Máskor viszont nem lehetett sejteni semmit. A legtöbbször azt lehetett érezni, hogy csak azért ir, mert nagyszerűen tudja a mes­terségét. Következéskép azt is lehetett érezni, hogy az egy nagyon jól megszer­kesztett regény, vagy kitünően konstru­ált színdarab, amit irt. De alapjában vé­ve, ez a nagy iró se irt jobban, vagy gyöngébben, mint akármelyik kollégája, aki szorgalmasan ir. Ebben az érzésben, eszmekörben és tanácstalanságban megint a hölgy felé fordultam, aki a hárs alatt, a pádon, bol­dogan olvasott. Nyilvánvalóan nem olyan klasszikus nagy írót olvasott, mint én. És azon a bus és gyöngéd hangon, mely hozzávaló vonzódásomat úgyszólván ze­neileg fejezte ki, igy szólottám, mintegy túlsó partról: — Angyalom — Tessék? — kérdezte a könyv fölött, könnyed fátylai lengésével s a két tér­dével a levegőben. — Mi célja van az olvasásnak ebben a szép erdőben, ahol a kis madarak röp­ködnek? — folytattam gyöngéd hango­mon. — Nem volna szebb kéz-kézben a mély utakat járni a homályban, az iga­zak útját a földön való boldogságban, amíg ifjúságunk tart? Mi célja annak, hogy külön üljünk s külön olvassunk, mindegyik egy-egy más könyvet, hát nem? — Nézze kérem, először is hagyjon nekem békét —■ felelte a kisasszony. — Másodszor pedig ön nyilván nem kér­dezné, mi célja van az olvasásnak, ha például tudná azt, hogy véletlenül éppen az ön könyvét olvasom. Megvallom, nem voltam meglepve. Nem is nagyon hittem ebben a vé’etlen- ben. Sok mindent mondhattam is volna. De e perctől fogva tündért lénye a pá­don, valahogy szertelebbent a zöldes fél­homályban. A tünemény megszűnt. Ki kellene fejtenem azt ciz egész lelki folya­matot, ami hangtalanul lezajlott ben­nem. De ehhez már sem időm. sem te­rem. Mindabból, amit éreztem a hölgy iránt, még emlékem sem maradt. Azzal, hogy éppen az én könyvemet olvasta, már nem volt számomra ismeretlen. Már az enyém volt, már el is dobtam Rög­tön fel is álltam. köszöntem és mentem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom