Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-01 / 200. szám

2 BLLBNTßK 1 9 3 7 HTCptemhcr I. Falusi kislány-„Pestien Ritka utitárssal hozott össze a véletlen, egy életerős falusi leánnyal, aki először volt városban, autóban, vonalon és moziban. — „Az aszfalt nagyon tetszik, a mozi legérdekesebb dolog a világon de a pizsamás nőket nem birja Buzsi, mert ,,maskara az, amit otthon a faluban a juhok is kiröhögnének“ SOVATA SZOVÂTA, augusztus 31. Nyolchengeres kamionnal jöttünk. A nagy teherkocsi elég simán futott, mert zsúfolásig tele volt padokkal — és ve­lünk. Harmincnyolcán voltunk kirándu­lók, kik Szováláról tértünk vissza Szép szőke, értelmesarcu parasztlány ült mel­lettem. Fiatal, még tizenhét se. Krett és telt, friss, csinos és makkegészséges. Kondícióban látatlanba lepipálja a váro­siakat Xyárádszereda mellől való. Min­den zökkenésnél jajistenemet mondott és belém kapaszkodott. Azt kérdem tőle: ,,Fél?“ — Nem. Csak olyan furcsa, olyan kü lönös, hogy nem ló és nem bivaly huzza a kocsit. Igen, ez tényleg furcsa és tényleg kü­lönös, de már megszoktuk, éppúgy, mint például reggelenként a kávét, sőt még jobban, mert mig ezt könnyen helyette­sítjük teával, addig — — Az ur autózott már? — kérdi tő­lem és őszinte, világoskék szemeit rám­mereszti — llát persze, persze, hát hogyisne, miért? Maga most először? — Igen. Mellette ül a bátyja. Ilórihorgas szé­kely legény, már asszonya is van. Időn­ként ő is közbeszól. Lényegtelen De ér­dekes, amit a lány mesél: — Tetszik tudni kérem, életemben először tegnap mozdultam ki a faluból. A bátyám bevitt Szeredára és Vásárhely, re Azt mondta nékem, na Buzsi, most beviszlek a városba, hogy megmutassam néked a világot. Aztán be is vitt. Az utón megkérdeztem, hogy milyen az a Vásár­hely? Ráfelelte, hogyhát olyan mint Pest. Ott is emeletesek a házak és tég­lából vannak a falak. Igazán szép város. Alig akartam eljönni onnan. Talán szebb is, mint Pest. * kapcsolva egy csomó kocsi. Az ablakok ból úgy bámultak ki az utasok, mint a borjuk az uj kapura Azt kérdezte a bá­tyám: Buzsi, akarnál vonatozni t<‘ is? I s aztán váltott jegyet és elvitt egy ki csit vonatozni, vagy tiz. percig és egy másikkal visszajöttünk. Olyan jó volt Mintha a lábúmban hangyák másztak volna. Sohasem felejtem el. — Mennyi ideig voltak a városban? Harmadik és negyedik csod/u — Fgy fél napig Elmentünk a cuk­rászdába. Bátyám már tudta a járást, mert többször jő be Vásárhelyre. Hoza­tott nékem tésztát Egy finom úri kis­asszony hozta oda és azt mondta: „Tes­sék parancsolni.“ Úgy megszégyeltem magam, hogy engem egy kisasszony szolgáljon ki De a bátyám azt mondta, cukrászdában ez igy szokás. Ez még semmi. Elvitt a moziba. Egy gyönyörű darabot jálsztak. Nem tudtam betelni vele. Hogy csinálják azt a mozit? Azok az emberek igazán élnek? — Persze — És ott vannak a vásznán? Éreztem, erre igennel vagy nemmel nem lebet felelni, megpróbáltam népie­sen és kön nyenért lietöen megmagya­rázni s ugylátszik megértett mindent, itnaim KÖLNIVÍZ a ittortviLd PÁR EXCELLENC PARFŐM1E mert azt kérdezte: — Aztán ők honnan tudják, hogy mit kell beszélniük? Amikor erre is megnyugtató feleletet adtam, lágyan szólt a lány: — Annyit bőgtem. Nagyon szomorú volt a film. — Szomorú? Mit játsztak? — Néni tudom — De csak a tartalmát tudja? — Nem én. Azért sírtam, mert az anya meghalt, a gyerekek árván marad­tak és ők is sírtak. Nagyon megszeret­tem a mozit Ha városban laknék, min­den.nap ott lennék Nagyon érdekes do­lognak tartom. A legérdekesebb a vilá­gon. az a pizsama Első csoda Nem szálltam vitába. A kamion rin­gatott, a fejem ide oda lógott, úgy nézett ki az ügy, mintha helyeseltem volna. Buzsi pihenés nélkül beszélt: — Nagyon tetszett az, hogy hiába esett az eső, nem volt sár. Bezzeg otthon nyakig gázolhatunk benne. A cipőm éppolyan tiszta maradt, mintha szép idő lett volna. Kár, hogy nálunk a faluban nincs aszfalt. Minden pénzt megér. Igen ám, de csak amig uj, — gondo­lom, — ej mennyi bosszúság van vele, amikor már borpadozik és göcsösödik és teknösödik és felszedik és betekig ugv hagyják a járdán, csúfságra, az ember­nek erősen kell ügyelnie, hogy orra ne essék; de ezt nem mondom neki, saj­nálnám széjjeltépni a magábaszivott Il­lúziót, csak ugv magánszorgalomból morfondírozok, méricskélem a kérdést igy is úgy is, mert hogy is van csak? ha például hepehupás — — Az ur nem figyel rám? — Dehogy nem, odafigyelek, azt mondta, hogy minden pénzt megér — Micsoda? — Az aszfalt. ‘ Második csoda — Igen. Aztán a bátyám kivitt az ál­lomásra és megmutatta a vonatot. Nyolc kereke volt a mozdonynak és hozzá volt — És Szováta tetszett? — Igen. Csak azt a sok bőnadrágos nőt nem bírtam. Mért nem jó nekik a szoknya? Be romlot világi Hej, ha le­jönnének hozzánk a faluba, ebben a maskarában, tudom isten, még a juhok is kiröhögnék. Közbeszól a bátyja: — Az pizsama. — Tudom, tudón?, legyen tőlem uri­fene, nekem még sem kéne. Nem bizony. * A teherkocsi megáll. Sehol egy ház a közelben. Három kilométernyire van a falu. Buzsi a bátyjával leszáll. Kendő­jébe mélyen behúzza magát, mert haj­I nalfele jár — és vág a szél. Az utam nagy része még hátra van. Van mire gondolnom. Egy romlatlan, tiszta, egészséges fiatal lánnyal beszél­tem, aki életében először volt városban, először látott filmet, először ült motor­kocsin, vonaton és azért boldog volt, megelégedett volt s most alig tiz perccel ezelőtt azt mondta nékem, hogy zug a füle a sokmindeufélétől, fel van kavarva, csapzik benne minden, mintha mákonyt ivott volna. Szegény lány. Amit ő ivott, az rosz- szabb, mint a mákony: civilizáció Min­ket is felkavar és összezavar és megbo- londit. De azért már nem tudnánk élni nél­küle. Jenei József. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előhareosa. Egy japán kapitány harakirit követett el mert nem mehetett a háborúba Rövid tokiói sürgöny: „Diroitsu Ioro tartalékos kapitány a tokiói gyakorlótéren harakirit követett el, mert rossz egészségi állapota miatt nem tudta szolgálni hazáját a japán—kínai háborúban.“ Ez a távirat bizonyítja, hogy Nipponban virágzanak a régi szokások. A legutóbbi harakirit 1937 februárjában követte el a ,,a halál önkéntesei“ társaság öt tagja. Ez az öt japáni, hogy tiltakoz­zék a kormányzat erőtlensége elleni, a ‘tokiói rendőrprefektura palotája., az országgyűlés palotája és a miniszterelnöki palota előtt nyitotta meg a gyomrát. Egy évvel előbb Yamata Gbozaburo ezre­des, a honvédelmi minisztérium III. osztá­lyának főnöke követett el harakirit, mert úgy vélte, hogy akaratlanul is felelős azért a merényletért, melynek 1935-ben: Nagasa vezérőrnagy esett áldozatául. 1934 novemberében Gumma rendőrségé­nek vezetője, Honda, követett el harakirit. Hondát, a mik-ádónak tartományi látogatása alkalmából a közlekedés irányításával bízták meg s kisebb tévedést követett el, amely az egy maniifes'ztáció negyedórái késését okozta. A rendőrfőnök még az nap este felmetszette gyomrát irodájában. A washingtoni tengeri egyezmény aláírása utáni napon egy előkelő családból származó tenger és ztisizl, Kusajari — Japán egykori tengerészeti attaséja Párisban — harakirija csaknem annyira megindította Japán köz­véleményéi, mint a port-arthuri győztes, Nogi tábornok harakirija, melyet 1912 szep­temberében, Mutsu-Hito császár temetésének A szolid Ízlés divatlapja: Beye? Mode fiii* Alte vlegjelenik minden hónap 1-én. Minden zámban 100 remek színes modell-rajz. Minden modell szabásmintája mellékel­ve. Ára 40 lej. Rendesen kapható az El­lenzék könyvosztályában, Kolozsvár. — Előfizetési ára negyedévre 120, félvre 240 lej. napján követett el. A mikádó orvosaitól is várták, hogy „igazságot tegyenek“ magukon, de az orvosok elutasították maguktól ezt a végzetes gesztust. Szagává ?őftelí ecşjy on^iof Katonái salát baitáfs-^í A maga nemében páratlan szerencsétlen­ség történt a most lefolyt angol hadgyakor­latokon, melyeket Északvelsziben tartottak. Két katonai repülő zuhanógyakorlatokat tar­tott élesre töltött gépfegyverekkel. Egy har Két vak, kerek lapod van és kereted szaru. I Egyszerű, olcsó, barna. Nem piros, nem fe { hér és semmi sincs rajtad, ami divatos jz? adnia neked. Szimpla vagy és hétköznapi, te, fekete szemüveg, ki barátom lettél. Mig nem ismertelek, tétován jártam az ut­cákat. Nagyra nyitottam szememet és oly keveset láttáim. Aztán meg kényszeritette a vakító fény bámészkodó szemem, hogy ösz- szehuzzam, sunyin hunyorítva. Nem akar­I tam. Azt hittem, a világot csak nyílt, tág tekintettel ölelhetem magiamhoz. Persze, a fény a végén mindig győzött s a harc nyo­mát lüktető halántékomban, kábult. fájó fe­jembe vittem tovább. Legtöbbször lehajtott fejjel vagy semmibe néző arccal ballagtam. Nem a bűntudat nyomott, vagy bánat, nem is a szende szemérem. Ah! Csak kerültem a szemeket, melyek önmagukat 'adták és sze­meim kutatták. ,,A szem a lélek tükreíl. igy mondják... és hát elvégre nem ajándékoz­hatom telkemet minden szembejövő ember­fiának. És el se fogadhatom <az idegen örö­möt. bánatot, vágyat, mely az utca sok sok szeméből áradt, kínálkozott. Legszívesebben a nibelungok láthatatlanná tevő csodasipká­jában jártam volna, hogy észrevétlenül, szenvlelenül és szereptelenül figyeljem d madik katona, akinek az volt a feladata, j hogy megvizsgálja és jelentse a találatokat, korábban bujt elő a földalatti cementvédő­helyről, mint szabadott 'volna. A pilóták ter­mészetesen nem látták bejtársukat és tovább­ra is lőtték a céltáblát. Mire nagynehezen sikerült figyelmeztetni őket, a találatmérő már halott volt. Száznegyvenegy lövés érte a szerencsétlen embert, úgyhogy testét való­sággal szitává lőtték a jól célzó angol piló­ták. Az esetből kiviláglik, mily tökéletes pontossággal tudnak ma már tüzelni a leg­kisebb célpontokra is a repülők. Sziámi kulyaikrek A ,,Kieler Neuesten Nachrichten“ köz- lése szerint az egyetlen sziámi kutyaiker­pár Pentonetti római bankár birtokában van. Ez a két fiatal foxterrier, mely oldalt zajló utca életét. Persze ez nem merd. A szép ezüsts'apka az ezüstös testű rajnai tün­dérek vizalatti várában van valahol — és én kénytelen voltam magam összehúzva, lehaj­tott fejjel róni az utcákat. És ha felnéztem nyitott szememmel, többet láttam, mint amit akartam s jómagámból is többet adtam. Hát nagyjából igy volt ez ... És most jöjjön a te dicséreted, te kis csúf •fekete szemüveg. Megismerkedtem veled és orromra illesztettelek. Elindultam veled ... Kissé vakon tétován ment >az első lépés. Az- tán lassan, mint macska, a sötétben látóvá váltam. A fény nem bántott. Tompán, eny­hén sárgán láttam a világot. Voltak színek, mik meghaltak fekete üveged mögött, mások ragyogóbbra éledtek. Kerek lapod mögött ke­rekre nyithattam szemem s a nem akart hu- nyorgást már is elfeledtem. Kihúztam a há­tam, a fejem fölemeltem, tétova léptem biz­tosra cseréltem. Néztem az utcát s láttam a szemekben mosolyt, örömöt. vágyat, bánatot — embert, s nem adtam cserébe semmit se... Magamat két fénylő kerek kis pajzsod mögé rejtettem. Barátom uöpy, te fekete szemüveg. Adsz egy világot és nem kérsz helyébe semmit. .. Dicséret egy fekete szemüveghez össze van nőve, kitűnő egészségnek ör­vend s jól megfér egymással; csak étkezés közben kapnak néha össze, nem gondolva arra. hogy amit az egyik eszik, a másikat is táplálja. A fáradtság egyszerű mérése Ismeretes a lélektanból az az egyszerű kí­sérlet, hogyha egy körző hegyével érinljük valakinek a testét a kiisérletii személy nem ■tudja megmondani, hogy a körző mindkét szárával érintettük-e. vagy csak az egyikkel. Az ember háta különösen érzéketlen ilyen szempontból. Körülbelül 68 milliméteres körzőnyilás a legkisebb távolság, amelynél a hátunkon megérezzük, ha a körző mind­két szárával, érintettek meg bennünket. En­nél kisebb nyílás esetén csak egyetlen érin­tést érzünk. Ilyen kísérletek közben a pszi­chológusok felfedezték, hogy a fáradtsággal arányosan a bőr érzékenysége csökken. Vagyis a fáradt embernél nagyobbra kell szétnyitni a körzőt, hogy két külön érintést erezzen. Már most, ha még fáradtabb a? il­lető, akkor még jobban kell növelni a kör- zőnyilás't. Ezen az alapon könnyen meg le­het a fáradtság mértékét állapítani és szá­mokkal kifejezni. HAZATÉRNEK A BAGNO-FEGYENCEK. Parisból jeleneik: A sb-rcazairei kikötőbe teg­nap negyven egykori bagno-fegyenc érkezett a guyamaS francia büntetőgyarmatról, A negy­ven volt bagno-fegyemeet az üdvhadsereg három kiküldöttje fogadta. Eddig ritkaság volt, ha kényszermunkára ítélteik visszaju­tottak Franciaországba, most azonban, hogy a bagno büntetőremdszerét elvben már meg­szüntették, lényegesen megrövidítették az úgynevezett „rehabilitációs határidőt“ is, amelynek elmúltával a volt bagno-fegyenc visszatérhet hazájába. Erdős René uj könyve: ARGIRUS A legtisztább romantika költői hangjai zen- < dűlnek meg e bő tneséjü regényben. Ara fűz- i ve 132, kötve 158 lej az Ellenzék könyvosz- | tályában, Gluj—Kolozsvár. Kívánságra után­véttel azonnal küldjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom