Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-15 / 186. szám
IO fí t: l n N 7 i' 113 7 auffumztus / 5. Vai^naţA teveu^m ismerkedjünk! N't' a’li.Ksuk magunkat — bizony n»->üljük meg nyidilian: nem ismenjÜK egymást. Akármi, ven klevilsew is vágytunk iW, Bo- mania főid jóin magyarok. akármennyire «s rokonságot tudunk afféle magyar sógor- sagot, komasúgot meg kü.'mösen — I el ni u - látni, nem ismerjük egymás; úgy, ahogy a kksdbbsvgá eleiben kötelességünk ''»Ina egymást megismerni. Kljük a. magunk ralantú, büszike, sokszor gőgös és öiiös életünket es esiKiá Okozással eaul i tjük meg, hogy hiányzik kisebbségi éüieiünikböl az a kohézió, amielydlk üsszetfon, egybekapcsol nvindany- ny.itan.kat s amely kapocs nélkül solvaise teremtődik meg az alkotó kisebbségi magyar a német gyermek és rajtok keresztül szeretettel gondolhatlak egymásra a cseies/iilök — miért nem tehetnék ezt meg most és .!t Erdélyiben és iu.* 1 a Ki rád y hágón es a bánságiam a magyarok. Aprók épugy, mint a felnő! lek. Szegények és gazdagok egyformán ? Vagy úgy hisszük, hogy nekünk, magyaroknak nincs szükségünk arra, hogy egymást megismerjük é-s megszeressük? llát Ind valami komolyat, valami mélyet u szilágy- sági gyermek a székely gyermekről1? Ismeri-e a bánsági telepes község lakója a bihari magyarság lelkét? Belelát e egymás leikébe éa meg tudja e látni a lélek mélyén minden erdélyi magyar az alföldi magyarság olyan kincsét a,melynek felismerésére fellhozatalá- i ;i és éi lék<‘.silésére ha vakomkor, úgy most van e.sak igazán nagy szükség. Ismerkednünk kell tehát, hogy megismerjük és megszeressük egymást. Meg kell kezdenünk belső életünkben a csereakciót. Központi irányítással 1** kell szemeznünk az egész magyarságot KI kell küldenünk gyermekeinket más vidékre, más magyar szülőkhöz, hadd ismerjenek világot, eml>ereket, szokást. Ks hadd hozzák magukkal haza ezt u más világot. Csak igy hasonul majd eggyé ;i különböző lulujdonságu magyar lélek! típus. * Bszembejm!ott mindez abbéi az alkalomból:, hogy a napokban egy drága öreg és tudós barátom hozzám infőzett levedéban feJvwböWie a issére-rendszeri. * Képek abevönedmék meg bennem. Régi diákkora képek, amikor a. szegénysorai! magyar gyermeket cserébe adta az édesanyja) valamelyik német községbe, ahonnan a 'német szülő magyar nyelv ,bámulása céljából a magyar gyermek tielyébe edküikkte a magáét. Emlékszem: A Hímsok, a Gheorge.k, a Michaálotk bogy jöltek közénk, nagy Csodálkozó szemük be- lemeredt a sok magyar gyerek ‘kerek sze- )néhe és egy szó magyar tudás hijján — inár az év végére — ha nem is tőkéiét esiem, de— megtaniulitiak niagyiarul. Valósz-imii, hogy igy itönténihet-ebt ez valahol a német kskokikban a cserébe adott magyar gyermekekkel is . .. 'Függetlenül a nyeü-vbainulási lehetőségtől, az igy cserébeküídőbt gyermek második o'ltt- homra tafláutü. A két édesanya fokozottitahb gonddai- és féltéssiet]i vigyázta a rábizotit gyermeket és ami szeretet a szivében, meg az éléskamrájában akadt, aírt mind belét ömte a c s eregyermekébe. A német anya. épp úgy, minit a magyar. Tudom, sokszor nem is ismernie egymást a két jóiasszany. Személyesen nem, csupán levélben, vagy még ilgy se.. . Csak az a megmagyarázhajtatlan anyai szeretet cserélődött Iki bennük és szómite versenyre kelve igyekeztek gyakorolni az anyai szeretetek Sok if yen apró barát ócskám akadt annakidején a falusa iskolában, akükkel együtt járva m égi miértem rajtok keresztül a német népeit. Valószínű, hogy ők meg bennünket. Nemcsak ismeretekben, de szokásokban lettek ők is, de mi s gazdagabbak. Sokan közülünk tőlük tanultuk eJ a szorgalmat, a köóeéességiudást, ők meg tőlünk a vendég- szeretettet, az őtszimte baráthoz ásít, meg ai verekedést. (iEz utóbbi volt az igázi magyar tempó!) Túl az elemi iskolák évein, messzi eljutva az életbe, az ilyen cseregyerekek határozott főulónnye] és megértéssel néztek bizonyos dolgokat!, merem mond ami az a nagy megértés, éltnézés, türelem, emberismeret, amely az édethez szükséges — orf fakadt fel és erős-ödöbt meg bannök a csereszülőj házban. Nem egy barátomaft ismerem, aki ezrt a fiatadkoni meleget, szereteket, tapasztaifetot átvi'ble a fénfilkorba, megőriztte és ápolta. Sok régi osztálytársam kereste fel érett korban a régi csereanyját, esereaptját és köszönte meg nekik mindazt, amit gy érmékkorba,m tőlük kapott. Becsű lést láttam ezeken az air- cokon és igaz szereteket. S még valamit: a kölcsönös' megismerés biztonságát. Valami imagy nyugalom az előbbiem a biztonság, hát még az a biztonság, amelyik Obt fakadt már az akkor még idegen környezetben, a magyar ftiu részére a német házban és a .német gyermek számára, a magyar asztal mellett. Már maga az a tény, hogy egy idegen nyelven tkivüa újabb szokásokat s ezekkel együtt egy más, de .szinte emberi lelket Isjmerhételt meg a cseregyerek, szinte varázslatos erőt adott azoknak a filaítiaikori éveknek, amelyeket a csere-szülőik házában eltöltői'.tt. Két kis emberi leiken, két nemzet ismerkedett egymással. Két nemzet jó és rossz szokását ismerte meg a két nemzet fia és a szokásokon keresztül tudott megismerni, elismerni és megszeretni. Ezeket a tulajdonságokat, szerzeményeket a cseregyermekek magukkal vitték az életbe. Ki-ki a maga módján. A magyar is, a német is. Lehet, hogy a képek, az élmények másként és másképen alakultak kis enmaguk- ban, azonban egy bizonyos: volt idejük és alkalmük megismerni egymást. És az is bizonyosság, hogy két ilyen cseregyermekből férfivá serdült ember el tudta nézni nemzeteik hibáját és elismerték egymás erényeit is. Közeledtek tehát egymáshoz. Emberebbek lettek. Talán egészen Emberekké tudtak válni. * Hát ha öissaeiismerkedfhiertJöl'l, összőbarát.kozhatott egymással annakidején a magyar és — Hátra fejes — hiú: HARSÁNY! ZSOLT Nagyon meleg van és uszodába kíván- , kozeun. De éppen abba az egy bizonyos i uszodába, amelybe nem mehetek el. Vágyam megvalósíthatatlan. Én a harmincöt év előtti egri uszodába szeretnék elmerüli, az pedig már nincs meg. Van helyette pompás, modern uszoda másik, jártam ott és gyönyörködtem benne. De az öregedők konokságával, akik gyermekkoruk után való honvágyukat szerelik régi tárgyak és régi intézmények túlbecsülésébe öltöztetni, magam is azt mondom: a mi régi uszodánk az mégis más volt. Ott kezdődik a dolog, hogy az ember tizenöt éves volt. Otthon az öltözködés ebből állott: felrántani az úszónadrágot, arra a kékcsikos trikóinget, kurta vászonnadrág, mezitlábra tornacipő, kész. Gyerünk az uszodába. Azon a téren, ahol a Szarvas-kaszárnya áll és a sarkon a Czekkel-füszerüzlet, le kell térni jobb felé. Elmarad a kis egri- boros-kocsma, egyik szűk kis oldalköz hosszán lelátni az epreskertig, aztán már itt is vagyunk. Fehér kőfalak fölött dús lombok zöldéinek s a bejárat mellett kezdetleges fekete betűkkel oda van mázolva a meszelt falra: Érseki Uszoda. A kapun tűi árnyas kertbe lép az ember. Várakozó lócák vannak itt, mert az uszodának bonyolultan szabályozott órarendje vai\ hol nők úszhatnak, hol férfiak. A nők nyolctól féltizenegyig úszhattak és háromtól félhatig. De ilyenkor, egészen korán reggel, hire-hamva sem volt várakozóknak a lócákon, az ember futólépésben szaladhatott végig a fák I között, ránthatta fel az ajtót, gyorsan be a deszkázott kabinba, három rántással a földön termett a vászonnadrág, meg a két cipő s a következő pillanatban már dobbant az ember lába a rugalmas ,,kis trambulin“ végén, hogy utána magas ivben fellendüljön a levegőbe. Zupsz: az ember loccsant a remek vízben és azzal az érzéssel lökte az első lábtempó békarugását, hogy végre hazakerült, saját elemében van. A viz üdítően meleg volt, lévén az érsekség tulajdonát képező forrás természetes melegforrás. EnnélI fogva már májusban kezdtünk uszodába járni és úsztunk még októberben is. Korhadozó, öreg fakorlát futott körös- körül a viz partján. És a négy oldal közül kettő mentén terebélyes, vén ecetfák éldegéltek, gazdag lombu ágaikked benyúlván a viz fölé, öreg emberek gyanánt, mintha itt gyógyították volna reumás gyökereiket, de még vén ágaikkal is az áldásos buborékok fölé nyúltak volna. A viz színén úgynevezett keresztek úszkáltak, két egymásba szegezett facölöpből való szerszámok, amelyek azt a célt szolgálták, hogy aki úszás közben elfárad, belekapaszkodjék kényelmesen és mozdulatlanul örüljön az életnek. Ebben az uszodában mindenki tudott uszI ni. Nem is volt meg az a rendes beosztás, hogy „úszóknak“ és „nem úszóknak“. A nagy medencében mindenütt egyforma mély volt a viz. Csak a hátsó jobbsarokban állott egy kicsiny, tetős faépítmény, amely alá padlót ácsoltak, az volt a „társas“. Abban szégyenkezett, aki nem tudott úszni. De, mondom, ilyen alig akadt. Nem véletlen, hogy a világ legjobb úszója ebből az uszodából került ki. Még nem is élt Bárány Bistu az én kis gimnázista koromban, apja még miig elegáns, nőtlen fiatalember sétálgatott a Fő-utcán. Főként a Katinszky-lá rajok ablakai alatt. Az egyiket aztán elvette. Most már nem él, viszont Bárány Pistának kislánya van. De nem is az úszás volt a főmulatság, hanem az ugrálás. Azt a szót, hogy „műugrás“, nem ismertük még akkor. A sportélet szervezetlen volt és rendszertelen. Lovász úszómester afféle baka- altisztből polgári pályára lépett derék magyar volt és a kötélen lógó növendéknek türelmesen diktálta az egy-kettőhármat, de ezzel testedző-pedagógiája véget is ért. Versenyeinket magunk között rendeztük, mérőóra és pontos szabályok nélkül s Halmay Zoltán volt az ideálunk, de rekordokról és másodpercekről nem is sejtettünk semmit. A rendszerességet az utánunk következő nemzedék kapta. Mi csak úsztunk és ugráltunk. Kis trambulin volt és nagy trambulin, az ugródeszka szó azóta született. Hadd kevélykedjem elmúlt diadalaimmal: az én korjáratomban én voltam a legjobb úszó. A legjobb tornász Lollok Sanyi volt, aki most vitéz Litvay Sándor néven nevezetes törvényszéki bíró. De úszni és ugrani én jobban tudtam. Én tudtam a legszebb hátra fejest a nagy trambulinról, sőt nőit egy saját talál má- nyu hátra-előre fejesem. Az megy még ma is, jó magasról. Ennek a dicsőségnek örökségét öcsém vette át tőlem, de ő már nem gyakorolhatja, mert a katonaiskolából egyenesen a frontra került és sírja ott van Sokoliki nevű lengyel faluban, a hajdani Galíciában. Háború9 Annyit tudtunk háborúról, hogy az angolok és a burok verekednek Afrikában. Viktória királynő csokoládét küldött katonáinak a Tugela folyóhoz. Valamennyien bur-pártiak voilunk s ha tengericsatát játszottunk, az ellcnpártra csak sorshúzás utján lehetett angolt kapni. Most már elmondhatom, hogy néha | leselkedtünlz, mikor a nők fürödtek. Volt I az uszodán kívül egy nagy fa, alci arra 8 felmászott és nagyon nyújtogatta a nya- | kát, az dobogó szívvel elcsíphette a tiltott látványt, be tehetett pillantani az uszoda egy egészen kis részére. Ott néha fürdőruhás nők haladtak keresztül, rettenetes ifjúkori vihart korbácsolván fel tizenötéves lelkűnkben a látvány bä- I nős voltával. Tetőtől-talpig fel voltak öltözve a hölgyek, bőredőjü fürdőruhákba, amelyeknek anyagából ma két estélyi jelmez is kitelnék. Elmondhatom most már nyugodtan, Brambringot, Diviaczkyt és Farkast nem fogják kicsapni érte. Akkor könnyen kicsaphatták volna őket. Ma senkisem mászik fel a fára, hogy titokban dobogó szívvel megláthasson olyasmit, amit százezer nyilvános példányban megláthat minden strandfürdőn, minden mozidarabban és minden képes újságban: trikóba öltözött hölgyeket. Miyen más a világ. Az az érzésem, | hogy azóta nem harmincöt, hanem há- 1 romszázötven esztendő telt el. És be kell 1 látnom, hogy a történelem a mi régi ug- 1 r ásóinknál nagy ob fejeseket tud ugrani. | Ideges gijoinorüiaf, gyomorgöresök, görcsös állapot, hányinger h emésztésből ered 5 : Ideges fejfájás és álmatlanság eseteiben a világhírű am rikai „GASTRO D“.-vel úgy a bel- löldi, mint a bécsi, berlini, stb. k ini- kákon hosszabb kísérletek után a legszebb eredményeket érték el. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megre. de-he.ö 135 lei utánvét melleit Császár I£. gyógysze:- tár;ban, Bucureşti, Calea Victoriei 14. Csak igy alakul kj egy síkon — évtizedek nuilva — annak a hatalmas és szükségszerű gondolatnak a felismerése hogy ne legyenek közöttünk szétirányuló célok, eszmék ne Ikszeljünk szilágysági, bánsági, székely és bihari magyarokról, — de igenis komoly valósággá érlelődjék és súlyosbodjék s váljék tudatossá ez a két szó: kisebbségi magyarság. össze kell hangolnunk egymást. Szokásban, életfelfogásban, ismeretekben. Eggyé kell válnunk valamennyien: öntudatos kisebbségi magyarokká akik egyet egyidüben és egyformán a kornak. Akarni is együtt akarjunk! Ne legyenek külön kívánságaink, külön céljaink, külön eszközeink! Ismerkedjünk hát! Bl*ből a célból kell már tanítóinkat és tanárainkat a nyári vakáció idején szerte küldeni Erdélyben, Bánságban, a Kőrösvidéken, hogy öli megismer jenek embereket, vidéket, szokást, lelket. Hogy lássák meg. mi a bűn és mi az erény ott. És hasonlítsák össze azzal amiben maguk élnek. S hozzák közelebb egymáshoz a magyar gyermeket. Ha már nekünk édesebb nemzedéknek nem adatott meg az a boldogság, hogy tömörebb, egységesebb s igy erősebb magyart lássunk egy tömegben, adassák meg a mostani fiatal és az eljövendő nemzedéknek, hogy megismerjék egymást. Hogy közeledjenek egymáshoz. Hogy legyenek egyek! Nyelvben, szokásban, szeretetben és akarásban. Isménk ed j ünlk,! A falu ismerje meg a várost. Mi vámnak a falut. Ismerje meg a földműves1! a föld- birtokos, a szolgát az ur. ismerje meg a gyáros a munkást, a nagyiiparos a kicsit. Ismerjük meg vezetőinket s ezek azokat, akiket vezetniök kell. A nagy menjen el a kicsihez és a kicsi- igyekezzék iszerele'trtel fegndri a nagyot. Orvosaink ismerjék meg népünket. A nép szeresse meg a papját, tanítóját. Ismerjük meg egymást! Akarjunk megismerkedni. Tudjunk egymásról mindem;. Segítsünk egymáson, ha valamelyikünk bajba- jut. Tartsuk egymátslt számon. Adjunk egymásnak munkát és kenyeret. És jó szót. Rálszorulunk erre miindainy- nyian. Kicsi is, nagy is, szegény és gazdag, ur és szolga. Ismerkedjünk és bátorítsuk egymást. Ebben az irdatlan harcban1, amit éleinek nevezünk, nagyon is elfér a bátorító szó Higy- jünk egymásnak. Es higyljük, hogy még a nemzidti totalitás világában s'?m tolt meg a humanitás gondolata. H-igyjük ennek az elt- feledt humanitásnak vrislszatértét. Ismerkedjünk! Hogy megismerjük egymást. Ismerkedjünk. Előbb egymás közt1, hogy megerősödjünk, hogy egységet, alkossunk, hogy tényezők iehesísünlki. Aztán? Azítán ismerkedjünk a környező népekké!. A többségivel épp úgy, mint a kisebbségiekké]. De előbb mi magunkat ismerjük jól meg. Ismerjük meg Mvánságiaiiinkat, akarásainkat s ezeknek: egyöntetű hangoztai'.latsával áffiljunh elő. Ne legyünk szúzrétüek. Egy síkon,, egy érzéssel, egy szávdoöbainással és légy kiáltással álljunk elő ás hangoztassuk a, bennünket rnegiIllető jogokat. Az eredmény nem maradhat el. De dsalk akkor, ha előbb megismertük egymást. Ismerkedjünk háti Erdős Denée ni rettenne: Argirus Erdős R. uj regénye még forróbb levegőjű, izgalmasabb, mint az előbbiek. Az Athénae- um kiadás, szép kiállítás, 320 lap, fűzve 132 lej, kötve 158 lej Lepagenál, Cluj. — Postán utánvéttel. Kérjen tesljes jegyzéket Lepagetól. Reuma, köszcény, ischiasz eseteiben tökéletes gyógyulást biztosit Post yett egyik legtökéletesebb háza : dr. Székely „International“ gyógyintéz te TökéIeteSi uj s modern épít- j kezés. Három percnyire a fürdőktől. Minden kényelem a szobákban. Valamennyi szobának kü ön balkonja van. Kitűnő konyha és kívánatra va amennyijdiéía. Napi gyógy aenzió már g 35 Kc.-tól. Kérien prospektust : Dr. Száhe'y | „International“ Piestany CSR,
