Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-15 / 186. szám
1937 augusztus 15. aggggy^<fémisBiiaBOTgiEM^ ELLENZÉK ti Nyugati humanista istenvándorlása Keletre AZUMAIERASMUS Egy szobor viszontagságai. — A művelődéstörténet ritka érdekessége. — A bázeli katedra tudósa Kiusiu sziveién Az 1926. évi római missziós ildáilütáson egy látszólag jelentéktelen fénykép keltette fel' a | beavatott szemlélők figyelmét. A fényképet a japán közoktatásügy» minisztérium küldötte Rómába 5 az egy eredetiben majdnem életnagyságu faszobrot ábrázok. A saobor- ailaskot a reformációikonabela európai tudósok és humanisták prémmel szegélyezett talárja borítja, fején a jellegzetes fekete bársony barettel. Ez volt a tizenhatodik század mozgalmas idejében a kutatók, felfedezők, reformátorok és bölcsészek egyenruhája, az egyetemessé váló európai- szellem kiválasztott képviselőinek nemzetközi vlselete és divatja. Sama A kaváncsfiak aztán utánajártak a furcsa szobor történetének és kiderült, hogy azt egy ritka régiségeket gyűjtő japán fedezte fel 1919-ben az azuman régi és hires 'buddhista templomban, lahoil a szobor mindaddlig-, miint „Kateki Sama“, allegorikus istenség örvendett közkedveltségnek -a vakbuzgó japánok előtt. A rövid és hiányos japán felvilágosító (tudósítás elmondja, hogy a szobor ezután a templom valamelyes átrendezése folytán nagyon ie viílágji: környezetbe került és felnőttek csodálattá tárgya, majd gyerekek játékszere, krampusza lett. A 'buddhista tempiom félhomályában senkinek sem tűnt fel az, ami a hétiköznapi megvilágításban -mnngyárt (kiderült: a különös szobornak faji;, vfiseletibelii idegensége, magatartásának a ke'etütől egészben elütő sajátossága. A prémes talárt és bár- sonyharertet a japán szakértők felületesen a római' egyház papi viseletének tulajdonították s véleményük szerint a szobor az egyház viallamely szentjét vagy <tanlitómesterét ábrázolja, a római káálliitás hollandus iáitoga- tói viszont felismerték 'benne nagy honfitársuknak, az első európai szellem testi alakjának, Erasmusnak jellegzetes vonásait. Nehány levélváltás után Japánban is jobban megnézték az eredetit s a talpazatába vésve a következő félórást találták: „Erasmus Rotterdam 1598“. Az azumai templom Kai aki Sama misztikus istensége, s a későbbi gy erek- krampusz nahány nap alatt a. tókliól múzeumba került, onnan pedig elküldték 1936- ban a rotterdami Erasmus-kiákitáisra. Rotterdamtól Azumaig Most megindult a hajsza a szobor vándorlása történetének felkutatására. Major, bázeli tudós (, .Baseler Nationalzdkung“) kiderítette, hogy 1550 táján a hollandusok ,,Erasmus“ nevű tengerjáró hajója Tokióba indult s a tengerészek itafcmánképpen vitték magukkal a hajón Erasmus faszobrát. A hajó — a teljesen meg nem bizható <adatok szerint — többször megjárta a sárga vizeket, mi Lg 1398- ban átkeresztelték „Liefde“ (Szeretet) ríévre s mint ilyen a keresztyén erényekről elnevezett négy testvérhajóval, a „Hit“, „Remény“, „Hűség“ és az Evangélium“ nevű hajókkal Délamerikát megkerülve ismét elindult távolkeletre. A szépnevü hajók azonban élmi- vágyó és vidám legénységükkel együtt elpusztultak egy viharban; a közelben tartózkodó portugál, és spanyol hajósok nem nagyon igyekeztek a veszedelmes holland versenytárs megmentésére. Egyedül a főhajónak, a Liiefdenek sikerült szerencsésen megmenekülnie a pusztító viharból és í6oo áprilisában ki iils kötött az egyik japán kikötőben, Ki- siu sziget keleti feléli!, miinit az első hai'and hajó, mely a Felkelő Nap országának meglátogatására érkezett. A hajó parancsnokságát' még a viharban egy angol tengerész vette át s ő vitte partra a hajót. Ő volt az első angoíl tengerész, aki japán földre lépett. Természetesen az akkor még ősi elzárkózásban élő japán hübéruri katonák elkobozták a hajót, mely szobrosról, mindenestől egy Makt- 00 nevű kiskirály birtokába jutott. Maktno áüittatta fel aztán az előtte is idegen kinézésű és 'ismeretlen rendeltetésű szobrot az azumai templomiban, ahol hosszas pihenés várt' a sóikat vándorok képmásra. A japán flotta védőistene A holland hajó látogatása KjLusLu szigetén egyébként sem maradt 'következmények nélkül. A sziget urat és papjai elsősorban Aj tizennyolc jó harasa-öntésü hajóágyut kaparintottak meg, mellyel könnyebben tarthatákí féken az elnyomott, alsóbb népet. Másrészt Wiiiilioin Adams, a hajó kapitánya egy holland ácsmesterrel együtt megtanította' a japánokat az európai' hajóépités müvesztére, ugyannyira, hogy nem sokkol ezután elkészült Nagiaskiiban az első nagy tengerjáró japán hajó. A japánok ezért századokon keresztül. sosem felejtették el a derék Adams kapitány nevét és csodálatos módon az életében is mindig vándorló nagy humánista Erasmus szobra az ifjú japán flotta védnöke lett, ki. előtt bár tudatlanul kü'önös tisztelettel adózott minden japán. A szobor története Az Erasmus szobor utazásainak és kalandjainak furcsasága, mondhatnék szimbolumszerüsége érthető módon ragadta meg az emberek figyelmét és seregedtől estek neki a található adatok minél rendszeresebb felkutatásának. A szobor tehát kétséget kizáróan a rotterdami nagypiac térről származik, ahol ma Henrik de Mann-nak egy régi kőszobor helyébe t622-ben elhelyezett ércszobra áll. Források és egykorú metszetek bizonysága szerint volt már Rotterdamnak korábban is Erasmus szobra, még pedig a tudós szülőháza közelében levő híd mellett. Ez a szobor fából készük és vagy ez, vagy ennek másolata került Azumába. Erasmust jobbkezében papírtekerccsel, baljában lirótol- lai, amolyan világias evangelizátor kiállásban ábrázolja és nemsokkal II. Fű dp spanyol királynak Rotterdamba való bevonulása előtt került ki ismeretlen mester műhelyéből. A hid) közelében ál-ó fába és mozdulatlanságba merevített Erasmusnak mindenesetre könnyebb volt a dolga az idegen hódító bevonulásakor, mint volt élő másának, akkor, mikor jó huszonöt ’évvel azelőtt HabsTÖROK SÁNPQR A vendég megnyugszik A vendég egyedül ült a hanyatlásnak in- ; dúlt kocsma kertjében. A 'leszálló alkonyaiban ült a vendég, az aszfaltra telepített szomorú kertben és vacsorára várt. Ez a kert akkora éppen, hogy nyolc asztal fér el rajta, három-négy székkel s zöld rács szegélyezi, halódó muskátlikkal. Nyilván ezeket a muskátlikat se ápolja már senki, ez a kocsma csak a nyarat állja végig — valószínűleg tisztesség okából s bizonyos szép múltra való Urai tekintettel —, télire aztán elmúlik. Jövő tavaszra talán föltámad és „uj vezetés alatt kéri a nagyérdemű közönség szives pártfogásátde valószínűbb, hogy nem támad föl. Ahogy innen messzebbről nézem — az autóbusz felé indulóban, megállók a lépcsőnél —, itt már senki nem vár semmit. Sem a rozoga asztalok és székek, sem a száradó muskátlik, sem a söntés vagy a két belső terem a konyhában álmosan tesz-vesz a szakácsnő — az ablakban fekete macska mosóik, de abbahagyja, unja — a kocsmáros egy sörösplakát alatt az asztalra könyököl és keresztrejtvényt fejt és egy asszony jön-megy céltalanul, « félesége lehet s az utcai ajtóban támaszkodik a pincér és bámul a levegőbe. Itt senki nem vár semmit. Csak ez a betévedt árva vendég vár a vacsorájára. A kocsma két utcára nyílik, az ablakok nyitva s véletlen leshelyemről olyan az egész, mintha egy négyes-ötös tagozódási színpadon ülnének, járnának. kelnének. Hangokat nem haltok idáig, de mindent látok, néma film- föl iratok nélkül. Látom, hogy a vendég óvatosan iszik a sör tetejéről — csak az étel után akarja meginni és egy pohárra rendezkedett be —, kenyeret eszik apró darabokban és a villáját, kését törölgeti az abroszba s figyelmesen vizsgálja fölváltva a villát, a kést és az abroszt. Szóval csinálja mindazt, amit egy ilyen kocsmában egy árva vendég csinálhat, amíg a vacsorájára vár. leütöm, amint odaszól a pincérnek, körülbelül ezt: — Mi lesz? A pincér leveszi szemét a levegőről, odahajol, bólintva: — Rögtön, kérem, egg pillanat, frissen csinálják. Fürgén elindul — lábában régi mozdulatokkal, mikor még öt-hat oldalról is sürgették — frissen elindul, a küszöbön túl Jussit s mire a konyhába ér, féliganeddig el is felejti, hogy miről is van Szó tulajdonképen. Olyan mindegy. Vesepecsenye, sertéskaraj, bécsiszelet. Szávai az az izé, amit a vendég rendelt. A szakácsné odamutat az asztal sarakra, hogy kész. Igen. kés:. Láttam, amint tálalta, de azt nem mondom el. A pincér fogja a tényért és a két sötét szobán át kiviszi a kertbe, ahol a vendég most kézbeveszi a kést és a villát. Először is megj ordít ja a húst — előbb a külső felét befelé és viszont —, nézegeti, szaglássza, aztán az álsó felét fölfelé és tovább nézi, szaglássza. Ez már igy van, a vendégnek sose jó úgy, ahogy eléje teszik. A pincér visszaáll a~ ajtóba és tovább nézi a levegőt, ott, ahol abbahagyta. A tulajdonos könyököl a keresztrejtvény fölött, az asszony jön-megy, a szakácsné céltalanul ált a konyha közepén, a macska alszik. S a vendég most odaszólitja a pincért és hadonászni kezd. Amint hadonászik, abból nyilvánvaló, hogy ő nem ilyet gondolt, nem ezt gondolta, ö teljes egészében máskép gon- d otto. — Vigye vissza! Cserélje ki! Némi kis mozgás indul. A pincér — mint látom — előbb rábeszéli, hogy igenis, ez az. A vendég nem hagyja magát. Majd ő megmutatja. Végül is a pincér fogja a tányért és visszaviszi. A jövő-menő asszony fölriad: mi az? A tulajdonos is: mi az? A szakácsnő is: mi az? A macska is fölneszel: mi a:? S a konyhában, az asztalnál, a tányér körül összegyűlnek. Csak mozdulatokat látok, melyekből kiderül, hogy a szakácsné szerint a pincér gyengeelméjű, a pincér szerint a szakácsné 'vele ne goromlxtskodjék, az asz- szony szerint csönd legyen, a tulajdonos szerint a vendéget az Isten akárhova legye. Ezalatt a vendég izgalmában kiissza majdnem az egész sört. /I kenyeret késsel szabdalja apró darabokra és dühösen rágja. A konyhában rövid tanácskozás kezdődik. A pincér kimegy és jelenti, hogy azonnal kr cseréli. A vendég ingerülten bólint. A pincér visszamegy. Még kétszer megjárja ezt az utat a kerttől a konyháig. A szakácsné ide- oda forgatja a húst a tányéron, aztán egg lábasból még két-három szem krumplit tesz melléje és odaloki: viheti. A pincér fogja a tányért és viszi a kertbe. Régi. vendégszeliditő mosolyénak halvány visszfényét táncoltatja az ajka körül és leteszi az ételt a vendég elé. Várja a hatást. A vendég azonban óvatos. Előbb csak belemártogat. Kezd földerülni. Leszel egy darab husi, ízleli, forgatja .a s-.ójában, mintha bort kóstolna. Lenyeli és elégedetten hátradől: ez az. A pincér is bólint mosolyogva, igen, ő egészen biztosan tudja, hogy ez az. A vendég eszik. megnyugodva és önérzetében elbékélve. a pincér tovább nézi a levegőt, a gazda visszakönyököl ci keresztrejtvény mellé, q: asszony elindul céltalan útjára, a szakácsné áll és áll a konyhában, a fekete macska az ablakban alszilc. .burgi Szép Fülöpöt — nem tudni őszinte érzésbő; túlzott alázatosságból e, de valószínűleg a béke kedvéért — simára fésült latin panegyricussal köszöntötte. Akinek győzelmes vándorlás a sorsa. A kis és nagy faszobrokkal („Nepomu- ken“) zsúfolt holland városokról Goethe is megem ékezik tréfás versiében és tagadhatatlan, hogy az okos, szorgalmas és vil'ágjárásá- nál fogva elsősorban nenzetközi hajlamú holland nép nagy fiának, az egyeztető hajamu, békességes és egyetemes1 nézőpontú humánistának, Erasmus szobrának halála utáni vándorlása mögött sorsszerűség rejtőzik. Amig élt szüntelenül járta Európa különböző országait s ő volt az első nagy és átfogó -szellem, akiről elmondhatjuk — a minden (időben élt kalandorokat és egynéhány modern Nansen-utlevelest leszámítva —, hogy illetőségi helye nem egy ország, vagy város, hanem Európa volt. A felfedezések és végeérhetetlen viták, véres vallási terror és öldöklések századában egyike volt azoknak a kevés világító értelmeknek, akiknek hatása messze századokra nyúlt ki és ma legalább olyan égetően időszerű, mint volt a „Balgaság dicsérete“ megjelenésekor. Szelleme már akkor átszőtte az egész müveit, humánista világot és hala1 a után 'beszéd- nélküli; képmása az akkor még kalandos hajózási utakon, átkelt a tengereken és elsőnek ,.lépett“ az elzárt, elmaradott 'és titokzatos japáni földre, hogy ott az induló japán fejlődés úttörőjének, a hajózásnak védőistene legyen. Könyvek, képek és szobrok vándorlásában és sorsában néha észrevétlen és osak később felbukkanó eredő vonalak jelzik a szellem térhódításait. A művelődéstörténet istenátváltozások és moili-vum vándor’ások néven sok hasonló esetet ismer, (a római mártirgyerek Vitusból lett az egyik szláv törzs harci istene Svan- tovit, Mb.)*, mégis egyik sem hat a szimbólumnak olyan mozgó 'és mélységesen élő erejével. mint éppen egységtelen és hanyatlóban levő napjainkban Rotterdami Erasmus- nak viszontagságos vándorlása Azumába. Szaibó István. f i EGY NAGY ASSZONY NAGY ÉLETE, Fűzve 152, kötve 178 lej az Ellenzék könyvosztályában. - Athenäenm-kiadás LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legváLii tokosabb kivitelig legolcsóbban aa Elle > küiiyvosztályábaa. Cluj, Piaţa UdrU.
