Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-11 / 156. szám
X J tom .01 ií J3 (iBd M-b ßrf ßiß I iisa noi nul Iei 6(9 ifal s £ îs izs eX roi tXfi nu Si EV/ !Ei2 âln VA od sg el :ei rí u îi V 2Í ÍI ä 8EIHLEIU MARGIT: Fogyjunk, vagy ne fogytunk? Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés? — mondotta annak idejűn- Hamletiéi Shakespeare. Ez a kérdés azonban távolról sem izgatta a kedélyeket úgy, miint alhogy azt mostanában egy jóval1 kevésbé fontosnak látszó kérdés teszi, t. i. az, hogy fogyjunk e vagy sem, ha pedig igen, úgy milyenképen és milyen arányban? fia társaságban, utázásközben, fürdőn, színházban, ozsonnázóhelyen, slb., slb., három-négy hölgyet halálos komolysággal! látunk eszmét cserélni, bátran fogadhatunk öttel egy ellen, hogy fogyókúráik respectiv élőnyeit és hátrányait tárgyalják. Az egyik a tejnap áldásos hatását emeli ki, mig a másik a zöldségnapot részesíti előnyben,; X-né a kézi massage hive, mig Y-né a kopogtató gépre esküszik; R-né büszkén emlegeti, hogy ő Karlsbadban tavaly minden nagyobb megerőltetés nélkül ölt kilót fogyott, F-né pedig azt hajtogatja, hogy ő éhgyomorra kétszer megkerülve a Margitszigetet, reggelire üres teát, ebédre nyers salátát és zöld paprikát, vacsorára, fél darab kétszersültet újabb nyers salátával! (fogyaszt. E módszerrel négy hét alatt öt és fél kilót kínlódott le magáról. Közben mind a hat hölgy három nap óta koplaló fairkasokat megszégyenítő pillantásokat vet a közelben lévő. ételekre. Sőt. ha valamelyik rendelkezik elég lelkierővel, oly hirtelen, hogy maga sem veszi észre, egy-két- három mignont bekebelez és magában azt mondja, hogy: ebben úgyszólván alig is van lápérték, csak épp a szájamize lesz jobb tő é. Nem akarok elcsépelt anekdotákat feleleveníteni, melyeket már úgyszólván mindenki ismer, aki valaha is kezébe vett valamilyen iréfás újságot, de épp a fogyókúrával foglak kozó töméntelen tréfa mutatja, mennyire foglalkoztatja a közvéleményt. Ami pedig a közvéleményt foglalkoztatja, avval érdemes az újságírónak foglalkoznia. Mennyivel érdemesebb tehát nekem, aki nemcsak újságíró, hanem nő is vagyok, még pedig, sajnos, hízásra! meglehetősen hajlamos hölgy. Ezt a, szomorú tényt azért vallom be ilyen nagy nyilvánosság előtt, hogy bebizonyítsam jóhiszeműségemet ebben az ügyben. Ne higyje senki sem, hogy a könnyen kiérdemelt karcsúság magas piedesztájáról Ítélkezem elevenek és holtak, akarom mondani, soványak és kövérek fölött, óh! nem. Hosszú esztendők idegrabló harca után, melyet bennem szakadatlanul vívtak a jóétvágy meg a hiúság és melyben hol az egyik, hol a másik került felül, szakismeretem tudatában állíthatom-, hogy a kérdés jóval bonyolultabb, mint ahogy ez e'sö pillanatban látszik. Mert hiszen nem az a kérdés, hogy helyes-e az, hogy Valaki lustaságból vagy falánkságból megengedi-e magának, hogy túlságosan meghízzon? Természetesen, hogy nem helyes. Ehhez szó sem fér. Ellenben máskép is lehet a kérdést felállítani', példának okáért úgy, hogy: helyes-e, ha valaki pusztán hiúságból tönkreteszi nemcsak idegeit, hanem egészségét is, azért, hogy mentő1!) jobban hasonutson egy vérszegény, urasá- goktól levetett miadárijesztőböz, aki tíz férfi közül legfeljebb egynek tetszik? Azt hiszem, hogy a választ le sem kell Írnom. Ámde csodálatosképen a soványodó mániában szenvedő nők végeredményben tökéletesen elvesztik srem előtti a végcélt, amely mi is lehetne más, mint a teremtés koronájának, tehát a férfinek tetszését elnyerni, ök szinte cél nélkül koplalnak, szenvednek és fogynak a végtelenségig, fiérfirokonaik és ismerőseik kétségbeesett tiltakozása dacára. )De hiszen nem is arról van szó, hogy száz kiló fölé vagy negyven kiló afflái fogyjunk-e, mert ilyen esetekben józaneszü lény pillanatig sem habozhat a válasszal, hanem arról, hogy egyáltalában belenyúljunk e a természet igyekezetébe küllemünkkel és térfogatunkkal összefüggésben? Én magam azt tartom, hogy feltétlenül: igen. Természetesen módjával és csakis úgy és akkor, hogyha és amikor ez más okból nemi hátrányos az egészségűinkre nézve. Még pedig nemcsak hiúsági okokból, hlamem egyszerűen esztétikai szempontból, továbbá: egyszerű számításból, mert higyjék el nekem, kedves olvasóim;, az élet mérhetetlenül kellemesebb, Ha az ember az átlagon felül1 rendelkezik bizonyos adagu csínnal, mlnt)H‘a az átlalg alatt kénytelen ezt a siralom- völgyet taposni! Vannak1 erkölcsi nagynénik, akik minden ilyenté'"e igyekezetét eleve szigorúan elitéinek, ellenben minden reggel bigoudi-ba fordítják hajtincseiketj hogy ebédkor illő és kellő bodorsággal rendelkezhessenek és legkevésbé sem tartják, hogy miivel ,» természet nem ajándékozta meg őket göndör hajjal» úgy erkölcsellenes cselekedet ezt a göndörséget más utón kierőszakolni. Szerintem mind a kettő a megengedett hiúság rubrikájába tartozik, mivel senkinek sem ártanak, sőt esztétikai gyönyört okoznak a nézőnek, ha ezt a jelzőt erkölcsös nagynénikkel kapcsolatban egyáltalában szabad alkalmaznám. Azt is nagyon meg kell gondolnunk, hogy ki, milyen életkorban, mennyit fogyhat anélkül, hogy ez külsejére ártalmasán hatna. Mert ha valaki húsz és harminc között fogy le tiz-tizenöt kilót, az esetleg igeu előnyös lehet, de ha ugyanez a hiöttgy ezt húsz esztendővel később cselekszi meg, úgy minden valószínűség szerint plisszébe 'ehet rakni rajta a. bőrt a fogyókúra végeztével, ami tudvalevőleg nem kellemes látvány. Tehát gondosan ügyeljünk arra, hogy egyszerre csak annyit fogyjunk, amennyit bőrünk ruganyossága elbír, mert hiába vagyunk a szabónők öröme, ha barátnőinknek attika,Ilmát adunk arra, hogy mint naspolyáról vagy ráncos bora máról emlékezzenek meg rólunk. Legjobb, ha látjuk, hogy nekiindultunk a hízásnak, azonnal megállítjuk a műveletet. Két-három kilót lefogyni, nem olyan nagy dolog, ezt évente kétszer-háromszor is meg lehet cselekedni. Mert végeredményben arra, hogy az ember normális testalkatát megtartsa, semmi egyébre sincsen szükség, mint akaraterőre. Rendszeres mozgás és az étvágy, de különösen a nyalánkság fékentartása. Ez pedig kizárólag önuralom és kitartás dolga. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban. hatalmas választékban már 120 lejtől kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. R I S PÁRATLAN FOGALOM SOIR DE PARIS púder és kölni vi z páratlan készítmények MINDEN EGYES PUDERDOBOZBAN EGY FLACON „SOIR DE PARIS" PARF OMÖT TALÁL FARI Anglia minden európai nyelven rádiépropagandái kezd LONDON, julius hó. Az angol1 kormány, amely az utolsó héten szokatlan külpolitikai aktivitás jeleit mutatta, rendkívüli fontosságú intézkedésre határozta el magáf, hogy ellensúlyozza a világszerte folyó angolellenes propagandát. A külügyminisztérium érintkezésbe lépett az angol rádiótársaság vezetőivel a világszerte tizenkét nyelven folyó angolellenes rádió- propaganda kivédésére. A 'tanácskozások azzal az eredménnyel végződtek, hogy a B. B. C., az angol rádiótársaság Daventryben hat uj nagyerejü rádióállomást szerelt át és állított üzembe azzal a céllal, hogy más szórakoztató program mellett az angol kormány rendelkezésére ellenpropagandâţj fejtsen ki. Az uj politikai dálu rádióállomások adóereje a tengerentúli országok számára van méretezve. A legközelebbi jövőben az angol rádió -az összes európai országok nyelvén megkezdi .leadásait, hogy Európa közvéleményét Anglia álláspontjáról, politikai véleményéről és a legfontosabb, legaktuálisabb kérdésekben követett politikájáról informálja. Ardeal lözpsni: Cím, Sirada Regina Plana 40. „A i;egíöb!b házassági esefbera enerciiíusssi keüeít bátorítássá sí nőnek a férfit, bogy hazes- sági asáoiaáét megtegye ' Angol lányok, kiknek becsvágya1, hogy modernek legyenek, proklamálták a nő jogát, hogy házassági ajánlatot tegyen a férfinak. Miért kelljen várniok, vélik, még a férfinak kedve és bátorsága támad, hogy oltár elé vezesse őket? Egy angol lap körkérdésére: ,,Why sho- uldr‘t the girle propose?” számos válasz érkezett, melyekben a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó asszonyok és leányok állást foglaltak a hölgyváttasztás elve mellett. Mint a válaszok többségéből kitűnik, egyáltalában nincs kifogásuk ellene, hogy a férfi házassági ajánlatot tegyen, de annál inkább az ellen, hogy ez az ajánlat igen sokszor elmarad. Mikor azonban ezeket az elmaradt ajánlatokat legnagyobb részben ,.a félénk szerelmes“ számlájára Írják, úgy látszik, hogy ez elsietett általánosítás. Mert ismeretes, hogy nem mindig a félénkség az oka, hogy a férfi nem tesz ajánlatot. — A legtöbb házassági esetben energikusan kellett bátorítania a nőnek a férfit, hogy házassági ajánlatát megtegye — véli egy ismert londoni klub vezetőnője — , a legtöbb —lánynak sok türelemre van szüksége, mig a férfi, aki szeret, rászánja magát, hogy megkérje. Egyik barátom állandóan- azzal huzza a feleségét, hogy tulajdoniképen ő volt az, aki megkérte. S hozzáteszi, hogy felesége kezdeményezése nélkül sohasem házasodott volna meg. Egy szubrett igy panaszkodik: — Csodálatos teremtések a férfiak! ök az emberiség aktiv része — legalább is ezt állítják magukról. De ha házassági ajánlatról van szó, gyakran bámulatos naivitást árulnak el. Szinte lehetetlennek tartaná az ember, milyen nehezen szánja rá magát az átttagférfi, hogy a sorsdöntő szót kimondja. Egy nagy áruház árusít ónő jiéntek véleménye , a félénk szerelmes” bátorításának szükségességéről : — Természetesen szükséges, hogy mi. leányok, bátorítsuk barátainkat, mielőtt a dön- 'tő kijelentést meg merné tenni, utána aztán hálásak irántunk. Ezért nem volna szabad a jó erkölcsök és szokások elleni vétkezésnek tekinteni, ha egy leány nemcsak — ami számtalanszor megtörténik — ügyesen bátorítja a férfit nyilatkozatra, hanem ha egész nyíltan és becsületesen házassági ajánlatot tesz nem. Egyenlő jogot mindenki számárai