Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-09 / 154. szám

1937 Julius 9. ELLENZÉK Uram bátyám Irta: SZOMORY DEZSŐ Itt van nálam Iái ogat óban ez a boltos öreg ember, Pallóczy Kálmán állatorvos uramba- tyám. Párásból érkezett s most megy haza Szamoserdöre, ahol hírneves, nagy rabé csilit ember. Van egy kis háza, földje, szép virá­gos kertje, fiatal gazdasszonya is ebben a szép virágos kertben . . . így él nyugalom­ban a tudománynak, jó egészséggel. Igazi bölcs öreg ember. Tudós, öreg ember. Van négyszáz kötet könyve, német, francia és angol nyelven s ezt mind sűrűn olvasgatja s tanulgatja. S ez mind ez a sok szép ritka könyv az állatokról szól. Különösképen a,z állatok lelki világáról. Párisi tartózkodása alatt, amint arról részletesen be fog számol­ni egy szaklapban, sűrűn megfordult az ál­lattani intézetben. A legújabb kutatásokról készített jegyzéket magának. Ilyen kiváló bölos öreg ember. Tudós öreg ember. Sokat beszélgetett Hachet-Souplet tanár úrral is, aki az Institut de Psychologie zoologique világhírű igazgatója. Azt mondja Pallóczy uram báty ám: — Az ember nem is hinné, micsoda rend kívüli kísérletek folynak ebben az állat-lé­lektani intézetben. Olyan izgató és képtelen dolgok ezek, oR’an fantasztikus dolgok, hogy valósággal elszéditik az embert. Egy egész külön élet kellene hozzájuk, hogy az ember kellőképen elmerüljön bennük. Csak tiz év­vel volnék fiatalabb, hogy örökre beköltöz­nék ebbe az intézetbe, a tudós kollégák közé. — Jaj dehogy ik öltözne be bátyámuram, — mondom szent meggyőződéssel —, mert hiszen aki a Szamos vizét issza, mindig odavágyik vissza! — szavalom mint földije az öregnek, akivel együtt imádom a nyírségi tájakat . . . — Hát ez igaz — mondja. — Igazság sze rint nem is tudnék élni másutt, mint azon a özép csöndes vidéken a Szamosnál, Már alig várom, hogy otthon legyek a házamban, Mariskával — teszi hozzá azon a bus han­gon, amelyen az ember rendszerint a leg­hőbb kívánságát szokta kifejezni. — De miért is jött el hazulról urambár- tyám! — mondom. — Mi újat is tanulha­tott Párisban? — Hiszen többel is tud már, mint ami szükséges az ember életéhez. Azon­felül olyan konfuzos és homályos minden a lélektani tudományban, hogy soha semmi bi­zonyosat nem lehet megtudni. Semmi bizo- nyosat, legyen az ember vagy álltat, akit vizs­gáin; kelljen a lelki tünemények szövevényes­ségében. — Ez is igaz — mondja urambátyám. — Sok példa van rá. — Itt van mimgyárt a legjobb példa — mondom — az a szörnyű eset kérem, az a véres dráma a SzenbBernárdon a múlt he­tekben. nyilván olvasta is az újságokban, tisztelt bátyámuram . . . Fél jön a begyre megnézni a kórházat az a szerencsétlen Bré- mond doktor a két kis leányával . . . Amint belépnek a kolostorudvarra, hát ott vannak a kórház hires kutyái, a bernáthegyiek mind együtt, az egész halk a, az ebédjüket várják, ami véletlenül késik ezen a napon. S akkor ( egyszerre, egyetlenegy ugrással megrohanják a kis Mária Annát, Bremond doktor tízéves leánykáját s darabokra tépik. Ez vdlt az eset. Még elképzelni is borzasztó! Idáig, megval­lom, nem így képzeltem ezeket a bernáthe­gyi kutyákat. A köz tudatban máskép éltek. Majdnem szent állatoknak hittük őket abban az irgalmas hajlamosságukban, hogy a be­havazott vándorokat kiássák a négy man­csukkal a hótömegékből s behozzák a kór­házba. A közhit szerint inkább megmentet­ték az embereket, semmint tigrisek módjára széttíápték volna őket. Szeretném tudni, mit szól ehhez a változáshoz, ehhez a tüne­ményhez, ezekhez az emberibaráti jóságukból kivetkőzött s vérengző vadállatokká lett ber­náthegyiekhez, például Haehet Souplet ianár ur, az állat-Iélektaini intézet tudós igazga­tója? — Hogy mit szól? Nagyon érdekes magya­rázatot fűzött ehhez a szörnyü rejtélyhez — felelte Pallóczy urambátyám. — Meg irtó eze­ket egy hosszú tanulmányban. .Először is a tömeg ösztönt magyarázta. Tudni Ilik a falká­ban való együttes vagy tömörülés könnyen kiváltja az ősi vadságnak visszatérő fellán­golását. Ezt magam is megfigyeltem, ezt le ts megfigyelheted öcsém. Nézz csak meg egy jó kuvaszt, vagy komondort, ha ugv magá- ba/n van. egészen egyedül. Ilyenkor nem szo­kott bántani senkit, még az idegenhez is, ha jóképű ez az idegen, odamegy barátsággal, farkcsóválva s majdnem mindig a legmé- lyébb alázatot mutatja ösztönös ragaszko­dással. De figyelj meg két kutyát, ha szem­be kerül egymással. Vagy marakodik rögtön, I vagy utálatos dolgokat csinál. Figyelj meg tuet, húszat együtt, egy egész falkát . . . Azazhogy ne nagyon figyeld, mert ha nincs itt hamar valami áldozat, egy róka vagy szarvas a közelben, «miivel a falkaösztön más irányba lendül, könnyen megeshetik, hogy az egész osapat neked ront. Ez igy -van általá­ban1 az állatoknál: tömegesen, az együttes ösztön, a csordái ösztön, « legdurvább reak­ciót váltja ki. Ebben az értelemben egy nyáj hizó lehel épp olyan veszélyes, mint egy cá- paraj, egy vércsesereg vagy szunyogtömeg. — Oh kedves urambátyám — mondom —■ hát az emberekkel nem pontosan igy van? — Pontosan igy! — feleli az öreg. — Az emlber amig egyediül van, ha nem is egy an­gyal', de inkább csak ostoba, mint gonosz. Csapatostul, bandákban, ez már egészen más! Ez már a gregales mei! A tömeg min­dig kegyetlen és gonosz, öt-tiz ember együtt, egyazon társaságban', rögtön neki rohan egy másiknak, oki egyedül van. Akit nem is is­mert s aki soha nem is bántott senkit a tár­saság tagjai közül. Ha van az embernek egy halálos ellensége, ettől nincs mit tartania. Akárhogy gyűlöli és üldözi az embert, soha nem is kell félni tőle. De ha jön velem szem­ben néhanapján, az utcán, az éjszakában, egy csoportban öt-hat ember, akit sohasem láttam életerőiben s aki nyilván engem se lá­tott idáig, már hanyathomlok rohannom kell, mint a rókának vagy a szarvasnak a falka elől, ha ép bőrrel kívánok menekülni. No mindegy. Ezek szomorú dolgok. De a ber­náthegyi kutyák szokatlan vadsága élesen rávilágít s-ok emberi tulajdonságra. Ezen még fogok gondolkodni otthon, boldog magá­nyomban Szamoserdőn — fejezte be ez a ki­tűnő bölcs ember s nézte az óráját, hogy le ne késsen a vonatról. k §4 tmegyiptomi miniszterelnök fele­ségűi vesz egp lí érés szép Pécsi lányi A menyasszony hires osztrák száüodás-dinasztia sarja BÉCS, juiliius hó. Tewifík Nesszám pasa, a 64 éves dúsgaz­dag volit’ egyiptomi miniszterelnök rövide­sen feleségül vesz egy 17 éves, rendkívül csi­nos bécsi lányt, Hübner Máriát, a híres Hüb- ner-szállodák .tulajdonosának leányát. bíessztm pasa körülbelül két hónappal ez­előtt járt Bécsben és aközben elilátotgiatott a Kobenzl-s'zálló bárjába is, amelyet a 1 tulajdo- nos leánya igazgatott. Nesszim. pasának na­gyon megtetszett a ibürnabaju, sötétszemü, elegáns, karcsú .'leány. Ettől kezdve minden­napos vendége lett a bárnak ‘és egy napon megkérte a leány kezét. Hübner Mária, aki két esztendeig angol iskolában nevelkedett és kitünően beszél an­golul, most lágy mondta el regényes történe­tét egy angol újságírónak: — Nesszim pasa azért' jött Becsbe, hogy pihenjen és hires bécsi! orvosokkal kezeltes­se magát. Első látogatása után úgyszólván minden nap kijött hozzánk. Egy este aztán megkérd'ezte, hogy hajlandó volnék-e hozzá­menni feleségül. Azt válaszoltam, hogy gon­dolkodnom kell a dolgon. Aztán valóban fontolóra vettem a dolgot és — igent mond­tam. Én a katolikus vallásban nevelkedtem és vőlegényem beleegyezett. hogy kedvéért nem kell áttérnem a mohamedán hitre. Hübner Mária kisasszony .már viseli a jegygyűrűt, amelyben nagyértékü gyiémánt- isolitaire csillog, A pasa intézkedett, hogy családi ékszereit küldjék el' menyasszonyá­nak. Ezek az ékszerek hozzávetőleges becslés szerint 80.000 fontot érnek. Nesszim pasa az esküvő után fiatal feleségével Indiába uta­zik nászúira. Nesszim pasa, aki most Marienbadban tartózkodik, .szintén nyilatkozott házassági tervéről!: — Ha megtörtént az esküvő, feleségem­mel együtt az év egy részét kairói házam­ban, más részét luxon! családi kastélyomban fogom tölteni. A mohamedán szertartás sze­rint egy kairóli; mecsetben tartjuk meg az esküvőt, ehhez azonban nem szükséges, hogy D. HALÁSZ ISTVÁN Az élet piszkos, nagy folyó rAz élet egy nagy piszkos folyó, Mindent, mi szép vagy gonosz. Átfogó, nagy folyó, Mindent, mind, ami bohót Mint valami izzó sorskohó Olvaszt magába ez a nagy folyó, Hajak ezüstös csillogása. Préda éhes sas vijjogása. Vágyakból zendülö szimfónia. Ádám testvérgyilkos Káin fia. Eltűnik az élethabban. Sorstépő érzések vad orgiája. Isteni hadvezér gyors taktikája. Krisztust feszitö pribék keze. Nietsche hatalmas lángesze... Vált. Elnyelte a folyó. A piszkosan gomolygó, kavargó, Mindent elsöprő élet folyó. Hiába zengő harangmámor. Hiába nagy hős, férfi-bátor. Gátat nem ösmer e folyó. Mint kilőtt, nagy létgolyó Öl s sodor tova. Számára tiszta-piszkos nincs. Mindegy a lom, vagy drága kincs Menekvés nincs. Születtél — megfogott a lét, Sodor a folyó! Élted a tét! „Menekvés nincs“l feleségem áttérjen a mohamedán vallásra. Egyébként az esküvő után is folytatom poli­tikai tevékenységemet. Nesszim pasa özvegyember. Gyermekei nincsenek. Első felesége egyiptomi nő volt. Hübner Mária a közeli napokban Manien- hadiban meglátogatja vőlegényét, azután Ang­liába utazik, ahol fiatalabbik nővére egy bir­minghami leánynevelőintézfítban van. Ang­liában vásárolja meg kelengyéjének nagy ré­szét. Az esküvő október elején lesz a bécsi vá­rosházán. Csak polgári esküvőo tartanak itt. Kik vesznek Ü'DÍoz:várról £g bucureşti iíong- esszufoss ? A mult héten már közöltük, hogy az egyes ipari szakmák egységesítése érde­kében a Romániai Kisiparosok Országos Szövetsége Bucurestibe országos kong­resszust hivott egybe. Erre a kongresz- szusra meghivta az ország összes k>s- ipari képviseleteit, elsősorban a szövet­ség fiókjait, de meghívta a Munkaka­marát is. Kolozsvárról a kongresszusra már kedden este elutaztak a kiküldöttek. A szövetség helyi fiókjának képviseleté­ben Moldovan Anton elnök és Seledan titkár vesznek részt a munkakamarát pedig Drasovean Petre elnök és Balázs Antal alelnök fogják képviselni. Úgy a munkakamara, mint a szövetség helyi fiókja kész javaslatokat vittek le a Bu­cureşti kongresszusra Teffanraefő szövetkezetei Séáesiáeneík a nagyvá­radi cipészeb is ORADEA-NAGYVÄRAD, Julius hó. A Kisiparos Liga keretében működő crpészszakcsoport a napokban ülést tar­tott, amelyen Katona Sándor, a cipész- iparosok elnöke számolt be a kedvez­ményes anyagbeszerzéssel kapcsolatban foganatosított intézményekről és felhív­ta az összes cipésziparosokat, hogy tá­mogassák ezt az akciót. Ezután elhatá­rozták hogy termelési szövetkezetét ala­kítanak, amelynek előkészítésére egy 5 tagú bizottságot küldöttek ki, egyidejű­leg pedig megkezdték a részvényjegyzé­seket is. ELLOPTÁK A VELENCEI „SÓHAJOK HÍDJA -NAK ÓLOM FEDŐLAPJAIT. A velencei Dózse-palota közvetlen szomszédsá­gában lévő világhírű „sóhajok hidjá‘-nak belsejébe ismeretlen tolvajok hatoltak be, akik főbb órai munka árán fel feszegették a bisl számos ólom fedőlapját és ellopták eze­ket. A vizsgálat megállapításai szerint az el­Í lopott ólomlapok együttes súlya meghaladja a 2000 k£.-ot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom