Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-04 / 150. szám
1937 jullus 4. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA írja márai Sándor Ä védekező polgár ^fflelyikférfi nem szeretia szép hajat? Minden nő azt kívánja meg hajától, hogy jólfésüU simu- lékony, puha esésű és szép legyen. Gyönyörű haja minden nőnek lehet, ha ápolásánál egyet sohasem felejt el... A francia Népfront első kormányát, a Blum-kormányt a francia polgárság ibnolktotlta meg; s egy év és tii-zenöib map szocialrsta-uralom után a francia példa megérdemli hogy világszerte 'sürgősen mérlegeket gyártsanak, ez uralomról s megkeressék bukásának okát. Igaz,. Blum önként' mondott ie; de ez az önkéntesség már nem -szépiti a valóságot. Blum megbukott, mert az egyéves szocialista kormányzás igazolna a polgári Franciaország előlegezett gyanakvását s meglehetősen kiábrándította a munkástömegeket. A francia szocialista kísérletet világszerte óriási várakozással fogadta a munkásság. Mi lasz -a sorsa e kormányzásnak? A Labour Party s az öreg MacDonlald sorsa vár-e Blurnra és pártjára, vagy a spanyol ut, mely véres és tragikus?... Ez év május hetedikén Blum beszédet mondotib a kamarában s ez a beszéd raacdoinaildi hangokat ütött meg. „Vissza kell állíttatni a vállalkozó feltétlen autoritását a munkással szemben — mondotta —mert igy kívánja a nemzet akarata.“ Jelentős 'szavak egy munkásvezér részéről, aki húsz éven át az ortodox szocializmus elveit hirdette. Ez ,a kiállás, melyet a francia munkásság nagy tömegei természetesen csalódással s a francia polgárság gyanakvó elégedettséggel fogadok1, előrevetette a Blum- kormány sorsának árnyékát. MacDonald, qgy londoni bérház együk munkaszobájában elégedetten hallgathatta francia kollégájának szavait. ,,,Szeretném meg,ismételni! a szép és megragadó Szávákat, melyekkel Baldwin az alsóháziban összmülködésre szólította fel a tőke és a munka erőit“ — mondatta még a szocialista kormányelnök. A nagytőke e szavak hallatára pislogott és hallgatott. Akkor már egy éve kormányzott Blum. E beszéd .után nem volt kétséges ,többé;, hogy meg fog bukni. Meg kellett buknia, mert a munkásság számára nem hozta meg a szocialista kormányzat a hozzáfűzött reményeket. Itt elsősorban 'természetesen a spanyol polgárháborúra gondolunk. Aztán meg kellett buknia, mert a francia polgárság megmutatta erejét, a „bon sens“, ia józan ész erejét, csodálatos ellenállással fordult minden olyan merev elmélet ellen, mely az életet egy doktrína veszedelmes és egyoldalú (keretei' közé akarja illeszteni. Blum szociális reformjai között természetesen akadnak hasznosak, üdvösek, igen, akadnak közöttük elodázhatatlanok. Ezeket a reformokat elfogadta a nemzet s él velők. De abban a pillanatban, mikor a szocialista miniszterelnök hozzá -akart nyúlni a polgárság társadalmi és gazdaságii -tartalékaihoz, egy emberiként keltek fel ellene. Az ellenállásit Gailkux vezette; a jelentős ütközetet a szenátus csendes és szívós hadai nyerték meg. Mit akart Blum? Kivételes pénzügyi felhatalmazásit kért kormánya számára, hogy reformálhassa a francia vasutak statútum alt, hozzájuthasson a frankkiegyenliiitő alap tartalékjaihoz — közel tfzmillliiárd frankot remélt Így felszabadítani s igénybevennr, hogy enyhítsen a deficiten — ® végül jogot- kért arra, hogy ellenőrizhesse a banktőikét. A szenátus, a francia politikának és alkotmányosságnak e nagy mérséklője és higgadt ellenőre, visszadobta a javaslatokat s nem adta meg Blumnak a kért pénzügyi felhatalmazást. A szocialista kormánynak, mint ez -alkotmányos országban más-kép n-em is képzelhető,, távozni kellett. Az uj kormány, élén a demokratikus polgári politikusokká!, a r-adikálszo-ciateta párt légikülönb élcsapatával ® a polgáriak között Blu-m-mal és mindazokkal a -szocialistákkal, akiknek -támogatásáról ma nem mondhat le semmiféle francia- kormány, mindenesetre mérsékeltebb, polgáribb színezetű. Népfront-kormány ez is, -aminthogy a ftanaid népnek az esztendő elő-titi választásokon kiinyilvánitott akárata szerint) Franciaország politikáját hosszú időre a Front populaire- ben tömörült pártok irányelvei szabják meg; Népfront-kormány, mely gyorsan és elszántan alakult meg, amiben talán segítette a ikormányelnököt, Ghautemps-it, a' „Leipzig" német cirkáló álltai felidézett nemzetközi bonyodalom Is; de mérsékeltebb, kevésbé ortodoxán marxista kormány — olyan kormány, mely számol -a francia polgári tömeg dk követeléseivel s kivételes felhatalmazások nélkül, a szigorúan értelmezett alkotmányosság elvei szerint^ kénytelen vezetni az állam- ügyeket, A távoli szemlélő talán nem téved, miikor azt, hi-szil, hogy ez a kényszerű lemondás nem is volt túlságosan kellemetlen Blum és elvbarátai számára. Blum, mint ügyes pártpolitikus, kiváló elméleti -szakértő és gyakorlott taktikus, húsz éven át őrizte presztízsét, ment rendületlenül ragaszkodott a francia szocialista párt érintetlen ideológiájához, nem -alkudozott a középpel,, sem -a szélsőballal s- a pártot és a pártvezérek mögö-tt csoportosult tömegeket ideológiai, érintetlenségben tudta átmenteni' a pillanat számára, mikor át kelleti! vennie a hatalmat. Ezt a presztízst a kormányzat gyakorlata közben már nehezebb volt megőrizni. Az egyetlen lehetséges utón járt: nem engedett a kommunisták és a Népfront túlzó, baloldali szárnya nyomásának s nem turtle, hogy Franciaországot belesodorják a spanyol polgárháborúba. Mert a francia kommuniilsiták, legalább iis kezdetben, ezt -akarták; ez a 'szándék ma már nem kétség-eis többé. Jövetelét rendkívüli várakozások előzték meg. Franciaország szociális struktúrájában messze elmaradt Anglia, vagy a -skandináv államok -mögött-. Munkaidő, munkabér, aggkor! és betegség-biztosítás, a francia -adózási, rendszer aránytalanságai, mindez sürgős rendezésre várt- s Blum nem Ls késeit a reformokkal. S a kormányelnök hamar észrevette, -ámít a pártvezér mindig gyanított, de -soha nem vallont be: hogy a szocialista -ideológiai- lehet,elen eszményien megvalósítani a kormányzati- gyakorlatban, ţ Egyik nap harsányan követelték tőle, ugorjon fejest -spanyol polgárháborúba, másnap, hogy szoai-alizál-ja a gyárakat, harmadnap, hogy -ismerjen el törvénytelen sztrájkokat s s végül, hogy -maradjon erős!, fegyverkezzen és mutasson erélyes frontot- kifelé, igy elsősorban Németország és Olaszország felé. Nem könnyű szerep, különösen olyan ,„eszményien pacifista“ államférfi -számára, oki az elmúlt, években makacsul fegyverkezés-ellenes volt. Észre kellett vennie, hogy az a Francia- ország, amely egyoldalúan kitart a leszerelés mellett, legalább oly veszedelmes a békére, -mint a fegyverkező nagyhatalom. A békét csak nemzetiközi egyensúllyal lehet biztosítani; s ez egyensúlynak éppen olyan feltétele a német fegyverkezés, mint az angol;, vagy a francia. Blum kemény vizsgán esett át ez esztendőben; s valószínű, hogy megkönnyebbülten vonult el -a bukás- pillanatában az uj, pol-gániia-n demokratikus Népfront-kormány kevésbé veszélyes sáncai mögé. Meg kellett mentenie ez esztendőben az illúziót' -a francia éis a nemzetközi munkás tömegek előtt, hogy a szocializmus -alkalmas a koncessziók nélkül v-aló kormányzás feladatára. Ezt az illúziót nem sikerült tökéletesen megmenteni. Francia, angol és középeurópai lapvéleményeik Blum /távozásának pillanatában csaknem egyöntetűen állapították meg, hogy a francia szocialisták egyéves- kormányzási kísérlete után kijózanodás maradt a tömegök-ben. E „kijózanodás“ nemcsak a konzervatívabb szellemű francia szenátusban éreztette hatását. Blum veszedelmes (kísérletének következményei még nem múltaik, el nyom nélkül a francia -társadalmi és gazdasági: életből. A sztrájkok, szabotázsok kínos jelképes'ség- gel éreztetik hatásuk-at a nagy kiállítás (kulisz- szái között; ezt -a kiállítást a Népfront világraszóló tüntetésnek szánta; -s a tüntetés nem sikerül, a francia munkásság szabotálta a munkát, a kiállítás ma is torz s -kezdetleges váza csak annak, aminek tervezték; -s valószínű, hogy -sokáig az is marad. A francia polgárság e szabotázs ellen éles ösztönnel védekezett. Most, mikor világszerte divat! temetni a polgári életformákat és a polgári szemléletet, nem árt rámutatni- -a szellemi és anyagi -tartalékokra, melyekkel éppen a francia polgár rendelkezik. Igaz, nincs még egy ország a világon, ahol a polgárság életformája oly elmosódottan folyna össze a kispolgárság, az agrár, éj ipari proletariátus életformáival, miiint éppen Franciaországban. Polgárnak lenni nyilván nem születési kiváltság, nem is társadalmi helyzet, hanem életmód és világnézet1. A francia munkás és -a francia nagy polgár életmódja között nincs meg az a mélyreható különbség, mi-n-r a középeurópai osztályok között. A francia polgári evolúció még nem ért véget s belső struktúrájában éppen ez -az osztály alkalmas arra, hogy magába fogadjon, polgárosítson feltörekvő tömegeket. Ez éppen a lényeges különbség a nyugati és -a középeurópai polgárság közölt: a középeurópai védi sáncait], a nyugati nem zárkózik el a befogadás elől s nem hajlandó -eüproletárizálódnii. Ennek a védekezésnek számukra egyetlen lehetséges módja-, hogy a parlamentárizmus és az alkotmányosság haj- szálfinom gyakorlatával megengedik ugyan a szocialista és szélsőbal tömegeknek a kormányzati kísérletet, de -aggályosán ügyelnék arra, hogy ez a kísérlet megmaradjon a dokumentáció 'keretei között s a pillanatban, mikor kudarca nyilvánvaló, visszaveszi tőle a hatalmai!, anélkül, hogy jogos reform-eredményeit és természetes követeléseit v-i-tatni kezdené. A polgár védekezik, az egyesien lehel séges módon: világnézeti fölényével és azzal, hogy az osztály kapuit kinyitja a feléje lörő tömegek előtt. A folyamat félreérthetetlen. A francia világ polgári világ marad, minden '-kommunista izgatás dacára; polgár! világ, amely él jogaival- és ismeri kötelességei;; polgári világ, mely védekezik, amikor enged s ellenáll, amikor egyezkedik; polgári világ, amely egy életmód keretei' közé mii-ndnagyobb -tömegeket iparkodik bekapcsolni. Polgárnak lenni, legalább i-j Nyugaton, nem osztályhelyzeli többé, hanem történelmi szerep. " ff-JHUITiygB LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék köuyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. SZABÓ ISTVÁN Halál a strandon Érett zöld lombba borul a tájék s a boldogság láng-kék köntösében diszlik [az ég. A nap fényesen tűző aranydárdáinak csillogásában bámul a bőrünk s az élet csodálatosan acélos, síkos és rugalmas szövete nagykedvvel, fiatalosan kitárul a sodró viz és kristályos cseppek ragyogásában örök izgalmas nyári játékát [egyre űzi. őszbe csaholó messze vad kutyák ugatását nem hallani. írók könyvei, tudósok elmélete, állítások és cáfolatok, a törvény paragrafusai és előítéletek szaggatták izeink és fénytelen szobák csúnya robotjában senyvedtek izmaink, megvertek és megaláztak. Most fekszünk e széles virágos parton, a nap mint bőkezű nagyur özönével küldi melegét minden rossz télért kárpótlásul. Kifizetetlen számlák, lyukas hócipők, mitikus szörnyűségek párolognak enyhén s a becsapódó hársillatban ifjú istenek kedve nőne bennünk, de rongy fellegek takarják el a nyugati eget, a nap hirtelen fényes pikái még egyre izzanak rajtunk, mikor a zugó felett a hídon, matt-ezüst hideg veretben, kiséret nélkül, mint jelenik meg a halál. rangrejtett fejedelem Gyümölcsök édes izét ízleltük; most lapulunk és sötéten látjuk, hogy miként folyik a drága elem, a vér. [sebeinkből Nem tudunk semmit bizonyosan, csak forró a homok, selymes a fü... Sebesültek vagyunk, kiket nem kötöz be senki. Feküdtünk a század kiapadón sósviz és harangpróba közepette értük el a legfájdalmasabbat és legegyszerűbbet: emberek vagyunk. Felénk közelit a halál. A zugó felett a hídon, kiséret nélkül, mint rangrejtett fejedelem jön a halál. Még egyszer, mint váróteremben sietve búcsúzó rokonok, úgy éljük meg az életet. Lassanként ő lesz egyetlen hideg és bizalmas barátunk s már sebeinket is úgy mutatjuk fel neki, mint akitől egyedül várunk felmentést és könnyítő panaceát. Szivünkben nincsen pátosz, nagyzolás, sem gyengék, sem erősek nem vagyunk, szeretjük a havasok kékjét, a himbáló virágos ágat, az ért gyümölcsöt s a [hullámokat. De tudunk-e néhány évig a távlatban maradni s pogány testünk bronzában hányszor mutatjuk még fel az ifjúság szentségét, ki tudja? . .. Elértük ezt a nagy szerelmet és igaz barátságot, mit lángoló vörös bullájával pecsételt meg a nap. Elértük a csókaratást, de lesz-e maradásunk a forró homokon és selymes füvön, ki tudja? . . . Emberek vagyunk. Felénk közelit a halál. Látod, amint a kabinsorok közt egyre hűvösebben vetül ránk hideg és tömör fakó ezüstjének súlya. Őszbe csaholó messze vad kutyák ugatása hallszik.
