Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-01 / 100. szám
IO ELLBNZAK lf)M m ti I ti n I. Vasárnapi levél z írja : AGON I EZSÖ Nem mindegy...! UH»!«— M»— Akkor us tavas/. volt. Akkor is szerelem szállt a F-s akkor is épp úgy férjhez, szeretlek volna menni a leányok, mint ma. Emlékszem, kinn ültünk a ligetben. A tavasz már jól befutott, áprilishun a fák már beöltöztek 4» levelikbe. A nap is melegebben sütött, mint azelőtt. 4 párok szorosabban simultak egymáshoz és az egyik emeletes villa ablakából meleg, búgó hangon felsírt a gordonka. Kubinstein „Melódiákját játszotta valaki. í itiink a pádon. S kisebbségi életünk megoldatlan problémáiról beszélgettünk. Így szóltam akkor barátomhoz: — Nekünk, magyar kisebbségnek nem mindegy, hogy fér jhez mennek-e a leányaink s ha igen, hogyan és kihez! Barátom — aki azóta itthagyott engem, :t| a tavaszt, a napsugarat, szerelmet és elköltözött oda, ahonnan többé nines visszatérés — fáradtan legyintett és kesernyésen válaszolt: — Ez is egyik fontos problémánk, amivel törődnünk kellene. De nem törődik senki. Ahogy általában semmivel sem törődünk. Problémák egész légiói sorakoznak fel előliünk. merednek elénk s mi ülünk makacs Pató Pálként kopott s talán utolsó fotőjiink- ben, ami megmaradt és nagy belenyugvással halkan, magunk megadva pipázzuk él élelünket. Egy öntudatlanul búcsúzó, örökre távozó ember szavai voltak ezek, vagy Igaz és hideg meglátások? Ki tudná ezt mla megválaszolni. Csupán, hogy visszagondolok a szavaira. húzom összébb lé kem köpenyét. Aztán folytatta a barátom: — Sokszor gondolkodtam azon, miért is történt velünk, magyarokkal mindez, ami megtörtént? Miért vagyunk olyanok, mintha belefáradtunk volna a nemzetek nagy harcába? Miért? És miért válik mind erősebbé bennem a nagy jóslat, a nagy költő borzalmas meglátása: „. .. vagy jönni fog, ha jönni kell, a nagyszám halál .. Most, hogy visszagondolok arra a pár évvel ezelőtt átélt tavaszi délutánra, amelyen ezek a szomorú mondatok elhangzottak — szinte érzem, hogy fut végig rajtam a hideg. De csak egy pillanatra. Mert örök derűlátásom, makacs hitem a jövőben elhessegette azt a képet, amit drága fáradt barátom belé- festett a verőfényes szép tavaszi napba. Csak fgy pillanatra kapott meg a bánat s aztán hévvel, fiatalon (Istenem, évekkel ezeJőtt még icbciett) védtem az élet, az örök megmaradás s ennek fundamentumát, az okos rendszeresség elvét. Védtem. De támadtam is. Ostoroztam tunyla, egy helyben taposó vezetőinket azért a semmittevésért, azért a nagy, szinte beteges álmodoziásért, amely bár maga volt a legnagy obb művészet, de a P-gnagyobb vétek is. Támhdtam őket. Ott a ligetben, a fák alatt. S nem hallotta ezt senki más, csak a barátom. .. aki azóta szintén csak volt, elmúlt, mint 'ama szép, kedves tavaszdélutáu ... Igen, emlékszem, azt mondtam: — ... nem mindegy, hogy férjhez men- rek-e leányaink s ha igen, hogyan és kihez...? Másodszor ezt a problémát az együk kisebbségi vitaestén vetettem fel. Akkor is elég élesen sürgettem ennek a — szerintem nagvfontosságu problémának a megoldását. vagy legalább is a rendezését. Ez is hiába volt. A szó elszállt. Amit mondtam megtapsolták — s aztán mindennek vége ... Állt minden mozdulatlanul... Vétkes mozdulatlanságban megrekedt :a legszebb gondolat, mint mély völgyben a meleg levegő... Évek múltak azóta. Problémák egész garmadája vetődött fel és nyelte el őket újból a fáradt közöny ... S most híarmadszor, esztendők futása után ismét felvetem a gondolatot: mindegy-e, hegy leányaink kihez és hogyan mennek férjhez? Teszem ezt pedig azért, mert levelet kaptam. Aki irta, nem nevezte meg magát. Névtelen akar maradni. De igy név nélkül is megköszönöm neki, amikor az alábbiakat írja: — Mit siránkoznak annyit maguk magva rok? Miért nem vesznek példát tőlünk, szászoktól, akik nem hangoskodunk, de dolga zunk. Csendben, okosan. És rendszerben Nem kife'lé. Nem látszat-, de valóságmunkát végezve. Mi mindig igyekszünk megmenteni, megőrizni azt, ami <a mienk. Azt, ami szász. Földben, házban, pénzben és vérben egyaránt. Ezért nem adjuk oda leányainkat sem másnak. Ez is nemzeti vagyon. Ez is a mienk. Erre is vigyáznunk kell. S mi vigyázunk is reájok. Törődünk is velők. Nem úgy, mint Önök, magyarok ...! így az én magát megnevezni nem akaTÓ szász olvasón?, aki — talán nem is jóakaratból. de hányi’ eV-égből — jói odamondogatott nekünk. Mit tagadjam — restelkedve olvastam a reveiét. Egy kicsit meg is szégyellem magam. Nem azért, mert az- elevenünkre tapintott, hanem azért, mert magam is hibásnak tartottam magamat abban, hogy ezt a problémát én sem segítettem közelebb a megvalósuláshoz. Azonban most s immár harmadszor — nem Indok megállni csupán a szép szavak öblögetése mellett. Megfogadom: nem hagyok békét az illetékeseknek, amíg i( kérdési alapos tárgyalás alá vészük és feleletként cselekvésre lendülnek. Ez. a cikkem is ezért íródik. Mindenekelőtt felhívom illetékeseink figyelmét áriig hogy „a házasságok pedig nem az, égben köttetnek meg“. Ma pedig ez igy van, akkor azt 's tudniuk kell, hogy a földön köttetnek ezek a házasságok, amelyekbe a beleszólás szent kötelesség. Ne ringassuk magunkat ostoba illúziókban s ne hígyjük azJ, hogy minden kérdés megoldódik magától. A műi időkben a házasságokat okosan kell elősegíteni: olyanokat kell ösz- szehoznunk, akik minden vonatkozásban egymásnak Is valók. Hogy ez mennyire fontos az elkövetkezendő húréban, azt azok a kevesek tudják, akik ráhiháztak a házasságra! Hogy mennyin“ két lélek összehangoltsága az előfeltétele a boldog és igy sze- rencsés házasságnak, azt azok láthatják különösen. akik nap mint nap figyelik az ösz- szekérült ház.asfeleket. Nekünk kisebbségi magyaroknak különösen fontos az, hogy házasságkötéskor két olyan ember kerüljön ö-sz.e, akik egymást kiegészítve tökéletes akliirá.ssul, komoly céltudatossággal és igaz öntudattal induljanak neki az. életnek. Csak az ilyen házasság nyújthat reményt arra, hogy az élet nehézségein győzedelmeskedni tudnak. S csak az ilyen házasságból szárma/,hátik olyan nemzedék, amelyik ebben a fejelelejére állított világban meg tudja vetni a lábát. Mállóin, hogy a szerencsés és boldog húA nagyanyám ma nyolcvan éves A nagyanyám, ma nyolcvan éves. Ezen már senki nem segít. Az élet, finom szippantással, mayához vonta nedveit. Ö szegény tán észre sem vette. Csipogva szárcsáit hüs teát. S közben szivét az idő kardja már markolatig döfte át. Szive poros, mint ódon lomtár, benne pókhálós lint-lomok. A kakuk színá halott bánat csipkés emléken lobog. Jaj, hosszú ez a ringó csipke, a múltak vaksi ablakán. Az első fodra ott világolt, nagyanyám őzike nyakán. Ekkor még virág és csipke járta,, biedermeier és rokoko. A posta-kocsi kürtje búgott s dehogyis bömbölt rádió. A nő ekkor még „kis nagysám“ volt, a hozománya vert arany. S e boldog korban, anyám anyja, Úristen, de boldogtalan. Mások mesélik: meseszép volt. Pici kis szája, pici láb. Amerre járt, akire nézett, felgyulladt, mint a délibáb. Idegenek, jaj hogy szerették, violát adtak s tulipánt. De otthon szürke szitok várta, a törékeny, halvány kisleányt. Én azt hittem, mesében él csak, vasorru, gonosz mostoha. De nagyanyám ismerte, tűrte s ha említi, elhal mosolya. Istállóban, hajnali ködben, csattant a hátán tenyere, s a csúf ricsajt busongva nézte nagyanyám kedvenc tehene. Nagyanyám sirt, a tehén bőgött. Micsoda koncert... Hajnali... Nagyanyám jaj jóit, a Tátra alján talán még most is hallani... ... Az évek, fakó távlatban az emlék él még perzselőn. A nagyanyám most itt ül előttem s ezt meséli reszketőn. Az élet csuful megtapodta, nyolcvan év búja öleli. De mindent felejt, nem fájnak már, csak mostohája öklei. Hogy miért van ez? Hogy miért pont ez fáj? Az magasság, mélység és titok, mit megfejteni sosem tudnék de mindörökké áhitok. A nagyanyám ma nyolcvan éves. Ezen már senki nem segít. Az élet finom szippantással, magához vonta nedveit ARATÓ ANDRÁS, A törvényekéi *sz orsz.;^ uh szes polgárai kell ismerjé l. h teljes joggal, mert nmrrvr «/oki tudjuk hogy nicl'y esetben követünk H 'örvénye 1« get í: hogy a büntetéseket 'Ikcrüljuk, < .it'» ü nak kell lennünk. fîpptii úgy kel ismerjük z emberi szervezet törvényeit is, mert lia / 'len vétünk it idejében 11 nem inn 1 tünk legfontosabb életfunkcióját - gyomo; '■» ege:« emésztő szervezetünket önmv.'.unk i n követjük el a legnagyobb bűnt. A v lághirü Gastro D., amely három zseniális tudós által lett felfedezve, amer k 1 gyógy övé nyékből készül, olyan elemeket t rta ma/ és olyan tulajdonságokkal bír, hogy neme. k gyomor és bclzaváróknál vun rendkívüli hat’, a ■ z egész élet funkcióját szabályozza, befő yáv Íja de 10—15 éves makacs vese, epe és májmtgbf.cge- désoknél i;. k tűnő eredmény két értek t. vele. Gastro D. kapható gyógys/c tárakban é, dro gériákban vagy postán megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E gyógyszertáriban Bu curorti, Calea Victor ci 124 zasság egyik előfeltétele ;tz, hogy a haz.a.star- nak nyelvileg és fajidig is egyek legyenek. Ma, amikor az egész világon a nemzeti gondolat uralkodik, nem hagyhatjuk ezl figyelmen kivül éppen mi, magyarok, akik kisebbségben élünk s akiken csakis a nemzeti üsz- szetartozainlóság gondolata segít. Olyan kevesen vagyunk, hogy mi nem veszíthetünk el magunk közül egyet sem. Olyan szegények vagyunk, hogy minden értékünkre vigyáznunk kell! Különösen pedig a vérünkre. Ezért életbevágóan fontos tehát, hogy leányaink a magunk fajtájához adjuk férjhez. Hogy azonban ezt alaposan, mondhatnám tudományos felkészültséggel eselekedjük meg, csakis központi irányítással hajthatjuk végre. Gyakorlati megoldásként a szó leg nemesebb értelmében házasságközvetitő iro dája kell lennie a magyarságnak. Ezekbei az irodákban számon kell tartani legszen lebb értékeinket, leányainkat s fiainkat. N» lássák ez nevetségesnek! Ha valami szent .. mi életünkben, akkor ezerszer szent ez gondolat: inogjunk nak. és magunkban megmaradni! A vagyont, a vért a tulajdonságokat nem .szétherdálni, nem el ajándékozni, nem elszórni, de megőrizn’ felfrissíteni és megsokszorozni! Legyenek .. mi házasságaink a szó legnemesebb érteimé ben érdekházasságok. A magyarság értéke megmaradásának érdeke lebegjen mindent elölt, akinek leánya van, fia van. És függet lenül a szellemi és lelki értékek megmenté sétffl, nem utolsó helyen kell megemliten azt is, hogy az ilyen „érdek“-házasság meg kötése esetén az esetleges anyagi vagyon — ház, föld stb. — is a mi birtokunkban marad meg. Ha mindez megvan és természetes szokássá vált fajtánk fundamentális társadalmi osztályánál, a földműves osztálynál, nem tudom miért nem lehetne ezt felfejleszteni és kiterjeszteni az egyetemes magyarságra? Miért ne lehessen végre az álmodozások útjáról a valóság, az élet útjára lépni? Nekünk nem mindegy, hogy ezt a munkát mikor kezdik el. Mondhatjuk, talán ha ma elkezdenék is, megkéstünk egy kicsit. De jobb későn, mint soha! Meg kell tehát indítania ezt központunknak azonnal! Utasítást kell adni a legkisebb faluig lefelé. Meg kell magyarázni minden szülőnek, hogy ez az úgynevezett érdekházasság csak látszólag az, de valóban a legszentebb szerelmi házasság, mert egy nemzet szerelme fakad ki belőle. ICLUJ VAROS TANÁCSÁTÓL 8362—1937. Műszaki ügyoszály. HIRDETMÉNY. Cluj város tanácsa tudomására Kozza az érdekelteknek, hogy folyó év junius 6-án délelőtt n órakor a város különböző utcáinak aszfalttal, gránitkövdkkel és kövekkel való bordára végett nyilvános árlejtést hirdet. A munkálatokat a szerződés aláírását követő hét (7) naptári hónap aiktt köteles a szerződő fél elkészíteni. A munkálatok költségeit a váró i tanács öt (3) hónap alatt kamat nélkül és egyenlő részletekben fizeti íki, a város Storno jogának fenntartásával. A munkálatok összértéke 28 mii’ 043 ezer 994 lej. A munkálatokat négy csoport r' osztották fel s ezek közül egy-egy csoportra vagy a munkálatok összességére lehet ajánlatot benyújtani. Az árlejtést «z áEtamszámvíteli törvény előírásainak megfelelően tartják meg. A szállítandó anyag és az elvégzendő munkálatok értékének 5 százalékát az árverés előtt minden ajánlattevő köteles letétbe helyezni. Ugyanakkor minden használandó anyagból mutatványt kell az árlejtési bizottságnak bemutatni, mely azokat a BucurestH politechnikai iskola anyagvizsgáló intézetének küldi meg vizsgálat céljából. Bővebb feltételek éj a tervek megtekinthetők a városi tanács műszaki ügyosztályának Cogal- ni'ceanu utca 4 szám alatti emeleti irodájában na_ pon,a ii —13 óra közt. A beborítandó útfelület kb. 43.000 négyzet- méter (gránitkő), kb. 30.000 négyzetméter (kő), kb. 10.000 négyzetméter (4 cm. vastagságú aszfalt) és 5000 négyzetméter (2 cm vastagságú aszfalt). . Cluj, 1937 április 20-án. A POLGÁRMESTERI HIVATAL’. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, a 1
