Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-01 / 100. szám

1937 aí'áT. KÖVESS ISTVÁN Ellentétek Éles ellentétek korit éljük. Egyszer a li- beriUzmuss demokrácia dicshimnuszára, más­kor etnikai származásunk jajdulására ébredünk. Ma barátságosan süt a nap s a közigazgatás decentralizációjáról érkezik jelentés. Sassu és Iamandi miniszterek szabadelvű jelszókat han­goztatnak, minden kitünően hangzik, mig el­tűnik a sarkantyú és a fék s kidobott hold­rakéta módján a megpróbáltatások b'zonyta- lan stratoszférája felé repülünk. Felijedünk. Senki sem szeret DamoklesZ-kardot feje fö­lött. Lovának két füle között mindig előre kell nézzen a lovas ilyenkor, nehogy kiessen a nyeregből. Figyelünk. Jófülüek vagyunk, a gombák növését is észrevesszük. A feszült figyelem megszázszorozza érzékeink teljesítő- képességéi. Jóleső érzéssel olvassuk a hivatalos jelen­tést, hogy kisabbszerü decentralizáció készül s 4—5 megye összevonásával közigazgatási kerületeket óhajt a kormány szervezni. A terv nagy reformnak lehet lépcsőfoka, mert a vaskalapos rendszert megszünteti. Csak az képes ennek horderejét felfogni, kinek ügyes­bajos dolga akadt a központi labirint kanyar­gós utjain. Aki látta a folyosókon hemzsegő sok vidékit s a hét minden napján hallotta: „Jöjjön holnap!“... Mennyi idő, kölíségpazar- lás! Mennyi gyötrelem húzódik meg e két szó mögött. Ezer és ezer tanúval szemben ki tagadhatná, hogy a helyi viszonyokkal is­merős hatósági közegektől ennél többet le­het remélni. A nagy szabadelvű terv beharangozása után, a megvalós?1 ásról — máig sem érkezik jelentés. Pedig nem autonómia, de célszerűbb igazgatás volt tervbe véve takarékossági ér­dekből. Szabadelvűbb politikát akartak szol­gálni, miikor észrevették, hogy az ügyellátás helyi önállóságában rejlő szabadság az alkot­mányos élet legfőbb biztosítékát jelenti. Va­lószínű, hogy a kormány a központi gyám­kodás alól való felszabadulásnak szánta a most folyó tanácsválasz:ásokat is. A bölcs, szabadelvű államvezeíésnek értékes darabját képezi. Parlamente: alkot az állami élet leg­alsó tagozataiban, hogy azok hangját is hall­juk, kiknek szavát másutt nem lehet hallani. Mikor a kisember, vagy arra érdemes polgár­társa beszél ott, ahol mindennapi sorsát in­tézik. A hivatalos jelentéssel kapcsolatban jó:esik mindezt leirni. Serkentőleg és biztatóan hat reánk, akik — a Dimineaţa szerint — soha­sem éreztük még a hamisítatlan decentralizá­ció áldásait. Csupán sejtelmeink voltak. Egye­dül a szabályt tudtuk, mely szerint külön­böző származású népek által lakott s több tartományból álló ország nem tartható fenn enéikül. A jogsegély itt kell jegyen közvet­len szomszédságunkban. Basarabia-i kiütéses- tífuszt nem lehet többszáz kilométer távol­ságból gyógyitani. Tulceamegyei-i árvizet, Transsylvania gazdasági válságát sem lehet messzi, párnásajtók mögül föltartóztatni. Le­hetetlen Bucuresíi-ből falutüzet oltani. Jelentések érkeznek — rendeletek röpül­nek... Pardina, Cargin, Gorgova s más faluk víz alatt állnak, a Duna partján házak tete­jét sodorja a vészes áradat. Tulcea és Ismail között, hol százával közlekedtek a termé­nyekkel megrakott szekerek — egyedül csó­nakkal leheţ a személyforgalmat 'lebonyolí­tani. Viz és tűz. Felrepül a szélkakas Com- rat-ban, nincs tüzoltófelszerelés. Porig ég a falu, magtár, konyha, tűzhely, igavonó jó­szág, szerszám, háziipari ke’lék, gazdaság' fel­szerelés. Jajveszéklő gazdák tördelik kezüket, sirnak, panaszkodnak. Eltűnik hangjuk a köz­pont labirintusaiban. Ugyanilyen kedvezőtlen a helyzet, mint tudjuk, földmüvelésügy és egészségügy terén. Hosszú, gidres-gödrös ut vezet barázdáktól EtZBNZßK a központi hivatalokig. Az utolsó tíz évben — Titu Gane professzor mondja: — közel egymillió csecsemő — egy éven aluli újszü­lött — pusztult el Romániában, mintha ibo­lyát fagyos hóba ültetnénk. A közp^losi- tás nem enged helyi kezdeményezést, — pe­dig gazdasági, szociális téren gyökeres javu­lást nem lehet másként elgondolni. A nyo­mor behúzódik a városok falai közé. — Alat­tomos agónia — irja a Curentul. — Egy pont: Bucureşti érzi csak az érverést, mikor magába szívja a szervezet minden erejét. Nem lehet mindent egy helyen összpontosítani, gyönge testre mostrumfejet állítani. Alig múlik el 24 óra s uj minden eddigit felülmúló központosító tervvel találkozunk. Szorongással olvasuik a nemzeti-munka vé­delméről szóló rendelet-törvény tervezeteket akkor is, ha csak kísérleti-léggömbről volt szó, annak megállapiására: milyen álláspont­ra helyezkedik a közvélemény. A kormány kategorikus választ kapott: — a jobboldal sem fogad el veszélyes kísérletezést. A de­mokrata lapok, az „Universul“ cikkét idézik (ilyen csoda egy században csak egyszer tör­ténik): — A közvélemény feje-bubjáig megtelt a gazdasági és politikai téren egyformán igénybe ve t jogelvonó szabályokkal s a há­ború s válság után most már a bilincsek fel­oldását kéri. Minden más próbálkozás csak határozott ellenállást vá't ki akkor is, ha a nemzeti-munka védelmének köntösében jelent­kezik. Nem a szöveg, de a sorok h zött ko­pogtató szellem ellen harcolunk. A szekem ellen, mely a legelemibb tulajdonjogi szabá­lyokkal is szembehdyezekdik s kalandos ut­jain a törvényes biztonságot is veszélyezteti. Ma derűs, holnap borús reformról olvasha­tunk a lepok hasábjain. A boldogság angya­la közben fel-felíünik, mint Rafael képein. A vita mélyül, kiéleződik ahelyett, hogy sza­badelvű reformok megvalósítását, ígért de­centralizációt, városaink és falvaink felvirág­zását látnánk magunk körül. Szerencsére többen tudják velünk, hogy a szabadelvüség járt utján: újjászületésre alkalma« oázisba, a szabadságjogok elvonásával: terméketlen ho­mok-sivatagba érhetünk. fia ág BIZONYOSAN AZ ! Rövid idő alatt tönkrement a cipő, mert nem ápolta H ~= ş ^ ELLEH NEVRALGiilE JURIST ia a cipőt minden reggel Gladys cipőkrémmel tisztította volna, most nem lenne ilyen ócska. Ha Giadys krémmel tisztítja, a cipő szép lesz, tetszetős, de amellett megnő tartós­sága is. A vegyészet terén elért leg­utolsó felfedezések alapján si­került a Gladys Gyár labora­tóriuménak felülmúlhatatlan receptet találnia, amely a Gladys cipőkrém gyártására szolgái. Ha Giadys cipőkrémet vásá­rol, bizonyos lehet afelől, hogy a cipő tisztítására és gondozására legmegfelelőbb szert használja. Ne felejtse cl! MÉG A LEGOLCSÓBB PÁR CiPő IS SOKKAL DRÁGÁBB, Mi NT EGY DOBOZ GLADYS CIPŐKRÉM] Ä dühlók tragédiája SZÉTOSZLOTT LEGENDA HOLLYWOOD április hó. A dublő, mmt ismeretes a filmvi'ágban azt az egyént jelenti, akit azért fizetnek, hogy egy híres filmcsillagot helyettesítsen. Ilyen dublók, illetve hasonmásoik minden korszakban voltak. Nemcsak Caligula római császárnak volf hasonmása, — egy rabszol­ga, akit a nép közé küldtek, hogy kikém­lelje a császár népszerűségét, — hanem az emberiség őskorában is voltak már alteregok, akiket a lörzsfőnök, vagy annak özvegye helyett égettek el, ha a szükség úgy hozta magával. A huszadik században 'persze más szere­pet játszik a dubló, akinek az a hivatása a való hasonlatossága révén, hogy helyettesítse a nagy színészt, vagy színész­nőt a veszélyes, vagy unalmas jelenetek alkalmával, anélkül, hogy azt a közönség észrevenné. Az amerikai újságírók szenzációéhsége ráfeküdt erre a foglalkozási ágra is és társaik nyomán elterjedt világszerte a legenda, hogy a dub­lók olyan foglalkozást: űznek, amely miatt rendkívül sajnálatra méltók. Ez sem utfofsé pálya Az igazság sokkal kevésbé szentimentá­lis. El kell tekinteni természetesen ama ke­vésszámú dubl'ótól, akik életveszélyes mutat­ványokat végeznek, a filmhős helyett. Ha a film hősének autószerencsétlenségen kél ke­resztülesnie, természetesen ,a duhló játsza el a szerepet, anélkül, hogy az ezért járó fize­tés megfelelne az életveszélynek. E kevesektől eltekintve azonban általában nem megy rosszul a hasonmásoknak. Ha egy duhló olyan kevés fizetést kapna, hogy kény­telen volna éhezni, akkor nem hasonlítana az elkényeztetett filmcsillaghoz és uj duhlót ke lene keresni. Újból kellene kezdeni a hosszadalmas be­tanítást, mert hiszen a szerep, hogy valaki állandóan egy másik egyént utánozzon le, rendkívül nehéz. Azonkívül nem is akad olyan sok egyén, aki egyik, vagy másik filmesiTaghoz tökéletesen hasonlit. Már csak ezért is jól fizetik a dublókat. Ho ly woodban havonta 120—400 dollár között váltako­zik a jó dublók fizetése. Ez az összeg ugyan mélyen alatta van -annak a jövedelemnek, amiben a filmcsillag része­sül, de viszont jóval feliilmu ja más pályák kereseti lehetőségeit. Kivételes esetekben havi ezer dollárt is elér a dublók tiszte­letdija, különösen akkor, ha az iTetőknek a filmcsillag hangját is uíánozniok kell. Nyomorúságról tehát1 egyáltalán nem lehet beszélni. Természetesen ajkadnak igen sokan, akik azt hiszik, hogy annyira hasonltának Clark Gablehoz, vagy Greta Garbóhoz, hogy feltétlenül szerződtetik őket hasonmásnak. Nagy csalódás éri azonban őket, ha megtud­ják, hogy ez az állás kétszeresen, sőt három­szorosan is be van már töltve. A hírnév árnyékában A dublók drámája ezek szerint nem anyagi téren, hanem a lelkekben játszódik le. A dubló kénytelen testét, mozgását, úgyszólván, mindenét kölcsönadni és később azzal a tu­dattal látja magát a vásznon, hogy munkájáért más valaki vágja zsebre a pénzt és a dicsös/éget. A hasonmásoknak ezenkívül le kell mem daniok mindenféle tudatos és öntudatlan egyéni munkáról és mindig azt a személyt kell ábrázolni, akiknek hasonmásai. Érzel­mes históriák szerzői természetesen jól ki­használják ezt a -körülményt és túlozzák a dolgokat. A színházi sngó foglalkozása leg­alább ilyen névtelen és legtöbbször rosszab­bul is fizetik. Ide lehet számítani az újság­írói, ső>t a mannequin^ is, akik közül jóné- hányan rosszabbul vannak fizetve, mint a filmvilág dublói. A személyiség megtagadása más javára ilyenformán nem elviselhetetlen és a nagy dublótnagédiák, tulajdonképen a fantázia bi­rodalmába tartoznak. A baj csupán az, hogy ha a filmcsillag letűnik a színpadról, a dub- lónak is távoznia kell. A dublói pálya előnyeiről nem sokat írtak össze eddig az amerikai újságírók. A pálya egyik főelőnye pedig a rendkívül nagy házassági lehetőség. Számtalan férfi akad. aki mindent elkövet azért, hogy olyan asszony legyen a felesége, aki például Greta Garbóhoz hasonlit. Hogy az illető nem Greta Garbo, csak a dublója, az nem zavarja a férfiakat. Épp ellenkező­leg. A filmcsillag tulajdonképen hideg és szinte természetellenes lénynek tekinthető és legtöbb férfi attól fél, hogy a csillaggal egy szikrázó-, fénylő figurát, de nem embert vesz feleségül. A dublónál ilyesmitől nem kell félni. Ezek a nagy házassági lehetőségek idé­zik elő, hogy Hollywoodban gyakran vál­toznak a hasonmások. A dublói hivatás rendszerint nem a végét, hanem az elejét jelenti valamely karrier­nek, még akkor is, ha az valamely jól kiképzett házassági révben végződik. Ez magyarázza meg azt a jelenséget is, hogy újabban egyre jobban: emelkedik a dublók fizetése. Ma már a dublók szerződésiében is benne van az a pont, hogy házasodniok csak a filmgyár en­gedélyével szabad. Baj van a dublóval Inkább sztártragédiákról lehetne beszélni ezzel kapcsolatban. Alig tanították be a film­csillagok hasonmásukat, kénytelenek uj dubló után nézni, mert a régi pompásan nő­sült meg, vagy jól ment férjhez. De még ha nem is kötnek ki a házasság révében a dub­lók, nem tekintik ma már oly nagy áldo­zatnak a saját énjükről való lemondást. Ar­ra gondolnak, hogy sikerült maguknak biz­tos egzisztenciát teremteni és ha nem is is­meri meg őket a mozilátogató közönség so­hasem, annyi bizonyom hogy ez az ismeret­lenség viszont polgár .ólétet biztosit egész életükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom