Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-01 / 100. szám

I 6 »EEK/VZtfR 19 37 mV,In* /. Mult héten történt 1. Bolraivi'/yga. A nézőtéren szülők és test­vérek nagy számmal és nagy izgalomban. Hogyne, mikor balról, a másod.k .„tündér“ Jtz 6 saját Évijük, vagy Máriájuk! Mennyi iz­galom előzte meg a vizsgát, ruhát kel loot esi • aáltatni és be (kellel; gyakorolni a lé|>éseket és most, közvetlen a produkció f őtt ki kel­lett festeni a hamvas gyerek arcokat. Gong­ütés és a nézőtéri zsongás lehalkul. A füg­göny íelhuzödik s előtűnik a színpad, amely nagy v.rágosk erlhez, vagy inkább álombéli parkhoz hasonló. És meg je ennek a gyere­kek. Ritmikus tánctornát mutatnak bot te­her blúzban, sötétkék berakott szoknyában, fehér zokniban vannak. Kislányok s halálo­san komolyak. Hajladoznak, mintha eleven virágok lennének, a zongoraszóra. Elvonul­nak.. Taps. A második számnál misztikus fényit kap a színpad. És bejön, bekopoghat törpe, hat három-négyéves törpe, hogy fiuk vagy lányok, nem lehet tudni, torzonborz szakálla van mindegyiknek, ruhájuk, hegyes süvegük a szivárvány minden színében. To­pognak, hajolnak, sétálnak, többé-kevésbé egyszerre, olyan picik és meseszernek, mint valódi erdei törpék, akik gombák árnyékában pihenik ki napi fáradalmaikat. Vadul lap- sojáik őket. Vannak aztán a vizsgán felnőtt, komoly, rutinos művészek. De most ez a délután mégiscsak a gyerekeké. A felnőtt táncosok és táncosnők .teszik nagyvonalúvá a progra­mot, de nekik a fellépés nem láz és különös esemény, minit a kicsiknek, a gyerekeknek, így mégiscsak az övék ez a délután. A tündértáncná', kéken, rózsaszinen, hal­ványzölden és halványsárgán libegnek a ró­zsás kulisszafalaik között. Néhány táncra szü­leteti, csupa kecses mozdulat és ritmus. Má­sok mereven tartják a sarkukat és szájúik mozgásán látja a néző, hogy számolják az ütemeket. De ők, talán még kedvesebbek. Miikor e.végezték a táncot, megjelennek a nézőtéren, virágkoszorukkal teljes díszben, kifestve. Le nem vetnék a tündérruhát a vi­lág minden kincséért se. Sőt tovább táncol­nak a széksorok iközöte, ide-oda szaladgál­nak szülők, nénik és bácsik között a festék alatt még jobban ikipirulva. Mikor vége van az előadásnak, az utcán megdicsőült arcú, virágkoszorus kislányok lé- ‘ pegetnek kitérőikkel, sötétkék kabátjuk alatt kilóg a tündérruha fodra, kezükben úgy vi­szik fátylukéit, mint menyasszony a csokrát. Nem tudnak megválni a ruhájuktól, o'ya- nok, mint az elsőbálos lány. Megcsapta őket a taps, a színpad forrósága, a dicséretek, a mosolyok, a simogat ások közepette egy uj világ megsejtése, valami csilogó és gyönyö­rűséges, ami más, minit a hétköznapok, az iskola, ami szebb, mint az élet. 2. Az au i'óbuszra apa, anya, kisfiú száll fel. Ott ülnek már egy fiatal lány « egy öreg pap. Együvétartoznak, beszélgetnek csönde­sen. A fiatal lánynál szép, tiszta, fehér pa­pírban friss pattogtatott kukorica van. A zacskó nyitva van, a kisfiú belelát. Egyszerre elkezd mozgolódni, fészkeiődni s végre meg­szólal’: — Anyu, vegyél pattodatott tut'ojicát. Mire az édesanyja: — Drágám, mért nem szóltál hamarabb. Mmt már nem szállhat iíe anyuka. Indul a kocsi. — Indul a tocsi — mondja végtelen szo­morúsággal a kicsi és nézi a pattogatott ku­koricás lányt, akit az anyja most vesz észre s elnevoti magát. — Most már tudom, hogy mere akar ku­koricát enni — mondja az urának. — A gye­rek olyan, amit lát megkívánja. A fiatal lány előrehajol, fe’ényujtja a zacs­kót, kínálja a kisfiút. Az jólnevel't, kérdően nézi a mamáját, A mama beleegyezzen int, a kisfiú ismételj biztatásra belenyúl a fehér, könnyű csemege közé s pici maríka összecsu­kódik a kukorioaszemek felett. Eszik, jóízű­en s bo dogan. Most megszólal az öreg pap. A fiatal lány­Keresünk megvételre stabil gőzgépet 100 HP. hozzávaló 70—80 KW 525 voltos 50 periodusu váltóáramú generátorral, továbbá 110 HP. fólstabi ’ gőzgépet és 130—150 HP. félstabil gőzgépet. — Mind­ezeket teljesen üzemképes állapot­ban kívánjuk. — Ajánlatokat: BttcaresU, Căsuţn Poştală 93. cimre kérjük. nak beszél, de mindenki meghallja, «mit mond. Olyan a hangja, mintha mesélne: — Miilyen .sz.ép lenne — mondja — ha ilyen könnyen, ilyen gyorsan, ilyen egysze­rűen lehetne teljesiteni az emberek kívánsá­gait. Az éhesnek enni adni, a rongyosnak ruhát nyújtani, a szenvedőnek enyhülést1, a szomorúnak mosolyt, valami végtelen gaz­dagságból, valami soha ki nem fogyó bőség- szaruból, mint a mesében. Mindenki hallgat, a kocsi indul * kisfiú osukobt szemmel eszi a kukoricát és boldog. öregasszony áll a szerkesztőség egyik szo­bájában. A szokott panasz, a szokott eset: beteg, szegény, 'éhező öreg, elhagyatott. Olyan sokan vannak hozzá hasonlók s olyan sokan jönnek hozzánk', hogy már Ibelefásul a 'leg- lürelmesebb, a legjobb akaratú is. Ennek az öreg néninek például recept van a kezében, valami méregdrága orvosságról. Gyomor és bélfekélye van, azt mondja. Világoskék sze­me könnyes, úgy átérzi a maga nagy elha- gyato.tságát. Va aki azt mondja néki, hogy jöjjön hétfőn. Mire azt feleli, hogy hétfőn nem jöhet, mert nincs miben. — Hát ez a kabát, ami most a nénin van? — ó, ez nem az enyém — szól — ez köl- csönikabát. A szomszédasszonyom adja, de hétfőn neki is kell, bizony csak akkor kapha­tom meg, ha a szomszédasszony egész nap ot’.hon marad. — Ki a szomszédasszony? Megmondja a nevét és hozzáteszi: — Nagyon szegény ő is. De ideadja ezt a jó kabátját, ha nem kell neki, áldja meg a jó Isten. Áll és megíimogatja a kabátot. Aztán féő mozdulattal felemeli. Megmutatja, hogy kendőkbe van burkolva, alatta. Csak ennyi az egész. Egy szegény, öreg­asszony s egy kölcsömkabát. A dolog tulaj­donképpeni hősnője a szomszédasszony, aki legjobb ruhadarabját köcsönadja a nála még nyomorultabbnak. Ki tenné ezt meg olyan, akinek sok, nélkülözhető ruhadarab­ja van? Csuk a szegények, csak az igazán szegények között vannak még igazi, önzetlen altruisták, mint ez az ismeretlen szomszéd- asszony a fekete kabáttal (M. L.) A fehér kettős sas Ideális arc­bőrt biztosit Ez a bém izatembereink hoszadőlmaj kijérletezéseinek eredménye. Megadja a bőrnek az őszos szükséget tápanyagokat anélkül hogy tultáplálná azt. Sikerre' alkalm azható ráncok ellen. Állandó használata meglepő eredményt nyújt. együttes és kizárólagos használata A nyerianyagok lelkiismeretes kiválasztása, valamint a legújabb előállítási módszerének köszönhető, hogy az a készítmény egyedül­álló a oöi elegancia terén. Sikere világ- szerte ei lett ismerve. A ™par excelenca™ francia luxus-gyártznanyt képeit EREDETI COTY — PARIS KÉSZÍTMÉNYEK Dolgorukii herceg, orosz cári trón A Rarik-ház leszármazottja a Becsben tartózkodó HaSal her ctg WIEN, április hó. Érdekes röpirat jelent meg a napokban Bécsben. A röpirat szerzője Fjeodor Dolgo- rukij herceg, a cirne pedig: „A szelni Orosz­ország“. A borítékon a fehér cári- sas látható egy fehér-sárga-líla emelvényen. A füzetből kiderül, hogy az tulajdonképpen a „Fehér kettős sas“ nevű szervezet kiáltványa és az iis megállapítható, hogy Oroszországban már milliók tartoznak a szervezet kötelékébe. A „Fehér sals“ az uj időik fáklyahordozója, amely most arra készül, hogy átrepülje Oroszország határait és meghirdesse a fel­támadást az emigrációban élő oroszoknak. A röpirat szerint a „Fehér kettős sas“ szer­vezet egy szociális orosz népcsáiszárságért küzd, amely nyilvánvalóan a rendiségre ki­van támaszkodni és megállapítja a rophat azt is, hogy az orotsz cári trónt nem lehet többé örökölni, hanem meg kell küzdeni érte és annak, elfoglalását a tett, a teije- sitmény, de főként a győzelem teszi majd lehetővé, a „Fehér 'kettős sas“ győzelme a fehér-sárgaHÍ’la színeken. A trónkövetelő i&hadiszáíSásm A bécsi Beatrix-utcában, ósdi polgári házban lakik, az orosz trónkövetelő, akinek ajtaján 'koronával ékesített névjegy van. Ez olvasható le róla: „herceg dr. Fjeodor Do'l- görukij“. Meglelhető s»en nehéz bejutni a trónkövetelőhöz, mert minit ő maga mondja, állandó rettegésben él. Fél a bolsevistáktól. Foglalkozására nézve tulajdonképpen or­vos Dolgorukij herceg és erre lakása is em­lékeztet kiissé, . 'Dolgorukij herceg elmondotta az őt meg­látogató külföldi újságírónak, hogy a szer­vezet egyáialán nem tekinthető emigráns szövetségnek, mert a mozgalom híveinek túlnyomó ré/sze Szovjetoroszországban él. A szervezet keze elnyúlik — legalább is Dol- gorufcij szerint, — a vörös hadsereg legma­gasabb köréig és ezzel magyarázható, hogy futárjai akkor és ott lépik át az orosz ha­tárt, amikor eis ahol akarják s ő maga is mindéin évben kint jár Oroszországban hívei között. Dolgorukij (szerint a szervezet már olyan erős, hogy bármelyik nap megindil- hatná a forradalmat, de a fiatal herceg nem akarja hazáját Spanyolország sorsára jut­tatni. ' — Az idő nekünk dolgozik — mondja — és a vörös forradalom felfalja saját gyerme" keit. Küzdelem a koronáért Elmondotta Dolgorukij herceg, hogy ő az utolsó egyenes leszármazottja a nemzeti Ru- riik fejedelmi háznak. A Romanov—Holstein —Gottorp ház idegen. Szerinte a korona azé, aki megküzd érte. Érdekes módon ma­gyarázta meg a herceg az uj orosz nemzet: színeket, a fehér-lsárg'a-lila zászlót. Ez a lila az a szín, amelyben viharos éj­szakák után felké] a nap Szibériában. A szí" bírják ok régi mondája szerint a cár-szaba- ditó a fehér kettős sast Ma mezőben fog­ja viselni. A sárga szin a dónkozákokra em­lékeztet, ezeknek a színe tudniillik, sárga. A trónért való küzdelmet keleten akarja megkezdeni a herceg, aki nemcsak Szánt Vladimir leszármazottja apai részről, ha­nem anya: részről egyenesen Dzsingisz- kántól származik. A kalmükök, talárok, osztjákok és mongolok között, szinte a szen1 vezér nimbuszát élvezi a fiatal herceg, aki mint motidja — a mongol népekre épp úgy (számíthat, mint hü kozákjaira. A testőr a m emlékszobában A beszélgetés során kiderült, hogy a dől gozószoba melletti szobában egy régi kipró­bált testőr tartózkodik, aki mindig ott van őrhelyén, ha a herceg látogatókat fogad. — Dolgorukij meg i;s magyarázza a dolgot. Azt mondja, hogy az ember sohasem érezhet; magát biztolniságban, ha a Szovjet ellen har­col. A iszervezkedé/s felhasználja mindazokat a tapasztalatokat, amik a macedónok és a/ anarchisták szervezkedései során haszno­saknak bizonyultak. Az ellenséget saját fegyvereivel kell legyőzni — véli a herceg. Egyébként úgy beszél a fehér kettős sasról, mint valami régen fönnálló államról', a lát­hatatlan, de valódi Oroszországról. A látogató csodálkozik .ezen a romantikán és optimiizmuson. Dolgorukij herceg viszont egy nagy mappát üt fel, amelyben sürü teie- irt lapok tanúskodnak arról, hogy hányán haltak már hősi halált, a „fehér kettős sas­ért“. Köztük van a herceg két fivére is. Nem tudni, győz-e majd a „Fehér kettős sas“, vagy (sem, de akik már eddig hősi halált haltak lobogója alatt, tiszteLeiet érdemelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom