Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-01 / 100. szám
1937 május /. ELLENZÉK 7 Epizódok écs László életéből Irta: MONDY MIKLÓS Vannak emberek, akiknek nemcsak a mii ködésj körük nevezetes, Ii3nem az egyéniségük is. Ilyen Mécs László is, aki nemcsak ' mint költő kiváló, hanem mint ember is. Fejtegetéseim során olyan dolgokat fogok elmondani, amelyek nem költészetével, hanem emberi mivoltával vannak kapcsolatban, Ezeket a dolgokat hiteles forrásból merítettem, részben a mindig kedvesen mesélő, fiáról sokat beszélő, drágalelkü édesanyja elmondásából, résziben pedig személyes tapasz, taiatomból tudom baráti, bizalmas érintkezésünk kapcsán. * Kezdjük a gyermekkorán a nagy Mécsnek. Mint gyermek korán tanujelét adta későbbi énjének, költői és szociális lelkűidének. Az iskolában nemcsak mint kitűnő tanuló, eszes diák, hanem mint jó szavaló is magára vonta tanítói és tanárai figyelmét. Nagyon megszerették az okos, kedves kis Jóskát. (Ez a keresztneve, a László nevet premontrei rendjétől kapta) Sűrűn kapta az ajándékot. Hol a tanítójától, vagy a miséző paptól, vagy egy- egy jólelkii bácsitól, akinek szintén szemet szúrt a kisfiú. Nagy örömmel szaladt ilyenkor haza és újságolta, hogy mit kapott ajándékba. * Jellemző volt a kis Jóskára, nemcsak a papi pályára való hajlam, a szorgalmas mi- nistrálás, oltár körül való szclgá at miatt, hanem a szegények iránt való gondoskodás által a helyes szociális érzék. Ezt különben a családtól örökölte A k fiikei, amit kapott szüleitől, mindig a szegény gyermekeknek osztotta el. Nem csoda aztán, hogy a jótékonyságot most mint pap sokkal inkább gyakorolja Százötven holdas gazdasága és stólája is kevés azonban jó szivéhez. Még édesanyja nyugdijából is el-elkér, hogy a szegényeken segítsen. Inségakciókat rendez, de a legtöbbször maga adja össze az összeget, mert az emberek ma szűkkeblűik, meg aztán nincstelenek is. Jellemző, hogy még a vadászatból is a szegény proletárok húznak hasznot. Mikor már látják a szegény nincstelenek, hogy Mécs megy puskával a vállán, akkor már föícsjlian a szemük és lesik-várják a hazatérői, hogy aztán megpumpolják. Van öröm ilyenkor a szegény családokban, potya nyulacskához jutnak. Jellemző reá, hogy nem tesz különbséget ember és ember között és ha adni kell, mindenkinek egyformán ad. Egyszer egy halálos cl ensége és véresszáju kommunista felesége jött el hozzá, mivel a férjét a dutyiba dugták, hegy könyörüljön a családján. És Mécs megnyitotta az erszényét. Amikor ezt neki zokon vették, hogy éppen „egy ilyennel“ tesz jótékonyságot, azt felelte: Mikor adok, nem nézem, hogy kinek adok. Különben pedig hátha az adománnyal az eTenkező véleményre hozom az illetőt. — Természetesen itt is így történt. Megtörténik gyakran, hogy a ruháját is odaadja így édesanyja egyszer vett neki egy uj kabátot, mert a régi már kopottas volt. örült a szive a jó anyának, hogy fiának örömet fog vele szerezni. Igen ám! ha szegények nem lettek volna!... Jött egy uiszéü koldus és Mécs megszánta, behívta és átadta neki az uj kabátját, mert az jó meöeg volt és kint csikorgó hideg. Oldalról nézegette a koldust örömmel, hogy milyen jól állt nek> az uj kabát. Az anyja aztán kérdőre vonta, hogy megvan-e még az uj kabát. Nevetve válaszolt Mécs: meg. — Anyja már akkor tudta, hogy megvan, de nem őnáia, hanem a koldusnál. * Ha Mécs megjelenik valahol, a koldusok valósággal megrohamozzák. Az utszéli gyermekek követik, mint a napot az árnyék. Mécs sokszor el îs szórakozik a gyermekekkel, a szegény, rongyos prolátárgyermekek- kel kísérteti magát haz,a iskoláiból, a hittanórák után. Mint diák a kassai premontreiek gimnaziu mának legelső tanulója volt. Korán hajlamosságot mutatott az irodalom iránt. Mint önképzőköri elnök sok kiváló mnnkát alkotott. írása, előadása elsőrendű volt. Egyszer Torday Ányos cisztercita-rendi főigazgatónak ,,Tinódi“ című színdarabját adatta e'ő Mécs és a szerző is megjelent « bemutatón. Mécs felköszöntötte őt és saját szerzeményű versével kedveskedett neki. A főigazgatónak annyira megtetszett a talpraesett fogadtatás, hogy magához ölelte Mécset és megcsókolta. * Mécs László amilyen nagy emberbarát, szociológus, olyan állatbarát is Szereti a madarakat, a galambokat, kanárit, éneklő madarakat különösen. Egész galambászata van. Vannak ott mindenféle galambok, kezdve a legközönségesebbektől a legritkább fajtáig. Főképp 4 feilegverő, magasan repülő fajtákat szereti. Órákig elgyönyörködik azok játékában, röpülésében Talán a maga énjét látja ezekben Szobájában kanári madarak vannak. Három. Ha az egyik elhagyja az éneket, a másik reákezdi Gyönyörködik Mécs azokban. Talán őt is inspirálják. Miként ők énekelnek s mindig azt juttatják neki is az eszébe, hogy: csak folytassa az éneket, énekeljen lelke az Istennek, az embernek, hogy kedvük 'legyen azoknak abban, mint a madárkák énekében neki A kanárikat talán a legjobban szereti az összes madarak között. Érdekes a róluk való gondoskodása a nagy költőnek. Egyszer a magyarországi Mándokon vadászott gróf Forgáchék vendégeként, amikor eszébe jutott, hogy a kanárikat becsukta szobájába és a kulcsot a zsebében felejtette Odahagyott vadászatot, vacsorát, vendégeket, vendéglátó gazdát és sűrű bocsánatkérések között eltávozott. A madarairól volt most szó!.. No de azok is szeretik ám a gazdájukat!.,. Amikor ott laktam Mécs szobájában a helyettesítése alatt, azt hittem, hogy nekem is fognak énekelni. Csalódtam. Próbálkoztam őket aztán megmozgatni. Prédikációimat hangosan mondtam fel, hátha?!... Lépre mennek és kedvet kapnak ők is!? Verseimet is szavaltam előttük!... Mindhiába!... Nem jöttek bele a svungba!... Hanem aztán, amikor Mécs hazajött, olyan vidám trillázásba kezdtek, Hogy öröm volt hallgatni!... Nekem azonban szomorúan estek ezek a hangok, mert eszembe jutott Mécs László költeménye: „Az orrukat lógató barátok“ s arra gondoltam, hogy most azok nekem is, — mint azoknak a szontyolodott barátoknak — fújják a marsot!... A marsot!... A távozásra. Már én mehetek, otthon a gazdájuk!. . Az állatok megérzik, hogy kik szeretik őket. így például Mécs szép vadászkutyája eltávozása után mindig kereste őt az irodájában. Lábával kinyitotta az ajtót, letolta a kilincset és az előszobába is bemerészkedett, ott szükölt, vonitott, a gazdáját kereste. Olyan keservesen vonitott, hogy magam is megszántam. Szerettem volna tudtul adni neki, hogy rövidesen visszajön a gazdája. Amikor aztán megjött Mécs, volt nagy öröm. Ott őrizte hűséges kutyája a gazdáját az ajtóban, hogy megint el ne menjen! A legnagyobb öröme akkor van, ha gazdája a puskát veszi, * Mécs László szeretete édesanyja iránt igazán megkapó. Mint egy kisgyermek csüng anyja nyakán, ha valahonnan hazajön. Igaz, hogyaz anyja is olyan szeretettel fogadja fiát. Mig odavan, addig szomorkodik és a ig várja a levelét. Ha nem ir, akkor már ideges. Nem történt e valami baja?... Megtörté nik, hogy néha Mécs elfeledkezik, vagy nincs ideje és akkor az első belépéskor Mécs kétszerezett kedveskedéssel kezeli anyját, hogy elkerülje a szemrehányást Édesanyja mondta ezt nekem Az a jó édesanya, akit sz'nté irigyeltem — ha szabad lett volna — Mécs tői!... * Természetesen Mécs kitűnő pap is. Egy öreg, beteges pap után vette át a parochiát és sok újítást csinált. Nemcsak a hitoktatás a kenyere, mint igazi papnak, hanem a lelki pásztorkodás^ az igehirdetés, a hívek lelki ügyeinek a rendezése. Sokszor mondta nekem: Nagy teher a szavalás, mert híveit el kell hagyni és azok a szivéhez nőttek. — Igaz, hogy azok sem szeretik, ha sokáig távol van tüliik, különösen ha valami idősebb pappal tölti be a helyét. Nagyon hiányzik Mécs, a „pótolhatatlan!“... Amikor Kapósról távozott, a hivek küldöttségeket menesztet tek a rendfőnökhöz, meg a püspökhöz, hegy ne helyezzék át Mécset. Majd fenyegetőzni is próbáltak egyesek, összetörik a társzekereket, amelyik Mécsért jön, bezárják a templomot egy más pap előtt. Egy hentes előadta, hogy régebbi ingatlanait eladta a régi helyén és eljött Kapósra a Mécs kedvéért, mast mindig menjen utána? Nagy anyagi vesztesége lesz ebből. Sírtak, zokogtak, fenyegetőztek, de nem használt semmit! Mécsnek menni kellett. A helmeciek igen ostromolták az egyházi főhatóságokat, rendfőnököt, felekezeti különbség nélkül Amikor azután Mécs egy ilyen küldöttségnek, mely érte jö:t, azt mondta, hogy nem is az ő papjuk, hát miért erősködnek azon, hogy odakerüljön, a református és zsidó hitközségek képviselői azt mondták: — Mécs mindenkié lesz Helmecen, mikén! Kapóson is az volt és Mécs után mindenki ismerni fogja Helmecet. — Ezért ragaszkodnak hozzá. A református egyház kurátora könnyes szemmel hivta meg Mécset körükbe. Amikor aztán megismertek őt közelebbről^ akkor örültek csak a kcnr.m.t! Azt hiszem azonban, hogy nemcsak ó! v. ..íus. Mécset, hanem mindnyájan, mert Mécs r mi nk. költészete általánosan kedvelt, ki.ík-luön is előnyösen ismert egyénisége pedig vonzó, kedves és mostani leírásommal még jobban megismertük őt, a nagy költőt és nagy embert, jó papot, WEEK-END Irta: CLAUDIA MILLI AN Az iroda zárva. Ezt már ki nem nyitja szolga. Eüzeted az asztalon olyan árva, Papírjaid szerteszéjjel. Akár az álmos Éjjel. .. óráid úgy hullnak A szállá szerpentinéin át Messze .. . Valami csalóka ködbe,, S mint erdőt, vagy vízmosást Pasztellek fénye, ügy visz a gondolatom, Puha átlátszó hatalom Mind közelebb feléje. Itt szürke az idő... Köd és árnyék. Egyedül vagyok Hokusay-szerü kép. A nappal■ éjjel, S az éjjel sem ragyog, Mint mikor Veled vagyok... Mikor a szomorkás városba értél A tieid s a nyárfák A nap-aranyban Fürödve, Madarak és asszonyok Hevültek, Csupa Ünnep. Hétfőn estefelé Lágy szellő jött A hegyekből, Vagy a tengerek felöl... Kifényesedett az ég, S ameddig a szemem felér Csillagok és automobilok között Emelkedik A Göncölszekér. Csupa kristály Az éjszaka... Az erdő képe elmosott, Az utolsó füttyszó széttörött Se föld, se város... A mozikban szólnak A harsonák, S az irodád Világos, Fordította: SZABÓ ISTVÁN.
