Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-01 / 100. szám
1931 május J. BLEBNZS1C 5 VASÁRNAPI KRÓNIKA írja: MÁRAI SÄNDOR Pesti Ecávéház Minden emben, aki könyvek között él, egy napon hiányérzetet! érez: Történelem és szépirodalom', filozófia és ásványtan között észreveszi, hogy hiányzik egy könyv: az a bizonyos művelődéstörténet.,, amely egyszerűen és pontosan elmondja, hogyan éltek, laktak, étkeztek, öltözködtek, hol és milyen szobákban veszekedtek, kereskedtek, gyógyítottak, álmodoztak, szerettek és haltak meg a változó időben a múlandó emberek? E könyv anyaga természetesen egybegyült már száz és százezer kötetben; de „,a“ művelődéstörténetet, ezt a legérdekesebb könyvet, nem inak meg eddig; 'talán az anyag beláthatatlan bősége, talán az emberi szándék áttekintő erejének korlátoltsága, talán valamilyen mély és titkos szemérem, mely az embere minden időkben arra kényszeríti, Hogy emberi voltunk legbensőbb, köznapi magánügyeit elrejtsük a történelmi kirakat nyilvánossága elő] — s ez a szemérem minden műveltség, minden nagy kultúra egyik rejtélyes mozgatója — ,talán, egyszerűbben, egy- egy zseni Időszerű hiánya teher róla, hogy „a“ művelődéstörténet mai napig nem látott napvilágot. Óriási kísérletek;, mint Voltaire „Essai sur 1‘histőire generale“-ja, mint Humboldt földrajzi, Sainí-Beuve és Burck- bardt általános, Herder irodalmi művelődés- története mutatják az uta't; ,a mi Biharink „Általános éj hazai Művelődéstörténete“, Kerékgyártó könyve, Szathmáry „Emberi Művelődés története“, György ,-Egyetemes művelődéstörténete“, Fnak'nói nagy müve tanúsítják az erőfeszítés fokát, mellyel az emberiség figyelme minden időkben e témakör felé fordult. Talán nem i;s lehel meg.rni az emberi művelődés 'történetét, amig valamilyen mindenható mecénás, állam vagy magános, nem gyűjti szemináriumba a kor alai kai más és kitűnő szellemeit, reájuk bizva és módot adva, hogy néhány tucat, vagy néhány száz szellemi élet minden erőfeszitését reákölitsék e vállalkozásra. Ez az utópia. Addig is, a gyakorlatban, be kell érnünk részleges eredményekkel és alkalmi kísérletekkel. E kísérletek egyik szerencsés példája hever most előttünk. A mecénás ez alkalommal a Budapesti Kávésok Iparlestülete, mdly két kiváló kutatóval, Bevilaqua Borsody Bélának és Mazsáry Bé'ának módot adott reá, hogy művelődéstörténeti tanulmány formájában megírják a ,,Pest-Budai kávéházak“, nemkülönben a kávé 'és kávémesterség négy évszázados történelmi anyagát felöleliő történetét. Méreteiben is rendkívüli mű; ezerötszáz sűrűn nyomtatott oldalon elvonul e1 őt tűnik egy szakma — s milyen különös, a művelődés legtitokzatosabb árnyalatait megmunkáló szakma!-— története, mely rokon és párhuzamos a magyar polgáriasul ás, európaiasodás, urbani- zálődás történetével. 1535 -tői, a török megszállástól kezdve mai napig elvonulnak előttünk Pest-Buda kávéházaii, látjuk ,,a 16—17. századi török, 17-—18. század átmenetében rác, bosnyák, olasz és német, 18. századi német, olasz, francia és morva korszakait“ annak a kávéházi életnek, amely Kelet és Nyugat között oly sajátosan virul iki Budapesten. Budapest négy évszázada már a „fürdők és kávéházak városa“ — s az ipartestület, mely megajándékozta most önmagát és a magyar művelődést e rendkívüli munkával, helyesen cselekedett, mikor, egyeztetve szándékát' a szerzők szempontjaival, kizárt e könyvből minden időszerűséget. A .tanulmány egyetlen szóval sem emlékezik Budapest élő kávéházairóí, de megtalálunk ben. j ne mindent', ami a régi pesti és budai kávé- j házi életre jellegzetes. Megnyílnak előttünk I az Arany Peretz, Arany Szarvas-, A‘ Hídhoz, A‘ Színházhoz cégérezett régi budai kávéházaik, a 17. századvégi vándorló rác- és svájci „Griggion“ és „Grisan", francia kávésaikkal, az olvasó llátja a 19. századbeli Café Boselli-t, a Márványos kávéház-at, a Tigris-t, a Két Törökökhöz, A Philosophushoz címzett kávéfőző helyeket, megismerkedünk az elmű t két évszázad hires pestbudai kávésaival, Slor Zuanplacido Conti da Messinaval, Herr Franz Reschfellnerrel!, a Fillengerekkel, Pilvaxokkal, Kammonokkal, Kammermaye- rekkel. A kávéház négyszáz éves. A kávé és a hozzávaló olvasgatás divatja kezdődött azzal a Mehemmed ibn Szuhud effendi által 1535- ben kiadott .,.fetvá“-val, azaz paranccsal, amely a „...káhvé ivását és a perzs.ai Háfiz kőkeményeinek olvasását az egész Ozmanii Türk Birodalom minden hódoltatött országára rézve megengedi“. így kezdődött. Nehez megmondani, ml az, ami e rendelettel kezdődött? Egy kultúra, egy szemlélet, egy életmód, mely kihatott egész Nyugatra, irodalmat nevelt, urbanitást, politikát, forradalmakat tenyésztett... a Próféta szakállára s Gházi Szülejmán el Mühlbbi, Bu)da megiilő- je nevére mondom: igy, e fetvá-val kezdődött a modern magyar irodalom. Kosztolányi, kinek külön szakaszt szentel ez a különös, érdekes kávéházi irodalomtörténet, mondotta egyszer Mikes Kelemenről, hogy talán ő irta le először a magyar irodalomtörténeti fogalmat: „kávéház“. Ennek a szónak ma, világnézeti szempontból, van bizonyos mellék.ze. „Kávéházi szemlélet“ — mondják fintorgatva — és: „kávéházi iroda^ lom“. A „kávé és ikávémesterség“ e hites története meggyőz róla, hogy a kávéházban tanult meg a magyar polgárság „csevegni“, — Michele; nevezte a 18. századot a „csevegés századának“ és a kávéházat „a nyilvánosság uj fogalmának“, — a pest-budai kávéházban, dohány és kávé mellett, szövődött és fonódott az a ikülönös, keleti ességből és nyugatiasságtból kevert világszemlélet, m«E oly jellemző közéletünkre, irodadmtínkra, kultúránkra. A kávéház soká.g nem volt más, mint a „nyilvánosság sz-ailon“-ja — az emberek nem étkeztek, még csak nem is dor- bézoilni járták oda, hanem csevegni, álmodozni, „sziget“-.i, utópisztikus életet élni, művelődni, a kávéházban forrt és kavargott a korszak minden indulata; s a város-ellenes, kávéház-elíenes Rousseauizmus, melynek kései utóhangját ma, világnézeti kicsengéssel, megint halljuk, el kell tűrje, hogy a vastag könyv fejére olvassa a „kávéházi szemlélet“ különös változatait: a „szabadságeszmék“ éppen úgy a kávéházak lombikjában érettek meg, mint a nagy kulturális mozgalmak, a magyar március-elő a pesti kávéházban talált otthonra, mint ahogy az enciklópédizmus a francia kávéházakban .s 1789 és 1848 között Beranger éppen úgy kávéházban találta meg az időszerű légkört és szellemet, mint Camille Desmoulins, aki 1789 julius 13-án a párisi Café de Foy asztalára ugrik fel, hogy felborítson egy világrendet — s a könyv szép példatárral utal e je'enet következményeire, melyek ott végződnek valahol a pozsonyi Kaffee Holilinger-ben s a pesti Piil- v.axban, amikor az egyik márványasztalról Petőfi elszavalja a „Talpra magyar“-*... A diákkávéház, a társadalmi kávéház, a művész -kávéház, a Jlézekálbinétá“, a Kávémérő Dohányosbolt mind válfajai, csak a különös műhelynek, ahol a kor nagy stílusai, eszméi és divatai forronganak. A ,,Bálosház“-al és ,Játékosház“-al kezdődött s a Café con- cerf-en, a Cáfé chanlant-on át jutott el az „.rodafmi kávéház“-ig, a politikai, kereskedelmi és társadalmi kávéházig s lett az, ami rejtélyes módon ma is: valami nélkülözhetetlen és jellegzetesen budapesti, nem vendégllő, nem mulatóhely, nem szórakozóhely, nem börze, nem akadémia, nem szerkesztőség, nem szeminár.um: s mégis mindenből valami s mindenestől a magyar szellemi és társadalmi élet örök, időnként, divatból, fanyalogva lenézett s öröklül, makacson látogatott különössége: a pesti kávéház. A magjr.ar irodalom ügye a testőriróktól Juhász Gyu'á.g múlhatatlanul összeforrott a kávéház fogalmával. Petőfi és Jókai,, Vörösmarty és Vajda, Ady és Kosztolányi éppen úgy a kávéházból indultak el, mint Rákosi Jenő és Eötvös Károly. Bartha Miklós, Tóth Béla és Kiss József, — Gvadányi Józsefnek legalább úgy volt köze hozzá, m.nt Zubo'y- nak, Csokonai legalább úgy látogatta, mint Ambrus Zoltán, vagy Török Gyula. A kávéház mindig 'kedvelt pamflet-témája volt a szemforgató világnézeti erénycsősznek; Goi- donj éppen úgy sajnálta az „erkölcsös kis embert a nagyvárosi kávéházban“, mint Montesquieu a „Lettrés persans“-ban. A kávéháziról halhatatlanságok indultak el s a kávéházban, mint intézményben, van valami, ami egyidős a borunkbeili műveltséggel $ azzal fog csak kiveszni a világiból. Mi a kávéház lényege? A kávé? A figyelmes kiszolgálás?... Az, hogy közömbös, semleges terület, otthon és mégsem az, — (s a pesti „otthontalanság“ egyik különös válfaja a kávéház; a „home“ hazája, Anglia, nem .smeri ez intézményi, zei ringatni, a másikkal a legyeket eikese- getni, kogy álmát meg ne zavarják- A legyek ismét csak visszajönnek és a gyermek az anya legnagyokk kétségkeesesere,sírni kezd. \_sai egy katkatós szer léte mely a tolakodo le- eket kiirtja. Pusztítsa et,-permetezzen ' LYTOO MOUCI Londonnak egyetlen kávéháza van csak, a I „Royal“, amely olyan is s reménytelen kö- | zépeurópaiak lakják!) — hogy nyilvános es | mégis intim, hogy van benne törzsasztal és | világnézet? Szerencsésebb az a civdizáltság, melynek vérmérséklete „kllub“-ot és igazi, magánügyszerü otthont adott a kávéház helyett,, mint azok a társadalmak, melyek a kávéházban találták meg azt a nyilvánosságot és otthomásságot, amelyet a közélet és magánélet más formáiban nem adott meg nekik tökéletesen? Vitakérdések, melyeket érvényesen és alaposan talán csak a kávéházban lehetne eldönten.. E sorokat egy törzsvendég irja, aki mint kétszáz esztendeje majd minden magyar iró, összekötötte sorsát és munkásságát, bizonytalan életét és bizonytalan halhatatlanságát valamelyik pest-budai kávéházzail. Az alkalomból, hogy négyszázéves múltját ünnep’, a szakma, a magyar irodalom nem emlékezhet meghatottság nélkül e különös szigetről, mely zord és békés korokban egyformán otthont, néha még gyöngédségét, barátságot és itt-ott egy irodalmi felvágottat is juttatott neki. Négyszáz éve, hogy a Duna kél partján. kü'önböző akcentussal, felcsendül a szólam: „Főun, fizetni!“ E témának rodalma könyvtárakat tölt meg. A kér szakma, az irodalom és a kávéház, négyszáz éve élnek rejtélyes egymásrautaltsággal. Csoda, de élnek. -------- mim mumii ■■--------Ili vallató módszer A kínaiak közül Európába érkező utazók érdekes uj kinzóeszközről számolnak be Sanghai polgármestere kitalálta, hogyan lehet a legmegátalkodottabb gonosztevőket is szólásra bírni. A kínaiak tudvalévőén kiválóan bírnak minden kínzást és semmiféle beavatkozásra sem vallanak ha nem akarnak. Az uj k nzásmód azonban minden esetben megteszi a kívánt hatást. A vallatok egy bambuszlétrára kötözik a ki- hallgatandót s összekötött kezeit kapcsolatba hozzák egy vezetékkel, me'y villamosgépbe szolgál A testen álhaladó áram oly rettenetes és kellemetlen feszültséget idéz elő a jó kinai banditák testében, hogy azt eleven ember ki nem birja Valanak is, mint a karikacsapás Enyhítésül azt is újságolják, hogy a vallatandó nők valamivel alacsonyabb feszültséget kapnak — udvariasságból. De ez is elég ahhoz hogy a szegény kinai nőbanditák a kelleténél is többel beszéljenek. HALLÓI Roosevelt nemcsak Amerika gazdasági életébe nyúlt bele diktátori kézzel, hanem a saját portáján Is igazi ur a talpán és alapos rendet te remtett legutóbb a Fehér Ház konyhájában is. Roosevelt igen szereti a sóshalat, de sza. kacs serege nagyon is elbizta magát gazdája szeretett ételreceptje birtokában és a mult héten egymás után négyszer tálalt sóshalat elébe. Minden halandó tiltakoznék az ilyen egyhangú táplálkozás ellen, csoda-e hát, hogy Roosevelt, a nagy ujitó is fellázadt. Behivatta a szakácsokat és „new deal“-t követelt tőlük, mint a gazdasági élettől. Az elnök drákói rendszabályai igen hatásosak voltak, mert a szakácsok azóta a legváltozatosabb menüt tálalják Amerika elnöke elé. fantasztikus árakat kínálnak az amerikai mil- iemosek Simpson asszony lakásáért. A Cum- berland-palotában levő lakásnak már csak azért is nagy értéke van előttük, mert a palota a koronázási útvonal mentén fekszik. A koronázás; ünnepségek hetére több mint 8 millió lej bérösszeget kínálnak 3 Cum- berland-palotában levő lakásért. Mrs. Simpson hajlandó is palotájának bérbeadására, eddig azonban még nem döntött, hogy ki le gyen az n szerencsés amerikai milliomos, aki családjával és barátjával együtt a koronázás hetére beköltözik a nevezetes lakásba. A pa- ot3 személyzete, amely most is gondoskodik a palota rendbetartásáról, az uj bérlők szol gálatát is el fogja látni. Syăfcfra 5 végre nyomára akadtak annak a felbecsülhetetlen értékű Tintoretto-festménvnek, ame- lye- néhány héttel ezelőtt egy nemzetközi szélhámos csalt ki és lopott el Rubinazzi ge novai műkereskedőtől A festményt a tolvaj eladásra kínálta egy baseli műgyűjtőnek, aki hajlandó is volt a vételre, de a festményt előbb egy olasz műtörténésszel akarta meg vizsgáltatni, hogy a mü valódiságáról meg. bizonyosodjék. A műtörténész figyelmeztette azután a műgyűjtőt, hogy a szóbanforgó fest- ményt tudomása szerint nemrégiben lopták el a genovai műkereskedőtől, mire a műgyűjtő értesítette az esetről a rendőrséget. A tolvajt a képpel együtt sikerült elfogni s a fest S ményt most visszaszolgáltatják jogos tulajdonosának.
