Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-16 / 110. szám
B11LBNZÉK 1 9 37 m á Juh I 0. I O ,,Minden maradandóbb, mint a por, amelyből az ember teremtődött“ Látogatás a „Kincsek Házában“ mrnmtHun ahol muzeális értékű ritkaságok vannak. —’ Négy hatalmas szobában műkincsek egész garmadája fekszik. — Ember, aki a maga gyönyörűségére éveken át csodás ritkaságokat gyűjtött össze egy váradi villában Napoleon kardja, amely még 1820 oht. 17.-én Szent Ilona szigetén volt ORADEA-NAGYVARAÜ. május 15. A szőlőhegy oldalán épült sá'igafalu viVUla ragyog a májusi naipsütévőén. A kapu előtt farkaskutya áR őrt, mintha tudná, hogy a ház felbecsiilhebetlen értékű kincseket rtejt magában. Bizalmatlanul morog, amikor hallja, hogy becsengetem. A ház ura, Berlinschy hadnagy nincs otthon és igv felesége fogad és kedves udvariassággal vezet be a tágas szalonba. El akarom mondani látogaásom okát, de ahogyan hozzákezdenék, a hangom elakad é* szemeim kimeredve nézik a szemközti vitrin favanceait, a nippek, porcellánok ezreit, a falakat boritó értékes rézkarcokat, amelyek mind még ilyen távolságból nézve is elkápráztatnak. A vendéglátó há/.iaszony mosolyogva nézi elragadtatásomat és könnyedén mondja: — Az uram régi műgyűjtő és már vagy húsz éve halmozza ezeket a dolgokat a lakásban. Egész ki« muzeum lett a villánk és négy szobát alig lehet másra használni, minthogy a kincseit kellő módon elrendezhesse bennük. Egy könnyed mozdulatai mulat szét a termeknek is beillő hatalmas szobákon és én az ámulattól alig tudok magamhoz térni. A cárevics szervize A vitrinhez lépek, mely legelőször fogta meg a szemem. Az egész fal szélességét elfoglaló hatalmas tölgyvitrinben gyönyörű nippek százai sorakoznak egymás mellé. — Mögöttük súlyos fayansztányérok tömegei, egyet a kezembe veszek belőlük: kilós súlyú, nehéz darab. A festése gyönyörű: bizánci stilü paloták képe, havas kastélyrészek vannak rajba. — A meggyilkolt cárevics téli kastélya — mondja meíHettem a ház úrnője halkan, — ez a szerviz az övé volt és az értéke igen nagy. — így már értem, — gondolom tovább, igy már értem, hogy miért akadt fel a szemem a meglepetéstől, amikor először ránéztem ezekre a darabokra, melyekhez hasonlót csak a szász királyi család kincses- kamrájában, a hires Grünes Gewölbében láttam. A következő fayancok szintén tányérok. A 18-ik századbeli magyar népviseletbeli figurák rajta mesterkézre vallanak. A vitrin tetején cinnkupák, bajor, magyar, szász, cseh régi sörös kupák sorakoznak fel és mellettük egy ritka szép üvegpohár-gyüjte- mény következik. 1— Ezek itt a ládákban és az üveg asztallap alatt pénzérmek, — mondja a háziasszony és szakavatottan magyarázza, hogy az érmeknek az ad felbecsülhetetlen értéket, hogy mind többszáz évvel Krisztus előtti időkből valók. Napoleon kiáltványa a magyarokhoz Eine feste Burg ist unser Gott — olvasom a másik vitrin medaillgyüjteményében, Luther korabeli bronz reliefje körül az írást. Jó társaságban van, állapítom meg gyorsan magamban. Ott van Mátyás király és Beatrice me- daifllonja között, mig a középen 111% Zsigmond magyar, egyben lengyel király korabeli reliefje fekszik a sötét bársonyon. , Most hadvezérek plakettjei következnek. Prinz Eugen „der edle Ritter“ plakettje és az egyik sarokban ott húzódik a Wormsi béke emlék plakettje is. , A falon ismerős rézkarcok tömege. Többek között itt látom Markó Lajosnak, a Dante „Divina Comoediá“-járól készült 46 darabos sorozat eredetijét. Az ajtó felett egy nagy kép, olajfestmény. Alatta a felírás: Zrínyi Miklós vitéz halála Szigetváron 1566- ban. Alatta apróbetüs felírás, amelyet alig látok tisztán: V-ik Ferdinándnak legmélyebb tisztelettel és a festő neve. Vendéglátó háziasszonyomon kis türelmetlenséget veszek észre. Persze ő már megszokta mindezt a kincset, amely engem úgy megdöbbent úgy méreteivel, mint értékével. Barátságosan frissítővel kárnál, de én tovább szemlélődöm: egy gyönyörű fametszet huzza a szememet. Napoleon Egyiptomba haljdzik. A nagy korzikai itt sudár, fiatal legény, még a képen nem találtam meg a mester kézjegyét, de biztos, hogy elsőrangú munka. A kép felett egy nyomtatvány s Napoleon hires kiáltványa a magyarokhoz. A kiáltvány aláírása: Napoleon: alatta: a Császár parantsolaltjára: Neuchateli hertzeg, major general: Sándor. A szobában egy hatalmas, régi diófa commode is van. Felsőlapján gyönyörű intarzia: kettős mezőben egy-egy címer. — Az egyik egy ökörfejet ábrázol, a másik címerben egy sas keresztet tart a csőrében. A commodon régi pergamenlapokból fűzött borítású könyv fekszik. Felnyitom: Oanne Nicolao Alexandri Maurocordato voivoda olvasom és a név alatt a commode intarziás dísze, a kettős címer ismétlődik. Megnézem a könyvkiadás évéi és helyét: Lipsiae, 1722. Teljesen megzavarva a látottak tömegétől, ülök le a bájos szőke háziasszony mellé, aki elmondja, hogy mennyi gondja, baja van a múzeumban is beillő lakás miatt. A karbantartás, tisztogatás nehézségeiről beszél, de azért büszkén csillognak meg szemei, amikor megkérdeztem, hogy miképen történhetik meg, hogy alig tud egy pár ember ezekről a muzeális ritkaságok felől! — Isten mentsen meg, hogy sokan megtudják — mondotta. — Az uram olyan természetű gyűjtő, hogy nem az szerez neki örömet, ha mások is dicsérik és csodálják a kincseit, hanem az, ha ö csendesen szortírozhatja és katalogizálhatja azokat. Húsz éne csak ennek él — mondja — és el sem tudja képzelni, hogy más oldalról mennyi lemondást okoz ez a gyűjtemény. Aztán látva, hogy füleim szinte süketté váltak és csupán a szemeim élnek a bámulatos környezetben, átvezet a szomszédos szobákban, hol egyre több, nagyobb mennyiségű bámulni való tárul elém. St. Helene 17. okt. 1820 A falakon itt is képek százai, főleg miniatűrök: büszke, parancsoló nézésű szemekkel, gőgös fejtartásu férfiak. Közelebb hajolok és megnézem a gyönyörű miniatűr képet, amelyiknek arcvonásai egyszerre felette ismerősökké lesznek: egyik Habsburg főherceg portréja. Mellette negyedik Fülöp spanyol király portréja és ott a másik az előkelő társaságban Anglia első Károly király, Lipát badeni nagyherceg miniatűr portréja mellett ezer apró kis női portré. Itt, ebben a teremben is rengeteg vitrin van a falak mellett. Bennük kelyhek, serlegek, ezüstből, fából és porcellánok. Elefánt- faragásu apró szobrocskák, feszületek. Az egyik vitrin mélyén gyönyörű Mária Terézia korabeli hatalmas ezüst doboz. MajesztéGalambszárnya ellenség Egy légitámadás próbáján Virágok, rétek és hegyek ott kint messze a városon túl, kik zöldben várjátok mosolyogva lépteimet rólatok írtam volna a versem, bizony rólatok írtam volna, ha nem most élnék, századunk ifjúkorában Mert békesség lakozik bennem is, lássátokf de az ember békessége rosszabb, mint a fenevadé. Mit érek vele? Lám gázbombák repülnek a város fölé s menekül a szabadból kinek még kedves az élet a földön. Gázbombák, robbanás, láng csap föl és sebesültekkel telik az utca, emberéletért szaladgálnak tábori ággyal mentők kocsija sivit s a repülők tüzes csóvái omolnak, náint a szurok. Csak játék — mondják — de nézd a galambok Szent Mihály temploma körül: szivük szakad meg s a robbanásra nem tudják, szárnyával is merre legyen el az élő. ők a béke hírnökei, tudod jól, sokszor megsimogattad szárnyaikat, ha kezedre szálltak és a piros lábuk nyomait most érzed izgalmadban ismét. De húsod mélyére vágnak a körmök, vér fröccsen utánuk, irtózz ember itt a képzelődéstől! Ne nézz most reájuk, békét nem ad a templom szárnyaiknak, cikáznak a bombázó gépek alatt, szárnyaikra rásüt a nap — gúny játék ez az egész — gondolod — gúnyolódás az emberiséggel gúnyolódás a szívvel, az ésszel, hisz a bombavetőnek és a galambnak egyforma a szárnya, az ég kékjére feszitett könnyű szárnya. Játék a fellegek közt, rosszízű játék, de a szelíd galambjaid, ó nézd. nem játszanak ők, hangjuk is hallod, vijjongnak, pedig hallottál galambot ezelőtt igy keseregiül emberi segélykérés sem kétségbeejtőbb. Magyarázd meg, ó legyen hangod nekik is megmagyarázni, hogy ez még nem a halál, ők tudják, hogy ez a halál. Hívd vissza szavaddal a templom karcsú párkányára őket, akárhogy, mert ha nem lesznek galambjaid, nem lesz majd senki, aki legyőzze igazsággal feletted a halálos bombavetőt, mely galamb szárnyakon jön és égi utakon. # SÖZÖDi GYÖRGY, mmmmmummmmmmmmmmmmmmmmum tikos formáji rţnd.ibilnuaii ‘./ép A/i.m bion /ok, ezüstök, fafaragások, Ton roi; „N * A falakon, «/ékeken, a/, asztalkákon különös alakú kardok, török yalagánok vada /- kések Mindegyike értékes lehel, lonsi aia bes/.'k diszitésüek, ai anyo/.ollak, eh I int» sóul é.s ébenfa foglalatnak Az egyik rövid kardot kezembe veszem és a markolaton meglepetve látok egy katonás nagy ,,/V“ betűt Egy betűt, amelyhez annyi minden asszo- cialódik bennem azonnal. A bakfiskori rajongás, amikor mindent elolvasott a/ ember, ami a párisi invalidusok templomában nyugvó nagy emberről elolvasható volt. íme in egy nagy ,,/V“ betű, az ismerős kéz- vonás. Jobban megnézem a kardot és a fémben vésve a következőket olvasom St Helene. /7 octombrie 1820 I.es services due ront fait le valet Marchot unit des d'un amié Ton rai. (Ebből is látszik, hogy Napoleon sohase volt tisztában a helyesírással!) A kard ében foglalatban van, gyöngyház díszítése. Szótlanul teszem le a kezemből. Nem kérdem, honnan való, hogy került ide a váradi villába. Hamis' tvátny-e vagy valódi. Nem kérdek semmit. Most már sok a szememnek a látnivaló. A piciny aquafelieknél alig állok meg. A törékeny szépségű Pálffy, Eszterházy grófnők portréi, a száz év előtti bőrképek, Dante két nagyon szép portréja alatt hadiérmek, hadi dekorációk ezrei. Régmúlt időkből és mostaniakból. Különböző országokból ott fék ősznek a számukra k,szült laipos vitrinekben. És a háborús Not- gold-ek, a szükség pénzek egész szériái. Amerikaiak és európaiak. Selyemre, pergament- re, bőrre nyomott bankók és érmek ezrei mind, mind ott sorakoznak fel vitrinekben, többszörösen egymás fölött. Mert mindenből bőségesen van, mindenből több tucatra való, hogy az ember szeme káprázik és szédül még a nézése is. Egy női kéz csontváza a Buddhaszoborban ... £s a kincsek halmozása még egyre tart. Az egyik sarokban régi pipatorium, öreg, ezűstfejü pipákkal, elefántcsontfejü barokk-pipák mellett barnára kiszitt tajtékpipák pihennek a tartán. Templomi kegyszerek tömege, kelyhek, imakönyvek. Majd egy elefántcsont madonna mellett egy régi Buddha-szobor. A feje lejár és benne sötétbarnára szine- zödött női kéz csontváza kandikál ki. A sarokban könyvszekrény ,benne régi fó- liihsok. Halszázév előttiek és még régebbi időkből valók. Az iniciálékat régi fráterek festették ki ilyen finoman. Sem idegem, sem időm nem volt már tovább nézelődni. Pedig még annyi holmi volt előttem. Egy titokzatos ipáncélszekrény, amely a ház urának távollétében természetesen zárva maradt előttem. két nagy vitrin, telve csiszolt és foglalat- nélküli drágakővel, boglárokkal, kösöntyűkkel., gyönyörű kameak, drágakövek faragással, gyűrűk tömegei, brossok, nyakláncok Ezeregyéjszaka meséi. — Mindennek van határa, asszonyom — mondottam az elragadóan kedves és közvetlen háziasszonynak, ön egv múzeumban lakik és erről senki nem tud. — De hiszen nekem ez egy szenvedés — mondotta Berlinschy hadnagy felesége. — On nem is gondolja, hogy itt mennyi por gyűl össze és senkit sem engedhetek a holmikhoz hozzányúlni. Rajtam kívül nem tisztogathatja őket senki . . . és ez bizony nem nagy passzió . . . * * Megköszönöm a látottakat és elbúcsúzom a Kincsek Házától, miközben csendesen lefelé ballagok a domboldalon, eszembe jut Baring egyik regényének a mottója: Minden maradandóbb, mint a por, amelyből az ember maga teremtődött. Z. Pajor Anna. Mokt. 75. éves jubileumra Ingyen Prof.-Atlas 6000•- fej érték oiaa * 35 _0 abra-tói C'uj.- Kérje az ingyen Nékám akció jegyzékéi.
