Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)
1937-04-09 / 82. szám
1937 április 9. GLLGNZBK 2 Kaíen dáríum Irtat MARA! SÁNDOR Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szele* aolt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele páráitól, felhővel, napsütéssel ' s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibontott hajú, örült nő hárfázna valahol. E hár fa zenéjét hallom még néhá, álmaimban A nürnbergi álmoskönyv szerint az embe rek, akik e hónapban születnek, nyugtató nők, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaik ban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű hogy erőszakos halál nemek egy i kében pusz futnak majd el, vízben, vagy tűzben. A köz hit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam mór veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagg decemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen. Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és a fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen. mint afféle primeur. Születésem napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon soha nem mentünk iskolába s valamennyire természetesnek éreztem, hogy n világ vs ünnepli létezésemet. Ez az iskolai ünnep okozta, hogy — sokáig — ünnepnek éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok. Ugg érzem, kezdődik valami. Ibohjaszine van, opálos, tulipános változatokkal. a föld megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes források körül hajnalban elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, n tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik és halkan mondják: ..Fényesebb“. Én is fölnézek az áprilisi égre■ csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok és halkan mondom: „Halványabb“. Meghalt a zenész, a nagy zenész. Amit müvéből rögzíteni lehetett, megőrzi a hangjegyfüzet, a viaszlemez. De ez a másik zene, melyet nem irt le, melyet csak hegedűje ismert — .<> azok, akik hallották e hegedül — örökre elhallgatott. Ez a hallgatás tragikus. Valami elvesz bennünk, mindannyiunkban, a tácsikben. a névtelenekben is; valami, amit nem lehet írásba. képbe, vayy hangjegyfüzetbe rögzíteni. Mindenkinek van egy kis zenéje, ami ö, az ö kis művészete. A nagy iró után megmaradnak könyvei, a nagy művész után képei vagy szobrai, a nagy zenész után megmarad n dallam, a ,tétel“, melyet jegyekkel fölirt egy darab papírra. De a művészet más is. Minden művésszel elvesz valami, aminek a mü csak következménye volt; s ez a veszendő tartalom az igazi művészet. Mi volt e: a másik, ez az igazi művészet? Alapérzés, melynek a mü csak kicsengése. S a színész, az előadó művész után mi marad? Néhány fénykép, egy arc, egy kéztartás emléke. Az anyag és a lélek, melyek e művészi tüneményt alkották, néhány élvező lélek tükrét karcolták meg; ezekben a lelkekben él az előadó művész — kis ideig — tovább. Mit tudunk Talma művészetéről? Elillant nz időben. Hová kallódott az élménij. melyet egy Paganini, Viotlj, Vieux- temps adott korának? Valahol van ez a zene is, ez az íratlan, ég és föld között. Csak a müvés-, aki rögzíti müvét, lúd valamennyire harcolni a halállal. Könyvek között élek és alszom. Álmatlan éjjel kinyújtom kezem s tapogatódzva leemelek egy- egg kötetei a közeli polcról. Többezer könyv között élek. melyeket nem válogattam össze; az élet, a kíváncsiság, az utazások, mesterségem, a könyvkereskedők s azok a szerzők hordták össze szobámban e könyveket, akik megtiszteltek néha s szellemi újszülötteiket nyakamra küldték, napjában négy et-öt öt, szives bírálat reményében. Ezek a könyvek szemrehányó követeléssel állják körül ágyamat s én bűntudatosan pislogok reájuk. De a: élet rövid. Már csak azt olvasom, amit szeretek s amitől remélek valamit: tanulságot, nagy feled- kezést_ Arany _vswr«n m ——cgI A zenész I Elütött a vonat egy szekeret, a koesis meghalt TEIUS, április 8 Teius és Sighişoara közölt az elmúlt éjjel a vonal elütött egy szekeret. A ko csis, akinek kiléte ismeretlen, meghalt. A vizsgálat szerint a sorompót felemelték és igy került a vonal alá a szekér. Repülök bombázták a lázadó hindu törzseket BOMBAY, április 8Az angol repülök bombázták a Shaktu völgyet Wazirisztánban, ahol több zen- üiilö törzs tartózkodik. A bombázás büntetésképen lett végrehajtva, amiért a zen- dűlök elraboltak 14 hindut. Anya és apa vitája miatt éhen halt két gyermek. Londoniból jelentik: Tiz-tizenöt nappal ezielőtt Percy 'Davis munkás összeveszett feleségével. A férj halnagosan eltávozott hazulról;, abban a hitben, hogy felesége gyermekeikkel otthon maradt. De hasonló hitben, ugyanígy tett az asszony is. A két gyermek tizenkét napig maradt magára hagyva a bezárt lakásban, melynek ajtaját nem tudták kinyitni. Végül Percy Davis a napokban hazadért s a konyha padlóján mindkét gyermeket holtan találta. A szerencsétlen kicsiket megölte az éhség s a szomjúság. Ha VIM - ef veszel helyesen cselekszel! VIM mindenesetben segít! Durva holmit alaposan, finomat kíméletesen tisztit. Mindent tisztit, ami a háztartásban létezik: ajtót és ablakot,' csempét és küszöböt, poharak tányért és csészét, evőeszközt, fazekat és lábast! De keli, hogy a vaiódi ViM legyen! Ludendorf keze Oroszországgal kössön szövetségei Németország! LONDON, április 8. A Daily Telegraph diplomáciai szerkesztője a német külpolitikai irányvezetés megváltoztatását várja Hitler vezér- kancellár és Ludendorf marsall kibékü lésétől. A német vezérkar volt főnökének véleménye ugyanis az volt, hogy Oroszországhoz kell közeledni s az olasz katonai erőnek nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani. Az angol lap értesülése szerint német részről gazdasági szerződés kötésére hívták fel Szovjetoroszországot, mely azzal vála szolt, hogy politikai barátsági egyezmény kapcsán irhát alá ilyen szerződést. Enescu főügyész megkezdte kihallgató sukat. Délután hat órakor aztán közölte úgy Csia Pállal, mint Bihó Ferenccel, hogy szabadlábra helyezte őket A fö ügyész ebben a/, ügyben nyilatkozott a Bucureşti i lapok munkalársainak és ki jelentette, hogy a kripták padlásán csak három fegyvert talállak, néhány oldal fegyver és fegyveralkatrészeken kívül. A nyomozás megállapítása szerint különben a névtelen feljelentést Jakab Albert elbocsátott temetőőr irta. Szabadlábra helyezték Geo Bogza román írót BUCUBESTI, április 8 Szabadlábra helyezte a Drasov-I Ugyézsseg az ártatlanul meghurcolt Csia Pál rciormáfiis esperest A vizsgálat megállapította, hogy a félrevezető „áruló" levelet az elbocsátott temetőőr irta BRASOV, április 8. A város közönsége nagy érdeklődéssel kísérte a Brasov-i református temető egyik kriptájának padlásán talált fegyverek ügyében megindított rendőri vizsgálatot, melynek rendjén Csia Pál esperest és Bibó Ferenc egyházszolgát a rendőrség előzetes őrizetbe vette. Az esperest és az iskolaszolgát szerdán délben kisérték át az ügyészségre, ahol Vlad Geo Bogza írót, akit mint ismeretes, öt nappal ezelőtt letartóztattak egy évekkel ezelőtt irt és erkölcstelennek nyilvánított könyvéért, ma Stanescu vizsgálóbíró rendeletére szabadonbocsájtotlák. Összeégve rátalállak az eiíünt «amerikai utasszálllO repülőgépre NEWYORK, április 8. Az a Douglas utasszállító gép, amely a Csendes-óceán partján eltűnt, megkerült Mont-Bay mellett (Arizona) találták meg. A gép 8 utasa szénnéégett. Éjjel, ha találomra kinyújtom kezem a polc felé, leggyakrabban Arany valamelyik kötetét emelem le, azt a szép, sárgult papírra nyomtatott kiadást, melyet Arany László cUlitott össze és Ráth Mór nyomtatott Pesten. 1888-ban. Ez a Ráth-féle Arany leghűségesebb éjszakai társam. Úgyszólván mindegy, melyik kötetét nyitom fel; nem műfajokkal akarok társalkodói, hanem Arany leikével. Ugyanaz a lélek szól hozzám a balladákból, mint ,.Toldű'-ból, vagy a költő levelezéséből. Találomra nyitom fel a könyvet s lassan. bizalmasan olvasom, néha hajnalig. Leveleit különösen szeretem. Mit szeretek úgy e lélekben? Előkelőségét, vagy komolyságát? Szemérmét, vagy ideges, engesztelhetetlen támadó erejét, ha arról van szó, ami becses neki: a magyarságról, a magyar nyelvről, az irodalomról? Spleenjét, amely oly mély és nemes, oly ideges és rebbenő, oly érzékeny és kiváncsi, hogy nem tudom, hol keressem ősét: a nagyszalontai földművesek között, vagy valahol a világirodalomban, Ossziánban?.., Mikor Tompát reábeszéli, hogy fogadja el az Akadémia segítségéivagy panaszkodik, hogy .. az, amit rendesen egészségesnek hívnak, megvan nekem. Fölkelek, eszem és iszom, mint más; alszom is, de álmaim nehezek. Fájdalmakat nem érzek, kivéve néha mellemben, de ez már nagyon régi s annyira megszoktam, hogy nem törődöm vele. Azt is megengedem, hogy bajom hgpocondria. de ha az, akkor e nyavalya korántsem oly nevetséges, mint állítják ,., a „Jankó“ atáirásu levél mögött, a „szalontai másodjegyző“ oláirásu levelek mögött érezzük az idegeivel kínlódó költőt, aki mindent belead müvébe, egészségét is, mintegy mesterségesen. Müve arról tanúskodik, hogy nagy művész volt, n legnagyobb, legtisztább. Levelei arról tanúskodnak, hogy senki nem lehet büntetlenül művész. Arany is mindent odaadott verseinek. Az egészségét. A boldogságot, az életet. A fák még kopárak. Csak az ágak hegyén fénylik a rügy. mini megannyi lándzsahegy, amellyel harcra készülődnek. A téli fü a Vérmezőn már visszakapta kemény, üde színét, mint a nagybeteg. ki az első napsugárra mérgesein és dacosan meggyógyult. Az utcai telefonfülkében tavaszi kabátos emberek hosszan, nyilvánosan telefonálnak. Mosolyogva telefonálnak az utcai zajban, sürgősen. Arckifejezésük félreérthetetlen. A szerelemről beszélnek az utcai telefonba; a szerelemről, a mozival és cukrászdával ke vert ősködről és csillaghullásról. A oiz zavaros; mintha a vascsövekben is áradna a tavasz. Éjjel már hallani néha a vonatfüttyöt a Déli vasút felől. A fák, hegyes lodzsáikkal, harciasán kémlelnek az éjszakába, neszelik e jeleket. A tavasz dühös évszak. Ablakom előtt áll egy öreg gesztenyefa. Egész éjjel nyög és morog. Ezt mondja, mint egy es-elős: „Azért is. azért is.u Krákogtam, torkom köszörültem s aztán — egyedül a rádió párnázott fülkéjében — beszélni kezdtem. Kis. piros üveggömb égett előttem az asztalon, jelezte, hogy hangom bekacsolták a nagy adóba s most bizonyos hullámhosszon terjeng a világmindenségben, valahol Ausztrália és a pesti Sándor-utca között. Hangom időnként megbicsaklott, elszorult. Riadtan gondoltam, olvasás közben: „Aki ezt megszokja, nem ember. A déltengeren megy egy hajó e pillanatban, vasárnap este. megrakva magyar kivándorlókkal s az egyik, unalmában. f elcsavar ja a rádiót és hangom hallgat ja. Grönfandban játszik valaki a rádióval s egg villanásra felzúg hangom egy jéghegy fölött. Olyan hatalmas vagyok e pillanatban, amilyen nem volt soha ember, Attila sem. Oroszlánszívű Richárd sem. Enyém a világ Mit mondjak neki? . . . Nagy pápák, nagy királyok álmodtak a középkorban orról. hogy egyszer igy szólnak a világhoz, ilyen közvetlenül mintegy tegezve a világmindenséget. Lehet megszokni e hatalmat? Soha nem volt ilyen hatalmas, ilyen végtelen az ember“. Tovább olvastam A világgal beszéltem s nem mondhattam neki semmit arról, ami szivem nyomta. A végtelennel való társalgásnak is megvan a maga illemtana. — Soha nem volt ilyen tehetetlen az ember — gondoltam a mikrofon előtt s nyel tem egyet. Talán zt a nyelést meghallották .<■ megértették Grönlandban. A fák
