Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-25 / 95. szám

s

I LLBNliK

193 7 április 25.

Minden eddiginél nagyobb és különb lesz az idea budapesti liemze<l.íözí Vásár

Bucureşti tudósi lónk jelenti: \ biuhipe-st-i VAmsligetben épül m;ir a nemzetközi vásár. Iá-z-as ütömben, meri l>ái csak április 30-Au kezdődik annyi házat, pavál-lo-nt, 08uniókot kell az. -idén felépíteni, mint még eddig sohasem. Es minden egyes épület is jóval ntagyobb les/, mint a/ előző evekben, mert jóval több a kiállítani való anyag is. Kis-, nagy-, népi és ha/.ipar a létért vailó gigászi harcában mar mind ott Hart, hogy sztó- dülotes esuevteljesilmények káprázatos produktumait tudja ország-világ szeme elé állítani.

Elbűvölően tökéletesek ezek a gyártmányok s hogy a kiválóságukat megillető cso- dake.reÜH'n kerülhessenek kiáMilásra, azon a tervező és építőművészei serege dolgozik, összefogva a dis/itö és világítási technika legkiválóbb szakértőivel. \ ints- és gépipar újdonságai iij világhírnevet fognak szerezni, a textilipar káprázatos kreációi soha nem látott nagyszabású divalrevükön csodálhatok meg, az élelmiszeri par nj gyártmán-yoklkal, uj izeikkel és persze olcsó kóstolókkal is

ámulatba fog ejteni mindenkit, az építőipar

uj anyagokkal és hires árutőzsdéjével vonzza majd a szakembereket

III oktatják majd ki először a nagyközönséget a legmodernebb légvédelemre, itt kerülnek a közönség szeme elé az uj találmányok. lesz nagyarányú repülőgép-kiál lit ős és még 50 (U) csoportban sorakozik majd fel

ipar tudomány és művészet minden szenzációja. Ili lesz a külföld is: Olaszország, Ausztria, Svájc — és idén először — még távol kincses India is, hogy a maguk különlegességeiket teregessék ki a nézősereg ánmló szemei elé.

A kiáldiilasm való utazási szerfelett megkönnyíti az a körülmény, bogy a GFR a visszautazásra 50 százalékos, a MÁV pedig úgy az oda, mini a visszautazásra is 50—50 százalékos utazási kedvezményt ad a látogatóknak Az utazási és egyéb kedvezmények igény hí* vételéhez szükséges vásár igazolványok az Európo utazási iroda és a WagonsJ.its-Cook iroda összes fiókjainál személyenként 120 lejért máris beszerezhetők.

scvĂ

p A V. ' ,J

SZLOVENSZKOI LELEK

Egy kérdés és egy felelet érdekes összetalálkozása

PRÁGA, (április hú.) Kél összetartozó cikket közlünk alább. Két cikk. egy téma; kérdés és felelet. Farkas István felteszi a nagy kérdést: miért nem alakult ki a sajátosan szlovenszkói lélek és ennek nyomán a sajátosan szlovenszkói magyar irodalom úgy, ahogyan ez Transsylvaniában történt. Mért van az, hogy Transsylvania rengeteget adott az egyetemes magyar irodalomnak, Szlovenszkó magyarsága még keveset. Sándor Imre e eikkről mitsein tudva, ettől függetlenül irta meg a magáét a szlovenszkói magyar irők nviirai antológiájának második kötetével kapcsolatban. Ez a kötet a Szlo- vecszkóról elszármazott írókat tartalmazza. Sándor Imre pontos választ ad a nagy kér désre, hogy miért nincs kifejező irodalma Szlovenszkónak: ,,Még nincs gyakorlatunk a különélésben.“ A két cikk két szlovenszkói iró véletlen találkozása a szlovenszkói irás legközpontibb kérdésénél. Az egyik cikk kiegészíti a másikat: fájdalmas kérdőjel mellett hivő felkiáltójel, amely a szlovenszkói magyar lélek elkövetkezendő jövőjét revelálja.

Szlovenszkó lelke

Irta: FARKAS ISTVÁN

Ünnep délután, amikor odakint már alkonyra homályosuk az élet és piros- arcú gyerekek tértek meg a korcsolyázásról, találkoztam Transsylvánia telkével. Felém mosolygott a vén Firtos-heyy, éppen olyan szűzies magakelletéssel, mint amikor utoljára láttam, bevetültek a szobába a Corund-i fazekasok, eljött hozzám a Lemnia-i asszony, akinek jó- sütetü kenyerét ettem a Feketeügy vize csobogott előttem, tiszta, kristályos vizével s az Oituz-i-szorost örzö Mogyorós hegy is bekandikált az ablakomon. Ló- fő-székely, unitárius emberrel beszélgettünk, dr. Bedö Jeli-i földbirtokossal, a Zichy-uradalom volt jogtanácsosával. Lófő-székely — olyan csendes örömmel, minden kérkedés nélkül tudta mondani s szivemre hulit a Tamási Áronok, Nyíró Józsefek, Kós Károlyok, fíerde Máriák és mindannyiuk sok, remek írása. Transsylvánia lelke itt volt velünk az ünnep délutánján s dalolt nekik a Cluj-i kollégiumról, a még ma is meglévő I. G. Duca-i unitárius kollégiumról s Gábor Áron népe a nagy Mesemondó Egy az Istenén keresztül velünk parolázott. Régi, ízes jelenet játszódott le előttünk újra, a Prejmer-i nemzetiségi határon, román, szász és „szent“ helyi székelyek között. S magamban mondogattam a verset, amit húsz esztendővel ezelőtt faragtam szép Transsylváhiában: ,:Bu- cses, Fir.tos, Retyezát, román s magyar jóbarátVajh, megfürdöm-e még valaha gyermekes térdig-módra a Feketeügy vizében, a székelyek ősi folyójábán, amelynek medréből Csaba népe itatta apró lovait? Vajh, tudok-e még derűs és tudatlan ifjú ésszel földrajzi tájékozódásképpen felsorolni látott és hallott faluneveket, Mercurea Nirajt, Targu-Mu- resf, Siculenit Sanzienit, Simone süt, Plaeesii de jóst, vagy Ghelintát, Bretcut s ezernyi ezer, vagy annál is kevesebb, szegény, szegény, de csupa jóiz-falucs- kát, várost?

Amikor így szemtől szemben állottam a még gyerekfolyó Ipoly partján a Feketeüggyel, valami el nem titkolható nosztalgia fogta el a lelkem: miért nincs

számunkra Szlovenszkónak is olyan lelke, mint amilyet Transsylvánia adott három nemzetének? A regényes Vágvöl- gye sok szép várromjával, a csodás emlékű Munkács hősi asszonyával, a sáro- si vidék a Nagy Fejedelem ezernyi apró emlékével, vagy a Csallóköz furcsa, po- gánykori településeivel, Igazi magyar színével és izével miért nem tudott kitermelni uj történelmi regényt Szlovenszkó és Kárpátalja talajából? Amíg Transsylvániában még Péchy Simon is bocsánatot tudott nyerni szombatos szektájával s minden látszólagos nemtetszés ellenére is megmaradtak az unitáriusok, nálunk vérfürdő volt éppen abban a városban, amelyben még ma is Rákóczi palotája a legszebb épület s amelyre lemosolyog a tiszta téliidöben a sáros várhegy csonka ormaival. Miért hogy bár Rákócziak, Vak Bottyánok, Bercsényiék, Kossuthok, Madáchok, Mikszáthok is éltek velünk és közöttünk, ez mégsem Transsylvánia volt és mégis minden történés átment a Király- hágón-tulra., mintha a fenyvesek ott szebben susognának, a tó vize tisztábban csillanna s Szent Anna pátronátusa alatt olyan szép, apró hullámfoltokat tarajozik a viz, mintha ősidőktől emberszem simogatására készült volna.

Lapozgatok az emlékezetben s nem tudom meglalálni szellemiségünkben , Szlovenszkó közös lelkét. Csák Máté kis- királyi udvarától vissza és előre keresek s lassan kibontakozik előttem két nemzetet magáénak valló tudós Bél Mátyáson át a mai korig egy egész,, hosszú, folyamatos élet. A szüzmáriás lobogó olyan szent emlékezés, amelynek ma csak befelé való és elhulló visszhangja támad. Pro libertate! — hallom a kuruc- kori hangot, amely éppen szláv vidéken született s nem tudtunk belőle magunk módján életes irodalmat csinálni. Csej- te vár asszonyát hatalmas szlovák regény örökítette meg s mi nem nyúltunk a két kézzel kínálkozó lémához.

Hiába, hiába, nincs szlovenszkói lélek, számunkra, magyarok számára, i mert a lassan, de gyönyörűre épült egykori metropolis ott lent, a magyar Duna partján mindent elvitt elülünk. Tehetségeket is bőven adtunk s ök magukkal vitték és tovább adták emlékeinket, írók, művészek és tudások seregét adtuk s egy sem maradt számunkra szükebb hazánkban S valahogy hasonlók hozzánk a szlovákok is, nekik sem dalol irodalmuk régi emlékeket, hiányzik a sok vihar, a sárga veszedelemtől a mohácsi vésziig, egy kis ország függetlenségéért remegő állandó külső és belső küzdelem.

Budapest s vele együtt az egész magyar nyelvterület pedig a sajátos szlovenszkói arcunkat szeretné látni. Hiába jön innen is, onann is dédelgető becéző szó a szlovenszkói irodalom erősségéről, mi érezzük, hogy belőlünk hiányzik az, amit Transsylvánia a történelem patinájával együtt kapott: a maradandó, visz- szasugárzó lélek. Mi csak éltünk ezen a darab földön, s bár ezren s ezren minden gyökérszálunkkal a Duna, a Garam, az Ipoly, a Sajó, a Rima, a Vág, a Her- nád és a Tarea meg az Ung és a Tisza vizéhez kapaszkodunk, csak apró gyökérszálakkal tudunk évszázadokat visz- szalépve is idekapaszkodni. Erős, otthoni talajon is mintegy talajtcilanul állunk, ha kicsiségében is olyan erős erély- lyel összehasonlítjuk magunkat.

Próbáljuk elemezni a képet, hogy hátha csak azért tetszik ott és tőlük minden szebnek, mert a magyar megszokta, hogy mindig a szomszédé tessék, de ez is csak álnokoskodás. Transsylvánia egy darab magától támadt, átmenetileg talán mar gábaroskadt, de önálló, életes élet. Szlovenszkó és Kárpátalja húsz évvel élőbbről messze évszázadok távlatáig Habsburg-ország volt és semmi más. És ha a mi dalunk egyszerűbb s velünk együtt egyszerűbb és szerényebb a mi szlovák testvérnépünk dala is, igét és múltat semniiböl nem teremthetünk. Közös szenvedésekre még egyformán emlékezhetünk s ma, a hirdetett demokrácia

SÁNDOR IMRE CIKKE:

 nyitrai

Külsőre nem nagyon mutatós könyv, bár ahhoz ik-épest, hogy vidéki nyomdáiban, Nyiirán készítették, nagyon is rendes — de bedsore, azt hiszem, irodalomtörténeti jelentőségű. A Szlovenszkói Magyar írók Antológiájának második kötetéről van szó. Az antológia általában nem -tartozik a rokonszenves és keresett olvasmányok közty de ez a kötet nemcsak értékes tartalmú, hanem mint olvasmány js izgalmasan érdekes. Azoknak is, akik az idevágó betütengerben mindeddig nem kaptak kielégítő választ arra a kérdésre, hogy miért nincs különál ó regionális értékű és eredetiségü magyar irodalma Szlovenszkónak.

Ez a második kötete a szlovenszkó- antokorában, egy kis Nyugatot utánzó sürge épiteni-akarással sok újat, de nem maradandói tudunk adni azoknak, akik még benne élnek jobban a mult eseményes forgatagában.

Szlovenszkó lelke valahol elrejtve dalol a Kárpát bércei alatt s a hegyifolyók harsonás zúgása veszi fel alig hallható melódiáit. Szlovenszkó magyar lelke valahol ott rejtőzik a csallóközi aranyrónán, kiszáradt nádasok buzatengert ringató ötében s csak a paraszti kasza baráti pengése tudja kiérteni feltörő kiván- kozását. Szlovenszkó lelke bennünk hallgat és nem tudtuk még tudattá értékelni, fényes napvilágra hozni. Nagyon hirtelen magunkra maradtunk és a télek fájdalmain át, a tanácstalanság vajúdásában nem tudtunk, nem mertünk jobban körülnézni.

De talán itt közeleg már az idő, amikor két lassan múló évtized helyünkre terel és először remegő, nyugtalan kezekkel, majd mindjobban és mind melegebben táruló öleléssel magunkhoz tudjuk szorítani fel nem fedett énünket, nekünk is, másoknak is szépséges szépségeinket. Ez lesz Szlovenszkó lelke, mely a rohanó idő megállást sem engedő nógatásában mégis visszaderi' majd közösen átélt, szén emlékekre, magunk valamikori, gyönyörűséges meseéletére. Hogy fájdalmakkal és szenvedésekkel lesz néhol tetézve? Hát van-e valódi emberi szépség fájdalom nélkül? De lesz benne tele marokkal ujjongó, büszke öröm is: lám, mit tudunk nektek, másoknak nyújtani!? S ahogy Transsylvánia egy tudott lenni három nemzetével, mi is úgy tudunk majd együtt és egyek lenni a mult kincskeresésénél régi háromságunkban. A kuruc föveget magyar, szlovák és ruszin együtt viselte, a fehér lobogó alatt együtt mentek a szabadság elébe, Branyiszkónál is együtt voltak és együtt voltak még a nemrégen is lezajlott világégésben. Vér és vas, dal és kenyér eggyé kovácsolta a három nemzetet, a Kárpát csak olyan szeretettel nézett le rájuk, mint ahogy egyformán nekik ringatta habjait a kék Duna és a szőke Tisza.

Kell és lehet, mert meg kell találnunk a szlovenszkói lelket.

antológia

j lógiának a -legérthetőbben válaszol a kérdésre, nem újabb elmélettel, hanem világo- I san látható tényekkel. A második kötet I ugyanis -nem -az iTtélő, hanem az elszármaI

zolt szlovenszkói írók és költők válogatott müveinek gyűjteménye. A buzgó és eredményesen aiktiv kiadók — Dallos István é' Mártonvölgyi László — e második kötettel nagyobb szolgálatot 'letek a szlovenszkói ires' dalomnak, mint az elsővel', pedig az első I a legvalódibb, az ittélő szovenszkói írók iráI

sait tartalmazza. Nem kerülgetjük a forró -kását, kvalitás szempontjából nem teszünk j összehasonlítást az első és második kötet kö- 1 zött, ezt nem is lehet — egészen heterogén 1 tartalomról lévén szó —, de nem is szüksé-