Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-18 / 90. szám

to BÉLENZBR 193 1 April I H Iff. Folyik a $ttelescu-per A Bucuresti-i hadbíróságon szemrebbenés nélkül ismerik be a vádlottak a volt vasgárdista vezér meggyilkolását BUCUREŞTI, Április 17. Jelentettük', bogy a Bucurcsti-i hadbiröság megkezdte Stelescu jobboldali vezvr gydko saioak tárgyalását. Stelescut miül tudjuk — muh év nyarán gyilkolták inog, midőn kórházban volt gyógykezelés alatt. A vád­lottak padján Caratana.se Ion volt kereske­delmi akadémiai hallgató, Hozantin losif ügy* védjelölt, Cure Stefan diák, Pele .loan diák. .Ion State Grigor sofőr, Atana/iu Jón teoló­gus, Bogdán Gavrila diák, V'lad Radu teoló­gus, Georgescu Stefan teológus és Trandafir Jon elektrotechnikus ülnek, kik a gyilkos­ság elkövetése óta előzetes letartóztatásba vannak helyezve. A hadbíróság épülete kö­rül nagy az érdeklődés. Közel 400 tanút idéztek meg, ezek közül 350 a védelmet szolgálja. A beidézett tanuk közül csupán 45 van jelen. A védők megragadják az alkal­mat s a tanuk elmaradása miatt a tárgylás elnapolását kérik a hadbíróságtól. Az elnök elrendeli a tanuk elővezetését. Ezutáin a vádirat ismertetéséhez kezdenek. Az első vádirat részletesen ismerteti, hogyan alakí­tottak „büntető osztagot“. Pontosa^ leírja, miként hatoltak be az osztag tagjai a kór- házba s hogyan ölték meg Stelescut a „Cru­ciada Românismului“ nevű jobboldali cso­port vezérét. Megállapítja, hogy 30 golyót lőttek Stelescu testébe s többször sújtottak rá fejszével. Vall a fővádlóit A *vádirat felolvasása ut-árn az elnök a vád­lottak kihallgatását kezdi meg. Caratanase Jón. elsőrendű vádlott hosszabb beszédet mond s kijelenti, hogy bízik a hadbíróság ítéletében. Caratanase ezután részletesen ismerteti, hogyan követte el legionista társaival a me­rényletet. Stelescu — mondja — szorgalmas ember volt, de nagy lelki gyarlóságokkal rendelkezett s nem volt képes ellenállni a kisértésnek. Mióta megnősült, teljesen meg­változott. Ezt főleg sógora befolyásának tu­lajdonítja, ki a „Legiunea Sportiva“ nevű szervezetet vezette s ellensége volt a legio- nisták kapitányának. Stelescu ekkor bizal­mas parancsot kapott: zárja kj sógorát a szervezetből. A (parancsnak nem engedelmes­kedett. összeesküvést szőttek a kapitány el­len, mire sógorával együtt Stelescut is ki­zárták a legionisták soraiból. Arra 'vártak, hogy meg fog változni s bűnbánóan vissza­tér a legionisták közé. Ehelyett nyílt ellen­zéki munkába kezdett. Lapot indított, kímé­letlenül támadta Corneliu Codreanut és a vezetőket. A támadások nagy felháborodást keltettek, igy hatáirozták el, hogy felelős­ségre vonják és meggyilkolják. Megtörténik az előkészülés Elnök: Mi nem történelmet árunk. Nincs helye itt akadémiai fejtegetéseknek. Adja elő védekezéséti Caratanase vádlott tovább folytatja elő­adását s hangoztatja, hogy ez az ö védelme. Részletesen ismerteti a gyilkosság lefolyását s pontosan közli, hogy vádlott társainak mi­lyen volt a szerepe. A gyilkosságot Carata­nase vádlott lakószobájában határozták el, hol Georgescu, State és Atanasiu voltak je­len. Ebből a célból aztán Bozantan, Curca, Bogdan és Pele legionisták Clujról Bucu- restibe érkeztek s a „büntető osztag“ tagjai az egyetemen találkoztak. Nyomban mun­kához láttak. Előbb saját párthívei között keresték Stelescut, de nem találták. 'Kinyo­mozták tehát lakását, melyről Trandafir le­gionista adott bővebb felvilágosításokat. Az első kezdeményezés azonban meghiúsult, mert elárulták őket. Később — mikor Ste­lescu kórházba került — elhatározták, hogy újra megpróbálják a merényletet s mult év január 16. napján a Bracoveanu-kórház hát­só kapuján behatoltak az épületbe, hol né­hány perc múlva leszámoltak esküdt ellen­ségükkel. Húsvéti Kirándulás az ALPUNÄHA (&űa- líaielUlerhufósíilrdö roA jus i-5-ia? Részvételi dij (vasút-költs ég, étkezés és szálloda — Lei f *7 A || Jelentkezni: „Ägimex“ Cluj, Piaţa Unirii 3. — Telefonszám: 2—29. „Economia“ s. A. (Takarékosság R. T.) Cal. Regele Ferdinand 7. Telefon 7—59. A „TaharéKossáá“ »* T- szohósos feltételen mellett, részletfizetés­re is elfogad ţelenthezOhet. „Egyodü] akartam megölni“ —» mondta Bozantan Caratanase kihallgatása utón Bozantan vádlott kerül sorra, aki előbbi vádloUársá- hoz hasonlóan miundent beismer. — Eleiivtö arra gondoltaim — mondja — hogy egymagáimban lövöm agyon Sleiescul. Amikor kikértem embereim véleményét, l’ele és Bogdan azonnal jelentkeztek, hogy velük együtt kövessem el a tettet. Kél revolvert használtam s önként jelentkeztem. A vádlott cáfolta, hogy a Targu-Mures­■kongresszuson nyeri volna elhatározást Ste lesen megöletése. — Hiszem, hogy nem tévedtem, amikor I az árulást megbüntettem. Tiz. percnyi szünet után Curca Stefan vád­ion k.tiaf lgalását kezdték meg — Muni harcos iratkoztam be a légioná­rius mozgalomba — mondja a vádlott — mert éreztem én iils a kapitány hívását. Ami­kor megtudtuk, hogy Stelescu elárulta a Az öregedő ember öe legs égéit u. m.: igen magas vérnyomás, •szivszoi ulás és légzési nehézség, u végtagok, fáradtsága, fejszédülés, szemek előtti káprázós, az öregedén érzése 55-Uc éleiéi) elölt törődöttség érzete az inakban, a halántékinek duzzadását eltünteti a Dr. Pâîer féle Stflerose-íea évente 1—2 kúra 2—3 csomag egy teljes kúrára, A Dr. Pater féle Sklerosetea kapható minden gyógyszertárban és drogériában Postai szétküldés „Csillag gyógyszer tár“ által, Brasov, Duca utca 5. KÁLI DÉNES: A félbeszakadt konferencia A vonat fojtott szisszenéssel éppen csak megállóit, máris hördülve lódult neki a sötétnek. Szűkmarkú alamizsna­ként egyetlen utast ejtett le a gubbasztó örháznak. Még pillanatokig kábulton nézett az elhúzó fényes ablaksor után, álmok, vá­gyak\ jólét, emberi színvonal másoknak fenntartott lehetősége után. Messze járt már a vonat, nyomában lomha súllyal csukódott össze a vastag sötétség s a sü­ket csend, mikorra tudomásul vette a talpa alatt csikorduló havat s vele együtt a rideg valót. A rideg valóságot, hogy itt van, három kilométernyire a falujá­tól, az otthonától s mégis messzebb tőle, mint a távoli nagyvárostól, ahonnan ma délben utrakelt. Az a kis papírlap, a táv­irat parancsolt vele. Betűi most sötéten izzottak az odalett vonatablakok helyén: „azonnal gyere, az emberke tüdőgyulla­dásban van!“ Hát itt van a valóság irgalmatlan földszint jém kutmélyen attól a színvo­naltól, ahol még a délelőtt mozgott. Ahol kiáltozott szavakban légiesen finom gondolatok, tulfeszülten elvont eszmék tornáztak fel az értelem határára s a képzelet szélére. A konferencia felma- gasztosultságáiból idecseppent a valóság száraz ölébe, amelynek mások a szabá­lyai és más a kockázata. íme az „itt és most“ theoriája átöltözve eléje toppant a méteres hóban, az uttalan útban, — haji — a zajló folyóban, az átkelés ho­gyanjában. Ez a sunyi sötétség, a leske- lődö csend s a feszült inakkal ugrásra készült balsejtelem ráriasztotta, hogy az utolsó porcikáig készenlétbe helyezze magát. Az ör is előbotorkált valahonnan a fe­kete rejtelemből. Lámpája is, őmaga is éppen csakhogy ábrázolta a semmiben a valakit. „Né, hát a tiszteletes ur szállott le az imént? — De tán csak nem akar most még haza is menni?“ „De igen, Kiss bácsi, úgy akarok.“ „Ne próbálja, mer‘ úgyse lehet. A hó­fúvásból nincs ut. A komp se hiszem, hogy járjon. S a tegnap éjjel farkas jött le az erdőből.“ „A‘ még nem biztos,, hogy ma is úgy lesz — Kiss bácsi. De a „muszáj“ nagy ur. Baj van otthon.“ — Hát az igaz, — mondta elnyűtt életére gondolva az öreg — ahol család van, ott baj is van örökké. — De azér‘ ne legyen az egy bajból kettő. Hát ne induljon neki. Elférünk itt a bakterház- ban reggelig s nappal aztán mégis más a világ. „Köszönöm, Kiss bácsi, de mennem kell. Nehogy igy is késön érkezzem.“ — Elfogadta az öregtől felkínált husán­got támaszkodónak. De a lámpát visz- szaadta, mert az úgyse világításra iá, csak a sötétet mutatja még feketébbnek. Aztán nekivágott az iránynak szemmér­tékre. Az első tiz lépés után már igazat adott az öregnek. Hogy az őrház hunyorgó kis ablaka — az egyetlen fix pont a föl­dig érő sötét egyetemben — eltűnt, mel­lig érő hóhegybe ütődött. Mire átkászo- lódott, simára sepert árokfenékbe zök­kent. Órányi verekedés után már nem tudta, hogy merre van előre és merre hátra. Cipője — aszfaltra számított ele.­gáncia — ronggyá ázott a bele olvadt hótól, nadrágszára térdig tömödött hó­val, sziveh tüdője kezdett nem férni a mellkasában, homlokáról, hajáról ma­kacs patakok indultak el. Örökkévalóságnak tetsző idő múltán végre sejteni vélte a százados nyárfák partörségét. Éppen jókor, mert szúrós ködöt eresztett a folyó felső kanyarja, mire a parti bozót figyelmeztetésével megtalálta a kötél-oszlopot. Kereste a túlsó partról máskor biztatón csillanó világot. Kiáltani akart, de siránkozássá gyengült hangját ellegyintette a vékony szél. Bogyósig kimerültén dőlt neki az oszlopnak egy kiáltásnyi összeszedelöz- ködésig. Aztán próbát tett: „Vaszi, héjI“ — Gőzölgőit az átizzadt ruházat, nagyka­bátján kigyöngyözött a veríték. Lába lucsokban szustyogott. Alattomos szellő kezdte körülnyargalászni. „Vaszi, héjl Vaszi, héj!“ — Végre lámpa gyűl odaát. Borzas hang érkezik: „menj, a merről jöttél, me‘ a hajó bé van fagyva!“ — Az ablak mérgesen becsapódik, a láng ki­alszik. Itt nincs felebbezés. Magára ma­radt egészen. Gyufát gyújtott, megnézte az óráját, szinte három óráig csinálta ezt a nevet­séges távolságot. összeadta maradék energiáját. Ez alapon nincs visszafelé. A ráereszkedő testi-lelki elernyedés elől újra nekidőlt az oszlopnak. S ekkor megérezte a rideg acélkötelet. — Igen­igen, emberség, sóvárgás, gondolat, mind-mind megszakad egy ponton, va­lami lehetetlenség partján. Egy szál kö­tél azonban átível a mélység fölött vé­konyan, aggasztón, szijjasan. Mint a „hit“, amit annyi beszéd és fejtegetés tapogat. 5 aminek egész tárgyiasult .pro­blémája most adva van a kötél szikár testében és a két tenyerében, önkénte­lenül nyúlt feléje. Nedves tenyere fa­gyos marasztalással tapadt hozzá. Aztán, a hajdani tornász, rábízta magát, mint valami függeléket eddig tétlenül hozott karjaira. Már messze, a folyó felett lengett- lógott, már a közepe felé ért, hol a kötél méternyire hajlik a viz fölé. Átvetette a lábát, lenézett a jégvirágot köszörülő folyóra. A történtek s a helyzet ködös sejtelmeket érleltek benne eldöntött fo­galommá. Két part között, sötét halál felett, egy szál kötélbe kapaszkodva: ime a vergődő élet rögtönzött ábrázolá­sa. ő a hitet szenvedöleges, érzelmi szi- nezetkép használta és eszmei részében pedig mint sajátos logikájú elméleti rendszert, mint rendkívül érdekes tár­gyat iekintette. Most kipróbálta, mint el­szánt cselekvést, mindent rákockáztató vállalkozást, kipróbálta úgy, hogy benne volt egészen. Igen, az ö konferenciázása nem sza­kadt félbe, csak áthelyezkedett más me­zőnybe, a valóság kiszámíthatatlan és meggyőző adatai közé. Melegedő szívvel felnézett az égre, ahol az ilyen konferen­ciák hallgatag elnöke ül és az ilyen, egy szál cérnán függő hiedelmeket nem szakítja félbe. És most már azt is biz­tosra vette, hogy otthon az a másik kis élet is megragadta azt a hajszálat, ami­ben nem is a vastagsága a döntő, hanem hogy átvehet. népiét, elhatároztuk eltávolítását. Bozantan baj társsal Cluj-on úgy döntöttünk, hogy heten öljük meg. Carahariséval elmentünk a „Cruciada. Românismului“ helyiségébe, ahef/ kidolgoztuk tervünket. Előbb arra gon- doütunik, hogy a keresztesek gyűlésén öljük meg, azufám saját lakásán akailuk kivégez­ni. Azt gyanítottuk, hogy lelepleztek, elha- űaszítottuk a kivégzést és Hotarele táborunk­ba mentünk. Innen autón hajtattunk a Bran- covienesti kórházba, hol elkövettük teltün­ket. Pele Ion vádlott kijelenti, hogy amióta megölte Stelescut, a legboldogabb halandó. Egyébként ö a Jegf atalahb a vádlottak kö­zül. State Grigore vádlott d.'mondija, hogy je­len volt a becsületbirósági ülésen, mely ítél­kezett Stelescu fellelt, aki maga is beismerte, hogy elárulta a légionárius ügyet. Ismerteti Oara'tianseval folytatóit tárgyalásait. Stieyr revolvert kapott tőbe. A revolver 8 golyóra volt töltve. Egyszer a Calea Victoriei-n le akarta lőni Stelescut, de attól féfci, hogy mást talál el. Elnök: Nem érezte rosszul magát, hogy embert öt? Vádlott: Nem, ment Stelescut tn'áx nem tekintettük embernek. Atanasiu Ion ia légionárius vezérek mel­lett tesz vallomást, kötelességnek tartja, amit tett. I^nők: Taián halálbüntetés létezik ná- 1 u nik ? Vádlott: Háború őseién igen. Bogdan Gavrila szerint Stelescu összees­küvést szőtt a vasgárdia ellen. Boldog, hogy vádlott iehet ebben a nagy történelmi per­ben. Elnök: Miután 36 golyót lőttek belé, még fel is darabollak egy fejszével? Vádolt: Én nem tettem, de a többiek azért tették, mert Stelescu a Cercul Militar terrasz'án egyik kezével átvett 30.000 lejt Luca Gheorghiádétól, hogy elárulja a kapi­tányt és másik kezével] átadta Catananak a ciankáli oldatot a kapitány megölése végeit. Vlad Radu, Georgescu Stefan és Trandafir ion vádlottak kihallgatását a következő tár­gyalási 'napra halasztották. Nagy viliap a Fekete-tengeren CONSTANTA, április 17. A Fekete-tengeren és a partvidéken két nap óta szokatlanul erős vihar tombol. Több haijó, igy a Har Zion is kénytelenek voltak indulásukat elnapolni. Több hajót a nyi.lt tengeren veszély fenyeget. Megöltek Buenos Airesben egy nemzeti szocialista agitátort BUENOS-AIRES, április 17. Joseph Riedel német atoltvalót, a kül­földi -nemzeti szocialista szervezetek veze­tőjén, akinek az argentínai Villa Ballester- ben volt megbízatása, ismeretlen tettesek megtámadták és megölték. Riedel élénk propagandát fejtett ki Argentínában. KUPARI a Dubrovniké Ri­viéra legnagyobb STANDFÜRDOjEÍ A szállodák közvetlenül a finom fövény­strand mellett, páratlanul szép subpropikus park közepén terülnek el. A szobákban a legü tökéletesebb komfort.Mindennap tánc, hangver­seny, sport. Kitűnő konyha. Felvilágosítással szolgál: Fürdőigazgatóság, Kupari, Jugoszlávia

Next

/
Oldalképek
Tartalom