Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-12 / 59. szám

) TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No, 141.163/1929 1H1 BWiif 11 iIIWil111IIl1 )ilHinl|i1 IliinélIIMilfljllpIHMIIPiiil 1 |l Ilim ....................................................íinl,Ti'illiMIIII li Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ckij, Calea Morilor4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. síim. — Telcfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTH A MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi Ohmokba csak a ponókiilönbozettel több. JLfVIIL ÉVFOLYAM, 59. SZÁM. PÉNTEK 1937 MÁRCIUS 12. Erős hajóraj élén elinduli Hussoiini az észalcafrikai olasz gyarmatok felé Külpolitikai körökben legnagyobb feszültséggel várják a Dace líbiai beszédét. - Rib'oenírop Hitler üzenetét viszi Londonba a nyugati paktum kérdésében. — Párisi hírek szerint Ausztria külpolitikája a nyugati hatalmak felé fordult Németországból több angol lapot kitilÉoíiak Külpolitikai körökben Mussolini hol­nap Líbiában tartandó beszéde körül összpontosul az érdeklődés. Sok jel arra mutat, hogy a Duce újra határozott ki­jelentésekre készül, melyek különösen az angol—olasz viszony kérdésében fogják leszögezni Róma álláspontját. Líbiába vivő útja a régi Róma hatalmi pompá­jának és erőkifejtésének külső jelei kö­zött történik. Balbo tábornok, líbiai kor mányzó is a régi római pvokonzulok hangján jelenti be a gyarmat népének Mussolini érkezését: „Harcos, mint ti — mondja kiáltványában, — a Duce hoz­zátok hasonlóan nem tűr sértést, ő Róma tekintélyének védelmezője és Róma az összes földköziiengeri népek anyja.“ Ez a lendület valószínűvé teszi, hogy Mussolini ajkairól szintén vergiliusi lendületű szavak fognak Róma tekinté­lyének védelmében és északafrikai gyar­matokon elhangzani. Mussolini tegnap indult el Gaeta ha­dikikötőből a „Polcé* nevű cirkálóhajó fedélzetén a líbiai Tobruk felé. A Dúcét vivő cirkálóhajót az 1. számú olasz ha­jóraj kiséri, mely a Földközi-tengeren fog találkozni a II. számú hajórajjal. A két hajóraj a Duce előtt együttes had­gyakorlatot hajt végre, ami után az I. hajóraj tovább kiséri Mussolinit Tobruk- ba. A visszatérés alkalmából a két hajó­raj újra egyesülni fog s a hozzájuk csat­lakozó olasz búvárbajórajjal együtt újabb hadgyakorlatokat fog tartani. Mussolinit utjálxm egész sor vezető olasz politikai egyéniség vezeti. Berlinből megerősítik a tegnap Lon­donból jelentett híradást, mely szerint Ribbentrop nagykövet megbízást kapott, hogy angol vezető körökkéJ a nyugati paktum tervéről tárgyaljon. Ribbentrop tegnap érkezett meg Angliába és való­színűleg már a mai napon tárgyalni fog Eden külügyminiszterrel és Cramborne külügyi államtitkárral. Berlini lapok sze­rint a nagykövetet elutazása előtt Hitler hosszabb kihallgatáson fogadta és a ki­hallgatáson jelen volt Neurath külügy­miniszter is. Azt beszélték meg, hogy fennáll-e a lehetőség Németország szá­mára az Anglia által még a mult év novemberében javasolt nyugati paktum elfogadására. A javaslatra Németország eddigi nem fejeli. Az angol kormány 11 jobb sürgetése és a november óta ki­alakult helyzet azonban, úgy látszik, a németek részére is kiérlelte ebben a kérdésben a tevékenység pillanatát. A mai helyzet ugyanis német szempontból azzal a veszedelemmel járhat, hogy Ber­lin visszautasítása esetén tisztán a nyu­gati hatalmak között iöp, létre a meg­egyezés, mely igy szükségképen Német­ország ellen fordulna. Ribbentrop tehát arról fog tárgyalni, hogy meglehet-e va­lósítani a nyugati rgvezményt a német kívánságoknak menielrinlea s ha erre biztosítékot kajjj akkir « német birodal­mi kormány és esetleg az olasz kormány is rövidesen válaszolni fognak az angol kormány novemberi jegyzékére. A Róma és Berlin közötti megegyezéshez azonban nem a legkellemesebb mellékzenét szol­gáltatja az, hogy Németországból tegnap egész sor angol lapot kitiltottak. Lefog­lalták a „Times“ utolsó napi példányait is, holott Angliában a „Times“-t való­sággal nemzeti intézménynek tekintik. Aus-tria külpolitikája kérdésében etlent- mondó hírek jelennek meg a külföldi saj­tóban. A hírek főtáplálékát a német és osz­trák lapok között a Habsburg-kérdésben megindult sajtócsatározás adja. Párisban már tudni vélik, hogy Bécs a Habsburg- restauráció lehetőségeivel szemben kialakult erélyes német és olasz álláspont miatt egész külpolitikáját megváltoztatni készül. A fran­cia népfront uj lapja, a „Ce Soir‘* egyene­sen azt jelenti Pécsből, hogy Schmidt Guido mwmm Á házsários öreg nem rossz a háznál, ha igazat beszél és ezt az igazat okosa«, sőt szellemesen tudja föltálalni. Ebből a szem­pontbői talán a legértékesebb öreg félre-, foltja zavaros Európánknak a bámulatos eszi! és szellemű Lloyd George. Nem akar­juk most az angol király változás kapcsán ejtett fürge szavait emlékezetbe idézni, vagy »mit a Hüiler-látogatás után mondott és Jamaikán végződő amerikai kőrútján fejte­getett, Nem is akarunk flgycilmeztetűi a nemzeti nyelv és nemzeti bolygathatlanság ohne« a boinbavető repiilőiskolát felgyújtó három skótoirszági gall-kelta: egyetemi tanár, pap és újságíró vádjára, hogy a kelta nem­zetiségi jogokat védelmező Lloyd George most már hallgat, pedig annyi baj van a kisebbségi és nemzetiségi dolgokban, elég ha breton, baszk, elzászi, flamand és bal­tikumi ügyeket említjük. A világháború an­gol megnyerője és a béke angol elvesztője nem törődött vele, hogy' a nagy' többségét hozó khaki választások ellenére hatalomból való száműzetés keserűségét keltett nyelnie: annál inkább védelmére kelt minden félre­értett vagy üldözött valóságnak vagy igaz­ságnak. így védte égő szavakkal a celtiz- imist, ő a waHesbelj kisebbség és a gael nyelvjárásba született. Most Lloyd George ama cikkére hivatkozhatunk, amely bele­szól a „hisztérikus“ fegyverkezésbe. Lloyd George nem mond egyebet, mint amit eddig is tudtunk, de most mondja, amikor a viták­ban már elfelejtik ezeket az előzményeket és úgy mondja el, hogy szörnyű vádat lehet kovácsolni belőle az elmúlt félévtized min­den döntő politikusa ellen. Lloyd George szerint — nem beszélve Oroszországról, amely függetlenül jár el min­denben — Európa nem fegyverkezett volna uj ütemben és uj érveléssel, ha Németország kívánságát a lefegyverezési értekezfleten tel­jesítik. Óriási ostobaság történt. Makacsság és lenézés orvén. A németek mérsékelt igé­nyeket pengettek. Brünning megelégedett volna, ha zsoldos seregét öt évre korlátoz­zák és 150 ezer főnyi rendes katonaságot engednek. Papén kancellár még csökkentett az igényeken s 200 ezer embert kiváuí. A meglévő létszám megkettőzését. Még a Hí. birodalom se kívánt többet, mint 300 ezret és Nadoluy követ szívesen elfogadta volna MacDonald észszerű javaslatát. Sőt a fegy­verkezési értekezlet ottbagyása után Hitler utolsó üzenete még úgy szólt, hogy minden súlyos fegyverről hajlandó lemondani, ha a békeszerződések értelmében többiek is meg­teszik. j>e mindezeket a kívánságokat egy­szer Franciaország, másszor Simou angol külügyminiszter hiúsította meg és a követ­kezmény lett végül az őrült fegyverkezési verseny. Lloyd George-nek szent meggyőző­dése, hogy az 1500 millió font, amit öt év ai'att Anglia el akar költeni s amelynek szel­lemében az idei költségvetés a katonai ki­adásokat a százmillió fontról majdnem há­romszázmillióra emeli, nem is lesz elég, ezért ő már elkészíti léikét a két, sőt hámmmil- liárd fontos költekezésre, amely aztán Ang­lia lehetőségeit is teljesen kimeríti. Milyen verseny! Holnap a 10 milliárdos francia föl­szerelési kölcsön avatkozik be a drámai cse­lekménybe. Nem tudjuk, hogy Németország mit végez, hiszen rendre adósak maradnak a válasszal a hatalmak még a Népszövetség fegyverkezési adatokat feldolgozó bizottságá­nak a kérésére Ls, bizonyára nem kevéskét. Sejthetjük mire készül Japán, mire készül Amerika. Következtetni lehet az őrületre a hadiszergyártáshoz szükséges nyersanyagok óriási drágulásából és a hadipar részvényei­nek állandó emelkedéséből. Sátáni dolgok ezek. A bukásba rántják a kis államokat esősorban: Lloyd George még nem egészen esik két­ségbe. Anglia öt év múlva kész lesz, talán addigra már elavult a német és orosz hadi- beruházás javarésze: kijózanodás támadhat és Anglia parancsolhat béke és háború ügyé­ben, kétségtelenül az első és nem a második javára. Különben az elköltött pénzek egy ideig gazdasági és társadalmi szempontból gyümölcsözők lesznek. A pénz nagyobb ré­sze visszafolyik az adózóhoz és hatalmas da­rabokat leszakít a munka nélküliség nagy létszámáról. Hátha ez az egész vakmerő kí­sérlet: a lehetetlenségig csalogatás. Mintha most Anglia végkimerülésig menő fegyver­kezési versenyt írna elő. Úgy látszik meg­győződése, hogy a céil előtt a többi verseny­zők kifulladnak, letörnek, szégyenkezve abbahagyják az iramot és csak ő egyedül frissen, baj nélkül, csúcsteljesítményt elérve, győztesen tépSieti át a célszalagot. Akkor az­tán clrendeli: most már vége a vészes játék­nak, tessék lefegyverkezni! Lloyd George a valóság embere nem sir az elpocsékolt pén­zek miatt és nem okoskodik róla, hogy a nagy versenyben való letörés után mily ne­héz lesz újból kiemelni a világot a gazda­sági és pénzügyi válságból. Halba minden hiábavaló. A végén aggódását és félszét ne nyomja el föltétlenül. Ezt mondja: Európa hajóját a béke zavaros vizeiről a dagadó sze­dek lassan igy sodorják a háború szírijei felé. olasz külügyi államtitkár közelebbről Páris- ba utazik. ahol Ausztria megváltozott kül­politikájáról fog tárgyalni. Ez a külpolitika, a párisi lap szerint, a továbbiakban Fran­ciaországra és Angliára akar támaszkodni, aminek érdekében Schmidt államtitkár ha­tározott javaslatot is visz magával a francia fővárosba. A párisi lap hírét természetesen csak a legteljesebb fenntartással szabad fo­gadni. Nem lehet azonban ezzel kapcsolat­ban emlités nélkül hagyni a magyar legiti­mizmus vezetőjének, Sigray Antal gráfnak tegnapi beszédét, aki szintén azt hangoztat­ta, hogy az osztrák jövő kérdésében meg­történt a döntés, még pedig a legitimizmus felé. Sigray gráf szerint Schuschnigg kan­cellár már visszavonhatatlanul leszögezte magát a Habsburgok mellett. Németország és Olaszország ugyan erélyesen nyilatkoztak meg a Habsburg-restaiiráció ellen. Bécs azonban Sigray gróf szerint bízik abban, hogy az olaszoknak szükségük van Ausztria függetlenségére, ezt a függetlenséget pedig a Habsburg-restauráció nélkül hosszasan fenn­tartani az Anschluss-törekvésekkei szemben már >nem lehet. A nagy francia hadügyi kölcsönt tegnap enyhe módosításokkal a párisi szenátus is elfogadta. még pedig majdnem egyhangúan. 258 szavazattal j ellen. A szenátus módosí­tása után a kamara is újra, végleges jóvá­hagyását adta a kölcsönhöz, ezúttal még na­gyobb szótöbbséggel, 474 szavazattal 39 el­len. Párisi lapok megállapítják ebből az al­kalomból. hogy a francia pártellentétek jó­val kevésbé mélyek, mint ahogy azt a kül- fö’dön hiszik. Ahogy a miniszterelnök a nemzet érdekeire joggal hivatkozik, az egy ség azonnaj kialakul s a parlamenti kisebb­ség is támogatja a kormányt. RÓMA, március 11. Mussolini közeli látogatására való tekintettel Balbo marsall kiáltványt intézett alakosság­hoz, amely igy szól: „Harcos, mint ti, a Duce hozzátok hasonlóan nem tűr sértést. Ő Róma tekintélyének védel­mezője, az összes Földközi-tengeri né= pék anyja.“ Viktor Emánuel olasz király Gran­dit, Olaszország londoni követét grófi rangra emelte. KOPENHÁGA. március 11. Lunn ezredes ma Londonba utazik, hogy a francia—spa­nyol határ ellenőrzését átvegye. Az ezredes jól ismeri a francia határvidéket, mert ép­pen ott szolgált, amikor még a francia had­sereg kötelékében volt. PARIS, március 11. Beaugitte, a kamara katonhi bizottságának elelnöke, a Matin mai számában azt írja, hogy’ tekintettel Madrid ele síének lehetőségére, a spainyol polgárhá­ború gyors végétvei kell iszőimolni. Francia- országnak komolyan kell foglalkoznia az esemény nemzetközi kövtkezményeitvel. A pirenneusi határ érdekében a kormánynak azonnal érintkezést kel! keresnie a burgosi kormánnyal. Franciaországnak arra kell gondolnia, hogy Madrid eleste után nagy­méretű pánik törhet ki a kormányerők so­raiban, amelyek igyekezni fognak életűket biztonságba helyezni a francia határon túl. Ebből súlyos incidensek adódhatnak. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon! Jdojérét-%* Bucurestiböl jelentik: Változó felhő- zet, enyhe délnyugati, később észak- nyugati szél, mely kismérvű hömér- sékletcsökkenést és sokhelyen esőt hoz. Bucurestiben ma délelőtt !0 óra­kor a hőmérséklet 4-17 fok. 1937 március 10. (Rador) Berlin 176.35, Amszterdam 239.80. Newyork 4381 4. Lon­don 214.125, Paris 20.03, Milano 23.07. Prága 15.29. Budapest 86. Belgrád 10. Bu­cureşti 325, Varsó 83.10. Bécs 739.250.

Next

/
Oldalképek
Tartalom